Petőfi Népe, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-13 / 37. szám

«. oldal 1970. február IS. pénteS KEDVES PAJTASOK! Mint az elmúlt héten közöltük, ma a kalocsai járásból és Kalocsáról ér­kezett úttörő-tudósítások­nak adunk helyet. Lap­zártáig három ifjú ripor­ter — Lakatos Gabriella, Kőszeghi László Kalocsá­ról és Fehér Anikó Bá­tyáról — jelentkezett. A jövő heti Üttörőélet- ben a kiskőrösi és a kis­kőrösi járásból érkezett beszámolókat illeti elsőbb­ség. Várjuk a kiskőrösi Riporter-őrs jeleskedését, az akasztói, fülöpszállási, csengődi, tabdi, tázlári, soltvadkerti, pirtói, csá- szártöltési úttörőcsapatok beszámolóit. VETÉLKEDŐ A kalocsai Ady Endre Úttörőcsapat honvédelmi zászlóalja az elmúlt na­pokban hazánk felszaba­dulásának 25. évfordulója tiszteletére Villányi Antal tanár vezetésével törté­nelmi vetélkedőt rendezett. A csapatokra osztott versenyző gárda minimá­lis pontkülönbséggel osz­tozott az első két helyen. A helyezéseken túl, a ve­télkedőn megismertük ha­zánk felszabadulásának körülményeit, a felszaba­dító szovjet hadsereg had­műveleteit. A rendezvény a kalocsai Tiszti Klubban került megrendezésre. Kőszeghi László csapattudósító ÍGY ELÜNK BÁTYÁN A bátyai úttörők a téli szünet idején sem unat­koztak. Az iskola egyik tantermét klubszobává ala­kítottuk át, ahol minden pajtás kedvére válogatha­tott az ott levő társasjá­tékok, könyvek között. Büszkék vagyunk reád, Anna! Októberben ünnepelte az NDK fennálásának 20. év­fordulóját. A Pajtás-ban pályázat jelent meg:,, Is­mered az NDK-t?” cím­mel tíz kérdést tettek fel, melyek az NDK városai­ra, nagy embereire, mű­emlékeire vonatkoztak. A kérdéseket iskolánk ötö­dikes tanulója Albert Anna albumba foglalva juttatta el a Pajtás szer­kesztőségéhez, s ezzel a munkájával első díjat nyert. Jutalmul három napot tölthet Berlinben, a német úttörőújság vendégeként. Az utazásra a tavaszi szünetben kerül sor, az okmányokat nemrég ad­ták át Albert pajtásnak a budapesti NDK-cent- rum épületében. Büszkék vagyunk reád Anna, nagyon kellemes utat kívánunk! A bajaszentistváni Toldi Miklós ű'törőcsapat tanácsa összeállította: Selmcci Katalin Azután elérkezett a nagy nap, amikor megkaptuk a félévi bizonyítványt. Is­kolánk átlaga 3,3 volt. Úttörőcsapatunk ének­kara új feladatra, a tava­szi ■ kulturális seregszem­lére készül. Lenin születésének cen­tenáriumára az úttörőta­nács javaslatára iskolánk udvarában emlékparkot létesítünk. Terveink meg­valósulásáért nagy lelke­sedéssel tanulunk, dol­gozunk. Fehér Anikó Bem József Úttörőcsapat Bátya KALOCSAI KISDOBOSOK A kalocsai Ének-Zenei Általános Iskola Ifjúgárda rajának kisdobosai va­gyunk. A félévi tanulmá­nyi átlagunk igen jó volt Most készülünk hazánk felszabadulásának meg­ünneplésére. Képeket gyűj­tünk, melyből egy fali térképet készítünk, s csa­patzászlót avatunk. Úttö­rőcsapatunk tervezi, hogy májusban ellátogatunk Kecskemétre, hogy meg­ismerjük megyeszékhe­lyünk nevezetességét. Lakatos Gabriella kisdobos titkár (Lakatos Gabi kisdobos létére úttörőnek is dicsé­retére váló levelet írt szer­kesztőségünknek. írásáért könyvjutalomban részesít­jük, melyet iskolája címére küldünk el.) Televíziót kaptunk I | |Az elmúlt napokban I * * I iskolánk, a Kígyós pusztai I-es számú iskola a bajai Építőipari Aszta­los Ktsz-től televíziót ka­pott. A küldötteknek meg­köszöntük adományukat. Elmondtuk, hogy mi itt születtünk, itt növünk fel a tanyán, szüleinket mun­kájuk ide köti. Az út, amelyen a tanyai embe­rek és gyerekeik elindul­tak hosszú és sötét volt. Szívünk minden szerete- tével gondolunk tehát