Petőfi Népe, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-06 / 4. szám

8. «Mal nm. Összhangban a fejlődéssel A NEB első félévi munkatérré Hornyik János müvének folytatása LEGUTÓBBI ülésén hagy­ta ióvá a megyei tanács a Népi Ellenőrzési Bizottság 1970 első felére szóló munkatervét. A népi el­lenőrök az újesztendőben is — mint az elmúlt évek­ben ez már gyakorlattá vált — a gazdasági élet egy-egy területének legát­fogóbb kérdéseiben foly­tatnak tájékozódó jellegű, segítő szándékú vizsgála­tokat. Ezek a vizsgálatok mindenekelőtt azt elemzik, hogy egyes vállalatok, gaz­dálkodó szervek, különbö­ző intézmények hogyan il­leszkednek az új gazda­sági mechanizmusba, mun­kájukkal jól szolgálják-e a népgazdálkodás fejlődését. NÉZZÜK például a NEB munkaitervében elsőnek megjelölt megyei falada­tot: A mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek egymás hözöttij illetve más szö- spetkezetekkel, állami gaz­daságokkal és vállalatok­kal létesített társulásainak helyzete, a mezőgazdasági nagyüzemek és a felvásár­ló vállalatok kapcsolatai. A cím talán nem igényel különösebb kommentárt, mégsem árt azonban el­mondani: a népi ellenőrök célja ezzel a vizsgálattal annak kiderítése, hogy mi­lyen tényezők akadályoz­zák az említett társulások létesítését, működtetését, továbbá, hogy a mezőgaz­dasági nagyüzemek és a felvásárló vállalatok kap­csolatai a népgazdasági követelményeknek megfe­lelően alakulnak-e. Nem kevésbé jelentős a munkaterv következő pont­ja sem, amely a kereske­delem belső ellenőrzésé­nek hatékonyságát vizs­gálja. Ezt a témát a me­gyei tanács ipari és keres­kedelmi állandó bizottsá­gai, valamint az AKF és a NEB kereskedelmi szak­csoportja 1969-ben már egyszer megvizsgálta, de az azóta befutott jelzések és különböző „csatornán” szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a kérdés további alapos elemzésre érdemes. A népi ellenőrök e témakörben főként a fo­gyasztók érdekvédelmét kí­vánják szolgálni, a fo­gyasztók érdekeit sértő I magatartásra, s azok or- ! voslásának lehetőségeire j keresnek választ. A MEGYEI nőtanáccsal, a Szakszervezetek Megyei Tanácsával és a megyei ta­nács illetékes osztályaival közösen folytatott vizsgá­latot a népi ellenőrzés 1969- ben a bérből és fize­tésből élők egészségügyi, szociális, kulturális hely­zetéről. Ennek utóvizsgá­latára — az akkor feltárt fogyatékosságokat meg­szüntették-e és hogyan — 1970- ben kerül sor. Csupán címszerinti fel­sorolásban említjük meg azokat a vizsgálatokat, amelyekben országos mun­katerv alapján a megyei NEB is részt vesz. Az 1970-es év első félévében elemzi a népi ellenőrzés a tanácsok saját költségve­tési bevételeinek, a tarta­lékok képzésének és a fej­lesztési alap felhasználá­A vadászati szakembere^ sokat vitatkoztak azon, hogy hazánkban tulajdon­képpen milyen feltételek között alakulhat ki az op­timális vadlétszám, és hogy egyáltalán mit is nevezhet­nek optimális szintnek. A MA VOSZ most elkészítette tízéves fejlesztési tervét, amely a sok kérdésre vá­laszt ad. A számok bizo­nyára megdobogtatják majd a vadász-szíveket A számok rendkívül ér­dekesen alakulnak. A fej­lesztési terv szerint anyúl- állománynak 954 000 és egymillió 248 ezer között kell lennie. A fácánlétszám akkor ideális, ha 1,2—1,5 millió körül alakul. Az ál­lomány lényegében máris sáriak tapasztalatait. Ugyancsak ekkor kerül sor az egyes fogyasztási cik­kek és építőanyagok mi­nőségéinek, az ár- és minő­ségi összef üggésének vizs­gálatára, továbbá annak tisztázására, hogy az isko­lák tanításon kívüli tevé­kenységének szervezése, a