Petőfi Népe, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-20 / 43. szám
1970. február 20. péntek 5. oldal Vizes falak, szom | azó lelkek Elkotródott a hó a petőfi- szállási tanyavilágból, de előjöttek a mozdulatlan tükröket csillogtató belvizek. s alatomosan felszívódnak a száz éve épült tanyák vertfalaiba. A dű- ledező, megtámogatásra szoruló tanyaházak száma már ötvenre tehető. Mindebből nem sokat látni az 1962-ben épült községi művelődési otthon egyetlen klubszobájának nagy ablakából. A kilátást félig-meddig téglarakás zárja el. Mire lesz jó az építőanyag? — Szerettünk volna itt bővíteni feleli Kiss Jenő tanácselnök. —De a járás nem adott hozzá támogatást. így majd felhasználjuk a két tanterem építéséhez, amivel a központi iskolánkat megnagyobbítjuk. JSépsxerííek a bálák Hiába új az kultúrház, az az igényeknek már az építése után sem felelt meg. Az egész épületben tulajdonképpen a nagyterem az, ami még számít valamit; itt lehet színházi tájelőadásokat tartani, mozifilmet vetíteni, bálát rendezni. Szerény keretei ezek a művelődésnek. — Nálunk még népszerűek a bálák — mondja Rózsa János kultúrigazgató. —Szinte az egyetlen rendszeres bevételi forrásunk, s a lakosságnak szinte az egyetlen közös szórakozása is. Egy-egy alkalommal átlag százötvenen jönnek. De már a lányokkal nálunk is ritkán jönnek el a mamák, s azok is inkább csak azért, hogy kiszabaduljanak néhány órára az egyhangú tanyai életből. Hogy zenét hallgassanak. Többnyire eljönnek ilyenkor a fiatalokhoz már nem sorolható férfiak is, de ők megtelepednek a büfénél, s amíg el nem fogy a sör, addig maradnak. És többnyire kártyáznak. Sajátos tanyaszerű klubélet. Dehát csak erre van lehetőség? zel valóban segíthetne. S újból elmeditálunk azon, vajon mit tud az ipar és a kereskedelem az ország egy- milliónyi tanyai lakójának vágyairól, igényeiről... Minden könnyebb lenne, a belterületen, — ha volna igazán belterület. A villanyt már elvezették a majdan kimérendő és beépítendő kétszáznyi telekhez. De addig még hány tanyasi vertfal szívja tele magát vízzel, s hány lélek szomjazik mindhiába? H. D. Kép-fotó A Petőfi Népe és a KISZ felszabadulási reitvénypályázata Könyvek kálváriája A községi könyvtárat tavaly kitelepítették a kultúrház zugszerű kis iroda- helyiségéből, s áthelyezték a felépült új szolgáltatóházba. Csöbörből vödörbe... Az ötezernyi kötet is csak zsúfolva fér el, fejlesztésre nincs lehetőség, az új könyveknek egyszerűen, nincs helye. Maradna a tanyai könyvtárhálózat fejlesztése. A lakosságnak majdnem a kilenctizedé lakik még a külterületen. Van öt tanyai iskola. Ezek adnak helyet egyébként 80—100 kötetnyi könyvnek, amelyet időszakonként cserélnek. De még egy szekrény sem jut a részükre, a szertárak polcaira rakják. Kizárólag a tanulók kölcsönzik ki, a felnőttek olvasásáról nincs tudomás, nincs ismeret, nem készül statisztika sem. Minivixor kellene Két iskolánál tanyai klub is működik. Milyen programmal? Évente néhány ismeretterjesztő előadás, 1—2 „tanyaest” évente. Kevés, kevés.. A művelődési autó a múlt évre húsz látogatást Ígért, ötször volt kint ösz- szesen. A nagyvilággal való rendszeres összeköttetést a 11 ezer holdas külterületen az öt tanyai tv-készülék teszi lehetővé, természetesen csak egyoldalú, tehát korlátozott módon. Közülük az egyik, mint minivizor, akkumulátorral működik. Mióta kivitték, a tanyasi emberek a tanácselnököt szinte naponta zargatják, hogy adjon papírt* amelynek segítségével ők is vásárolhatnak ilyen készüléket. Kiss Jenő szívesen adna, ha ezPedagógusok bálja Kecskeméten A Pedagógus Szakszervezet kecskeméti városi és járási bizottsága a KISZ- pedagógus alapszervezettel közösen február 21-én 20 órai kezdettel farsangi bált rendez a Szalvai Mihály Űttörőházban. Ez az épület pontos masa a brüsszeli Világkiállítás egyik magyar létesítményének. A helyén