Petőfi Népe, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-13 / 37. szám

4. oldal 1970. február 13. péntek A nagyközségek sorában Mitől urbcmizálódik Tisza kécske? A nagyközségi rang a vá- rosiasságra kötelez De mi­től városias Tiszakécske? A tízezret jóval meghaladó lélekszám önmagában még nem teszi azzá. Az ipari üzemek léte, a rendszeres foglalkoztatottság jelentős aránya sem döntő ilyen szempontból. Nem beszél­hetünk a település városias arculatáról sem: az első emeletes lakóházakon még alig száradt meg a vako­lat. Oktatási centrumként sem jöhet számításba a köz­ség. Üzletei kimondottan falusiasak Egyedülállónak ígérkezik a sportliget kialakítása, ahol a gyermekjátszótértől a te­niszpályáig a legkülönbö­zőbb szórakozási és tested­zési lehetőségre nyílik al­kalom. Létesítésében az a megfontolás játszott szere­pet, hogy az idelátogató család minden tagja megta­lálja kedvenc időtöltését. Véglegesen ez is 1975-re ké­szül el. * A legtöbb ötletgazdagság­ról talán a szintén ezután megépülő, úgynevezett szo­ciális ház árulkodik. Hár­Űj benzinkút a község szélén. Csupa negatívum! És mégis ... Tiszakécske az urbanizálódáíi lehetőségeit rejti magában, s részint már rá is lépett erre az út­ra. A munkamegosztás olyan fokára jutott el az it­teni lakosság, amely intéz­ményesített kereték között teszi lehetővé a sokirányú szolgáltatást és a társadal-i mi kapcsolatteremtést Vé­leményem szerint ugyanis ez a két tényező a legmeg­bízhatóbb fokmérője a vá- rosiasságnak. Igaz, mindez még csak kibontakozóban van; több­nyire a közeljövő — a 70-es évek első felének — léte­sítményei teszik kitapintha- tóvá az urbanizációs di­menziókat. • Az utóbbi pár évben meg­kétszereződött az óvodai el­helyezési lehetőség, most 225 emberpalánta számára van hely. De ez is kevés. A közeli évekre új, száz­személyes óvoda megépíté­sét tervezik. Oda. ahová az új iskola kerül —. azaz a kialakítandó úi lakónegyed kellős közepére. Az iskola nyolctantermes lesz. 19x29 méter alapterületű torna­csarnokkal ellátva, s a ter­vek szerint 1972 szeptembe­rében nyitják meg. 1975-re befejezik a külterületi isko­lák teljes körzetesítését, így a diákotthon nagy bővítésé­re van kilátás. Megoldásra vár a gimnázium végleges elhelyezése is, amely je­lenleg az általános iskola falai között működik, tehát csöppet sem korszerű mó­don. * Már állnak a falai az új központi klubkönyvtámak. amely ez év május elsején nyitja meg kapuját az ér­deklődők előtt. Egyelőre az agrárszakemberek, a tech­nikusok és a gyűjtők igény­lik leginkább a klubszerű életformát. Könyvekkel, fo­lyóiratokkal társasiátékok- kal. s büfével látták el a létesítményt Alkalom lesz itt a különböző találkozók más feladata lesz: 1. itt ren­dezik be az öregek napközi otthonát: 2. házi betegápoló intézményt alakítanak ki, rendszeresen látogatják, gondozzák az otthon mara­dó, egyedülélő öregeket; 3. penziószerű szociális otthont létesítenek. Társadalmi bizottság el­bírálása alapján teljes, vagy csökkentett összegű té­rítés ellenében, illetve té­rítésmentesen vehetik igénybe az öregek a külön­böző szolgáltatásokat. El­tartási szerződést, is köt­hetnek az intézménnyel. Fenntartásához a