Petőfi Népe, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-15 / 39. szám

millió forint van előirányozva. Az év kezdetétől újabb 7 üzemben további 2000 fő rövidített munkaidőben dolgozik. A lakosság életkörülményeinek javítását segítik elő a bérfejlesztési lehetőségek (3—4 százalék), valamint az egyes rétegeket — egészségügyi, felsőoktatási, köz­lekedési dolgozók és nyugdíjasok — érintő kormány- intézkedések. A pártszervek feladatai a gazdaságpolitikai célok megvalósításában Az 1969. év tapasztalatai segítik a következő év feladatainak meghatározását is. — Fő feladat a reform további megszilárdítása, ki­bontakozása megyénk gazdasági egységeiben és in­tézményeiben. — Pártszervezeteink politikai eszközökkel biztosít­sák, hogy a gazdasági vezetők a munka szervezettsé­ge, a munkafegyelem, a hatékonyság kérdéseit állít­sák munkájuk középpontjába. Határozottan emeljék ki a gazdasági vezetők politikai szerepét és felelőssé­gét — anyagi és jogi felelősségükön túl —, hogy azok legyenek agitátorai is egyben döntéseiknek, intézke­déseiknek; követeljék meg a szükséges munkafegyel­met, a technológiai és technikai fegyelmet, ne tűrjék az alacsony színvonalú munkát; ne alkudjanak meg a gyakran munkahelyet változtatók foglalkoztatásával és az elvtelen béremelésekkel. — Differenciált agitációs és propagandatevékenység szükséges: egyrészt a vezetők szintjén hangsúlyozzák a fenti körülmények szigorú betartását, másrészt a szélesebb néprétegek szintjén a gazdaságpolitikai jel­legű agitáció növelésre van szükség. — A pártalapszervezeteknek, minden párttagnak fejlesztő hatást kell gyakorolni a munkahelyi viták színvonalára, elősegíteni a bizonytalankodók tisztán­látását, küzdeni kell a demagógia és a negatív han­gulatkeltés ellen. — Feltétlen kapjanak nagyobb teret az általános kérdések mellett a helyi, üzemi feladatok, az emberi kapcsolatok fejlesztése, a problémák megoldása. — Tovább kell lépnünk az üzemek belső mechaniz­musának fejlesztésében, hogy az lépést tartson aa élettel és feleljen meg a gazdasági reform követelmé­nyeinek. — A gazdasági folyamatok változását hatékonyabb propaganda és agitáció kísérje. Politikai munkánk le­gyen kezdeményezőbb, használja ki az előzetes tájé-; koztatásban rejlő mozgósító erőt, készítse fel a la­kosságot az eseményekre, a várható Intézkedésekre. Hangsúlyozni kell, hogy 1970-ben hatósági áremelésre nem kerül sor, de — életszínvonal politikánkkal össz­hangban — ráfordítás arányos ármozgás fokozatosan — elveinkkel egyezően — folyamatosan bekövetke­zik. Ezután sem kell védelmeznünk minden egyes ármozgást, kivéve a központilag elhatározott árintéz­kedéseket. Feltétlenül reálisabb gondolkodásmódot kell kiváltanunk az árkérdésben. A termelési és fogyasz­tási szemlélet egységének megértését kell erősítenünk. — A vállalati dolgozók kategorizálásának megszün­tetésével változatlan erővel kell folytatni a felelősség és a végzett munka arányában szükséges, differen­ciált jövedelemelosztással kapcsolatos propagandát és agitációt. Mindenképpen