nem is olyan régen repülőtér volt. Ma sok ezer lakosnak ad otthont a városrész, ahol ez a vendéglátóipari kombinát emelkedik. Hol készült a fotó? Debrecen — Szolnok — Pécs? A szerkesztőség címére beküldendő rejtvényszelvény a 10. oldalon található. Még most is a Petőfi Népe és a KISZ „Felszabadulási rejtvénypályázatá„-ba bekapcsolódhat Mire e sorok megjelennek, mór a negyedik Képtotó feladvány megoldása vár a Petőfi Népe és a Egy kecskeméti diáklap Húszévesek címmel szépen szerkesztett, tartalmas diáklapot adott ki az elmúlt év végén a Kecskeméti Óvónőképző Intézet KISZ-szervezete. A szerkesztők a bevezetőben azt ígérik, hogy a régebbi többszöri próbálkozás után végre rendszeresen akarnak megjelenni a jövőben, és lapjukban helyet adnak irodalmi és képző- művészeti alkotásoknak, az intézeti élettel kapcsolatos problémáknak, a sportnak, és minden olyan dolognak, ami életükkel, munkájukkal kapcsolatos. Azt tervezik, hogy rendszeresen közölnek interjúkat írókkal, költőkkel, azzal a céllal, hogy a hallgatók minél jobban közelebb kerüljenek az irodalomhoz, művészethez. Erre már az első számban is van példa: Buda Ferenc költővel készítettek színes, izgalmas interjút. A láp közli Őri Erzsébet két versét és Nyári Anna elbeszélését. Mindkettőjük tehetségét árulják el ezek az írások. Rózsahegyi Erzsébet rajza is figyelmet érdemel. Beszámolót olvashatunk még a kecskeméti III. Országos Népzenei Találkozóról is, Mikolai Ágnes tollából. Ezenkívül az intézeti élet érdekes eseményeit mutatja be a lap, sok képpel és adattal. V. M. KISZ Felszabadulási rejtvénypályázatában versengőkre. Tehát mondhatjuk, „gőzerővel” folyik a fejtörés. Amiről azért a legjobb akarattal se lehet azt állítani, hogy nagyon megerőltető lenne. Mint a beharangozáskor említettük, inkább kellemes nagy társasjáték a pályázat, amelyben azzal a jótékony illúzióval is veszünk részt, hogy egy kicsit országot járunk. Persze, mint az eddigi képrejtvényekből, illetve a kapcsolódó szövegek után feltett kérdésből, — amelyre három lehetőség között választva adható az egy helyes felelet — kitűnik azért, hogy pontosan kell célba találni. Azaz a három változat közül csak egy a helyes, és ennek a sorszámát — tehát az 1— 2—3 közül csupán egyet lehet beírni a lap utolsó oldalán, mindig ugyanazon a helyen található szelvény jobb alsó sarkába. Tekintettel arra, hogy e hét keddjével — február 17-évél kezdődén és április 4-ével bezárólag — minden lapszámban lesz Kép-totó, s minden képrejtvénynél becsúszhat egy ki* hiba, ezért eséllyel versenghet az is, aki menetközben kap kedvet a pályázaton való részvételre. Erre azért is mód van, mert keddtől vasárnappal befej ezőleg összegyűjtött szelvényeket, tehát egy- egy heti megfejtést kell beküldeni a szerkesztőség címére — Kecskemét, városi tanácsháza, vagy Szabadság tér 1/a. A borítékra ráírandó: Felszabadulási rejtvény pályázat. Egy-egy hét megfejtéseit — szelvényeit — zárt borítékban a következő hét szerdájával bezárólag adják postára a pályázók. Érdemes még most is bekapcsolódni, hiszen értékes díjakkal jutalmazzuk a legjobb megfejtőket. A főbb nyeremények: 1. díj: Kétszemélyes moszkvai utazás 2. díj: Tv-készülék 3. díj: Magnetofon 4. díj: Lemezjátszó 5. díj: Táskarádió Ezenkívül még 25 db különböző értékes nyereménytárgyat sorsolunk ki a legtöbb találatot elérők között A nyeremények értéke 20 ezer forint. Romantikus ez a fiú — gondoltam magamban —, éppen úgy beszél, mint egy detektívfilmben Scherlock Holmes. Nem volt időm tovább derülni ügybuzgó munkatársamon, mert megérkeztek a hozzátartozók, s megkezdtük kihallgatásukat. Az apa és az anya a kérdéses időpontban, tehát délután négv és öt óra köláli nyom (II.) amit a szomszédok is igazoltak. A 15 éves Ferenc nevű fiuk ebben az időpontban szintén otthon volt, majd megvacsorázott és felkereste J. Gizellát, akivel hajnali