Petőfi Népe, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-27 / 49. szám

2. oldal ISfO. február ti. péntek VUXp TÁRGYALÁSOK napja volt a csütör­töki is. Külügyminisz­terünk folytatta meg­beszéléseit a belga fő­városban. A csütör­töki belga lapok igen részletesen ismertetik Péter János látogatá­sának programját, s méltatják az európai biztonság kérdéséről tartott előadásának pozitív hang­nemét. A két külügyminiszter megbeszélésén egyébként Péter János bevezető expozéját belga részről tökélete­sen kidolgozottnak minősítették. Amit el is lehetett várni attól — írják —, aki alaposan ismeri az európai biz­tonság problémakörét és választ adhatott mindazokra a kérdésekre, amelyeket nyugaton ezzel kapcsolatban feltesznek. A jugoszláv szövetségi parlament elfogadta az atom- sorompó-egyezmény ratifikálásáról szóló törvényt OLASZORSZÁGNAK mind a mai napig nincs kor­mánya. Az úgynevezett balközéppártok vezetőinek tár­gyalásai is megszakadtak, amelyeken az új koalíciós kormány megalakításának módozatait vitatták. A négy balközéppárt most külön-külön újabb tanácskozást hí­vott egybe azoknak a kérdéseknek a megvitatására, amelyeket a négyoldalú tárgyalásokon eddig nem sike­rült megoldaniok. DÉL-VIETNAMBAN újabb tömeggyilkosság vádjával eljárást indítottak öt amerikai tengerészgyalogos ellen. A katonák február 19-én egy Da Nangtól délre fekvő községben lemészároltak több dél-vietnami asszonyt és gyermeket. Saigonban csütörtökön közzétették a katonai veszteséglistát. E szerint az amerikaiak harctéri veszte­ségei csökkentek, s ez a jelenség összefüggésben van Nixon úgynevezett vietnamizálási célkitűzéseivel, amely a bábrezsim hadseregének fokozott arányú bevetését sürgeti. A lista szerint a bábhadsereg viszont egyre több és több katonát veszít a szabadságharcosokkal vívott küzdelmekben. A hárctereken elszenvedett balsikerek a terror fokozására késztetik a saigoni bábrezsimet. Tegnap a rendőrség behatolt a saigoni nemzetgyűlés épületébe és letartóztatta azt a képviselőt, akit az előző nap ítélt húsz évi kényszermunkára a hadbíróság. Azért ítélték el, mert kapcsolatot tartott a Vietnami Demok­ratikus Köztársasággal való állítólagos együttműködés miatt bebörtönzött bátyjával. A különös históriához hozzátartozik, hogy Washingtonban olyan amerikai „ta­nácsadók”, ,akik korábban Dél-Vietnamban működtek, eskü alatt azt vallották, hogy a képviselő „nem kom­munista”, azonkívül kapcsolatairól, amelyeket elítélt bátyjával tartott, az amerikainknak Js beszámolt. A LAOSZI fővárosból keltezett jelentések szerint a hazafiak a Kőedény-síkság elfoglalása után tovább nyo­multak előre és támadást intéztek Vientiane közeiében a laoszi kormánycsapatok ellen. Ez az első eset, hogy a Patet Lao erői ennyire megközelítették a fővárost. A hírügynökség arról is beszámolt, hogy a népi had­sereg egységei az ellenségnek számos katonáját meg­ölték, megsemmisítették, vagy elfogták a Kőedény-sík­ságon lezajlott összecsapásokban, s megsemmisítettek több tucat tankot, ágyút és repülőgépet. K. A. Kekkonen befejezte moszkvai látogatását Csütörtökön hazautazott a szovjet fővárosból Urho Kekkonen finn köztársasági elnök, aki a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnök­sége és a szovjet kormány nemhivatalos vendége volt Moszkvában. A finn vendéget a vnu­kovói repülőtérre kikísérte Nyikolaj Podgornij, Alek- szej Koszigin és több más hivatalos személyiség. Kekkonen látogatásáról Moszkvában csütörtökön közleményt adtak ki. A mostani találkozón folytatódott a hagyományos szemé^ss érintkezés a két ország vezetői között. A találkozó hasznos volt, a Szovjetunió és Finnország barátságának széles körű gyümölcsöző együttműkö­désének további fejlesztését szolgálta. