Petőfi Népe, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-20 / 43. szám

1970. február 20. péntek 5. oldal Vizes falak, szom | azó lelkek Elkotródott a hó a petőfi- szállási tanyavilágból, de előjöttek a mozdulatlan tükröket csillogtató belvi­zek. s alatomosan felszí­vódnak a száz éve épült tanyák vertfalaiba. A dű- ledező, megtámogatásra szoruló tanyaházak száma már ötvenre tehető. Mindebből nem sokat látni az 1962-ben épült köz­ségi művelődési otthon egyetlen klubszobájának nagy ablakából. A kilátást félig-meddig téglarakás zárja el. Mire lesz jó az építőanyag? — Szerettünk volna itt bővíteni feleli Kiss Je­nő tanácselnök. —De a já­rás nem adott hozzá tá­mogatást. így majd felhasz­náljuk a két tanterem épí­téséhez, amivel a központi iskolánkat megnagyobbít­juk. JSépsxerííek a bálák Hiába új az kultúrház, az az igényeknek már az épí­tése után sem felelt meg. Az egész épületben tulaj­donképpen a nagyterem az, ami még számít vala­mit; itt lehet színházi táj­előadásokat tartani, mozi­filmet vetíteni, bálát ren­dezni. Szerény keretei ezek a művelődésnek. — Nálunk még népszerű­ek a bálák — mondja Ró­zsa János kultúrigazgató. —Szinte az egyetlen rend­szeres bevételi forrásunk, s a lakosságnak szinte az egyetlen közös szórakozása is. Egy-egy alkalommal át­lag százötvenen jönnek. De már a lányokkal nálunk is ritkán jönnek el a ma­mák, s azok is inkább csak azért, hogy kiszabaduljanak néhány órára az egyhangú tanyai életből. Hogy zenét hallgassanak. Többnyire el­jönnek ilyenkor a fiatalok­hoz már nem sorolható férfiak is, de ők megtele­pednek a büfénél, s amíg el nem fogy a sör, addig maradnak. És többnyire kártyáznak. Sajátos tanyaszerű klub­élet. Dehát csak erre van lehetőség? zel valóban segíthetne. S új­ból elmeditálunk azon, va­jon mit tud az ipar és a kereskedelem az ország egy- milliónyi tanyai lakójának vágyairól, igényeiről... Minden könnyebb lenne, a belterületen, — ha volna igazán belterület. A vil­lanyt már elvezették a majdan kimérendő és be­építendő kétszáznyi te­lekhez. De addig még hány tanyasi vertfal szívja tele magát vízzel, s hány lélek szomjazik mindhiába? H. D. Kép-fotó A Petőfi Népe és a KISZ felszabadulási reitvénypályázata Könyvek kálváriája A községi könyvtárat ta­valy kitelepítették a kul­túrház zugszerű kis iroda- helyiségéből, s áthelyezték a felépült új szolgáltatóház­ba. Csöbörből vödörbe... Az ötezernyi kötet is csak zsúfolva fér el, fejlesztésre nincs lehetőség, az új köny­veknek egyszerűen, nincs helye. Maradna a tanyai könyv­tárhálózat fejlesztése. A la­kosságnak majdnem a ki­lenctizedé lakik még a kül­területen. Van öt tanyai iskola. Ezek adnak helyet egyébként 80—100 kötetnyi könyvnek, amelyet idősza­konként cserélnek. De még egy szekrény sem jut a részükre, a szertárak pol­caira rakják. Kizárólag a tanulók kölcsönzik ki, a felnőttek olvasásáról nincs tudomás, nincs ismeret, nem készül statisztika sem. Minivixor kellene Két iskolánál tanyai klub is működik. Milyen prog­rammal? Évente néhány ismeretterjesztő előadás, 1—2 „tanyaest” évente. Ke­vés, kevés.. A művelődési autó a múlt évre húsz látogatást Ígért, ötször volt kint ösz- szesen. A nagyvilággal való rend­szeres összeköttetést a 11 ezer holdas külterületen az öt tanyai tv-készülék teszi lehetővé, természetesen csak egyoldalú, tehát korlátozott módon. Közülük az egyik, mint minivizor, akkumulá­torral működik. Mióta ki­vitték, a tanyasi emberek a tanácselnököt szinte na­ponta zargatják, hogy adjon papírt* amelynek segítsé­gével ők is vásárolhatnak ilyen készüléket. Kiss Je­nő szívesen adna, ha ez­Pedagógusok bálja Kecskeméten A Pedagógus Szakszerve­zet kecskeméti városi és járási bizottsága a KISZ- pedagógus alapszervezettel közösen február 21-én 20 órai kezdettel farsangi bált rendez a Szalvai Mihály Űttörőházban. Ez az épület pontos masa a brüsszeli Világkiállítás egyik magyar létesít­ményének. A helyén nem is olyan