Petőfi Népe, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-22 / 18. szám

Pipafüst A pipafüst terjeng­het semmitmondó-bodro. san, húzhat hosszú fehéres szürke kondenzcsíkot, kari­kába. csavarodhat, foszló féllegként áramolhat. A dal szerint pipára gyújtott Petőfi, kojtol ma is né­hány alkotó és életmű­vész. eregetik a füstöt a detektív felügyelők. Dür­renmatt svájci dármaíró, guggoló indiánok. Wilson brit miniszterelnök, egyes főkönyvelők, az öreg ci- gányasszonyok ég — tréfá­san szólva — még mások is „kitoldják az orrukat”. Mér’ fáj a My fair ? Lapunk január 14-i szá­mában recenzió jelent meg a My fair Lady című filmről, amelyre ezideig kettő darab névtelen leve­let kapott a szerző. Az egyik azzal gyanúsítja a recenzort, hogy nem is ő írta a bírálatot, hanem egy másik recenzor. Hát ilyen aztán nincs. Nálunk sorra mérik a teljesít­ményt, anyagi érdekeltség stb.: a szóban forgó re­cenzor inkább vállalna sajtópört, semhogy egy bötűt is átengedjen más­nak, azaz elmaradjon a prémi... izé, színvonal­tól. A másik levél az írás befejező mondatát variál­ta: „Nagyon elszomorító­nak tartom a My fair La- dyről írott filmkritikáját” (A recenzió a My fair La. dy diadalútját tartotta el­szomorítónak.) ezen, és A My fair La. legjobb filmoperett (musical), amit magyar néző láthatott, bocsásson meg, névtelen hölgyem vagy uram, hogy megbán­tottam élvezetében. Tulaj­donképpen lezser óráim­ban, magam sem vagyok ellensége ennek a műfaj­nak, a féltés veretett rá újjaimmal keményebben a billentyűkre. Félek, hogy a My fair kellemes szipor­kái eltüntetnek egy súlyo­sabb ragyogású remekmű­vet, Shaw Pygmalionjät. Sajnálom, hogy nem győz­tem meg, bőséges példa­adagolással kellett volna szemléltetnem a Pygma­lion mérgezett pengéjű társadalombírálatát, szá­guldó cselekménysodrát, frappáns helyzeteit, vér- bő jellemeit. Lehet, hogy a My fair muzsikája, tán­cai, továbbra is elragad­tatták volna, de biztos va­gyok benne, hogy ön is aggódott volna a Pygma- lionért. Mert ne higgye ám, hogy az megközelithe. tetten, zord mű. Potyogtak a könnyeim a nevetéstől amikor láttam Várkonyi Zoltán, Mészáros Ági. Makláry Zoltán főszereplé­sével. Ha megírja a címét, köl­csön adom a Shaw-kötete- met. Ebből a felsorolásból egy könnyelmű konkluzionista azt a következtetést von­hatná le. hogy a pöfékelés alkalmas kísérőié a tűnő­dő szemlélgetésnek. De éppúgy arra is lehet es­küdni, hogy a figyelem összpontosítását segíti elő, vagy még tovább menve, a gyors döntés megszokott egykori slágerszöveg sze­rint ugyanis egy- és két- púpú teve létezik.) A teve azért alkalmas viszonyí­tási példának, mert némi hasonlóság is akad. Szívós és viszonylag hasznos jó­szág ugyanis, s a pipázás sem olyan káros, mint a cigarettázás. A valamire való slukkos dohányzót nem is elégíti ki a más­fajta. békésebb füsterege- tés. Másfél csomag Kos­suth után, ha pipát vesz a Eredeti — a profil is, a bajor pipa is. kelléke. Egy viszont egé­szen bizonyos — bár a közmondás úgy tartja: Debrecenbe pipáért. Sze­gedre dohányért — Ma­gyarország egyetlen pipa­gyára Nagykőrösön dolgo­zik. * A pipából több fajta van mint a tevéből. (Az szójába, úgy érzi magát, mintha tiszta magaslaton elterülő fenyvesben hor- dozgatnák és ózondús le­vegőt kellene belélegez­nie. Ezért inkább vissza­tér a cigarettához. Pedig a nagykőrösi gyár sokféle típust kínál. A