költségvetésen kívüli pénz­összegek összegyűjtése, ke­zelése és felhasználása a rendeletekben meghatáro­zott módon történik-e, s, hogy az iskolák és más szervek által kezdeménye­zett akciók és rendezvé­nyek mennyiben indokol­tak, s azok milyen mérték­ben terhelik a szülőket. VÉGÜL megvizsgálja a népi ellenőrzés a posta munkáját is. Ennek során megállapítják, hogy a pos­ta miként teljesíti a la­kosság és a közéletek ál­tal igényelt szolgáltatáso­kat, s milyen intézkedése­ket tettek az e téren is­métlődő panaszok orvos­lására. ®. S. elérte a 25 évvel ezelőtti színvonalat. A szakembe­rek az állomány fejleszté­sében nagy fantáziát lát­nak, ezért szó van arról, hogy megkétszerezik az 1945-ös „létszámot”. A célkitűzéseket több megye már el is érte, de egyes vidékek messze elmarad­nak a lehetőségektől. A sokéves átlag tapasztalatait figyelembe véve a fácánál­lományból évente 25—30 százalékot lőhetnek ki a vadászok. A fogolyállo- mány fejlesztési terve 1 milliós állományt tart op­timálisnak. A fejlesztés el­ső szakaszában a törzsállo­mány növelését irányozták eíő. A szarvasállomámy- seám legfeljebb 8223 lehet Hornyik neve foga­lommá lett az elmúlt évti­zedek alatt: elválaszthatat­lan Kecskeméttől. Nagy, négykötetes műve a „Kecs­kemét város története okle- véltárral” Marczibányi-dí- jat és akadémiai tagságot szerzett számára. Az persze igaz — ahogy ez gyakran megesik —, hogy nevét sok­kal többen emlegették, sok­kal nagyobb számban hi­vatkoztak rá, mint ahá- nyan művét olvasták. Még­is: belekerült neve és alko­tása a köztudatba, alakító­formáló, fejlődést segítő, befolyásoló erővé vált az elmúlt évek alatt A történetíró Hornyik egyre ismertebbé váló mű­ve mellett egy másik ténye­ző is ráirányította a figyel­met a megyeszékhely tör­ténetére: a 600 éves jubi­leumi év. Erőteljesen, most már megállíthatatlanul és visz- szavonhatatlanul előtérbe került a fontos feladat, folytatni és befejezni a nagy előd munkáját, meg­A eél az, hogy apróvadas területen egyáltalán ne le­gyen szarvas. Az ivar­arányt 3—4 év alatt akar­ják helyreállítani — a szakemberek az 1 :l-es arányt tartják megfelelő­nek! — ezért a felesleges sutavadat kilövik. Az őz- állomány 75 és 91 ezer kö­zött ingadozhat, itt fontos feladat, hogy eltávolítsák az állományból a selejtál- latokai. A tervek szerint a vaddisznóállományt úgy kell csökkenteni, hogy az ország területén mindössze háromeaer dúvad marad­hat. Ezt kívánja a vadá­szok és a mezőgazdászok érdeke. Tízéves terv a vadállomány fejlesztéséről: 17. A háború menete és a népünk sorsáért érzett ag­godalom késztetett erre a szigorú bírálattá. Dr. Osenberg professzor* Artur jól tudta, hogy Osenberg a birodalmi tudo­mányos kutatás személyes irányítója, éppen ezért vé­leménye eléggé mégbízható. A Százlábú építése oly nagy titokban történt, hogy magának Artúrnak is csak a legáltalánosabb elképze­lései voltak róla. Viszont Osenberg levelének máso­lata után tökéletesen meg­világosodott előtte, hogy a Százlábúval alaposan fog­lalkoznia kell. Amikor először olvasta végig a levelet, Artúr kissé csalódott lett. Hát ezért a két papírdarabkáért kellett halálos kockázatot vállalnia Heinznek? Mindenesetre jól kifejezik, hogy Osenberg és a mögötte állók mennyire irigykednek a Százlábú ter­vére, melyre a führer meg nem érdemelt figyelmet for­dított, ahelyett, hogy min­den erőt a jövő fegyveréi nek, a rakétának kifejlesz­tésére és megalkotására összpontosítana. Szóval a Bohrmannak szóló levél szerzője, Osen­berg professzor úgy véli, hogy a Százlábú reményte­len eset, s a durva számí­tási, tervezői