Petőfi Népe, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-20 / 16. szám
1970. Január 20, fcedd S. oldal Á pártélet gyakorlatából Művelődés — pártirányítással Az utóbbi években a pártirányítás minden szintAz első lépések Néhány szó a nemzeti bizottságokról jén különösen sokat foglalkoznak a gazdasági élet gondjaival, problémáival. Bátran állítható, hogy a pártszervezetek és alap- szervezetek munkájának zöme a gazdasági feladatokból ered. Ennek ellenére azt szeretném bizonygatni, hogy legalább, vagy megközelítően ilyen fontosságú a kulturális nevelőmunka is. Hiszen kulturált, fejlett, szocialista gazdaságot csak művelt, hozzáértő szocialista ember hozhat létre. Ezért nálunk a kulturális nevelőmunkával összefüggő feladatok is jelentős teret kapnak a pártbizottság és a pártalapszervezetek tevékenységében. ■ ■ ■ ■ Pártbizottságunk a múlt év decemberében tartott ülésén értékelte a kulturális munkát, s abban a párt szerepét. Ezt megelőzően a párt-vb ülésén, illetve titkári értekezletein elemeztük a kommunisták kulturális élettel való kapcsolatát. Kezdeményezésünkre a helyi tanács-vb és a tanácsülés is megvitatta a község népművelési helyzetét. Pártalap- szervezateink ugyancsak foglalkoztak, illetve a közeljövőben tárgyalják meg területük ilyen vonatkozású tevékenységét. Csakis így érhettük d, hogy községünkben megélénkült a kulturális élet, sokrétű és csaknem valamennyi érc'eklődésd körre kiterjedő, öntevékeny művészeti csoportjaink — énekkar, fúvós- és szimfonikus zenekar, tánczenekar, tánccsoport, állandó jellegű irodalmi színpad — csaknem kétszáz tagot számlálnak. A kiemelkedő évfordulók ünnepségein (a község újratelepítésének 250. évfordulója, Petőfi-kiállítás megnyitása, Bem-szobor avatása stb.) e csoportok fellépése, valamint a különböző kiállítások a község egész lakossága számára nagyszerű élményt nyújtottak. A rendszeres művelődési lehetőségeket a községben működő különböző klubok — ifjúsági, nyugdíjas, eszperantó, film stb.. — valamint szakkörök — honismereti, báb — és TIT-előadások biztosítják. Ezen túl a MOKÉP, a könyvtár és a Fegyveres Erők Klubja szolgálja a művelődést, a kultúrát — nem kis megelégedésünkre. Különösen a Fegyveres Erők Klubja tesz sokat az ifjúság nevelésének szolgálatában. Az jmént felsoroltak ösz- szefogást is érzékeltetnek. Hiszen egyedül vagy kü- lön-külön egy szerv sem lenne képes e széles körű és sokoldalú munkára. A pártbizottság és a pártalapszervezetek elsősorban a kezdeményezésre, irányításra és ellenőrzésre fordítanak nagy figyelmet; a gazdasági szervek az anyagi lehetőségekről gondoskodnak; a művelődési intézmények pedig a konkrét szervezést végzik. A pártirányítás abban is megnyilvánul, hogy a pártbizottság és az alapszervezetek következetesen elvárják a párttagoktól, hogy rendszeresen részt vegyenek a kulturális rendezvényen, s használják ki a művelődési lehetőségeket. Ebben igyekszünk kezdeményezni, sőt példát mutatni. Meg- - tekintésre ajánlunk például filmeket (Július hato- dika), színházi előadásokat (Diplomások, Csibe), méghozzá úgy, hogy részvételünkkel példát mutatunk. A párttitkárok és gazdasági-kulturális szervek vezetői részvételével évenként szervezett kirándulások alkalmával is van kulturális jellegű programunk. 