azokra a munkásokra, akik segítettek a fényt, világosságot, a tudást kö­zelebb hozni nekünk. A kfcsz munkásai több' mun­Rejlvényfejlők kát vállaltak azért, hogy nekünk tv-t vásárolhas­sanak. Ügy akarunk mi, tanyai úttörők dolgozni és tanulni, hogy a hazá­nak becsületes dolgozói legyünk. Benedek Orsolya Kígyóspuszta j j A kunbajai áltaJá- LflJnos iskola úttörő- csapata a kecskeméti Autóközlekedési Vállalat­tól kapott televíziót Igen nagy örömünk van már­is, az Iskolatévé adásait mindig megnézzük, és so­kat tanulunk belőle. A kunbajai úttörőcsapat negyedikes raja 12 34 48 66 33 91 • 6 9 19 68 19 92 54 47 69 23 21 Ezen a 1 ható bácsi [léten szám-rejtvényt közlünk. A képen lát- éppen a fejét töri a következő két kérdé­sen: 1. Melyik az a szám, amely végösszege minden összeadott vízszintes és függőleges számsornak? 2. A középső négy hiányos szám hogyan hangzik kiegészít- 1 ve? A megfejtést (tehát a számsorok végösszegét, és a hiányzó négy számot) február 17-ig levelezőlapon küldjétek el szerkesztőségünk címére: (Petőfi Népe ’.zerkeSztősége, Kecskemét, Kossuth tér 1.) A levelező lap címoldalára írjátok rá: tJttörőrejtvény, DUNAVECSE1 TUDÓShŐNKTÓL Nyolcvan asszony munkahelye K. Tóth Ferenccel, a kunszentmiklósi községi pártbizottság titkárával a helyi munkaerő foglalkoz­tatásáról beszélgettünk, amikor a következő meg­jegyzést tette: — A község többi üzemé­hez képest a sütöde érte el a legjobb eredményt egy év alatt. Helytálló a megállapítás, mert ez a kis üzem 1968. óta megkétszerezte munkás­létszámát, oly módon, hogy tésztakészítő részleget szer­vezett. Kovács József üzemveze­tővel röviden áttekintjük a legfontosabb mutatókat. Két műszakban száztízen dolgoznak, s közöttük nyolc­van nő. Férfiakat csak a kenyérsütésnél foglalkoztat­nak. 1969-ben 12 es fél mil­liós termelési tervük volt, amit csaknem 5 millióval túlszárnyaltak. S a növe­kedés szinte teljesen a tész­tarészlegnek köszönhető Az idén 17 millió forint értékű termelést irányoztak elő. Ebből 10 milliót a tar­honyának és a kiskockának kell „hoznia”. A kenyéren kívül 26 féle süteményt készítenek: rétest, buktá­kat, linzereket. A felsoro­lás végén még egy adat: havonta 300 mázsa zsemle- morzsa kerül ki a szárítók­ból. Kovács József meggyő­zően érvéi: — Az itt dolgozó asszo­nyoknak talán még évekig kellett volna várniuk helyi munkaalkalomra, na nem teremtünk lehetőséget a tésztakészítésre. Ezért min­denki magáénak érzi az üzemet és ez a munkában is megmutatkozik. Az át­lagkereset 1500 forint kö­rüli. A munkatermekben meg­ismerkedhetünk a tarhonya készítésével Tíz kilónyi tészta kerül egy-egy asz- szony asztalára, amit per­cek alatt átgyúrnak a mé­retes dróthálón. Az egyik teremben ezerszámra koc­cannak a tojások, Papp Sándorné brigádvezető sze­rint naponta 10 ezer dara­bot nyelnek el a tésztaké­szítmények. Íme, a bizo­nyosság, valóban, tojással készülnek a kunszentmikló­si sütőüzem árucikkei. A termelésen túl a ver­senymozgalom is jelzi, hogy nagyszerű munkáskollekíí- va alakulj ki. öt szocialis­ta brigádjuk van. s nehéz lenne eldönteni, hogy kö­zülük melyik a legkiválóbb. A Béke-brigád naplójában ilyen bejegyzések vannak: parkosították az üzem ud­varát: elültettek 40 tő ró­zsát; egyik társuk házépí­tésit 50 órás munkával se­gítették; tizenketten vér­adók. A Kalocsai Sütőipari Vál­lalót értékelése szerint a kunszentmiklósi üzem és a kenyérbolt első helyezést ért el tavaly, megelőzve számos olyan üzemet, ahol nagyobb gyakorlattal ren­delkeznek a dolgozók. S alighanem a soronkövetke- ző eredményhirdetéskor is a legjobbak között lesznek. A