Petőfi Népe, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-27 / 22. szám
1970. Január 28. szerda S. oldal Szerb Antal emlékére Világirodalom történetének három vaskos kötete Babits Mihály lenyűgözően szubjektív és elképesztően okos könyve (Az európai irodalom története) mellett egész életemre szóló, ízlésemet, gondolkodásomat alapján meghatározó élményem volt ifjúkoromban. Hát még, amikor a többi mű is kezembe került: Az udvari ember, a Gondolatok a könyvtárban, A varázsló eltöri pálcáját, és a magyar irodalom életrajzát leíró kötete! Író volt és műfordító, tudós irodalomtörténész, regény- és drámaíró, tanár, novellista és esszéista. Finomművű író-művész, szellemesen racionális, higgadtságában is szenvedélyes, kételkedő és vitatkozó, szelíden is bátor. Borotvaéles. ségű elme, aki érteni volt képes a dolgok rendjét, s akinek mindenről volt kialakult saját véleménye. És mindenkiről. S milyen találóak, egyéniek voltak aforisztikus tömörségű jellemzései! Ibsen „jóságos mester”, aki „új, kemény galléros Osszián”, Ady Endre „a megmerevedett magyar mondatot felrobbantotta”, Bessenyei „a magyar irodalom legfőbb kételkedője”. & tovább: „A szerelem a magasabb életérzés utolsó bástyája”, „Dante a Rend, Shakespeare a lázadás, Goethe az Új Rend; a szintézis.” ’ Írásaiban van valamiféle utánozhatatlan báj, lenyűgöző és lefegyverző kedvesség, közvetlenség. Amikor mint tudós szólal meg, akkor is szinte cseveg. Könnyedén, elegánsan. A mindent látó, értő, mindent ismerő és szerető ember bűbájos eleganciájával. Lehetetlen öt nem kedvelni. Azt írta egyszer: a világnak égető szüksége van egy kis jóságra. Öt puskatussal verték agyon a levitézlett hatalom barbárai. Ma huszonöt éve éppen. Varga Mihály • • Ülésezett a dunavecsei járási pártbizottság Az 1969. évi gazdaságpolitikai célkitűzések értékelése és az 1970. évre szóló feladatok megvitatása szerepelt a dunavecsei járási pártbizottság tegnap délelőtt megtartott lésének napirendjén. A megyei pártbizottságot Miklós János, az Állami Gazdaságok Megyei Főosztályának vezetője képviselte. Boza Józsefnek, a járási pártbizottság első titkárának vitaindító előadását követően sokoldalú, tartalmas eszmecsere alakult ki. A felszólalók megállapították, hogy az elmúlt évi terveket eredményesen teljesítették, tovább erősödött a mező- gazdaság, nőttek a hozamok és a beruházások nagy többsége is megvalósult. Hangoztatták, hogy a jó gazdasági eredmények elérésében számottevő szerepük volt a pártszerveknek. Javult a politikai fél világosító munka, sikerült a helyi gazdaságpolitikai feladatok kidolgozásába és végrehajtásába bevonná a lakosság túlnyomó többségét. Az 1970. évben a gazdaságirányítás új rendszerének széles körű érvényesítésében, a termelés fokozásában és a politikai munka további fejlesztésében jelentkeznek elsősorban a tennivalók. A pártbizottság egyetértett azzal, hogy a gazdasági eredmények növelése mellett nagyobb figyelmet kell fordítani a művelődésügy és szociális gondoskodás részterületeire is. Végül az ülés résztvevői az írásban előterjesztett éves munkaprogramot és a választott testületek első féléves üléstervét egyhangúlag jóváhagyták. Sz. A. Pillantás a műhelybe Vallomás Macbeth modernségéről A színpad örök varázsa, hogy deszkáin a művek