1968-ban Szarvason tekintettünk meg tárlatot, 1969- ben Székesfehérvárott a szentendrei alkotók kiállítását néztük meg. Mielőtt az eddig vázoltak alapján valaki netán úgy vélekedne, hogy Kiskőrösön minden rózsaszínű, gyorsan hozzáteszem: bőségesen akad1 hiányosság, nehézség és tennivaló nálunk is. ■ ■ ■ ■ A feladatokat pártbizottsági ülésünk a következőkben summázta: — Az igények fejlesztésével tovább kell fokozni a művelődés iránti érdeklődést, s ebben a párttagság járjon az élen. — A tanyaterületeken jobb feltételeket kell teremteni a művelődés és népműveiéi számára. — Az anyagi erők további koncentrálásával és kihasználásával is hatékonyabbá kell tennünk a népművelést. — Megfelelő népművelési központ létrehozása, vagyis a kultúra „műhelyének” megteremtése elengedhetetlen fontosságú. Nem szeretném, ha frázisnak tűnne, de célunk, hogy sokasodjon az érdeklődő, művelt, sokoldalúan képzett szocialista emberek száma. Ezért fordítunk nagy gondot és figyelmet arra, hogy pártbizottságunk, alapszervezeteink, s az egész párttagság egyben művelő és népművelő is legyen. Juhász István a kiskőrösi párt- bizottság titkára A megyei rendőr-főkapitányság közlekedésrendészeti osztálya, a Magyar Autóklub megyei szervezete, az Állami Biztosító megyei igazgatósága és a helyi közlekedési propagandabizottság szombaton este 7 órakor rendezte meg Ágasegyházán, a halász- csárdában az év első műsoros KRESZ-vetélkedőjét Történészek és politikusok körében ismert tény, hogy a hazánk fel- szabadulását megelőző és az azt követő hónapoknak sok olyan eseménye van, amely részletesebb feldolgozásra, marxista elemzésre vár. Ezek a „fehér foltok” szűnőben vannak, hiszen napról napra jelennek meg olyan tanulmányok, amelyek éppen ezzel az időszakkal, az ország sorsfordulójának rendkívül szövevényes, bonyolult, s ezért sok tanulsággal szolgáló eseményeivel, alapvető mozzanataival foglalkoznak. Kilenc évvel ezelőtt jelent meg például Balázs Bélának, a fiatalon elhunyt kommunista történésznek a Nópmozgalom és nemzeti bizottságok című könyve, amely annak a demokratikus népmozgalomnak a kialakulásával és tevékenységével foglalkozik, amely úgyszólván a felszabadító Vörös Hadsereg nyomában azonnal hozzáfogott az új Magyarország alapjainak lerakásához. A munka hiányos, hiszen a szerzőnek nem jutott ideje a téma részletes kidolgozásához, halála előtt néhány héttel sikerült lediktálnia a nemzeti bizottságok egész történetét felölelő nagy monográfiájának anyagát, amelynek utolsó fejezetei még szinte „nyersanyagok”. Könyve azonban így is úttörő jelentőségű. így tehát, ha a A fővárosi vendégművészek szereplésére és a vetélkedőre csupán 130-an fértek be, s majdnem ugyanennyien igyekezték helyhez jutni. A versenyből győztesként Sztakó Ferencné gépkocsivezető került ki, Bodényi István és Hanák András gépjárművezetők előtt. nemzeti bizottságokról szólva az ő alapvető munkájára támaszkodunk, ezzel egyben a történelmi hűséget, az objektivitást is szolgáljuk. 1944. december 2-án megalakítottnak nyilvánították a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontot, amely másnap Szegeden az öt demokratikus párt és a szakszervezetek részvételével nagygyűlést tartott. Ezen a gyűlésen fogadták el a Kommunista Párt által kidolgozott programot, amely többek között kimondta, hogy a demokratikus átalakulás biztosítására községenként és városonként létre kell hozni a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front helyi szerveit, a nemzeti bizottságokat. A bizottságok — hangzik a program — „egyesítik a demokratikus hazafias erőket és vezetik a harcot a demokratikus Magyarországért ...” Ezek a koalíciós pártok tagjaiból alakult népi szervek nagy szerepet játszottak az élet újbóli megindításában, az államélet alapjainak lerakásában, a közigazgatás megszervezésében — írja az Űj Magyar Lexikon. Az első nemzeti bizottság Szegedien alakult meg, majd Debrecenben jött létre, aztán Eger, Miskolc, Békéscsaba, Orosháza következett, s így, mindössze néhány hét alatt az ország felszabadult részén megkezdődött a demokratikus Magyarország legjobb erőinek munkája. A nemzeti bizottságok megalakulását és működését az ideiglenes