község hét legnagyobb üzeme — 4 tsz és 3 ipari vállalat — járul hozzá, egy-egy alkalmazott bérezésével, továbbá a szo­ciális alap terhére egy dol­gozóra évi tíz forintot szá­mítva. Ez utóbbiból évente 600 ezer forint hozzájáru­lás származik. Mikrobusz- szal megszervezik a tanyai és a községi betegszállító szolgálatot. Az intézmény­hez nagy kert tartozik majd. s különböző barkácsolómű­helyeket is berendeznek. Működését előreláthatólag 1972-ben kezdheti meg. A bruttó beruházási költség egymillió 700 ezer forint körül alakul. A gondolatot eredetileg a tsz-ek szociális bizottságai vetették fel. Egyre több a magányosan élő öreg Tisza- kécskén Tóth Sándor köz­ségi párttitkár úgy jellem­zi a helyzetet, hogy a pa­rasztcsaládok a korábbi tu­lajdonszerző- és fenntartó funkciókat elvesztették, s helyette munka- és kenyér­kereső központúvá váltak. Szociológiailag kétségkívül helytálló indokolás. , * Legtöbb gondot a nők foglalkoztatása okoz. a ta­nács. hogy pontos képe kapjon az igényekről, köz­véleménykutatást végzett. - kitűnt: könnyebb fizik munkára módot adó üzem ben csaknem 400-an válla1 nának munkát. Már meg­kötötték a szerződést a fő­Rang és lehetőségek városi REMIX-szel, amely a községben hamarosan rá­diótechnikai üzemet létesít. Ezzel az ipari foglalkozta­tottak létszáma Tiszakécs- kén megközelíti a kétezret, A község közel áll ahhoz, hogy üdülőközponttá vál­jék. Hétvégi házak építésé­re eddig 180. egyenként 70 négyszögöles telket adtak el a Tisza-paiton, több mint felerészben nem községbe­lieknek. Itt. szezonális jel­leggel. kisvendéglő is mű­ködik. Nagyon hiányzik egy portalanított bekötőút, eh­hez viszont már járási tá­mogatásra van szükség. A villany már helyben van, soronkövetkező feladat az itteni vízhálózat megterem­tése. A kerekdombi föld alatti „forró tenger” lehetőségei jórészt kiaknázatlanok. Bár az itteni Űi Élet Tsz tavaly nagy medencét épített, s felállított egy vendéglátó pavilont is. De ez csak a kezdet. A további beruhá­zásokat az anyagi lehetősé­gek szabják meg; ötletek­ben nincs hiány. Roppant hiányzik viszont a szálloda. De még az a kérdés sem eldöntött: ki építse. Mert igény volna rá. Becslések szerint naponta 20—25 nem idevalósi száll meg magánházaknál. * Az elmúlt másfél évtized során a belterületen élők aránya 50-ről 60 százalékra növekedett. S a külterüle­ten maradók egynegyede is közművesített településeken él: Kerekdombon, illetve Űj- és Öbögön. A városiassághoz talán ez az adat is hozzátesz vala­mit: a belterület házainak 50, a külterületi lakott he­lyek házainak 20 százaléka fürdőszobás. Tavaly nyá­ron üzembe helyezték az új vízmű gépházát. Ez viszont nyomban szükségessé tette az elosztóhálózat korszerű­sítését. Van egy városias utca a községben mindkét oldalán emeletes OTP-társasházak épültek tavaly. Nemrég ne­vet is kapott az utca — Móricz Zsigmondról keresz­telték el. aki a 30-as évek derekán Ókécskéről „Bol­dog falu” címmel írt ripor­tot. Tiszakécske mostanában nem annyira a „boldogsá­got”. inkább önön fejlődé­sének legjobb lehetőségeit keresi. H. D. Brigádok a Kalocsai Textilfeldolgozóban A díszes kötésű, gondosan vezetett brigádnaplókat la­pozgatom a Kalocsai