Petőfi Népe, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-12 / 288. szám

1969. december 12, péntek 5. oldal Álló alak okméfából... Az utóbbi hetekben egy­re többen és egyre gyak­rabban állnak meg a kalo­csai könyvesbolt kirakata előtt. Nem valami őskiad­ványt,,, vagy ritka könyvet nézegaítnek az emberek, ha­nem aiü a két íaragványt, .amelyejt dísznek dekorá­ciónak szánt a boltvezető. Magam is hosszasan néze­gettem a finom kidolgozású szobrocskát, s a lendületes, művészi kivitelű maszkot. Először azt gondoltam, hogy a Képzőművészeti Alap küldött néhány kü­lönlegességet Kalocsára. Hamarosan kiderült azon­ban, hogy nem erről van szó. — Nerp eladók ezek a szobrok, legalábbis ezt mondta a mester, aki ké­szíti őket — tájékoztattak az üzletben. Ritka dolog — gondoltam —, hogy valaki csupán bemutatni akarja munkáját, de nem ad el be­lőle, sőt nem is ő akarta bemutatni, erre a bolt ve­zetője kérte meg az alkotót. Kétszeresen is kiváncsi lettem arra, ki ez az em­ber? Elindultam tehát a lakására. Kalocsán, a Kó­csag utca 4. szám alatt szemüveges, ötven év kö­rüli férfi fogadott: — Iván Iván! — mutatkozott be s újra megkérdeztem, jól ér­tettem-e a nevet? Ö raoi solygott, és a falon függő­mester lev mutatott. Va­lóban v jól értettem. — Mióta foglalkozik szob­rokkal, maszkokkal? — Lehet talán négy-öt éve, hogy az elsőt elkészí­tettem. Ez volt az — mu­tat egy feketére pácolt maszkra. — Persze, nem ezzel zdtem. hanem szarut fa­ragtam. íme, egy darab — és a könyvespolc tetejéről leemeli a kalocsai minták­kal díszített, gyönyörűen megmunkált „Lehel kürt­jét”. A faragás szinte a szakmámhoz tartozik. Ko­csikészítő vagyok és aszta­losmester. Több száz ko­csim ma is fut az ország Bájos fekete szépség minden részén. Nem pa- Az épület végében levő rasztkodpik ezek. hanem kis műhely gyalupadján félig hantok, úgynevezett újabb három „munkada- csézák. , rab” vár az utolsó simítá­Aztán előkerülnek a ne- sokra... mes szenyedély imponáló­A Mali-szigetek „képvi­selője” okméfából kifa­ragva, an szép, gazdagon díszített ízléses és művészi kivitelű darabjai. — Ezt a. kis fokost két évvel ezelőtt mutattam be a Képzőművészeti Alapnál. Elfogadták és kértek hogy sorozatban készítsem, s mindet átveszik. Erre nem vállalkoztam. Térjünk azonban vissza a tam-tamot idéző, mohá­csi busójárások misztikus hangulatát sugalló szobrok, maszkok világába. Honnan veszi a mintát Iván Iván? — Nem a Cantázia ter­mékei a szobnok. Az úgy­nevezett fekete Afrika (Dél-Afrika) népművésze­tét sokáig tanulmányoz­tam, Mohácsra pedig el­utaztam s az ottani múze­umban rajzoltam le a fi­gurákat Ezek a busó­maszkok., A múltkoriban New Yorkból voltak itt s elvittek héhányat Sokat barátaimnak, ismerőseim­nek ajándékoztam. A többi itt található a lakásban. Nézegetem a szebbnél szebb darabokat Kétségte­len, hogy művészet ez a javából. Iván Iván azonban nem szereti a nagy jelző­ket. Ö szenvedélyből alkot­ja szobrait amelyek kö­zül finomságával, természe­tes bájával, harmonikus vonalaival, a felület töké­letes kidolgozásával kitű­nik egy fekete lányfej. — Négyet csináltam be­lőle, mire eljutottam addig, hogy magam is elégedett lettem a munkámmal — magyarázza majd elmond­ja, hogy ettől a kis szo­bortól semmi pénzért sem válna meg. A tréfa ked­véért még megjegyzi: — Itt- h:évna a feleségem, ha el­adnám. Annyira tetszik n'ki. — Milyen fából készíti a figurákat? — A fej diófából van. az álló alakot pedig okméfá­ból faragtam. Nehéz besze­rezni, de azért nem lehe tétlen. Gál Sándor Változatos program a múzeumokban 1970-re Megyénk múzeumai 1969- ben egyik fő feladatnak tar tották a Tanácsköztársaság 50. évfordulójának méltó megünneplését és a