nemzeti kormány, természetesen elsősorban a Magyar Kommunista Párt messzemenően szorgalmazta és támogatta. A kormány 14/1945. számú januári rendelete kötelezővé teszi a nemzeti bizottságok megalakítását az ország összes helységében. „Akadtak ebben az időben egész járások, mint például a kiskőrösi, ahol a nemzeti bizottságok tagjainak többsége kommunista volt. Egyes községekben, így Bócsán, Solt- vadkerten, ahol a többi koalíciós párt csak később kezdett tevékenykedni, egy ideig a nemzeti bizottság csak kummunistákból állt” — olvashatjuk Balázs Béla könyvében. A nemzeti bizottságok az adott helyzetben szinte ter- mészeszerűen ragadták magukhoz az államhatalmi funkció gyakorlását és az ideiglenes nemzetgyűlés helyi haitalmi szerveiként léptek fel, bár az említett kormányrendelet kimondta, hogy feladatuk az önkormányzati testületek újjászervezése. Közigazgatási és államhatalmi hatáskörű^ azonban sok helyen még hónapokig megmarad t, ugyanis a Belügyminisztérium egyik januári határozatában elismerte a nemzeti bizottságoknak azt a jogát, hogy „a kormányzati hatalom tényleges gyakorlásának akadálya miatt közigazgatási jellegű intézkedéseket hozzon”. A nemzeti bizottságok és az államhatalmi szervek közötti hatásköri súrlódások, viták még jó ideig elhúzódtak, gyakorlatilag 1949 végéig, amikor a nemzeti bizottságok működése formálisan is megszűnt. Munkájukra azonban — ezt a történelem bizonyítja — feltétlenül szükséges volt. Tevékenységük egyik fontos láncszemét képezte a demokratikus Magyarország kialakításáért folyó harcnak. Lehet, hogy nem volt tisztázott a hatáskörük, lehet, hogy olykor túlkapások jellemezték ezeknek a bizottságoknak a tevékenységét, de egy biztos: szükség volt rájuk. Ennek alátámasztására csupán néhány példát említünk: a Dunapataji Nemzeti Bizottság B-listára helyezett népellenes, fasiszta beállítottságú tisztviselőket. A Bajai Nemzeti Bizottságban éles vita volt a bizottság megkérdezése nélkül kinevezett polgármester ügyében. Ugyancsak Baján külön bizottságot alakítottak a közmunka kirovásánál kapcsolatos panaszok kivizsgálása ügyében stb. Az év első KRESZ-vetélkedője y.MEwysikov- v. a ajevszkio 29. Artur egyre jobban érezte. hogy új tényezővel találta magát szemben, s ezért feltétlenül kézzel fogható döntéseket kell hoznia. „Tehát Bad-Ausseet jelölték meg von Borsig végcéljául.” Aztán eszébe jutott. hogy nemrég az apósa csak úgy mellékesen említést tett a valahol az osztrák Alpokban létesítendő új, föld alatti gyárak tervéről. melyet Cement fedőnévvel láttak el. A Himmler birodalmi vezér baráti köréhez tartozó ismerősei pedig elmondták neki. hogy az elnevezés gondolata alighanem magától Wehrner von Brauntól, a V—1 és V—2 fegyverek atyjától származik, s közvetlenül a peenemündei angol bombázás után született meg. S itt volt még egy kérdés: kinek viszi Borsig azt a titokzatos fekete táskát? Meg kell szereznünk mindenképpen. :— jutott az elhatározásra hoszas töprengés után Artur. — Lehet, hogy az van benne, amire Moszkvában gondolnak. Lindemannak. mint az SS különmegbízottjának jogában állott betekinteni a Schissel-gyár kereskedelmi levelezésébe. Egész éjszaka a különböző cégekkel, s a hadügyminisztériummal lebonyolított levelezést tanulmányozta. de egyetlen egyszer sem találkozott Bad-Aussee nevével. Már minden reménye elszállt, amikor rágondolt, hogy bele kellene pillantania a telefonbeszélgetések naplójába. Már hajnal felé járt az idő, s a lámpa fényét egyre inkább elnyomta a nappali világosság, amikor a következő föl jegyzésekre bukkant: „1943. iúnius 15. Bad- Aussee, 36. Baurer úr. 15 perc.’* Artur beleremegett. „... 1943. szeptember 23. Bad-Aussee Schissel urat hívta. 