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a szovjet kormány meghívta Kekkonen elnököt, hogy 1970 májusában tegyen hi­vatalos látogatást a Szov­jetunióban. Kekkonen a meghívást köszönettel el­fogadta. Szovjet—csehszlovák hadgyakorlatok A Varsói Szerződés tag­állami egyesített fegyve­res erői főparancsnokságá­nak tervei értelmében a szovjet központi hadsereg­csoport és a csehszlovák néphadsereg egységei szo­rosan együttműködve harci feladatokat hajtottak vég­re. A hadgyakorlatok ab­ban különböztek az elő­zőektől, hogy nagy szám­ban vettek részt benne kü­lönböző egységek és alakula­tok. A hadgyakorlaton cseh­szlovák alakulatok szovjet parancsnokok irányításá­val, ' a szovjet alakulatok pedig csehszlovák parancs­nokok irányításával tevé­kenykedtek. A törzsek, az egységek, és a magasabb egységek a front mögötti szervek és különböző szol­gálati ágak egységes irá­nyítás alatt végezték fel­adataikat. Rendkívül bonyolult vi­szonyok között hajtották végre a hadgyakorlatokat, a szovjet és csehszlovák hadsereg elé tűzött felada­tokat. Az úttalan hegyvi­dék, a gyakran változó idő­járási viszonyok komoly erőfeszítéseket követeltek a parancsnokoktól, a tör­zsektől és a személyi állo­mánytól. Az NDK történelmi küldetése Gromiko tiszteletére Otto Winzer külügymi­niszter szerdán este Ber­linben fogadást adott Gro­miko szovjet külügyminisz­ter tiszteletére. A fogadáson megjelent Walter Ulbricht, az NDK államtanácsának elnöke, Willi Stoph miniszterelnök, továbbá a Német Demok­ratikus Köztársaság több más vezető személyisége. A fogadáson Winzer és Gromiko pohárköszöntőt mondott Gromiko külügyminiszter baráti szavakkal köszönte meg a vendéglátást és ki­emelte tárgyalásainak me­leg, szívélyes légkörét. Hangsúlyozta a teljes egyetértést, amely mind a tárgyalások légkörében, mind pedig azoknak a po­litikai lépéseknek a vonat­kozásában megmutatkozott, amelyeket az NDK, a Szovjetunió és a többi szo­cialista ország közösen fog megtenni a nemzetközi po­litikában. A Szovjetunió nevében támogatásáról biztosította az NDK békére irányuló —« közte az európai bizton­sággal kapcsolatos — kül­politikai vonalvezetését, s elégtétellel állapította meg, hogy Walter Ulbricht ha­sonlóképpen nyilatkozott a Szovjetunió külpolitikájá­ról Kiemelte, hogy az NDK a szocialista országok csa­ládjának kiszakíthatatlan tagja, s biztonságát a szo­cialista államok közössé­gének teljes ereje szava­tolja. „Ezt mindenkinek meg kell értenie, de senkinek sem kell ettől félnie. Akik a béke mellett, a háború és az imperialista mesterkedé­sek ellen vannak, elítélik a revansizmust és a neonáciz- must és felismerik veszé­lyességét, azoknak ezt üd­vözölniük kell” — mondot­ta. Az Izraelnek szánt fegyverek robbantak Az A1 Ahram című be­folyásos kairói újság jól­értesült körökre hivatkoz­va csütörtökön arról írt, hogy valószínűleg Izrael­nek szánt fegyverek rob­bantak szombaton az oszt­rák és a svájci légitársaság gépén. A lap közli, hogy ezt az értesülést Mahmud Riad külügyminiszter kapta nagykövetségi forrásból. A cikk részletesen kifej tj, hogy Izrael az utóbbi idők­ben nem El Al-gépeken, hanem más légitársaságok járatain szállíttatja magá­nak a fegyverzetet, abból a célból, hogy részint elte­relje a figyelmet a fegy­verek beszerzéséről, részint pedig azért, hogy ne tegye Á leszerelés A svájci Die Tat kétsze­res bélyeg nagyságú fény­képet közöl első oldalon „Ismét Genfben” címmel, a leszerelési