felsza­badulás 25. évfordulójával kapcsolatos dokumentációk felkutatását, feldogozását és bemutatását. A közönség részéről megmutatkozó ér­deklődést többek között az is jellemzi, hogy a Tanács­köztársasági emlékkiállí­tást kilencezerén tekintet­ték meg. Ugyancsak so­kan tekintették meg a Me­gyénk a felszabadulás nap­jaiban című kiállítást és a Kiskun Múzeum néprajzi kiállítását is. A kiadványok közül eb­ben az évben különösen a batikszakkörök tevékeny­ségét reprezentáló kötet és a kalocsai népművészetet bemutató könyv érdemel fi­gyelmet. Az ásatások kö­zül elsősorban a rendkívüli tudományos jelentőséggel bíró madarasi feltárásit kell megemlíteni, melyet Kőhe­gyi Mihály múzeológus ve­zetésével a bajai múzeum végez egy több évre szóló terv alapján. A tudományos munka­társak az esztendő során több érdekes tanulmányt írtak. Ezek közül itt csak néhányat említünk meg helyszűke miatt: Kőhegyi Mihály: Kelebia középkori ezüstkincsei, Bárth János: Kalocsai szál­lások, H. Tóth Elvira: A szabadszállási kora-bizánci« üvegpohár ötvöstechnikai vizsgálata, Pécsi Ferencné: Kalocsai népművészieit, va­lamint Vorák József, dr. Hangverseny Kodály emlékére Kecskeméten december 15-én este fél nyolc órai kezdettel nagyszabású hangversenyre kerül sor a Katona József Színházban, a nagy zeneszerző és zene- pedagógus születésének 87. évfordulója alkalmából. A műsorban szerepel Ko­dály: Galántai táncok, Bar­tók: ti. Zongoraverseny, és Kodály: Missa brevis. Köz­reműködnek a Budapesti MÁV Szimfonikusok. a Debreceni Kodály Kórus és Antal István zongoramű­vész. Vezényel Erdélyi Miklósi. Az évforduló alkalmá­val ünnepi beszédet mond: Újvári Lajos, a városi ta­nács vb-elnökhelyettese. Ez a hangverseny — minden lel szerint — méltó megemlékezés lesz a város nagy szülöttéről, s méltó ahhoz a roppant méretű alkotó munkához, amit a mester gazdag élete során végzett. „ Élénk kulturális élet Csikérián Közel kétmillió forintba került a művelődési ház és a sportpálya községünkben. Létrehozásuk azonban meg­teremtette a község lakói­nak — idősnek és fiatal­nak — művelődési, szórako­zási lehetőségét. Csikéria lakosainak mint­egy negyedrésze a fiatal « korosztályhoz tartozik. A j község vezetői mindig meg- | különböztetett figyelemmel kísérték tevékenységüket. [ Most a művelődési ház fa­lai között szép kezdemé- j nyezések sorát indították el a KISZ-szervezet tagjai, élükön Szilaski Béla titkár­ral. Tizenkét tagú tánccsopor­tot szerveztek, majd aszta­litenisz- és sakkbajnokságot hirdettek. A lányok és fiúk örömmel jelentkeztek az MHSZ-szakkörök munkájá­ba is. Nagy érdeklődés kí­séri a KISZ politikai okta­tást. a fiatalok már most elhatározták, hogy az ok­tatás befejezésékor vetélke­dőt rendeznek a tanultak­ból, Januárban — az elő­zetes tervek szerint — a kézimunkaszakkör tagjai is rendszeresen találkoznak az új klubban. Vízin Gergely Biztosítók értekezlete öt megye: Bács-Kiskun Pest. Békés, Csongrád és Szolnok biztosítási szerve­zőinek részvételével há­romnapos értekezletet tar­tojt Kecskeméten az Álla­mi Biztosító főigazgatósá­ga. A megbeszéléseken az 1969-es év biztosítási prob­lémáit vitatták meg, majd javaslatokat tettek a jövő évi tervekre vonatkozóan. Á tanácskozásnak — amely tegnap ért véget — köz­ponti témája volt a csopor­tos élet- és balesetbiztosí­tás szolgáltatásainak bőví­tése. korszerűsítése. Lükő Gábor és dr. Sólymos Ede néprajzi kutatásainak eredményei. A megyei múzeumi há­lózat (amelybe a kecske­méti, kiskunhalasi, kiskun­félegyházi, bajai, a kalo­csai, kiskőrösi szalkszent- mártoni, dunapataji és du- navecsei múzeum tartozik) elkészítette az 1970-re szó­ló tervét. A sokoldalú mun­kák közül itt most