Tex­tilfeldolgozó Vállalatnál. A felajánlások teljesítéséről szóló beszámolók mellett kedves hangvételű, ötletes bejegyzések olvashatók a brigádok életéről. Egyik­másik naplóban a vállalat fontosabb eseményeiről is szó esik. Megszigorított feltételek — Mi is örülünk annak, hogy ilyen szeretettel veze­tik a naplókat — szólal meg Menzer Sándor üzemi párttitkár. — Az eredmé­nyek azonban már nem ilyen egyértelműen jók. Igaz a felszabadulás ne­gyedszázados évfordulójára indult munkaversenyben je­lentősen megszigorították a szocialista brigádcím elnye­résének feltételeit. így tör­tént, hogy 21 brigádunk in­dult a szocialista címért és az eddigi két értékelés so­rán csak hét érte azt el. — Természetesen a bri­gád hibáján kívüli okokat leszámítjuk az értékelésnél — kapcsolódott a beszélge­tésbe Katus Istvánná szb- titkár. — Ilyen például az anyaghiány. Ugyanakkor azonban a termelési célki­tűzések mellett nagyobb szerepet kapott a szocialista nevelőmunka, a szakmai képzettség növelése és a társadalmi tevékenység. — Csak a szigorítások le­hetnek okai, hogy a szocia­lista címet már többször el­nyert brigádok nem tudták e címet ismét elnyerni? — vetem közbe a kérdést. Nálunk jó a hangulat — A szocialista cím nem alku tárgya — fejtegették mind a ketten. — Emellett természetesen vannak a vállalatnál megoldásra váró problémák. A különböző üzemrészek­ből több dolgozót is meg­kértünk, hogy mondják el véleményüket, tapasztala­taikat. Vörös Vilmosné a B üzem szalagvezetője, egyben a Tyereskova I. brigádvezetője így jellemez­te csoportja tevékenységét: — Nálunk jól megy a termelés, jó a hangulat. Mennyiségi és minőségi vállalásainkat teljesítjük. Rendszeresen megtartjuk a szakmai továbbképzést, a gépeket szocialista megőr­zésre vettük át. Ugyanakkor nehézségeket okoz például, hogy a délu­táni műszakban nincsenek tecnikusok, művezetők, akiktől szakmai tanácsot le­hetne kérni. Az újonnan be­lépők — főleg a mezőgaz­daságból kerülnek hozzánk — az effajta munkában még gyakorlatlanok. Nagyon meg kell fontolni hova osz- szák be őket, mert könnyen leronthatják a csoport át­lagteljesítményét és csök­ken a kereset. Emiatt a ré­gi dolgozók is kedvüket veszthetik. Ezt mi úgy hi­daljuk át, hogy segítjük őket a szakmai fogások el­sajátításában, így gyorsab­ban bedolgozhatják magu­kat Akikre büszkék voltak Kiss Jánosné, a Kállai Éva brigádtagja tele van panasszal: — Négyszer nyertük el eddig a szocialista címet. Legutóbb nem sikerült. Az értékelésen csak az állt, hogy: nem nyerte el a cí­met. Ez úgy érzem kevés. Igaz, nem teljesítettük a normákat, amelyeket túl magasnak tartunk. A bri­gádon belül sokat vesze­kedtünk. Ez a szervezetlen­ség miatt volt, mert nem tudtuk: egyénileg mennyit kell dolgozni, hogy a szalag megfelelő teljesítményt ér­jen el. A csoporton belüli teljesítményeink utáni jö­vedelemelosztást a szalagjon dolgozók jórésze igazságta­lannak tartja. — Mi lehet mindennek az oka? — Nem tudom. Pedig a Kállai Éva brigádra éveken át büszke volt a vállalat, s most így állunk. Talán a technológiai változások, vagy az új gépek értek vá­ratlanul bennünket. Én lyu- kazó gépen dolgozom, amit korszerűbbre cseréltek ki. Ezzel 