kettőig a bálban szórakozott. A többi tanú — szomszédok, ismerősök — kivétel nélkül elfogadható, meg nem cáfolhatatlan alib’t igazolt, s egyöntetűen ki jeden tették, hogy sem veszekedés, sem dulakodás hangja nem jutott el hozzájuk. A lakásból a legközelebbi hozzátartozók szerint semmi sem hiányzott. Dél felé járt az idő, amikorra a kihallgatásokat befejeztük, de a tettesekről, vagy tettesről, szándékáról, s a gyilkosság okáról semmi közelebbit nem sikerült megállapítanunk. Egy kri- minalisztikailag jelentős momentum hiányzott e bűn- cselekményből : az ok! Nem tudtuk megmagyarázni, mi váltotta ki a gyilkosból tettének elkövetését. A rendőrőrsre visszaérkezve, a kihallgatási jegyzőkönyvek rakosgatása közben, az asztalon megcsikordult a hajnalban készített gipszöntvény. — Arra gondoltam, végig kellene járnunk a község valamennyi cipészét. A cipő sarkának lenyomata — forgattam kezemben a gipszből készült cipőtalpat — elég élesen kivehető. Ha csak egy kis szerencsénk van, valamelyik cipész emlékszik rá, kinek a cipőjére verte fel a sarkakat, ha egyáltalán megsarkalták azt a cipőt Nem túl nagy lelkesedés fogadta szavaimat, s én személy szerint is tudtam, nem kisebb dologra vállalkozunk, mint a szalmakazalban megkeresni az elveszett tűt. Igen, rengeteg feltételezés volt ebben az akcióban, de a nyomozónak, még az ilyen lehetetlennek tűnő feladatot is vállalni kell, a bűnügy felderítésének sikere érdekében. A délután ráment erre a munkára. A nyomozók egymás után tértek vissza, s tehetetlenül tárták szét kezüket, a cipészek nem emlékeztek. Az utolsónak érkező Sz. százados azonban izgatottan adta elő tapasztalatait. — A Verseny utcai cipészmester, N. István emlékszik, hogy egy ilyen 9-es nagyságú barna gumisarkat egy héttel ezelőtt egy pár fekete magasszárú 40-es cipőre vert fél... — Arra nem emlékszik, hogy kié volt a cipő? — vágtam közbe türelmetlenül. Sz. százados bólintott. — A cipő a legifjabb F. Ferencé volt. — Az lehetetlen! — csúszott ki a számon A 15 éves fiú, aki szinte az egész nyomozás ideje alatt körülöttünk téblábolt, s hallgatta fejtegetéseinket, az lenne a... Ez egyszerűen hihetetlen. Óvatosan, nehogy bakot lőjünk, s egy gyermeket ártatlanul megvádoljunk, érdeklődni kezdtünk utána. Az unoka meglehetősen elkényeztetett gyerek volt, ennek ellenére jó tanuló és példás magaviseletű. A fiú legszívesebben nagyszüleinél tartózkodott, azok nevelték, megadtak neki mindent. Ilyen véleményt azonban sok gyermekről kaphattunk volna, s ez arra sarkallt bennünket, hogy az ominózus cipőt megtaláljuk. Nem sokat kellett keresnünk, mert a fiú önként adta elő, de azokról hiányzott a gumisarok. A cipész azonban — akinek megmutattuk —, felismerte az általa javított lábbelit. Mit tehettem mást, leültettem a gyereket az asztal mellé és beszélgetni kezdtünk. Nem fenyegettem, igyekeztem értelmére hatni. Két óra sem telt el, a fiú megtört, beszélni kezdett. — A nagyapám húsvét hétfőn felelősségre vont, mert megtudta, hogy elkerülöm az iskolát. Visszabeszéltem, s akkor megpofozott. A nagymama kiküldte fáért, dühös voltam, utána mentem. A favágó tuskóról felkaptam a baltát, a fejére sújtottam. A földre esett, de én tovább csépeltem. Visszamentem a konyhába, hogy felvegyem a kabátomat, de nagyanyám észrevette, hogy történt valami közöttünk. Ki akart menni, visszalöktem, bezártam az ajtót és őt Is fejbevágtam. Nem akart meghalni, ezért több ütést mér- l tem rá, majd a mellébe vágtam a fejszét. Bezártam a lakást, hazamentem, megmosakodtam, s elmentem a bálba. Amikor ideértek a faluba, figyeltem mit beszélnek. Hallottam, hogy a gumisarok szóbakerült, ezért leszakítottam a cipőről... X. alezredes kezébe vette a fényképet. Sokáig nézte, majd visszatette fiókjába. — A fiút egvébként 12 évi fogházra ítélte a kecskeméti megyei bíróság... (Következik: Eiöre megfontolt szándékkal)
