Petőfi Népe, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-04 / 3. szám
Kecskemét második színháza Swicrkicwicz Róbert: Egy escsze kávé. Hatvani Dániel: Az ismeretlen falu Jönnek beton-glóriában állapotos szűzmáriák vízgömb harangozik rozsda-röcsök szoknyásán szállnak vaskerítések tetők rádióhírek torony pendül forgószélben jobbra-balra csavarodik főutcára tölcsér tátong kocsorbult fogakkal majd megjön a rendelet. a holnapi postával legerősebb fiait hová küldte öreganyám termésátlagok statisztikák falnak fel minden papírt szalmaszál arany-sínéin tűnik az esti vonat bodor a füstje citerahúrok között világnagy fémbogár mászik olajverejtékes rétekre ér leválik harmadik fokozata nyálkás kocsmaajtó fordul földöntúli térségek felé öklendés rázza a fiatal fákat elbújdosnak a szerelmesek forog a hold dísztárcsája eresz-alatti kaszanyéltengelyen nosztalgiái eső ered patakzik a villany-sláger s szöges paplanát fejére húzza az ismeretlen falu Jóba Tibor: Örökké adni... Adni akarok mindig én neked: szívednek ezt a röpke éneket, szádnak szótlan, csobbanó csókokat, szép mámort, mély vágyamnak szótfogad. Ujjaid alá egyre több ezüstöt idéző, kócos, rakoncátlan fürtöt. Tenyerem, mely cirógatásban gazdag: becézve szívem mellé simogatlak. Kék álmokat, sohase-volt csodákat, tested-barnító vad hevét a nyárnak, s jégvirágokat, libbenő havat, arany avart az özvegy fák alatt, És ékszert is: kedves csecsebecséket, mik bőröd hamván csillagokként égnek. De bárha rád aggatnék minden kincset, örök adósoddá tesz egy tekinteti élmúlhatatlan pillarebbenésed, amellyel az első igen-t ígértedl Vürf/z^Miőmá II>ODf\LO/Vl Néhány hete hírül adtuk, hogy megszületett a döntés a Kec-.eméti Katona József Színház Klubszínházának megalakulásáról. Az új színház bemutatóját február közepén tartják. Két színház Kecskeméten? Elbirja ezt a varos. Lesz közönsége? Egyáltalán, mire való ez? A kérdések, amelyek itt-ott elhangzottak az első nir- adás óta, nem okvetlenül az ellenkezés jelei. Úgy véljük azonban, érdemes velük foglalkozni, elsősorban éppen azért, mert itt nem egyszerűen egy másik színház alakulásáról van szó, hanem sokkal többről. Mindenekelőtt a közönség igényeinek differenciálódásáról, a világirodalmi kitekintés egy újabb lehetőségéről, a város színházkulturájának számottevő fejlődéséről.^ Egy ízben, jó másfél évtizede, volt már kamaraszínháza Kecskemétnek. Azzal dicskedhettünk, hogy a vidéki színházak között a miénk volt az első kamara- színház az országban. Az előadásokat a Komszomol téri teremben tartották, repertoár vígjátékokból állt. A közönség igen szerette. Hamarosan azonban mégis meg kellett szüntetni, mert nőttek a Katona József Színház tájkötelezettségei, s ezzel egyeütt a színészek elfoglaltsága. Azóta sokszor szó esett újra meg újra egy kamara- színház felállításáról, de a gondolat hívei kényszerűen megmaradtak a tervezgetésnél. Sem pénz, sem pedig erő nem volt rá. Nem is látszott túlságosan időszerűnek a feladat, hiszen a Kecskeméti Katona József Színház számos merész vállalkozással, mindenekelőtt az új magyar dráma támogatásával, mai művek bemutatásával igyekezett jó értelemben vett színházi izgalmakat kelteni. Meg is maradt „ jól menő” színháznak az országos válság idején, s a televízió térhódítása után is. A színház azonban minden jószándéka ellenére sem tekinthetett el a széles közönségigényekre tekintő műsorpolitikától, és nem alakíthatta át gyökeresen műsortervét. Mellesleg megjegyezve, ezt Magyarországon mindmáig egyetlen színház sem engedhette meg magának. Nincs olyan színház még ma sem, még a fővárosban sem, amely csakis modem műveket mutatna be, elsődleges célja a kísérletezés volna. Színházaink műsorán vegyesen szerepelnek klasszikus és modern darabok, s nem túlzás azt állítani, hogy valójában még mindig jobban félnek egy szokatlan hangú és formájú mű előadásától, mint egy semmitmondó, szentimentális és szokványos játék bemutatásától. Jellemző erre, hogy a hazai színházak műsorából teljességgel hiányoznak például az