Petőfi Népe, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-26 / 48. szám

8. ottfal 1970. február 26. csfltSrtSS Bahr vasárnap ismét Moszkváim repül Egon Bahr nyugatnémet kancellári államtitkár va­sárnap ismét Moszkvába repül, hogy folytassa a szovjet kormánnyal febru­árban megkezdett előzetes eszmecserét az erőszakról való kölcsönös lemondás ügyében. Brandt kancellár az SPD csúcsvezetősége előtt meg­erősítette azokat a híre­ket, hogy Bahr moszkvai megbeszéléseit nem tár­gyalásoknak, hanem az ér­demi tárgyalások előkészí­tésének kell tekinteni. Teljes egyetértés Gromiko berlini tárgyalásain Vita Bonnban A Bundestag szerdai, nagy érdeklődéssel várt külpolitikai vitája sem a kormány, sem az ellenzék részéről nem hozott újat. A vitát Walter Scheel külügyminiszter nyitotta meg. Miután hangoztatta, hogy a kormány kezdemé­nyezései a keleti politiká­ban csak a nyugati poli­tika koordinálása alapján lehetnek eredményesek, aláhúzta: a szovjet kor­mány a Moszkvában meg­kezdett tárgyalásokon ko­molyan vizsgálja, hogy le­hetséges-e utakat-módokat találni a két ország közöt­ti feszültség enyhítésére. Hangoztatta, hogy a len­gyelekkel való kibékülés útja „nehéz és hosszú" lesz, de lehetséges mindkét felet kielégítő megoldást találni. Barzel, a CDU vezérszó­noka támadta a kormányt, mert Lengyelország vi­szonylatában „formulákat keres”. Élesebb hangot ütött meg Franz-Josef Strauss. Fő „érve” az volt, hogy kifo­gásolta: a kormány hajlan­dó az európai status quot elismerni, s cserébe csupán a „légkör megjavítását,, kapja. Gromiko szovjet külügy­miniszter szerdán Berlinben folytatta hivatalos tárgya­lásait Otto Winzerrel, az NDK külügyminiszterével. Az NDK és a Szovjetunió testvéri kapcsolatainak to­vábbi elmélyítéséről, a nem­zetközi politikai problémák­ról és az európai biztonság kérdéseiről tanácskoztak. A tárgyalásokat megelő­zően a szerda délelőtti órák­ban Gromiko külügymi­niszter a Brandenburgi ka­punál megtekintette az NDK államhatárát és be­szélgetést folytatott az NDK nemzeti hadseregének ha­tárőreivel. A megbeszélések napjáról kiadott jelentés csönöz a berlini tanácsko­zásoknak a nyugatnémet Bundestag tegnap kezdő­dött külpolitikai vitája, amely — a „német kérdés” címszó alatt — kitér a két német állam kapcsolatainak problémájára is. A berlini tárgyalások részvevői nyilvánvalóan ér­deklődéssel várják, hogy milyen választ ad Brandt kancellár az NDK-val kap­csolatos politikáját bíráló ellenzéki támadásokra. Pompidou a kormány tatjaival tanácskozott Pompiodu francia elnök sával. Egyetlen incidensre kiemeli a teljes egyetértést valamennyi megtárgyalt kérdésben. Külön érdekességet köl­hivatalos washingtoni lá­togatásának első napján /több mint kétórás megbe- első szélést folytatott Nixonnal. * látogatás’ első napját a hivatalos fogadtatás hangsúlyozott szívélyessé­ge jellemezte, a hagyomá­nyos barátság hangoztatá­Tito Líbiába érkezett Tito jugoszláv elnök és Nasszer, az EAK elnöke kedden este harmadszor is találkozott és 90 perces megbeszélésen tanulmá­nyozta a jugoszláv és egyip­tomi delegációk korábbi ta­nácskozásainak eredmé­nyeit. Eszmecserét folyta­tott Tepavac jugoszláv és Riad egyiptomi külügymi­niszter is, a szakértők pe­dig a két ország gazdasági kapcsolatairól tárgyaltak. Megszövegezték a közös közleményt. A dokumentu­mot Tito elnök elutazása után teszik közzé. Tito elnök szerdán dél­előtt helyi idő szerint 13.30- kor kétnapos hivatalos