hibák miatt használhatatlan lesz. Más­felől viszont a terveken a führer parancsára dolgoz­nak. Osenberg pedig vilá­gosan megírja a levélben, hogy az eszközök és a munkaerő fecsérlése szinte lehetetlenné teszi a rakéta­fegyver gyorsabb és haté­konyabb kifejlesztését. Kö­vetkezésképp neki, Artúr­nak mindent meg kell ten­nie, hogy inkább a Százlá­bún dolgoménak, ■ ease* lassítsa a rakétagyártást. De mi a biztosítéka, hogy a Százlábú csakugyan ré­mé rtyúeten tervezet? Artúr mindent alaposan meghányt-vetett, s így ju­tott arra a szilárd és végső elhatározásra, hogy Fran­ciaországba kelt ataznia, oda, ahol a Százlábú készül. Bár nem került volna túlságosam sok nehézségbe parancsot szereznie, hogy utazzék Eszak-Franciaor- szágba, az épülő objektum­ba, csakhogy, mivel Heinz gyanús lett, most valaho­gyan másképp kellett el­járnia. A legjobb természe­tesen az lenne, ha az apósa, B ingei szervezné meg ezt az útját, mivel az öreg két cementgyárnak is tulajdo­nosa, a Százlábú kísérleti telepének építkezéséhez pe­dig sok ezer vagon kiváló minőségű cementre van szükség. Az igaz, egy kissé különös is, hogy nem Bin- gel kapta meg ezt a pom­pás megrendelést. Éppen ezért meg kell tudni, miért hagyták ki az öreget az üzletből. Korábban Bingel gyáraiból a cement több, különös fontosságú építke­zésre vándorolt: Peene­mündcrv. s a fbbrer föW alatti szállásaihoz Kelet- Poroszországban és Vinni- cában Artúrnak pedig, a rokoni érdekek kapcsán sikerült *s számos épülő objektumban megfordulnia, melyekről Moszkva értékes közléseket kapott. Mivel pe­dig, Artúr legnagyobb cso­dálkozására, apósát nem vonták be a Százlábú kísér­leti telepének építkezésébe, éppen ezért haladéktalanul rá ken irányítania az öreg Bingífi figyelmét erre a kiál­tó Igazságtalanságra. Most te. mint mindig, gyertyafénynél vacsoráztak. Közben Artúr beszámolt ausztriai utazásáról, s arról is, hogy Mauth ausenben kiváló munkaerőt sikerült szereznie a Siemens-Schu- ckert gyárainak. Ezt pedig haladéktalanul közölni kell Rudolf Bingellel. Vacsora «tán a vendég­szoba kandallójához ültek, majd rátért a legfonto­sabbra. — Kedves apu — kezdte, s egy kis asztalkán álló ha­mutartóban gondosan el­nyomta a cigarettavéget. — Éppen ma tudtam meg — természetesen, ez köztünk írni és kiadni Kecskemét j város históriáját. Hivatkozni e felvetés jo- i gosságával és aktualitásá­val kapcsolatban sok min­denre lehetne. Legfonto­sabb érv talán az, hogy az általános kulturálódási fo­lyamaton belül megnőtt az érdeklődés a helyi hagyo­mányok iránt, saját városa, szűkebb hazája, múltja, tör­ténete egyre több embert érdekel intenzívebben. Többek között bizonyítja ezt az is, hogy a honisme­reti, helytörténeti munka fellendült, ilyen jellegű szakkörök, kutatócsoportok tucatjával találhatók me­gyénkben. Az Aranybomok kis­könyvtái’sorozat szerkesztői elkészítettek egy tervet a városi tanács végrehajtó bi­zottsága részére. Ebben ja­vasolták: a tanács készít­tesse el hat-nyolc kötetben a várostörténetet olyan színvonalon, hogy azt a ké­sőbben élők majd úgy em­legethessék, mint ma em­legetjük Hox-nyik művét. Tehát Hornyik művének folytatását sürgették. Milyen legyen ez a mwi- ka? Színvonalas, szakmailag megfelelő, szemléletében és értékelésében marxista, külső formájában tetszetős. Hogyan fogjunk hozzá ehhez a nagy munkához? Ez a kérdés foglalkoztatja évek óta az illetékeseket. A történetírás — a helytör­ténet, vagy akár a társada­lomrajz, gazdaság- vagy küttucáfis történet éppen úgy, mint a néprajz és mű­vészettörténet, s a társada­lomtudományok akárme­lyik