egyfelvonásosok. Az utóbbi években mind több szó esik róla, úgynevezett szakmai berkekben, hogy ez a helyzet tarthatatlan. De a mi közönségünk még nem nőtt fel oda, hogy gyökeresen változtassunk az eddigi gyakorlaton — védekeznek azok, akiknek a kezében a döntés és akik a leginkább érdekeltek mind anyagilag, mind erkölcsileg: a színházigazgatók. S valóban, miért is hinnének annak a néhánytucat hangadónak — újságírók- ■ nak, kritikusoknak, kulturális szakembereknek és funkcionáriusoknak — akiknek a szava elér hozzájuk. Hiszen így is örökké fenyegeti őket a bevételi terv, s a közönségszervezők segítségére szorulnak. A színházat tehát üzletnek is kell tekinteniük, s nem bocsájtkozhatnak kockázatos és eleve kilátástalannak ítélt vállalkozásokba. Egy-egy újszerű darab bemutatása még csak hagyján. De az egész hagyományos műsorpolitikát nem forgathatják fel. Igen-e, vagy sem — ez még a jövőben dől el. De BOKA LÁSZLÓ professzor fejtegette azt egy tanulmánykötete bevezetőjében, hogy mennyire elöntötte irodalmunkat az életrajzellenes szemlélet, mennyire elhalványul a köztudatban egy-egy író emberi egyénisége, életének kisebb vagy nagyobb jelentőségű mozzanata. mely talán megsokszorozhatná az alkotások fényét. A magyar könyvkiadás is észrevette ennek a szemléletnek az eltúlzását, uralkodóvá válását, és különböző irodalmi emlékeket, dokumentumokat jelentettek meg: pl. a „Beszélő házak”, a „Beszélő tájak”, melyek a magyar írók budapesti vagy vidéki házaiba, lakásaiba, azokra a tájakra vezetik el az olvasót, ahol azok az írók éltek. Egy kitűnő könyvsorozt legutóbb megjelent kötetét tartom most kezemben, melyben Bálint György életét és alkotói pályáját kísérheti figyelemmel az olvasó számos életrajzi dokumentum, levél, fénykép, önvallomás. műrészlet segítségével. Az „Arcok és vallomások’’ sorozatban eddig kilenc kötet jelent meg: a század élő vagy elhunyt klasszikus íróit mutatva be Babits Mihálytól Lengyel Józsefig. „SZERETTEM volna mélyebb, őszintébb, szabadabb értelmet adni az életnek, a magaménak és a többie- kének. Szerettem volna megérni, hogy a civilizáció többet jelentsen, mint kifogástalanul működő jégszekrényeket és modem mellékhelyiségeket. Amiért éltem, az most nem időszerű. Minden jel amellett szól, hogy hiába éltem. De azért bevallom, voltak nagyon szép napjaim is...” — írta Bálint György a Diaz levelében. Miért idézzük a búcsúzó Bálint György szép szavait? Azéi’t. mert a Nyugatban tizenkilenc évesen bemutatkozó írót. aki József Attila és Radnóti barátja volt, kitűnő prózaíró. esszéista, újságíró — 1942-ben letartóztatják, majd munkaszolgálatosként a keleti frontra küldik, s 1943 január 21-én meghalt Ukrajnában. Igen, a halál felől kell közelednünk Bálint György életművéhez, hiszen ő is mint Radnóti: sejtette, érezte későbbi tragikus sorsát Költőként indult. Jelentős publicista lett. Félelmetes iróniával tette nevetségessé a kispolgárt; „ön ÖL. Komár mutatkoznak az új igények jelei. A közönség kisebb rétegében ugyan, de félreérthetetlenül. Ezekre a jelekre, az új igényekre támaszkodva alakult meg most a Kecskeméti Katona József Színház Klubszínháza. Az új igények már régebb óta érlelődnek. Büszkék lehetünk rá, hogy az egyik kiindulópont éppen Kecskemét volt. Egy évtizede Kecskeméten kezdte el Udvaros Béla azóta országos hírévé lett drámatörténeti sorozatát. Olyan írókról, olyan művekről tartott előadásokat, amelyek bemutatásálja a színház nem vállalkozhatott. Az előadásokat a művekből vett szemelvényekkel kísérte. A jeleneteket színészek adták elő. Udvaros Béla előadásai rendkívül élvezetesek, a bemutatott részletek egy-egy forró pillanatban már- már szinte egyenértékűek a színházi élménnyel, s az időközben kialakult törzsközönség olyan új színházi világba pillanthatott be, amely átalakította ízlését és új igényeket támasztott benne. Űj közönség azonban nemcsak Kecskeméten, s abban a tucatnyi városban nőtt fel, ahol Udvaros Béla előadásokat tartott, hozzájárultak az igények növekedéséhez maguk a színházak i$ egy-egy merészebb