régen repülőtér volt. Ma sok ezer lakosnak ad otthont a városrész, ahol ez a vendéglátóipari kombinát emelkedik. Hol készült a fotó? Debrecen — Szolnok — Pécs? A szerkesztőség címére beküldendő rejtvényszelvény a 10. oldalon található. Még most is a Petőfi Népe és a KISZ „Felszabadulási rejtvénypályázatá„-ba bekapcsolódhat Mire e sorok megjelen­nek, mór a negyedik Kép­totó feladvány megoldása vár a Petőfi Népe és a Egy kecskeméti diáklap Húszévesek címmel szé­pen szerkesztett, tartalmas diáklapot adott ki az el­múlt év végén a Kecske­méti Óvónőképző Intézet KISZ-szervezete. A szerkesztők a beveze­tőben azt ígérik, hogy a ré­gebbi többszöri próbálkozás után végre rendszeresen akarnak megjelenni a jö­vőben, és lapjukban helyet adnak irodalmi és képző- művészeti alkotásoknak, az intézeti élettel kapcsolatos problémáknak, a sportnak, és minden olyan dolognak, ami életükkel, munkájuk­kal kapcsolatos. Azt terve­zik, hogy rendszeresen kö­zölnek interjúkat írókkal, költőkkel, azzal a céllal, hogy a hallgatók minél jobban közelebb kerüljenek az irodalomhoz, művészet­hez. Erre már az első szám­ban is van példa: Buda Ferenc költővel készítettek színes, izgalmas interjút. A láp közli Őri Erzsébet két versét és Nyári Anna elbeszélését. Mindkettőjük tehetségét árulják el ezek az írások. Rózsahegyi Er­zsébet rajza is figyelmet érdemel. Beszámolót olvashatunk még a kecskeméti III. Or­szágos Népzenei Találkozó­ról is, Mikolai Ágnes tol­lából. Ezenkívül az intézeti élet érdekes eseményeit mutatja be a lap, sok kép­pel és adattal. V. M. KISZ Felszabadulási rejt­vénypályázatában versen­gőkre. Tehát mondhatjuk, „gőzerővel” folyik a fejtö­rés. Amiről azért a leg­jobb akarattal se lehet azt állítani, hogy nagyon meg­erőltető lenne. Mint a be­harangozáskor említettük, inkább kellemes nagy tár­sasjáték a pályázat, amely­ben azzal a jótékony illú­zióval is veszünk részt, hogy egy kicsit orszá­got járunk. Persze, mint az eddigi képrejtvények­ből, illetve a kapcsolódó szövegek után feltett kér­désből, — amelyre három lehetőség között választva adható az egy helyes fele­let — kitűnik azért, hogy pontosan kell célba találni. Azaz a há­rom változat közül csak egy a helyes, és ennek a sorszámát — tehát az 1— 2—3 közül csupán egyet lehet beírni a lap utolsó oldalán, mindig ugyanazon a helyen található szelvény jobb alsó sarkába. Tekintettel arra, hogy e hét keddjével — február 17-évél kezdődén és ápri­lis 4-ével bezárólag — minden lapszámban lesz Kép-totó, s minden kép­rejtvénynél becsúszhat egy ki* hiba, ezért eséllyel ver­senghet az is, aki menet­közben kap kedvet a pá­lyázaton való részvételre. Erre azért is mód van, mert keddtől vasárnappal befej ezőleg összegyűjtött szelvényeket, tehát egy- egy heti megfejtést kell beküldeni a szerkesz­tőség címére — Kecskemét, városi tanácsháza, vagy Szabadság tér 1/a. A borí­tékra ráírandó: Felszaba­dulási rejtvény pályázat. Egy-egy hét megfejtéseit — szelvényeit — zárt bo­rítékban a következő hét szerdájával bezárólag ad­ják postára a pályázók. Érdemes még most is bekapcsolódni, hiszen érté­kes díjakkal jutalmazzuk a legjobb megfejtőket. A főbb nyeremények: 1. díj: Kétszemélyes moszkvai utazás 2. díj: Tv-készülék 3. díj: Magnetofon 4. díj: Lemezjátszó 5. díj: Táskarádió Ezenkívül még 25 db kü­lönböző értékes nyere­ménytárgyat sorsolunk ki a legtöbb találatot elérők között A nyeremények ér­téke 20 ezer forint. Romantikus ez a fiú — gondoltam magamban —, éppen úgy beszél, mint egy detektívfilmben Scherlock Holmes. Nem volt időm to­vább derülni ügybuzgó munkatársamon, mert meg­érkeztek a hozzátartozók, s megkezdtük kihallgatásu­kat. Az apa és az anya a kérdéses időpontban, tehát délután négv és öt óra kö­láli nyom (II.) amit a szomszédok is iga­zoltak. A 15 éves Ferenc nevű fiuk ebben az idő­pontban szintén otthon volt, majd megvacsorázott és felkereste J. Gizellát, akivel hajnali kettőig a bálban szórakozott. A