értekezleten részt vevő amerikai, illetve szov­jet küldöttség vezetőjéről. Az aláíráshoz hozzáfűzi; „a két nagy vitapartner a fel­vétel után hamarosan el­lenkező nézetet fejtett ki, a Szovjetunió ugyanis minden vegyi és baktériiünfegyver betiltását javasolta, mig az Egyesült Államok, hozzá­csatlakozva Nagy-Britannia is, a biológiai fegyverekre szűkítette a betiltási ja­vaslatot.” ÁLTALÁBAN hűvösen, tartózkodóan foglalkozott eddig a vendéglátó Svájc sajtója a 25. leszerelési ér­tekezlettel, amely tizenöt hetes szünet után február második felében felújította munkáját Genfben. Átfogó értékelések helyett egyes részletkérdéseket ugratnak ki, vagy egyszerűen ismer­tetik az elhangzott felszó­lalásokat. A szovjet Novoje Vrem- ja, sok más laphoz ha­sonlóan kimeli a megany- nyi genfi téma egyikét-má- sikát, külön szól a „hang­talan” tömegpusztító fegy­verek (a vegyi és bakté­riumfegyverek) törvényen kívül helyezésének szüksé­gességéről, sürgeti a ten­gerfenék demilitarizálását, ugyanakkor hangoztatja, hogy „senki sem vette le az atomleszerelést, a lesze­relés e kulcskérdését az ér­tekezlet napirendjéről” AZ IZVESZTYIJA így fogalmazza a bizottság munkájával kapcsolatos szovjet „alapállást”: „A bi­zottság munkája nem kor­látozódhat csupán a részle­ges intézkedésekre, bár­mennyire is fontosak le­gyenek ezek. A napirenden saereplő feladat továbbra is az, ami végett a bizottság létrejött; az általános és teljes leszerelésről szóló szerződéstervezet kidolgo­zása.” A Trybuna Ludu február 24-1 száma a leszerelési ér­tekezleten részt vevő len­gyel delegáció vezetőjének felszólalása alapján össze­kapcsolja az atomsorompó- szerződés mielőbbi érvény­re emelésének szükségessé­gét, a leszerelés általános problematikájával tekintet­tel arra a körülményre, „hogy az atomenergia bé­kés felhasználásában, a kö­zeljövőben már egész sereg állam rendelkezik majd plutóniummal, amely atom­bombák gyártására is fel­használható. Az effajta fej­lemény meghiúsítaná az atomsorompó-szerződés se­gítségével, az atomfegyve­rek továbbterjedése meg­akadályozására teendő erő­feszítéseket.” A LENGYEL lap emlé­keztet az NSZK, Nagy-Bri­tannia és Hollandia azon tervére, hogy gázcentrifugát épít. U Thant főtitkár, mint ismeretes, ugyancsak fel­hívta már a figyelmet az így nyerhető dúsított urán katonai célokra történő fel- használásának lehetőségére és ezzel összefüggésben a leszerelési bizottság kötele­zettségére. A világsajtó, ha közvetle­nül nem is kapcsolja össze a genfi értekezlet ismerte­tését Nixon elnök legutób­bi üzenetének katonapoliti­kai vonatkozásaival nyil­vánvaló, hogy az erőegyen­súly és más kérdések bon­colásánál tulajdonképpen ugyanerről a problémáról van szó. A polgári francia Le Mon­de szerint a nixoni doku­mentummal „egy nagyhata­lom kiteregette kártyáit a világ térképe előtt”, de a lapból is kitűnik, hogy eze­ken a kártyákon semmi új sem látható. Nixon ama ki­jelentésével ellentétben, hogy a dokumentum „víz­választó” az eddigiektől eb­ben ami ezután következik, a Le Monde szerint: „Nixon üzenete nem hozott újat, és csupán mindenütt elfogad­ható általánosságokat tar­talmaz.” A SZOVJET sajtó köz­vetlenül a beszéd elhang­zása után a rendkívül hosz- szú dokumentumot a TASZSZ rövidítésében és kommentálásával közölte. „Nixon kijelentette — hang­zik a többi között a kom­mentárban — hogy 1969- ben lefektették a szovjet— amerikai kapcsolatok „jó alapját”, megjegyezte azon­ban, hogy „egészében e kapcsolatok még távolról sem kielégítőek. Bár az el­nök arra buzdított, hogy ne ébresszék fel a hideghábo­rú szellemét, az üzenetben