minduntalan újjászületnek. A dráma sohasem kész, befejezett egész azzal, hogy megírták. A rendező szándékától, a művészek szerepfelfogásától függően és a korral együtt is változik a mű; változik, színe, íze és a mondanivalója. A jó művek ezért örökérvényűek. Shakespeare ezért szól hozzánk és rólunk és majd félévezred távolából. A Kecskeméti Katona József Színház január 30- án, pénteken mutatja be Shakespeare egyik ritkán látott tragédiáját a Mac- bethet. Mit mond nekünk ma a Macbeth? Erről beszélgettünk a rendezővel, Udvaros Bélával. — Shakespeare — közhelynek tűnik — az a szerző, aki arra készteti a színház művészét, hogy megújuljon, ha vele találkozik. Három éve rendeztem Kecskeméten Shakespeare hattyúdalát, a Vihart Még mindig elevenen élnek bennem ennek a bemutatónak előkészületi munkái, a premier élménye, az előadások izgalma. Most Shakespeare egyik legnagyobb remekművét juttatta nekem a színház vezetése. A Macbeth a négy legnagyobb shakes peare-i remekmű — a Hamlet, az Otelló, a Lear király tartozik még ide — utolsó tagja. 1606-ban született, az életmű zenitjén már túl van Shakespeare. Furcsa módon, ez a mű igazából soha nem találkozott a közönséggel. A többihez képest keveset játszották. Elgondolkoztam, mi lehet ennek az oka, hisz pompás szerepek vannak benne. A kisebb szerepek között is számtalan olyan akad, amelyet ambiciózus és ige. nyes színészek örömest vállalnak. Vajon a vérfürdő, a borzalmak sokasága miatt idegenkednék tőle a nézők? Ennek ellentmond az, hogy a Lear királyban, a III, Richardban a borzalmaknak olyan sokaságával találkozunk — szem kiszúrása nyílt színen —, amelyekhez fogható ebben a tragédiában megközelítően sincs... S ahogyan készültem az elő- arlóc’-i ■páóhT'o^tpm hoev Minden ember életében azonban eljön a megkísér- tés. A démoni erők közbelépése, ha úgy tetszik, amit a darabban a boszorkányok jelenítenek meg. A kísértés a rosszra, a bűnre. a hamis úton való érBanquo számára nem kisebb dolgokat jósolnak, hanem tulajdonképpen nagyobbakat. Mert amikor ő kissé méltatlankodva azt mondja a boszorkányoknak: nekem nem jósoltok semmit? Akkor őt is üdA rendező, Marinkovics József színpadmesterrel megbeszéli a színpadi elemek beállítását. más az ok. A Macbefhet többnyire afféle középkori rémdrámának játsszák. Erre nagy a kísértés, hiszen Valóban szörnyeteg az a Macbeth, aki a szemünk láttára kibontakozik a színpadon... Különféle okok miatt arra kényszerültem, hogy az előadásnak a széles ho. rizontú, nagy tömegeket mozgató részeit egyszerűsítsem. S hálás vagyok a körülményeknek ezért a kényszerért Mert kitűnt, hogy ez válójában igazi kamaradráma. Olyan kamaradráma, amelynek a nagy jelenetei két-három ember között zajlanak. Megítélésem szerint az általános felfogással szemben Macbeth alapjában nemes, tehetséges, kiváló tulajdonságokkal felruhá. zott férfiú. Joggal ő az első ember a király udvarában. Egyfajta erőteljes becsvágy él benne, de helyzete, fényes pályája ki is elégíti ... Ezt az embert eddig a logikus, reális célok és erők irányították. vényesülésre... Már most minél magasabb hőfokú életet él valaki, annál erősebb benne a kétfajta erő harca. Erről a harcról szól a Macbeth. Tehetséges ember nagyon jóra hivatott és nagyon gonosz is tehet. Mindkettő jobban, mint