Petőfi Népe, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-28 / 23. szám
1970. január 28, szerda 5. oldal II pesti kommunisták nagygyűlése Még füstölögtek Pesten a romok. Budán harcok folytak, a Szabadság nevet viselő ú.i lap első számaiban kétségbeesett emberek hozzátartozóikat keresték. Harsányt Imre debreceni ipar kamatai titkár gyermekeit. Évát. Zoltánt, Jánost, Burg Endréné Pesterzsébetről Tomi fiát. A hatéves gyerek Simonies Ferike álnéven bujkált. A tizennégy éves Katányi Katikát édesanyja kereste, Csereglei Judit pedig József nevű fivére után kutatott, akit Izsák községben láttak utoljára. Az író — Zilahy Lajos — így kezdte első vezércikkét: „Élek? Vakít a fénytelen téli reggel a pince sötétsége után, körmeim feketék, arcomon szakáll penésze, dúlt agyamban még ott varrnak a nagy szúró fények dörrenései, még sajognak bennem a halálfélelem fekete szívgörcsei. De élek.” Hideg január vége volt, az emberek kifosztottan, éhesen legyengülten tértek vissza betört ablakú lakásaikba, de szívükbe kezdett visszaköltözni a remény, az életkedv, a bizakodás. A fővárost felszabadító csapatok parancsnokának első számú rendeletét akkor ragasztották a falakra. Figyelmeztette a hatósági embereket: kezdjék meg hivatali tevékenységüket, a kereskedelmi és iparvállalatok tulajdonosait, hogy lássanak munkához, az orvosokat, hogy siessenek a segélyhelyekre, és a kórházakba. a papokat: tartsanak istentiszteleteket. Azokat, akik fegyver vagy lőszer birtokában voltak, arra kötelezte, hogy szolgáltassák be azokat a, lakosságot figyelmeztették: hogy gondoskodjon az elsötétítés előírásainak betartásáról. Zsukov tábornok seregei 220 kilométerre közelítették meg Berlint, kétezer kilométerre voltak Sztálingrádtól. Magyar területen a fővárostól nyugatra. Székesfehérvártól délre és keletre folytak súlyos harcok. Pesten sorra alakultak a demokratikus pártok kerületi szervezetei: valamennyi munkára, romtakarításra, az élet elindításához hívta segítségül híveit. Január 28-án Pest első békés vasárnap délelőttjén szabadságünnepélyt rendeztek a Magyar Színházban. A sebtében összetoborzott zenekar Sergio Failoninak, az Operaház olasz szármaPorgy és Bess a budapesti operaszínpadon Február 6-án és 8-án, két párhuzamos szereposztásban mutatják be az Erkel Színházban Gershwin egyetlen operáját a Porgy és Bess-t, Mikó András rendezésében, Makai Péter díszleteivel és jelmezeivel. A premier egyben magyarországi bemutató Is lesz, mert az opera hazai színpadon teljes egészében most kerül először előadásra. A címszereplők: Radnay György, illetve Degányi Ferenc és Házy Erzsébet, illetve Andor Éva. Az előadásokon Pál Tamás és Bolberitz Tamás vezényel. zású karnagyának vezényletével a Szózatot játszotta. Felhangzott az Internacio- nálé, melyet Bartók és Kodály-művek követtek. A színészek Petőfi,-, Ady-, József Attila-verseket mondtak. A bújkálásból visszatérve megjelent a reflektor- fényben Székely Mihály, s hosszú némaság után újra szárnyalt csodálatos hangja. Aznap délután megtartották a Magyar Kommunista Párt első nyilvános nagygyűlését a Magyar Színházban. 1919 óta első alkalommal szólhattak nyilvánosan a kommunisták Budapest lakóihoz. A gyűlés szónokai a nép hálájának adtak hangot, a felszabadítókat köszöntötték, a békét, sk. élet újjászülető- sét Megállapították: Hazánk túljutott a mélyponton, Hitler gyarmatából független ország lett Népi demokráciát kell teremteni — hirdették — s annak legelső feltétele —. mondották —, hogy széles körű gyökeres földreformot hajtsanak végre. A földosztás nemcsak a magyar paraszt évszázados álmát váltja valóra, de se- kgít szétzúzni azt a feudális rendszert is, amely kétszer vitte Magyarországot háborús katasztrófába. A kommunisták ezen a gyűlésen arról is beszéltek, hogy véget kell vetni a nemzeti gyűlölködésnek, mert a német és minden más imperializmussal szemben. a szomszédos testvéri népekkel való szoros együttműködés nyújthat csak biztonságot a magyar népnek. Szóltak a munkásegységről, a demokratikus erők összefogásáról, felismerve annak szükségszerűségét, hogy a nép alkotó erőit együttes cselekvésre hívják fel. A nagygyűlést követően erőteljes lendületet vett a pártszervező munka, a főváros kerületeiben Csepelen. Újpesten, s a többi peremvárosban, s hamarosan a felszabadult Budapesten. Vadász