csak né­hányat említünk meg. Régészet: Népvándorlás- és honfoglaláskori ásatások, elsősorban Dunapataj, Fü- löpszálláson és Orgoványcxn s tovább folytatják a ma­darasi feltárásokat. Nép­rajz: a bajai múzeum Gsá- voly monografikus gyűjté­sét, a halasi a tanyavilág életével kapcsolatos anya­gok, a félegyházi a földmű­vesszerszámok gyűjtését, a kalocsai a népviseletet, a kiskőrösi a népi kerámia és a népművészet tárgyait gyűjti és dolgozza fel. Helytörténet: Tóth László és Váry István hagyatéká­nak számbavétele. Kiállí­tások: Téli tárlat, üvegki­állítás Kecskeméten, Bozsó János kiállítása Baján, Thorma Ján ős-emlékki­állítás Kiskunhalason. A fentiéken kívül a múze­umok különböző ismeret- terjesztő munkák kiadását tervezik, és a tudományos munkatársak a «tervek sze­rint tovább folytatják pub­likációs tevékenységüket. V. M. T&¥**&***4z g. j3f Bolondok hajója Anne Porter híres regé- tye és a belőle készült amerikai film címében Hieronymus Bosch hátbor­zongató víziókat keltő fest­ményét idézi. Az első pil­lanatban nehezen érthető, hogyan rokonítható egy modem, huszadik századi utasszállító hajó világa egy középkori rémlátarnással, de ahogy egyre jobban példája, aki száműzetésbe megy, mert a forradalmá­rok oldalára állít. A lecsú­szott, alkoholista baiseball- játékos és a szeretőket haj­szoló, fonnyadó, milliomos- nő egymás esetéből — mintegy tükörből — saját életének hiábavalóságát ol­vassa ki. És így tovább. A mozaik­képek finomságával kompo­megismerkedünk az utasok­kal, Bosch hajója majdnem idillikusnak tűnik az óri- ásgőzőshöz képest. A Vera Cruzból Európa partjai felé tartó hajó el­ső osztályú fülkéiben vad­idegen, egymástól látszólag független sorsú emberek verődnek ossza A kény­szerű összezártság azonban lassanként mindegyikük igazi mivoltát kibontja az utazó semleges póza alól, rokonszenvező és ellensé­ges viszonyba kerülnek egymással, sőt esetenként úgy tűnik, mintha némelyi­kük magatartása oka vagy okozata volna a másiké­nak. Például amiatt, hogy az agresszívem handaban- dázó náci üzletember olyan magabiztosan kürtölheti uszító szózatait, hibásnak érezzük a különben nagyon rokonszenves zsidó kispol­gár béketűrését, naiv haza­szeretetét Németország Iránt. De még ellenszenve­sebb a többiek közönye vagy rosszul értelmezett udvariassága, akik — noha nem értenek egyet a fa­siszta demagógiával —. fé­lelemből vagy kényelmes­égből, mit sem szólnak el­lene. Furcsa párok alakulnak ki a tengeri úton. A ne- <pes gondolkodású, szívbe­teg hajóorvos szabályos életét földúlja egy kábító- szerólvező kubai grófnő nált, apró jelenetsorokból egy szétdarabolt, önző tör­vények szerint működő tár­sadalom keresztmetszete bontakozik ki. Illetve aa első osztályú kabinok lakói­nak sorsa csak részlet Aa ő széthullásuknak alapvető magyarázata, hogy semmi közük a hajófenékben ál­latok módjára összezsúfolt kivándorló munkásokhoz. Hiába utaznak egy hajón, sejtelmük sincs róla, hogy sorsuk közös. így már va­lóban bolondabb ez a gő­zös, mint Hieronymus Bosch látomása. A második világháború tébolydába tartó, bűnösen közönyös polgárságáról mond vele vádat a film, de úgy, hogy a figyelmeztetés -elsősorban a mának szól. Stanley Kramer, akinek rendezői művészetét eddig olyan nagyszerű filmekből ismerhettük meg, mint a Megbilincseltek vagy az Ítélet Nümbergben, ezúttal sem keltett csalódást., Film­je bizonyíthatja, hogy min­den formabontó, különo eszköz nélkül is lehet mo­dem filmalkotást létrehoz­ni. Nagy segítségére voltak ebben a remekül megvá­lasztott színészek: Simone Signorét, Vivien Leigh, Heinz Rühmann, Oscar Werner és a magyar szár­mazású operatőr: Emat, László. Sz. 3i K 4

Next

/
Thumbnails
Contents