az átlagember. Mac- bethet az előadás nagy részében megpróbálom megtartani a jóra hajlamos, nemesre törő vonalon. Vonakodva adja meg magát a rossznak. A boszorkányok jóslata nem eleve elrendelés, fátum, hanem csupán kísértés. Ellent lehet neki állni és Macbeth meg js próbál ellenállni. Ettől modem az ügy. Mert ha a boszorkányok eleve determinált helyzetbe hoznák Macbethet, akkor tulajdonképpen csak sajka az élet tengerén. Macbeth azonban szabad ember marad a jóslat után is, ő határozza meg, hogy hogyan birkózik meg a kísértéssel. Macbeth egyszerre kapja a jóslatot Banquóval. I IV.MENYSIKOV- V.ÓAÜEVSZKIü:] wmmmrkryTMm 35. — ön valamiért izgatott. Csak nem azért, mert találkozott velem? „Legfőbb ideje, hogy befejezzük a berlini ismerősöknek ezt a nagyjelenetét — döntött Artur, s a Gestapo-főnökhöz fordult. — Remélem. Riegel úr, nincs ellenére ma este a Kursaloneban meginni velem egy pár üveg Hochrie- g'elt? Riegel kérdőn tekintett Kreutzerra, aki elhatározta, hogy most előhúzza tartalékaduját a szópárbajban. — Riegel úr minden bizonnyal élni fog a megtisztelő meghívással. Én viszont arra kérem. Linde- man segítsen biztonsági szolgálatunk igen kényes ügyében. — Itt? — húzta föl elképedve a szomöldökét Artur. ■— Miért ne? — fogta karon Kreutzer Lindemant. — A részleteket majd megbeszéljük, ha megengedi, a maga kocsijában. — Kreutzer tudatosan arra törekedett. hogy ellenfelével négyszemközt maradhasson. A százados most mindent egy lapra tett föl. Elhatározta. bármi áron is rákényszeríti Artúrt, hogy föltárja titkát, föladja magát valami óvatlan szóval- mondattal. mozdulattal, arcrándulással. Kreutzer most minden ravaszságát, a fasiszta kémelhárítás minden tudományát mozgósította. hogy Lindemant olyan harcra provokálja, melyben ő. Kreutzer megszerezheti a végső bizonyítékokat is Artur ellen Mielőtt Lindeman kocsiiába ült volna a pisztoly- táskából zubbonyának iobb- zsebébe dugta a fegyvert, mivel úgy számolt, hogy Lindeman nyilván mindkét kezét a vezetésre használja majd. s ez Kreutzer hasznára válhat, ha netalán kézitusára kerülne a dolog. Bár az is igaz, hogy Lindeman az utolsó percben például valami szakadékba irányíthatja a kocsit úgy, hogy előtte kiugrik belőle. Ebben az esetben mindkettőjüknek egyforma esélye van az életben maradásra meg a halálra is... Mindezen fölül Kreutzer még ideiében utasította azt a kocsit, méllyel érkezett, hogy mindenhová kövesse Lindeman autóját. Artur rendkívüli gyorsasággal vezette a kocsit a hágón a Halál-hegy feljárójához. — Nem hallotta véletlenül a von Borsig nevet? — kérdezte Kreutzer, amikor jó messzire értek a tárnától és a magashegyi úton haladtak már. Artúr oly egykedvűen válaszolt mintha tökéletesen ismeretlen nevet mondott volna neki a náci tiszt. — Nem. Miért? — Jól ismerte az ön elhunyt feleségét. „Lám. lám. az első csapda!” — gondolta Artur, s közben a szükségesnél kissé jobban megnyomta a gázpedált izgatottságában. A motor felbőgött és meglódította a kocsit. Ez, természetesen, nem kerülte el a tapasztalt Kreutzer figyelmét. — A feleségemmel még egyetemista korunkban ismerkedtünk meg. Akkoriban sok ismerősünk és barátunk volt, akikről nem igen beszéltünk randevúinkon. Később pedig még kevésbé — felelt Artur egyhangú-nyugodtan. — Von