többi tanú — szomszédok, isme­rősök — kivétel nélkül el­fogadható, meg nem cáfol­hatatlan alib’t igazolt, s egyöntetűen ki jeden tették, hogy sem veszekedés, sem dulakodás hangja nem ju­tott el hozzájuk. A lakás­ból a legközelebbi hozzá­tartozók szerint semmi sem hiányzott. Dél felé járt az idő, ami­korra a kihallgatásokat be­fejeztük, de a tettesekről, vagy tettesről, szándékáról, s a gyilkosság okáról sem­mi közelebbit nem sikerült megállapítanunk. Egy kri- minalisztikailag jelentős momentum hiányzott e bűn- cselekményből : az ok! Nem tudtuk megmagyarázni, mi váltotta ki a gyilkosból tet­tének elkövetését. A rend­őrőrsre visszaérkezve, a ki­hallgatási jegyzőkönyvek rakosgatása közben, az asz­talon megcsikordult a haj­nalban készített gipszönt­vény. — Arra gondoltam, vé­gig kellene járnunk a köz­ség valamennyi cipészét. A cipő sarkának lenyomata — forgattam kezemben a gipszből készült cipőtalpat — elég élesen kivehető. Ha csak egy kis szeren­csénk van, valamelyik ci­pész emlékszik rá, kinek a cipőjére verte fel a sarka­kat, ha egyáltalán meg­sarkalták azt a cipőt Nem túl nagy lelkesedés fogadta szavaimat, s én személy szerint is tudtam, nem kisebb dologra vállal­kozunk, mint a szalmaka­zalban megkeresni az elve­szett tűt. Igen, rengeteg feltételezés volt ebben az akcióban, de a nyomozó­nak, még az ilyen lehetet­lennek tűnő feladatot is vállalni kell, a bűnügy fel­derítésének sikere érdeké­ben. A délután ráment erre a munkára. A nyomo­zók egymás után tértek vissza, s tehetetlenül tárták szét kezüket, a cipészek nem emlékeztek. Az utol­sónak érkező Sz. százados azonban izgatottan adta elő tapasztalatait. — A Verseny utcai ci­pészmester, N. István em­lékszik, hogy egy ilyen 9-es nagyságú barna gumisar­kat egy héttel ezelőtt egy pár fekete magasszárú 40-es cipőre vert fél... — Arra nem emlékszik, hogy kié volt a cipő? — vágtam közbe türelmetle­nül. Sz. százados bólintott. — A cipő a legifjabb F. Ferencé volt. — Az lehetetlen! — csú­szott ki a számon A 15 éves fiú, aki szin­te az egész nyomozás ideje alatt körülöttünk téblábolt, s hallgatta fejtegetéseinket, az lenne a... Ez egysze­rűen hihetetlen. Óvatosan, nehogy bakot lőjünk, s egy gyermeket ártatlanul megvádoljunk, érdeklődni kezdtünk utána. Az unoka meglehetősen elkényeztetett gyerek volt, ennek ellenére jó tanuló és példás magaviseletű. A fiú legszívesebben nagyszülei­nél tartózkodott, azok ne­velték, megadtak neki min­dent. Ilyen véleményt azon­ban sok gyermekről kap­hattunk volna, s ez arra sarkallt bennünket, hogy az ominózus cipőt megta­láljuk. Nem sokat kellett keresnünk, mert a fiú ön­ként adta elő, de azokról hiányzott a gumisarok. A cipész azonban — akinek megmutattuk —, felismerte az általa javított lábbelit. Mit tehettem mást, leültet­tem a gyereket az asztal mellé és beszélgetni kezd­tünk. Nem fenyegettem, igyekeztem értelmére hat­ni. Két óra sem telt el, a fiú megtört, beszélni kez­dett. — A nagyapám húsvét hétfőn felelősségre vont, mert megtudta, hogy elke­rülöm az iskolát. Visszabe­széltem, s akkor megpofo­zott. A nagymama kiküldte fáért, dühös voltam, utána mentem. A favágó tuskóról felkaptam a baltát, a fe­jére sújtottam. A földre esett, de én tovább csépel­tem. Visszamentem a kony­hába, hogy felvegyem a ka­bátomat, de nagyanyám észrevette, hogy történt va­lami közöttünk. Ki akart menni, visszalöktem, be­zártam az ajtót és őt Is fej­bevágtam. Nem akart meg­halni, ezért több ütést mér- l tem rá, majd a mellébe vágtam a fejszét. Bezártam a lakást, hazamentem, meg­mosakodtam, s elmentem a bálba. Amikor ideértek a faluba, figyeltem mit be­szélnek. Hallottam, hogy a gumisarok szóbakerült, ezért leszakítottam a cipő­ről... X. alezredes kezébe vette a fényképet. Sokáig nézte, majd visszatette fiókjába. — A fiút egvébként 12 évi fogházra ítélte a kecs­keméti megyei bíróság... (Következik: Eiöre meg­fontolt szándékkal)

Next

/
Thumbnails
Contents