mégis kirohanásokat inté­zett a Szovjetunió és más szocialista országok ellen, és kísérletet tett arra, hogy másokra hárítsa a felelős­séget az amerikai külpoliti­ka kudarcaiért.” NIXON üzenetében béke­stratégiát emleget, a szov­jet sajtó azonban hangsú­lyozza, hogy csakis valósá­gos, új meggondolásokból fakadó békelépések segít­hetnek hozzá, hogy a het­venes évtized a „leszerelés évtizede” legyen, mint ahogy azt az ENSZ-köz- gyűlés 24. ülésszaka meg­hirdette és amelynek hívéül vallotta magát U Thánt, az ENS15 főtitkára, a genfi le­szerelési értekezletet meg­előző sajtóértekezleten. ki az El Al-gépeket a sze­szélynek. Emlékeztet rá az A1 Ahram, hogy az utób­bi időkben több ilyen fegy­verszállítmányt foglaltak le harmadik országbeli ható­ságok, így például Svájc is. Ezeknek a következteté­seknek az alátámasztására az A1 Ahram a következő tényezőket sorolja fel: — Az osztrák légitársa­ság gépén felrobbant pos­tacsomagot a frankfurti re­pülőtéren adták fel, egy olyan osztrák gépre, amely Bécsben is leszáll, jólle­het ugyanabban az időben, szintén Frankfurtból, El Al- repülőgép is indult köz­vetlenül Tel Avivba. — Ha a palesztínai kom­mandók polgári repülőgé­pet akartak volna megtá­madni, akkor célpontjuk nyilvánvalóan El Al-gép lett volna. — Az illetékes harmadik országbeli hatóságok eddig semmilyen bizonyítékot nem találtak arra, hogy arabok állnának akár az osztrák gépen bekövetke­zett robbanás, akár a Swissair Coronadójának ka­tasztrófája mögött. A nyugati fővárosokból beérkezett nagyköveti je­lentésekből kitűnik, hogy az európai repülőjáratokon több esetben fedezték fel közönséges csomagként fel­adott izraeli fegyverszállfi- mányokat. Emlékezetesek a Svájcban lefoglalt fegy­verszállítmányok, az öt francia gyorsnaszád elrab­lása, valamint a svájci kém letartóztatása, aki a Mirage tervrajzait szerezte meg Izraelnek. Egyiptomi gépek támadása Az egyiptomi légierő gé­pei csütörtökön reggel át­repültek a Szuezi-csatoma fölött, és izraeli katonai ál­lásokat és páncélozott jár­műveket támadtak a csa­torna északi szakaszánál, El Kantara térségében. A gé­pek az akció végrehajtása után sértetlenül visszatér­tek támaszpontjukra — je­lentette be Kairóban egy katonai szóvivő. MOSZKVA A Pravda csütörtöki szá­mában kommentálja a CBS amerikai televíziós társa­ság jelentését arról, hogy Nixon elnök újabb fegy­verszállítmány Izraelbe küldéséről határozott és en­nek keretében az Egyesült Államok Phantom-típusú vadászbombázókat és Skyhawk típusú sugárhaj­tású repülőgépeket is szál­lít majd Izraelnek. Az újabb amerikai fegy­verszállítmányról szóló köz­leményt nyilvánvalóan azért tették közzé, hogy „előkészítsék” a világ köz­véleményét arra az újabb veszélyes ügyletre, amely szítja a közel-keleti kon­fliktus tüzét. Washingtonban valószí­nűleg úgy vélik, hogy most, amikor az imperialista saj­tó provokációs lármát csa­pott a svájci repülőgép ügyében, kedvező alkalom nyílik az Izraelbe irányuló újabb fegyverszállítmányok hivatalos bejelentésére. Ihm Luxemburgban Abba Eban izraeli kül­ügyminiszter, aki — mint már jelentettük — szerdán érkezett Luxemburgba, csütörtökön Gaston Thorn- nal, Luxemburg külügymi­niszterével folytat megbe­széléseket a közel-kelet! helyzetről. Thorn, aki az elmúlt hó-' napban tett látogatást Kai­róban, korábban kijelen­tette: véleménye szerint aa EAK vezetői esetleg haj­landók lennének közvetett tárgyalásokat kezdeni Tel Avivval. Ugyanakkor hang­súlyozta, hogy az EAK el­len intézett légitámadások nem használnak a közel- keleti válság rendezésének,'

Next

/
Thumbnails
Contents