ága, területe — szak­mai hozzáértést, tudomá­nyos módszereket, avatott tollú szerzőket kíván, A legfontosabb tehát, hogy megbízható szakemberek kapják e nemes feladatot. A másik: nem szabad sok embert megbízni. Egy 3—4, legfeljebb 5—6 tagú mun­kaközösséget. S ezen belül is egy mindenért felelős fő- szerkesztőt kell megbízni, aki az egésznek szerkezeti­leg, az arányok, a kritikai szemlélet és módszer szem­pontjából éppen úgy fele­lős gazdája lenne, mint nyelvi-stilárré szempontból. Hozzávetőleges számítá­sok szerint ez a hatalmas munka Öt évre és ötkötetes műre alapozva, a várható bevételt is bekalkulálva, körülbelül égymillió forin­tos kiadást jelentene. A város vezetőinek kell — nagy felelősség mellett — eldöntenie, hogy belefog­jon-e ebbe az óriási mun­kába ügy hír HA, Győr vá­rosa elkezdte már tízköte­tesre tervezett történetének megírását. Halas kis város, s máris túl van az első vas­kos köteten. Csávoly még csak fahi, és Madaras is, ám kiváló szakemberek magas mércével mérhető követelményeknek megfele­lő könyvet írtak történe­tükről. Targa Mihály II legkisebb hibára is figyelmeztet Áprilisban már gyártják az új gázszagositó anyagot A legutóbbi hármas tra­gédiát okozó budapesti gáz- szerencsétlenség ismét a közérdeklődés előterébe he­lyezte a gázszagosítás prob­lémáját. Felmerült a kér­dés, vajon az e célra hasz­nált etilmerkaptán megfe­maradjon —g hogy az Észak-Franciaországi Pa de Calis térségében a Hoch­druckpumpe elnevezésű rendkívül titkos megtorló fegyver kikísérletezésére két szigorúan titkos objektumot létesítenek. Hatalma« épít­kezések folynak, de, sajná­latomra, az anyagszállítók neve közt az önét nem lát­tam. Viszont régi partnere, Winfried von Salz annál in­kább szerepel. Ei* a csapást Artur pon­tosan kiszámította. Jól tud­ta ugyanis, hogy Bingel már rég és szenvedélyesen gyű­löli esküdt ellenfelét, a ce­mentgyár-tulajdonos, von Salzot. Még 1929-ben, a gazdasági világválság kez­detén ez a von Salz olyan csapást mért Bingelre. ame­lyet az alig-alig hevert ki. — Van olyan érzésem, hogy most lehetőségünk nyílik egy kissé megnyo­morgatni von Salz urat. Ugyanis megtudtam, kit fi­zetett le. sőt, megbízható adataim szerint ezen felül még silány cementet is szál­lított. így. ez a tény ezek­ben a súlyos időkben a bűntény határát súrolja ... (Folytatjuk.) lelően figyelmeztet-e a szi­várgásokra, vagy a nyitva- felejtett gázcsapra? A ve­gyészek véleménye szerint ez az anyag nem teljesen megbízható. Ha ugyanis reakcióba lép a csövek fa­lán képződő rozsdával, el­veszti a szagát. A Kőolaj- és Gázipari Tröszt még 1967-ben a Péti Nitrogén- művek szakembergárdáját bízta meg egy új, nagyha­tású szagosító anyag elő­állításának és gyártási technológiájának kidolgozá­sával. A gyár igazgatója el­mondta, hogy sikerült elő­állítaniuk a tetrahidrotio- fént — rövidített néven THT-t és kidolgozták an­nak gyártási technológiá­ját is. A laboratóriumi mé­retekben előállított szago­sító anyag a székesfehér­vári gázműveknél „vizsgá- zott” meglepően jó ered­ménnyel. Hatására az előző időszakhoz viszonyítva több mint tízszeresére nőtt a lakosság bejelentéseinek a száma. Ez a tény azt do­kumentálta, hogy a rendkí­vül erős szagú szerves kén­vegyület a legkisebb hibá­ra is figyelmeztet. További előnye az eddig használt anyaggal szemben, hogy stabil, nem bomlik, és a vezeték legtávolabbi pont­ján is intenzív hatású. A Péti Nitrogénművek felkészült a THT gyártásá­ra, és áprilisban megkezdik a termelést. Az új szagosító anyagot „gázodor” néven hozzák majd forgalomba.

Next

/
Thumbnails
Contents