450 inget lehet lelyu- kazni, a régivel csak há­romszázat. A szalag nem bir el ennyit. Szervezetlenebbé vált a munka, csökkent a kereset. — Sokan elmentek a ré­giek közül — folytatta Tóth Jánosné, a brigád másik tagja —, mert csökkent a kereset. Azelőtt tíz éven át gallérozást csináltam, most én is egy ilyen kilépett he­lyére mentem nyaklécezést végezni, ö négyszáz dara­bot tudott elkészíteni, én csak 180—200-at. Kiútkeresés Ezután még hosszasan folyt a beszélgetés a Kállai brigádról. Hol történt hiba, mikor kezdődött a baj? Ne­héz lenne erre rövid úton választ kapni. Talán ép­pen az volt a hiba, hogy a brigádot a legjobbak között tartották számon, ezért nem is foglalkoztak velük meg­felelően, mondván a többi­nek van szüksége segítség­re. Közben a brigádon be­lül megbomlott a kollektív szellem, ami pedig egy ilyen munkaközösségnek él­tető eleme. Megkezdődött a torzsalkodás, csökkent a ke­reset, sokan kiléptek a vál­lalattól, s alaposan meg­gyengült a hajdan jóhírű brigád. Talán a csoportbé­rezés helyett helyesebb lett volna átmenetileg egyéni bérezést alkalmazni — ami ugyan több munkát ró a számfejtésre, de jó hatás­sal lenne az egyes embe­rekre. Remélhetően az esetből a vállalat gazdasági, műszaki vezetői, párt és szakszerve­zeti alapszervezete is le­vonják a tanulságot és segí­tenek a brigádnak abban, hogy megerősödjön, ismét a régihez hasonló eredmé­nyeket érjen el. Szép dolog a díszes kötésű, gondosan vezetett brigádnapló, hiszen ez sok mindent tükröz, de ennél is fontosabb az. hogy a brigádon belül jó kollek­tív szellem uralkodjon és az sohasem gyengüljön. Nagy Ottó A verseny folytatódik — Volt ott kérem, egy csodálatos hidegtál; Wel- lington-bélszín, libamájjal töltve, tavaszi zöldségkörí­téssel ... Így kezdődött beszélgeté­sünk Halmos Attilával, a kecskeméti Aranyhomok Szálló üzletvezetőjével, aki szakmai tanácsadóként ér­dekes eseményen vett részt az elmúlt napokban. Győ­rött. a Rába Szállodában kétnapos versenyen talál­koztak a Hungária Szálloda és Étterem Vállalat vidéki egységeinek szakácsai, cuk­rászai. Építkezik, korszerűsödik a Vegyiműveket Szerelő Vállalat helyi telepe. I — Először a felszolgálók, és a cukrászdái eladók te­rítését és elméleti felké- j szültségét vizsgálták. Szép eredményt értünk el itt. hi­szen az eladók között Gö- möri Mária a második, a felszolgálók között pedig Balogh Árpád szintén a második helyet szerezte meg. Mindketten az Arany­homok Szálló dolgozói — folytatta az üzletvezető. A második napon került sor a szakácsok és cukrá­szok termékeinek kiállítá­sára. Minden versenyzőnek egy hidegtálat és egy me­leg készítményt kellett ösz- szeállítania Itt Domokos József, szállodánk dolgozó­ja negyedik helyezést ért el. A cukrászoknál Kovács Gábor, a szolnoki Tisza Szálló versenyzője lett az első. — A verseny szakmán­kénti első három helyezett­jéből álló 12 tagú vidéki csapat versenyre hívta ki a vállalat budapesti egysé­geinek hasonló létszámú és összetételű csoportját. A küzdelem tehát tovább fo­lyik. s nemcsak itt. Az Aranyhomok néhány dolgo­zója rövidesen Szegedre in­dul. ahol a Hungária Szálló alkalmazottaival méri össze tudását.

Next

/
Thumbnails
Contents