Borsig nemrég közölte velem, hogy jó ismerőse volt Draiecknek — dörmögte Kreutzer, mintegy csak magának. — Öt talán ismeri. — Ó. Draieck régi jóbarátom. — Két Idlométerre a Toplit2-tó haditengerészeti támaszpontjától két órával ezelőtt megtalálták von Borsig holttestét — Kreutzer óvatosan belenézett a visszapillantó tükörbe. Tekintetük találkozott. — ön bizonyára ismeri ezt az objektumot. — Önnek, százados úr, még akkor sem mondanám meg, ha ismerném. — vágott vissza a Kreutzemek ismerős gőgös porosz mosollyal Artur. — A von Borsigot az objektumba kísérő ügynökünk bár súlyosan megsebesült, mégsem halt meg. mint arra a merénylő számított. Még az eszméletét sem veszítette el és így nagyszerű személyleírást tudott adni a támadóról... Kreutzer részletesen leírta a vonásokat, s Artur maga előtt látta elvtársát, a vidám sportembert, aki mindig a legveszélyesebb feladatokat követelte magának. — Fogalmam sincs róla, miben lehetek az SD segítségére ebben, a szerintem közönséges bűntényben, amely, amint ön mondta, kényes ügy... — jelentette ki szárazon Artur. — A bűnöző már elnyerte méltó büntetését — ejtette ki a szavakat a lehető leglassabban Kreutzer és mindenesetre zubbonya jobb zsebébe nyúlva kibiztosította pisztolyát. Artur életében ez volt a legnehezebb pillanat. Itt ül mellette a gyűlölt eilenség, aki a legfőbb szervezője is lehet annak az akciónak, amely Artur legjobb barátjának életébe került. (Folytatjuk.) vözlfk és közük vele, hogy kisebb leszel, mint Macbeth és nagyobb. Királyokat nemzel, bár te magad nem leszel király. Tehát dinasztiát alapít. Ez a Holinsheö krónika alapján való is, hiszen a Jakabok őt vallották ősüknek. Bain- quo azonban nem szédül meg ettől az Ígérettől, Macbeth más alkat, ez magyarázza a viselkedését. Nem elkeseredett er..bér, nem félreállított ember, nem emiatt sző gonosz terveket a király ellen, hanem a legsikeresebb ember Skóciában. És ekkor, pályája csúcsán éri a kísértés, mint ahogyan az embereket általában. Hatalomért, pénzért, a még többéit válunk nemtelenné. És azt hiszem, ha ilyen jellemmel építjük fel a színpadon Macbeth történetét, akkor mai, modem problematikájú művel állunk szemben. Teljesen másodlagos kérdés, hogy páncél és csizma van-e az embereken, nem a történelmi krónikát látjuk, hanem az. emberi drá. máját, minden időkben. Ezt a nagyon izgalmas munkát, amelyet a Mac- bethel való foglalkozás jelent hónapok óta, igazán megnemesíti számomra a főszereplők ambíciója és az egész társulat lelkesedése. Mindenekelőtt a címszerepet alakító Forgács Tibor, aki pályája, ereje teljében méltó feladattal találkozik ezúttal és akinek a színészi eszközeiben > újabb friss színeket fog létrehozni a grandiózus hőssel való birkózása. Én a darabbal birkózom, ő a szereppel. Nem kisebb küzdelem az övé sem. És meg kell említeni a Lady Macbeth szereplőit is. Mert ezúttal oly erősek vagyunk, hogy két Lady Macbethet vállaltunk. Az első helyen Dévay Camil- La, aki hosszú betegsége után először lép az évadban színpadra ebben gyomanyosan nagystílű Shakespeare-hősnő szerepben. Lady Macbeth szere- oére készül a színház fiatal, ambíciózis színésznőié. Parragi Mária is, aki szintén lehetőséget kapott rá, hogy megformálja ezt a nem mindennapi erőt igénylő szerepet. Mester László