el kell ismertetnünk az ösz- szetettebb, kvalifikáltabb, felelősségteljesebb munka magasabb értékét. Kívánatos — a már bevált — pártnapok rendszerét évenként legalább kétszer gazdaságpolitikai kérdések­nek szentelni. Javasoljuk a pártalapszervezeteknek, hogy szükség szerint tartsanak napirend nélküli tag­gyűléseket, nézetegyeztető, cselekvést serkentő eszmei vitákat. Ezekre hívják meg az üzem gazdasági és moz­galmi vezetőit, aktivistáit. Intenzívebb tevékenységre van szükség a vállalato­kon és a szövetkezeteken belül, a szociális és kultu­rális ellátás fejlesztésére irányuló munkában. Ezek jelentős hatással vannak a dolgozókra, ezért vállalat- politikai kérdésként kezeljék. A tömegpolitikai munkában több kezdeményezésnek kell kiindulnia az alapszervezetektől, a párttagságtól, a folyamatosságot, a konkrétságot biztosítsuk és e te­vékenységet mindenkor be kell helyezni a reform megszilárdulásának folyamatába. A megyei pártbizottság felhív minden pártszerve­zetet és kommunistát, példamutató helytállással, a megye dolgozó lakosságának mozgósításával segítsék elő 1970. évi gazdasági céljaink elérését. A megyei pártbizottság felkéri a társadalmi ég tö­megszervezeteket — a Hazafias ‘ Népfront, a szakszer­vezetek, a KISZ, a szövetkezeti szövetségek megyei szervezeteit — segítsék e határozat végrehajtását, a gazdasági célkitűzések megvalósítását, a munka haté­konyságának növelését. A megyei pártbizottság ezúton is felhívja a szocia­lista brigádok tagjait és a megye egész dolgozó lakos­ságát, hogy a felszabadulásunk jubileumi évforduló­jára kibontakozott munkaversenyt szélesítve és gaz­dagítva újabb munkasikerekkel valósítsák meg aa 1970. évi gazdaságpolitikai céljainkat. MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGA Az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottságának HATÁROZATA a megye 1969. évi gazdaságpolitikai célkitűzéseinek teljesítéséről, az 1970. évi feladatokról AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA 1969. NOVEMBER 26-28-1 ÜLÉSÉNEK HATÁROZATA ALAP. JÁN A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG 1970. JANUÁR 23-Á N MEGTÁRGYALTA A MEGYE GAZDASÁGÁNAK! 1969. ÉVI FEJLŐDÉSÉT ÉS AZ 1970. ÉVI FELADATOKAT. MEGÁLLAPÍTOTTA HOGY MEGYÉNK GAZ­DASÁGÁNAK FEJLŐDÉSE — ÖSSZHANGBAN AZ ORSZÁGOS CÉLKITŰZÉSEKKEL — A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG 1969. JANUÁR 29-1 ÜLÉSÉN MEGHATÁROZOTT ELVEK SZERINT ALAKULT. ME­GYÉNK GAZDASÁGÁNAK FEJLŐDÉSE AZ 1968-BAN BEVEZETETT GAZDASÁGI REFORM MÁSO­DIK ÉVÉBEN IS KEDVEZŐ A TERVIDŐSZAK LEGFONTOSABB GAZDASÁGPOLITIKAI CÉLKITŰZÉ­SEI TELJESÜLNEK, A GAZDASÁGI SZABÁLYOZOK RENDSZERE BIZTOSÍTJA A KÍVÁNT TERVSZERŰ­SÉGET, A NÉPGAZDASÁGI ÁGAZATOK ARÁNYOS FEJLŐDÉSÉT. A GAZDASÁGI MUNKA TÖBB TE­RÜLETÉN KEDVEZŐ FOLYAMATOK INDULTAK MEG. A GAZDASÁGIRÁNYÍTÁSI RENDSZER POZI­TÍV HATÁSAI ERŐSÍTÉSÉVEL BIZTONSÁGGAL HALADUNK A KÖZPONTI GAZDASÁGPOLITIKAI CÉ. LÓK MEGVALÓSÍTÁSA ÚTJÁN, A HELYI KEZDEMÉNYEZÉSEK ÉS ÖNTEVÉKENYSÉG FOKOZÓDÁ­SÁVAL. A TERVCIKLUS FELADATAINAK IDŐARÁNYOS TELJESÍTÉSE A MEGYE