lá­togatásra Líbia fővárosába, Tripoliba érkezett. A ju­goszláv államfőt Kadhafi ezredes, a líbiai forradal­mi parancsnokság tanácsa vezetője hívta meg, hogy a két ország kapcsolatairól és nemzetközi problémákról tanácskozzanak. Rendkívüli értekezlet Kairóban Iraki amnesztia Irakban egy különleges amnesztia keretében 13, hat, illetve hét évvel ezelőtt ha­lálra ítélt politikai foglyot bocsátottak szabadon. Az elítélteket szabadon- bocsátásukig síralomházban tartották. Az iraki távirati irodá­nak az amnesztiáról ki­adott közleménye sejteti, hogy baloldali személyisé­gek nyerték vissza szabad­ságukat. Veszteszár a róna! repülőtéréi Táviratilag összehívták az arab légiforgalmi társasá­gok képviselőinek rendkí­vüli értekezletét. A kon­ferenciát az egyiptomi lé­giszállítási vállalat, a Uni­ted Arab Airlines szorgal­mazta, hogy megtárgyalják milyen intézkedéseket te­gyenek, miután a két szombati légiincidens miatt a londoni repülőtéren a föl­di alkalmazottak bojkott alá helyezték az arab gé­peket. A légitársaságok nemzet­közi szövetségének vezér- igazgatója, Knut Ham­marskjöld, többek között azt indítványozta, hogy az el­fogott légikalózokat és sza- botőröket sújtsák halálbün­tetéssel. U Thant szerdán New Yorkban több ENSZ-dele- gátussal és saját tanács­adóival tárgyalt a légibiz­tonsági kérdésekről. — A müncheni repülőié­A Fehér Ház cáfol de a szállítás zavartalan Ronald Ziegler, a Fehér Ház szóvivője kedden este cáfolta, azokat a jelentése­ket, hogy Nixon elnök már elhatározta a Phantom tí­pusú harci repülőgépek és más fegyverek szállítását Izraelnek. Washingtonban ennek el­lenére úgy tudják, hogy Nixon március elején beje­lenti az izraeli kérelem részleges teljesítését. Az Izraelnek engedélye­zett korábbi szállítások ke­retében jelenleg havonta mintegy négy Phantomot adnak Tel Avivnak és jú­liusig teljesítik az ötven szuperszonikus harci repü­lőgép szállítását. Az új en­gedély folyamatossá tenné a szállítást az ezt követő fél­éves időszakra is. A Phantomok ügye, illet­ve a Líbiának eladandó Mirage típusú francia harci repülőgépek ügye kedden hírek szerint felmerült Pompidou francia elnök és Nixon megbeszélésein, er­ről azonban nem tettek közzé részleteket. ren biztonsági okok miatt bezárták a kísérők számá­ra létesített kilátóteraszt. Majna-Frankfurtban kü­lön pultnál, külön terem­ben fogadják a Tel Avivba tartó utasokat. A „gyanú­sakat” megmotozzák. — A római repülőtéren kétszázra emelték a biz­tonsági őrség létszámát. Az Izraelbe feladott postát és teherárut vesztegzár alá he­lyezik. — A svéd postán nem fo­gadnak el tíz dekánál ne­hezebb levelet, vagy csoma­got Izraelbe. került csupán sor, amikor egy diáklány a sajtóklub­ban megzavarta az elnök beszédét, de az incidens­nek sem francia, sem ame­rikai részről nem tulajdo­nítottak nagy jelentőséget és a nagy tv-társaságofc esti híradóikban említést sem tettek erről. Pompidou szerdán az amerikai kormány tagjai­val tárgyalt és felszólal a kongresszus két házának együttes ülésén. A francia elnök elsőnek Laird had­ügyminiszterrel, majd Da­vid Kennedy pénzügymi­niszterrel folytatott meg­beszélést, délben pedig Rogers külügyminiszrterrel ebédelt. A megbeszélése­ken mindenütt jelen volt Schumann francia külügy­miniszter is. Mit terveztek Liehm és társai A SZERDAI Rudé právó- ban Pavel Nejedly élesen bírálja Giuseppe Boffa is­mert olasz kommunista publicistát, amiért az olasz kommunista sajtóban mél­tató írást