Ferenc A Csacsifogat Kecskeméten Az ehhez hasonlatos módszerrel összefércelt színpadi játékok tulajdonképpen az abszurd drámákhoz hasonlítanak, csak ellenkező előjellel. Az abszurd a maga életanyagát lenyúzza a filozófiai csontvázig, a cselekményt logikai műveletekkel, a jellemeket illusztráló modellekkel helyettesíti, olyannyira, hogy a játék már csak távolról emlékeztet a valóságra. Ugyanígy a zenés komédia legolcsóbb változata, azzal a különbséggel, hogy óvakodik még a felszín óvatos megkapir- gálásától is, vigyáz rá, hogy a történés csak mulatságos csetlós-botlás legyen, az alakok pedig véletlenül se gügyögjenek el magukról többet, mint amennyi elegendő nevetségesnek tervezett tulajdonságuk megértetéséhez. Na, nem mintha szükség lenne ilyen bonyolult ösz- szetevósekre ahhoz, hogy beszámoljon az ember a Csacsifogatról, csupán azokat a sértő kifejezéseket akartam elkerülni, amelyek a darab nyílt meghatározásával jártak volna, A Csacsifogat és társai eldöcögnek még a színpadon egy darabig, amíg nem válik olyan általánossá a szórakoztató műfaj színvonala iránti igény, hogy visszautasítsa őket a közönség. Bizonyos, hogy ez nem máról holnapra következik be, és addig helyesebb, ha egy színház már bevált játé- kocskákhoz nyúl, amint Kecskeméten tették a Csacsifogat esetében, mint ha új darabokat „fedeznének föl”. Minek szaporítsuk őket? Egyik úgyis pontosan olyan, mint a másik. Kertész Imre hálás témához nyúlt. A családi élet, különösképp a fiatal házasok apró félreértései, enyel- géssel cifrázott veszekedései, alkalmasak arra, hogy egy pillanatig se vegyük őket komolyan. Legyen gyerek? Hát persze — bólint rá nemének ősi ösztönével a bohó fiatalasszony és a szerző kegyes, tanító szándéka. — Vagy mégse légy en? A tudós embíciójú tanár férjecske karrierje törésvonalát, az anyagi és lakáskörülményeket hozza föl ellenérvül, s mielőtt még tisztességesen végiggondolhatná, hogy mennyire igaza van, máris átpártol az ellentáborba, mert kiderül, hogy amit könnyelmű szakításuk elkendőzésére kitaláltak, nagyon is igaz: útban van a kis rózsaszínű jövevény, nincs mese, orvosi papír igazolja. Ez aztán olyan, mint az isteni beavatkozás. Az asszonyka boldog, mert az történik, amit akar, a férj még inkább, mert akaratával ellentétesen alakult ugyan a helyzet, de nem sokat tehet ellene, tehát fölszabadult a gondolkodás kényszere alóL Ugyanígy reagálnak az előző nemzedékbe tartozó tükörképek; a mama, aki saját életét látja megismétlődni és egy jóságos öreg agglegény, aki olyasmiken csodálkozhat, ami az ő életében véletlenül sem fordult elő. Az ilyen közhelyláncola- tot menthetné némiképp, ha sok jó poén robbanna közben, de hát erre, úgy látszik, végképp nem volt türelme a szerzőnek, megelégedett régi viccek leplezetlen bedolgozásával. Fényes Szabolcs is szűkén bánt kedves melódiáival, amelyek annyi más alkalommal előfordultak már, hogy bajos lenne megállapítani, hova is komponálta őket eredetileg. Ami még ezek után is indokolttá teheti, hogy színpadra kerüljön a Csacsi- fogat, az csak az lehet, hogy alkalmat ad a színészeknek komédiázó kedvük kiélésére. Ez az a pont, ahol végre elégedettek lehetünk. Perényi László nagy színpadi rutinja garanciája volt az előadás tetszetős megrendezésének, de hogy ilyen jóízű figurát faragjon, ilyen jóságos mogorvaságból, régimódi gavallériából, kedves naivitásból és ravasz- kodó nagyvonalúságból ösz- szebonyolított elegáns MiA Csacsifogat családi négyese: Perényi László, Sas József, Borbíró Andrea és Péva Ibolya. (Pásztor Zoltán felvétele) kulás bácsit bűvészkedjen elő, az már szinte a szövegkönyv ellenére történt, Perényi játékkedvét, szín- padszeretetét dicséri. A másik három szereplő, noha mindent megtett, kevésbé tudta pótolni magából azt, ami a darabból hiányzott. Borblró Andreát az émelygős jószívűség és az aggodalmas sopánkodás monoton váltogatására kárhoztatta a mama szerepe. Péva Ibolya friss, dinamikus egyéniségéhez szemmel láthatóan nem illettek a bőségesen adagolt érzelgős részek. Sas József viszont a férj figurájának első két felvonásbeli fanyarságát nem tudta elég humorral elhitetni. Remek volt ellenben saját gitárkíséretével finoman előadott sanzonja* és a legvégén kamaszos örömkitörése. Szabó János 36. Minden bizonnyal tovább fog kutatni Heinz életben