MUNKÁSOSZTÁ­LYÁNAK, PARASZTSÁGÁNAK, GAZDASÁGI VEZETŐINEK POLITIKAI, TÁRSADALMI SZERVEI AK­TIVISTÁINAK ÉRDEME. A REFORM BEVEZETÉSÉVEL JÁRÓ KEDVEZŐ FOLYAMATOK MELLETT MEGYÉNKBEN IS JE­LEN VANNAK MÉG ÉS HATNAK RÉGEBBI ÉS FELSZÍNRE KERÜLTEK ÚJ GAZDASÁGI GONDOK IS. E NEGATÍV JELENSÉGEKET A REFORM ALAPELVEINEK MÉG KÖVETKEZETESEBB ÉRVÉNYESÍTÉ­SÉVEL KELL KIKÜSZÖBÖLNÜNK. EZEK FELISMERÉSE, GONDOS ELEMZÉSE, VALAMINT AZ ERED. MENYEK SZÁMBA VÉTELE UTÁN HATÁROZTA MEG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG AZ 1970. ÉVI FELADATOKAT. megye gazdaságának 1969. évi fejlődése Ipar, építőipar A megye szocialista ipara 1969-ben teljesítette éves előirányzatát. A termelés 8 százalékkal haladta meg az 1968. évit, s értéke megközelíti a 10 milliárd forintot. A termelés növekedésének ez az üteme lehetővé teszi a harmadik ötéves terv célkitűzéseinek teljesítését. A termelés feltételei — a megfelelő termelés előkészí­tés, a kiegyensúlyozott anyagellátás, valamint a vál­lalati irányítás további javulása kapcsán — általában kedvezően alakultak. Az új mechanizmus pozitívan hatott a termelésnövekedés ütemére. A különböző ága­zatok mellett az egyes területek — városok, nagyköz­ségek — ipari fejlődése is az elképzeléseknek megfe­lelően alakult. A szocialista Ipar 7 százalékkal többet exportált, mint egy évvel korábban. Az export növekedési üte­me azonban elmaradt az 1968. évitől. Ennek oka első­sorban az, hogy közel 100 millió forinttal kevesebb terméket értékesített külföldön a baromfiipar a hazai szükségletek kielégítése érdekében. A termelékenység növekedése nem volt megfelelő. A szocialista iparban alig nőtt az egy főre jutó termelés, s lényegében csak a szövetkezeti szektorban alakult elfogadhatóan, a tanácsi iparban pedig visszaesett. En­nek következtében a termelésnövekedés mintegy 80 százaléka létszámnövelésből ered. Okai a műszaki ellátottság korszerűtlensége, a nagy számú szakkép­zetlen munkaerőnek az üzemekbe való beáramlása mellett a vezetésben még meglevő gyöngeségek, a bel­ső szervezés hiányosságai, az eszközök kihasználatlan­sága stb. A szocialista iparban a foglalkoztatottak száma meghaladja az 58 ezer főt. 1969-ben több mint 3 ezer új munkaerővel bővült az üzemek létszáma. A szak­munkás utánpótlás biztosítására az üzemek mintegy ötezer ipari tanulót iskoláztak be. A létszámnöveke­dés aránya azonban nem egyértelműen pozitív, mert egyes gazdaságvezetők a többlettermelést első­sorban nagyobb létszámmal igyekeztek megoldani, s nem használták fel a műszaki és szervezési intézkedé­sekben rejlő lehetőségeket. Ugyanakkor a munkaerő­gazdálkodás lazaságai rontották a munkafegyelmet, fo­kozták a munkaerő-vándorlást. Az iparban a bérek és jövedelmek a Központi Bi­zottság életszínvonal-politikájának megfelelően ala­kultak. A bérgazdálkodásban azonban esetenként megsértették a szocia­lista bérpolitika alapel­veit. A vállalatok egy része nem használta ki a gazdasági szabályo­zók adta lehetőségeket . és sem az alap-, sem a I melléklete 1. oldal

Next

/
Thumbnails
Contents