tett közzé A. J. Liehm csehszlovák politikai emigráns „Három nemze­dék” című interjúgyűjtemé­nyének francia kiadásáról. „Giuseppe Boffa előtt nem ismeretlenek a cseh­szlovák politikai és kultu­rális viszonyok — írja Ne­jedly. ö maga is jól ismert elsősorban bizonyos prágai értelmiségi körökben. Pon­tosan tudja milyen lóra tesz, kikről ír, s bizonyára annak is teljes mértékben tudatában van. miért cse- lekszi ezt, és kinek használ vele”. LÉNYEGES körülmény ezzel összefüggésben, hogy az említett szerzőt és köny­vét milyen politikai megvi­lágításba helyezi. Sartre ír­ta a francia kiadás elősza­vát, amelyben ez az örökö­sen ingadozó lélek mintegy búcsút mond mindannak, ami a múltban valamikép­pen összekapcsolta a fran­cia baloldallal, vagy leg­alábbis közel vitte hozzá. „AZ OLASZ Kommunista Párt Központi Bizottsága az 1968-as eseményekkel kap­csolatos több fenntartása ellenére határozottan elítél­Békeharcosok felhívása a közel-keleti viszály rendezésére A Béke-világtanács tit­kársága közétette annak a táviratnak a szövegét, ame­lyet ismert békeharcosok küldtek az ENSZ Biztonsá­gi Tanácshoz. „Felhívjuk a Biztonsági Tanácsot, hogy tegyen ha­ladéktalan intézkedéseket az arab országok elleni iz­raeli bombázások megszün­tetésére és az izraeli csapa­toknak a megszállt terüle­tekről való gyors kivonása érdekében. El kell érni a Biztonsági Tanács 1967. no­vember 22-i határozatának maradéktalan teljesítését és a béke és igazságosság biz­tosítását a Közel-Keleten”. A békeharc ismert kép­viselői komoly nyugtalan­ságukat fejezik ki a Kairó közelében levő polgári ob­jektumok február I2-én történt bombázása miatt. Táviratukban, amelyet kö­rülbelül száz államférfi és közéleti személyiség írt alá, köztük: John Bernal (Nagy- Britannia), Krisna Menőn (India), Alekszandr Kor- ny ej csuk és Nyikolaj Tyi- honov (Szovjetunió), Martin Niemöller lelkész (NSZK), Albert Norden professzor (NDK), Romes Csandra (a Béke-világtanács főtitkára). te a szovjetellenességet, s jogosan azonosította az an- tikommunizmussal. Ezért nem akartunk hinni a sze­münknek — folytatja Ne­jedly —, amikor azt látjuk, hogy: Boffa az olasz kom­munista sajtóban védelmé­be vészi és igazolja Sartre jelenlegi álláspontját. „Sart­re azért különbözik a Silo- ne éf Áron típusú régi vá­gású antikommunistáktól, mert — mint Boffa állítja — nem védelmezi a kapi­talista rendszert. „Ha Sart­re az eddigi szocialista tár­sadalmak hiányosságainak és kudarcainak „jóhiszemű” bírálója, úgy Boffa számá­ra Liehm és társai már egyehesen annak az új, iga­zi, garantáltan humanista és haladó szocializmusnak a prófétái, amely kis híján megvalósult Csehszlovákiá­ban ... Ám, hogy miféle szocializmust akartak meg­teremteni Liehm és barátai, arról mindenki értesülhe­tett. Liehm ugyanis egyike volt azoknak, akik prog­ramszerűen meghirdették a csehszlovák szocialista tár­sadalom szétzüllesztésének stratégiai céljait, sőt takti­kai módszereit is”. BOFFA tehát Liehm köz­tudott politikai koncepcióid nak elhallgatásával tudato­san félrevezeti az olasz ha-; ladó közvéleményt. Liehm likvidátori érde­meinek méltatásakor Boffa rendkívül nagyvonalúan szemet huny afölött, hogy az úgynevezett „sztáliniz­mus” eme mostani „kérlel­hetetlen kritikusa” az ötve­nes években a törvénytipró politikai perek egyik leg­zajosabb ünneplője volt. Ha Boffa annyira bizalmas is­merőse Liehmnek, akkor bi­zonyára olvasta annak ide­jén a Slansky-per dicsőíté­sére