maradott elvtársai, a földalatti mozgalom harcosai után., ha ő. Lindeman engedi, hogy élve kijusson a kocsiból ez a két lábon járó fenevad: a vérszomjas hiéna és a ravasz róka kereszteződése. De hiába minden. Artúr továbbra is SS-százados és a nagyiparos náci szempontokból feddhetetlen veje. És bármi történt is Heinz- cel. ő továbbra is a berlini SS-vezérkar különleges megbízottja marad. Bár az is lehet, hogy Heinz él. Talán Kreutzer csak hamut akar hinteni a szemébe — villant föl egy erőtlen reménysugár Artur előtt. — Az őrség mesterlövésze az utolsó pillanatban szedte le, amikor a merénylő macskaügyességgel a szinte megmászhatatlan sziklán akart elmenekülni. Már majdnem eltűnt az ördög-tó egyik sziklakiszö- gellése mögött — közölte szárazon Kreutzer, miközben még szorosan markolta pisztolyát. Száz méterről zuhant a tóba a fickó. És lám, milyen véletlen: épp akkor próbálták ki a tóban az önirányító torpedókat. Mint mindig, most is filmszalagra rögzítették a kísérlet valamennyi részletét. s így ezt a vakmerő, bár meg kell adni. bátor legényt is, anvnt fejjel lefelé zuhan a feneketlen Toplitz-tóba. Kreutzer kutatva és gyűlölettel vizsgálta Artur továbbra is kőkemény, hideg és gőgös arcát, melyen semmiféle gondolat visszatükröződését sem lehetett észrevenni. Kreutzer most pontosan azt a fennhéjázó arisztokratát látta, akit akkor ott. a Százlábú kísérleti telepén. Ennek a fickónak is — tár osztrák — pontosan az a vér csorog az ereiben, mint a führernek! De a századosnak még mindig volt egy utolsó aduja, amely — szerinte —* minden bizonnyal megtöri ennek a, Kreutzer számára fölfoghatatlanul kemény ellenfélnek az ellenállását. Mikor a kocsi ablakaiban föltűntek Bad-Aussee házai, Kreutzer hivatalos hangnemben fordult Artúrhoz: — Remélem, százados úr, nincs ellenére, ha együtt megnézzük Berlinben ezt a filmet. Csak nemrég tudtuk meg. hogy a merénylőt látták egyszer a Schissel- gyárban is! És kizárólag ön erősítheti meg, vagy vetheti el ezt a feltételezést. — A legnagyobb készséggel. amint ezt körülményeim és az időm is lehetővé teszi. Heil Hitler! — Artur türelmesen megvárta, amíg Kreutzer kikászálódik a kocsiból és becsapja az ajtót. Kreutzer, persze, blöffölt, amikor azt állította, hogy Heinzet látták a Sehissel- gyárban. ahová egyébként Lindemant küldte az SS. De a százados készakarva állította Artúrt olyan tények elé. olyan helyzetbe, amelyből bizony nem volt olyan könnyű kikerülnie Lindemannak — és Kreutzer is így gondolta ezt, bár jobb eredményre számított ... SZÖKÖKÜT A FÖLD ALATT Régi gestapós volt már Lindeman bécsi barátja, Rolf Draieek őrnagy, aki főtiszti rendfokozata ellenére is szívesen látta Artúrt. akivel teljesen egyenlőnek tartotta magát. Jól tudta, hogy Lindemannak nagyszerű kapcsolatai vannak ... Rolf nyilvánvalóan karrierista célokkal nősült meg pár éve: felesége a nemzetiszocialista lányszövetségben meglehetősen magas tisztséget viselt. Csakhogy reményei nem váltak valóra, mert ez a házasság sem segítette hozzá valami külön előléptetéshez, mert Hamnie az esküvő után nyomban otthagyta munkáját és Rolfra nézve fenyegető gyorsasággal kezdte szülni führerének a hirtelenszőke gyerekeket. — Sajnos, egyedül Rolf — igaz meglehetősen magas •— keresetéből kellett megélniök mert Draieek asszony a házasságba a führere iránti óriási odaadáson és a nemzetiszocialista mozgalomban szerzett elévülhetetlen érdemein kívül semmi hozományt nem vitt. Csak az segítette ki őket. hogy Rolf külön élelmiszerjegyet kapott és olcsó szolgálati lakásban lakott. Most, 1943 végén különösen éreznie kellett, hogy milyen sanyarú körülmények között él, mert kizárólag szolgálati helyére támaszkodhat. Most mindenek előtt egy kis. bár független tőke és nagyiparos körökbe vezető kapcsolat segítette volna ki. És Draieek ebben a helyzetben kizárólag egyetlen emberre számíthatott: Artúrra. Mint mindig, most is az Apa és fia elnevezésű pártétteremben találkoztak. Az Artur ízlését nagyszerűen ismerő pincér kérés nélkül is az asztalra hordta az étlapon amúgy nem is szereplő étkeket: hidegtálat, amely hússalátából, rock- fort sajtból, szardíniából állott és száraz bort töltött hozzá. Bár DraiecK legszívesebben valami erősebbet hajtott volna föl most azonban a tárgy komolysága nem engedte meg az ivá- szatot. (Folytatjuk.)