Petőfi Népe, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-01 / 1. szám
BLLENÖRZÉS A VÄLLALATNAt-- *><M ViVii. ötlllillll SCHI aäVrtl e lfogadni... (Pusztai) ÜDÜLÉSI PROBLÉMÁK — Most kivel kezdjek ki előbb: a gondnokkal, a szakáccsal, vagy a bultúrfelelőssel?! (Takács) AZ ÖRÖKLAKÁS UTOLSÓ RÉSZLETE — No, apus, most miénk a világ! (Brenner) INFLUENZA — Olyan régóta ápolja már a szomszédját, hogy még szövődmény Ica« köztűk, (Puszta»» JÓT MULATTUNK, 1969 aggódAs — Mi van veled? Ma már a harmadik nyugdíjast passzolod el?! (Várnai) FEJLŐDÉS- Ez még a null-széria. (Vasvári) KIKELTEK A TOJÁSBÓL — Sztriptizbárt nyitottunk, hátha gyorsabban várossá nyilvánítanak minket... (Sajdik) NYUGATI UTAZÁS UTÄN Képzelem, mi mindent hoztatok! KORSZERŰ DICSEKVÉS — A kézikönyv szerint kellene a kis Kain mellé egy testvérke... (Balázs Piri) A KÄRTYÄS IKREI Fél panellel veri a mellét! (Szűr-Szabó) Piriként, nem késiem le z fésülést? Kisjó Sándor: Szilveszteri zárszámadás Az év utolsó napján visz- szanéz a vándor és megállapítja a megállapitani- valókat. Mindenekelőtt megkérdi a bírálandó tünetek leghatékonyabb kritikusát, a humoristát, tartson szemlét végzett dolgain és nyilatkozzék. — Munkámmal elégedett vagyok — mondja a szatirikus írások mestere, ki mellesleg legjobb barátom. — Egész éven át ostoroztam a fonákságokat. A. humoristának ugyanis, mint azt minden kedves olvasónk tudja, szakadatlan tennivalója, hogy úgy mondjam, profilja az észlelhető hibák, visszásságok, furcsaságok, fonákságok megállás nélküli ostorozása. *— Már január elején megírtam — folytatja nyilatkozatát — hogy a járdák még mindig gidres- gödrösek, a buszok rugózása nem kielégítő és még mindig akad gazerolos krumpli. Februárban a gyufát ostorozta, melynek innenső végéről nem egyszer le* pattan a foszforos kisbunká és lyukat éget az ürge bajszában. Megírta, hogy némely háztulajdonos nem söpri el háza előtt a havat, bár már van, aki noszogatás nélkül elsöpri és né- niely tévéfilm le tudja kötni a figyelmet, de még min-, dig van, amelyik nem tucU ja le. Márciusban szóvá tette, hogy a közértes zacskók könnyen szakadnak, április-, ban követelte a vevők gyorsabb kiszolgálását és májusban azt, hogy a személyzet legyen türelmesebb és ne sürgesse a vevőt. Júniusban a legélesebb szatíra hangján ostorozta a vigyázatlan autóvezetőket, a vigyázatlan gyalogosokat, a vigyázatlan apákat, anyákat, serdülőket és kisdedeket. Júliusban megbotránko■* pott a miniszoknya további zsugorodásán, és epébe mártott tollal mutatott rá, hogy mily nagy csacska- ságok fordulnak elő a slágerek szövegében. Augusztusban megírta mekkora felelősség terhek a beretvaecsetek gyártóik I amiért a pemzliből hullik a szőr, szeptemberbe* i rámutatott, hogy egyes eladók még mindig belecsempészik a tizdekába c szalámivéget és októberber szóvá tette, hogy míg egy felől öröm az építkezései számának növekedése, nen lehet szó nélkül hagyni hogy ha valaki állványza alatt megy el és fejéri kő esik, az koppan. Novemberben ostorozta < hangos rádiózást, az utca csendháborítókat, az autó ajtók éjszakai csapdosását a színházi köhögőket, hog- a rizs szemetes és hogy < moziban mennyire szívó a perec. Decemberben bírálti hogy sok a rossz neon, hog mily nagy a lottóban a k nem húzott számok arány és milyen kicsi a geszté nyepüré. Ezen felül sorr vett mindent, ami addi kimaradt, és egész hó fc lyamán bátran taposta száz fejű hidrának mind száz fejét. — Szóval elégedett rragy — kérdeztem. — Elégedett vagyok, já vagyok — válaszolta. — És a fonákságok? — Köszönik ők is meg vannak.