5 perc.” Artur még egyszer alaposan átvizsgálta a följegyzéseket. ám Baurer úr nevével többé nem találkozott. „Talán csak olyan magánbeszélgetés volt ez, amelynek semmi köze az objektum építéséhez... — gondolta Artur, mert ráemlékezett. hogy Schissel soha egyetlen szóval sem említette előtte ezt az urat Aztán eszébe jutót valami, s villámgyorsan a kereskedelmi levelezésbe lapozott. A júniustól szeptemberig terjedő időszakot felölelő iratokban erre a följegyzésre bukkant: ,.A haditengerészet vezérkara átutalt az ön számlájára 147 000 birodalmi márkát. A Bauern °k szó'ó megrendelés harmadik szállítmányát Speer miniszter jóváhagyta.” Tehát valahol Bad-Aussee környékén létezik még egy titkos objektum. amely kapcsolatban áll a megtorló fegyver gyártásának hitlerista programjával. Artúrnak most már semmi kétsége sem volt afelől, hogy von Borsigot pontosan ide irányították. Feltételezhető hogy a nácik Bad-Aussee tájékán a peenemündei ra- kétások Cement-programjának egy részét valósították meg. Sőt, esetleg még valami más érdekesség is lehet itt. A rendkívül gondos álcázás mindenesetre megerősítette Artúrban azt a meggyőződést, hogy a legkomolyabb figyelmet kell fordítania erre az objektumra. Nyilvánvalóvá lett az is, hogy von Borsiggal a megtorló fegyver valameny- nyi titkos dokumentumát ideküldték. A berlini SD másképp miért irányította ide, a birodalmi fővárostól ezer kilométerre, Bad-Aus- seeba? Artur fölfedezésének alapvetően fontos jelentősége volt, s egyéb körülmények között minden bizonynyal a Központ hozzájárulását kérte volna új tervéhez, de most nem volt vesztegetni való ideje. Bár igaz, hogy Stumpf gestapós „barátja” kikotyogta, hogy von Borsigot a grazi pályaudvaron összkomfortos háziörizetben tartják, s minden bizonynyal ott is fog tölteni pár napot, de az is igaz, hogy éppoly hirtelen eltűnhet a városból, mint ahogyan odakerült. Éppen ezért Artúrnak és elvtársainak cselekednie kellett: elkapni von Borsigot, mielőtt a táskát kézbesíthetné a címzettnek... A SZAKADÉK SZÉLÉN Barnásvörös pompába vonta a Stájer Alpokat a nagy festő: az ősz. Esteien - te a szűk szakadékokat hideg köd ülte meg, de a levegő kristálytiszta volt. Heinz mélyet sóhajtva szállt ki Bad-Aussee állomásán. „Haj, micsoda levegő! Vágni lehet, mint a vajat, s szinte szétolvad az ember nyelvén.” Sem a benszülötteknek, sem a sebesülésüket gyógyítani a frontról ideérkezett hadseregbeli tiszteknek nem tűnt föl különösebben a Hitlerjugend tornaiskolai tanári egyenruhájába öltözött zömök, keménykötésű legény. Meg aztán Heinz- cel egyetemben seregnyi különböző korú birodalmi német is kiszállt a vonatból. Köztük rengeteg olyan, akinek jogosan kézbesíthettek volna behívóparancsot, de valahogyan sikerült a hátországban meglapulniok (Folytatjuk.) Sokkal lényegesebb volt azonban az, hogy a Budapesti Nemzeti Bizottság felszólította az összes nemzeti bizottságot a suttogó propaganda, és a rémhírterjesztés letörésére, a konszolidációt aláaknázó valutázók, feketézők, munkakerülők megrendsza- bályzására, a fasiszta sajtótermékek elkobzására. Lehetne idézni azt az óriási munkát, amelyet a nemzeti bizottságok ezt megelőzően és a felhívást követően elvégeztek. Ha csupán erről a „tisztogató’1 hadjáratról szólva beszélnénk a nemzeti bizottságokról, akkor is az elismerés hangján kellene szólnunk. Ám ezenkívül még számos szerteágazó tevékenységet fejtettek ki. Közreműködtek a demokratikus rendőrség, a honvédség megszervezésében, felléptek a szigorú népbíráskodásért, az államgépezet megtisztításáért, kivették részüket a népgazdaság helyreállításából és a lakosság ellátásából is. Szerepüket, hatáskörüket végül is átvették a törvényhatósági bizottságok, majd az 1950 ben létrehívott tanácsok. G. S.