kísérlettel, továbbá az eleinte vetélytársnak tartott televízió, amely szintén számos produkcióval formálta, alakította milliónyi néző ízlését — és mindezzel együtt szerepe van a közönség fejlődésében az olvasottság, a műveltség és kulturálódás általános és gyors előretörésének. Az új Klubszínház tehát a közönségnek arra a részére számít, amely túllépett a színházak által nyújtott „vegyes kollekción”, amely különbséget tesz kommersz és értékes között, amely a színházban az élet és a kor nagy kérdéseire keresi a választ, az érthető, igényes nézőkre, akik sokan vannak már, mindenesetre többen, mint ahogyan nem is! olyan régen remélni mertük volna. Kecskemét második színházában tehát csupa modern és művészi, eszmei szempontból is izgalmas darabot fognak bemutatni. Érdemes itt megjegyezni, hogy a terv találkozott a társulat tagjainak óhajával is. A színház legjobb művészei és a fiatalok régóta szerettek volna ilyen lehetőséghez jutni. A most megnyíló alkalom bizonyára újabb vonzóerő lesz, s talán számíthatunk rá, hogy szívesen jönnek majd Kecskemétre énnek a kedvéért a jó művészek, s akik itt vannak, nehezebben válnak meg a várostól. Néhány szót még a külsőségekről, amelyek szintén egyedülállóak lesznek a hazai színházi gyakorlatban. Kecskemét második színháza a Klubszínház nevet kapta, mert nézőtere sokkal inkább hasonló egy klubhoz, mint színházi nézőtérhez. Az új művelődési ház fölépítéséig a Klubszínház a Rákóczi út 3 alatti teremben működik. Az előadásokát jelmez és — néhány jelzéstől eltekintve — díszletek nélkül tartják A nézők kis asztalok körül, fotelekben ülnek, dohányozhatnak, a szünetben feketekávét, frissítőket, italt "hozathatnak. Nemcsak a kényelem miatt figyelemre méltó ez az újítás, hanem kísérletképpen is: hátha ilyen módon közvetlenebb, élőbb kapcsolat teremthető a színpad és a közönség között. Az elhatározás megszületett, a Klubszínház februárban megkezdi működését. Jövője mostmár rajtunk, a közönségen múlik. vács úr. lüktető erővel és lüktető motorral: nem lehet tudni, miért él, de él.” (Levél Kovács úrhoz). Nagyszerűen alkalmazza az időszerű mondandóhoz nagy művek példáit, pl. Thomas Mann Varázshegyének humanista hősét, Settembrinit idézi, kinek hadat kellene üzennie Hitlernek... S amikor a kortársak Hitler „tisztségéről” papoltak, Bálint György szellemesen így ír; lehet, hogy Hitler „fogához veri a kézigránátot”, spórol a mozgalom rohamosztagaira, De ez kevés. „Nem elég tisztességesen kezelni a pénzügyeket, és tisztességesen érezni: gondolkodni is tisztességesen kall. Ez a legfontosabb és legnehezebb kelléke a tisztességnek.” A nyugati és a magyar regényt összehasonlító nagy tanulmány, spanyolországi útirajza, műfordításai mellett talán legjelentősebbek azok a kritikái, cikkei, melyekben a kortárs haladó művészeket mutatja be olvasóinak. Elsők'közt „fedezi fel” József Attila költészetét, s benne a „fájdalom zsenijét”, az „értelem vértanúját”. Azonnal észreveszi Nagy Lajos. Illyés, Veres Péter. Kassák Lajos. Tamási Áron s legtöbbször Radnóti új köteteinek szerepét. A szocialista irodalom- kritika úttörője volt Bálint György, aki Kosztolányi verseiben felfigyelt a külső-józsefvárosi munkások szereplésére, Illyés Puszták ftépe szociográfiai feltárásának korszakos jelentőségére. S a külföldi írók? Bálint György csalhatatlan érzékkel hívta fel olvasói figyelmét az igazi értékre: Roger Martin du Gardra, Thomas Mannra. Solohovra Ott volt Thomas Mann budapesti felolvasó estjén József Attilával együtt, s 1937-ben a sokszor önkényesen használt elkóotatott szó: a „humanizmus” igazi fényeit villantja fel. A „TORONYÖR” — Bálint Györgyre utaljunk végül: a szellem, az igazi humanizmus, sőt: antifasizmus tornyában őrködött ő: „Minden szép volt, mert minden élt, és mindent láttunk, mert egyszerre voltunk lent a sokaságban, és fent a toronyban mert hűek maradtunk eskünkhöz, mert néztünk, láttunk és jelentettünk. (A toronyőr vissfcapillant.i oZLKüR LNDRB Mester László ß&uiixBálint György— arcok és vallomások tükrében...