kollekció­juk 350 különböző formát sorakoztat fel. Minden egyes pipás embernek megvan a sajátos rigolyá­ja. Másféle fazon, másféle fogás. Ma az egyenes szár a divatos, a fedeles csibu- kot nagyon ritkán keresik. A szemcsés felületű, úgy­nevezett ragyázott termé­kek rendkívül elegánsak­nak számítanak. A ! különleges alapanya­got Spanyol- és Olaszor­szágból vásárolják a cél­nak egyedül egy délszaki növény gyökere felel meg. ami nem reped, gittélni sem kell. és nem ég ki olyan könnyen, mint pél­dául a közönséges körte-, vagy almafa. A feldolgo­zást 14 esztergályos végzi, toliakként röpköd körülöt­tük a drága forgács. Egyedül békepipát nem készítenek Nagykőrösön, ami különösen az állam­főknek és a diplomaták­nak állna jól. Ez iránt sajnos, jelenleg nagyon gyét? a kereslet a világ­piacon. * A pipa gyártásából a ta­pasztalatok alapján nehe­zebben lehet megélni, mint néhány embernek a pipázgatásból. A Nagykő­rösi: Faáru és Dohányzócikk Gyártó Vállalat csak azért nem hagyja abba a vele való foglalkozást, mert ki­alakultak a hagyományai, a termelés éppen nem rá­fizetéses. és hogy ne kell­jen külföldről importál­nunk. Jövedelmezőbb vi­szont a bútorgyártás, a fa­áru készítése. Jellemző- kémjt íme a számok: ta­valy a vállalat 56 millió forintos termelési értékéből mindössze 1 millió 800 ezer forint értéket tesznek ki a pipák. A fennállásuk óta legalább 30 millió pi­pa hagyta el a műhelyü­ket. rangot szereztek kül­földön is. Az elmúlt esz­tendőkben mégis sorra el­maradtak a nagy vevők: Hollandia. Dánia, Svédor­szág. Űj megrendelőnek ígérkezik Bulgária és Ju­goszlávia. Enyhén nő a belíöldi kereslet is. A nyu­gati piacot érdemes lenne visszahódítani. Lehet, hogy az ARTEX Külkereskedel­mi Vállalatnak ezek a cikkek elhanyagolhatóan kis tételeket képviselnek? A külkereskedőink pipái nyitván ugyanúgy szelei­nek — legalább is lénye­gesen se nem rosszabbul, se bem jobban — ha van valütát hozó piaca külön­leges pipáinknak, avagy ha nincs. Halász Ferenc Ki látott már ilyent? Még a kenguru bőre is Frau Karin, egy 26 éves hamburgi tánctanámő el­határozta. hogy fogyókú­rává tökéletesíti a beatze­ne közismert aktivizáló hatását. Hogy a módszer mennyire vált be, még nem tudni, mindé aesetre óriási a tanfolyam nép­szerűsége. amit megtetéz az, hogy a pokoli iramú táncokat maga Karin mu­tatja be férje társaságá­ban. (Gondolom, a férj közreműködéséről a részt vevő férfiak többsége örömmel lemondana.- Fogyasztás beatfel Az idei téli divatot világszerte — Párizsban is — a nadrágkosztüm uralta. A nap minden szakaszára bevált, minden alkalomra megfelelő viselet. Igen nagy sikert aratott kreációnak számít a képünkön látható, magasan slicceit lábikráig érő kabát, amit kockás nadrág fölött viselnek a divatos hölgyek. A prémkultusznak még a kenguru bőre is áldozatul esett, jelenleg ebből készül a legdrágább szőrme. Hotel és városkép Nagy diadallal avattuk fel Budapesten szilveszterkor a Hotel Duna Intercontinentált. de már sem örülhetünk igazán a hipermodern szállodának, amely pedig bizo­nyára bőséges valutaforrás lesz. Az építőművészet szak­értői mérhetetlen keserűséggel támadták meg. valljuk meg, nem is ok nélkül. A minden szempontból kifogás­talan, modern épület tömege tönkreteszi a Duna-part klasszicista épületvonalának harmonikus képét.' Nem le­hetett volna máshova tervezni?

Next

/
Thumbnails
Contents