írott cikkét, nem is szólva az úgynevezett véres titoikta veszélyt ecsetelő brosúrákhoz készített par­lagi hangú elő- és utószók­ról. végeredményben nem is az a fontos, hogy az olasz baloldali közvéle­ménynek magát „szovjeto- lógusként” kiadó Boffa minderről tudjon, hanem hogy mindez világos le­gyen az olasz haladó nyil­vánosság előtt — fejezi be cikkét Nejedly. Lenin a propaganda- és agitációs munkáról külső ellenség elleni harc lett. Az OK(b)P VIII. kong­resszusán Lenin előadói be­n szédében így érvelt: „Ha A közelgő Lenin-ju- művészetet — nagymér- nehezebb helyzetben is kö- régebben általános igazsá­bileum világra szóló törté- tékben kell felhasználni a vetkezetesen érvényesítette gokkal folytattuk a propa­nelmi jelentőségű esemény, nép kommunista nevelésére a munkásosztály álláspont- gandát, most munkával — hangsúlyozta Lenin. ját; állandóan erősítette folytatunk propagandát. Ez A kommunista és munkás­pártok aktív forradalmi te- A kapcsolatát a dolgozókkal, szintén propaganda, de tet­vékenységükkel is köszön- készítésének időszakában íaRas*ltaíataÍkbó1 és Í!!!fe„^ó..F„r3??g^nda- A tanította is őket. rendeletek, utasítások, ame­Lenin tanításáról teljes íf* a tömegeket gyakorla- joggal mondhatjuk azokat J ^oldjak fel. Ez tik az évfordulót. Emléke- árt iegf0ntosabb felada- zetesse teszik azzal, hogy táifak tartia hoev DroDa_ fokozzák politikai és ideoló- gandV folytasson és agi­t°m.e§ek táljon a nép valamennyi a szavakat, amelyekkel ő a ÍFFÍií *rétegében. „A párt minden marxizmust jellemezte: „ez Az ellenforradalom leve­* sejtjének feladata: oda kell a tanítás mindenható, mert rése nagy feladatot jelentett menni, ahová a tömeg igaz.” Ez elől az igazság a fiatal szovjet hatalomnak, megy, igyekezni kell min- elől nem lehet elzárkózni! A Gyenyikin és Kolcsak den lépésnél befolyásolni a utat tör magának minden- fsaPatok elleni fegyveres tömeg tudatát.” ki tudatában. A Nagy Ok- az agitációs és Lenín elméleti és gya- tóberi Szocialista^ Forrada- pontjába aíép fílvilTg^sL soraikat. Lenin műveinek tanulmányozása egyértel­műen tárja elénk, hogy a forradalmi harc és a szo­cialista építés összes kér­désének sikeres megoldása a munkások és a dolgozó parasztok politikai felvilá- korlati tevékenységével irá- lom győzelme elsőként iga- tása került arról hogy mi gosítása, gyakorlati felada- nyitotta a pártot, a párt zolta, hogy az igazság utat az igazság' Kölesekről és tokra való szervezése nél- propaganda és agitációs tört magának, az elmélet Gyenyikinről. A győzelem kill elképzelhetetlen. A munkáját is. Állandóan anyagi er6vé vált. után a IX. kongresszuson pártnak állandó eszmei be- szem előtt tartotta, hogy a Lenin a további feladatot folyást kell gyakorolnia a forradalom és a szocializ- A forradalom győ- így határozta meg: „Agitá- tömegekre. Az eszmei ráha- mus győzelmének is döntő elmével az agitáció és a cidnk és propagandánk tás minden eszközét — a kérdése a tömegek bizal- f fí" alaPÍa an"ak elemzése, propagandát, az agitációt, a mának megnyerése. Mindig adat a sZ0Cigiista építő- meSvalósítása legyen, hogy sajtót, a rádiót, a filmet, a a reális történelmi helyzet munka megkezdése, a búr- miért győztünk, miért té- kulturális felvilágosító számbavételéből indult ki; zsoázia ellenállásának tel- rültek meg százszorosán a munkát, az irodalmat, és a legbonyolultabb és leg- jes szétzúzása, a belső és polgárháborúban hozott ál-

Next

/
Thumbnails
Contents