pártszervezet gondos­kodik a dolgozók rendsze­res politikai képzéséről és tájékoztatásáról. Az idősze­rű kérdések és a gazdaság- politikai kérdések című tanfolyamokon több mint hatVanan vesznek részt. Egy év alatt heten kérték feltételüket a párttagok so­rába. Természetesen akadnak megoldásra váró gondok is. Bővíteni kell az öltözőket, a mosdókat a munkater­mek sem tágasak és egy új széntároló is elkelne. A Sü­tőipari Vállalat kalocsai központjában számontart- ják e gondokat, éppen úgy, mint ahogyan értékelik és elismerik az egész üzem eredményeit. Szabó Attila Tízkilónyi tésztát percek alatt átgyúrnak... Az idős házaspár kopog­tatása a szerkesztőség ajta­ján félénk kaparászásnak hatott. A reszkető kezű bá­csi és a sovány, meggyötört néni láttán elszorult a szí­vem: ilyenek az egyedülálló emberek, akik sérelmükkel minden hivatalt, minden fó­rumot felkeresnek, de ügyük ismeretlen okból holtpontra kerül, innen kell kimozdíta­ni, ehhez kérik segítségün­ket. A néni sírdogálva mondta el, a bácsi nehezen forgó nyelvvel segített neki (két évvel ezelőtt agyvérzése volt) —, hogy milyen nagy baj érte őket. Huszonnyolc éve laknak egy szoba-kony- hás lakásban, kecskeméti magánházban. Most, amikor a kemény fagy felengedett, a kis lakásban feltört a ta­lajvíz. Előbb téglákat rak­tak le — „mint a madár úgy léptünk tégláról téglá­ra” —, de a víz csak emel­kedett. Most már 30 centi magasan áll. A tulajdonos nem lakik a házban, ezért a házaspár a városi tanácshoz fordult segítségért. Bizottság ment a helyszínre és a látottak alapján még aznap egy tanácsi rendelkezésű ház­ban kiutaltak részükre egy, a jelenlegihez hasonló mé­retv, de száraz, szoba-kony- hás lakást. A néni azonban A kisablak a kiutalt lakást nem fo­gadta el! A jegyzőkönyv másolatát — melyet mindketten alá­írtak — fennen lobogtat­ják. Az a lakás nem kell! Mondatról mondatra olva­som a szöveget. Az öreg, belvizes lakás a város pe­remén, az udvar mélyén, a kiutalt a belvárosban, utcai részen, a helyiségek méretei néhány centiméter eltérést mutatnak. Vajon milyen indokkal utasították vissza? — A konyhán kicsi az ablak! — A néni hangja keményen csattan. — A régin nagyobb volt? — kérdem. — Nem ... Talán még en­nél is kisebb, de ha már elmegyünk a régi helyről legyen nagyobb ablakú a konyha! Hosszú és reménytelen magyarázatba kezdek ar­ról, hogy bizony kár volt ilyen könnyen visszautasí­tani a kiutalást az ablak mérete miatt. — Egész életemben nagy ablakú, világos konyhára vágytam — sorolja a néni —, mondta is a legkisebb lányom, most vigyázzanak anyám, mit fogadnak el! Ezt mondta a leány, aki hatodik gyermeke az idős házaspárnak. Szakmája, jól kereső férje, gyermeke és OTP-kölcsönnel épült háza van. A szüleinek nem se­gítséget nyújt, hanem ta­nácsot ad. Nagyon rossz ta­nácsot. A lakáshivatal — ez nyil­vánvaló — nem rendelkezik korlátlan számú száraz, nagyablakos, egészséges la­kással, ezért ilyen váloga­tásra nincs lehetőség. A házaspár ott marad te­hát az összedőléssel fenye­gető otthonban, ahol éj­szaka nem mernek aludni, mert figyelik, emelkedik-e a talajvíz. A szipogó nénit nézve arra gondolok, hogy ennek az asszonynak bizonyára évtizedes vágya a száraz la­kás és a nagyablakos kony­ha. Most pedig leányuk „okoskodása” 'megfosztotta őket ettől. Az új lakásba beköltözhettek volna, a ki­utalás a kezükben volt, hat gyermek anyagi összefogá­sa pedig megoldhatta vol­na a nagyméretű, nagyon óhajtott konyhaablakot. Ennyit — azt hiszem nem kétséges — feltétlenül meg­érdemel két munkádban megfáradt öreg szülő. S. K.

Next

/
Thumbnails
Contents