Petőfi Népe, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-11 / 287. szám

Üdvözlöm a Magazin olvasóit. Abból az alka­lomból citáltak ide, hogy egyszerre három ötösöm van. Ne tessék irigykedni, nem lottó. Jubileum. Az most úgyis divat. Tehát háromszor öt. Tizenöt 'éve léptem színpadra, tíz éve, hogy elmentem Kecske­métről, és öt éve, hogy mint az Országos Rendező Iroda könnyűzenei műso­tonyi Róbert, Psota Irén, hatabár Kálmán, Feleky Kamill utánzásával csi­holtam ki a legtöbb ne­vetést. Kicsit fájlalom* hogy parodistának köny­veltek el meg konferan­sziénak. Színésznek ké­szültem, és ezt a vágya­mat még nem felejtettem el egészen. Éppen a kecs­keméti színháznál eltöl­tött három év emlékeztet Összeállította: Szabó János Fotó: Pásztor Zoltán, Tóth Sándor rainak konferanszié ja já­rom az országot. A legtöb­ben, mint parodistát is­mernek, pedig merő vé­letlen, hogy ez a megelő­zően csupán barátaim szórakoztatására űzött passzióm a nyilvánosság elé került. Horváth Tiva­dar meghallotta, és már­is a tévé 61-es szilvesz­teri műsorában találtam magam. Kellér, Dezső, Rá­erre leginkább, noha nem játszottam itt nagy szere­peket. De annál izgalma­sabb volt némelyik: 22 évesen én voltam a 70 éves Leopold Mária a Csárdáskirálynőben. Hogy ki? Én, Szuhay palázs. (Elnézést, de magamat nemigen szoktam bekon­ferálni.) Emlékeznek még rám? <Xca A legnépszerűbb magyar beat-zenekar. Igen sokan azt mondják ugyan (szerin­tünk sem ok nélkül), hogy az Illésék művészibbek, Tolcsvayók nemesebben kö­tődnek a népzenéhez, a Metro pedig több korosz­tály ízlését át tudja fogni, mégis a rajongók számát tekintve az Omega min- ----------------------------­d enkit előz egy testhosz- A PETŐFI NLÉPE szál. Egyszer kíváncsiságból MELLÉKLETE szúrópróbaszerű felmérést'__________________ végeztünk Pesten séta köz­ben. Száz könnyűzenei jel­vényt viselő tinédzser közül harminchat az Omega, hu­sietve jegyezzük meg/h.gv igen. Persze, még ennél is * pietősebb lett volna megje- ..alpi: űfe ,,-W győznünk, hogy vannak 1WS&'ÉgKKF fel fenntartásaink. Két héttel . lg ezelőtt lapunk másik mel- flp ■ * ® $fMr II léklete, az Ifjúság megcsíp- iJS kedte kissé az Omega szó- i& k ^9 ámm lóénekesét. Amit a glossza WMfW"* 5? ’ ^ J|||||| az énekes göndör, szőke AM * 3 % < Ágig fürtjeire szórt, árnyékot ■/'JMSWM vet némiképp az egész fWjteäs ** fik feyk# fe- , « fe:'’*/' együttesre is. Nevezetesen ffW» ’v,, az, hogy amúgy is robbanó sikerüket néha zenén kívüli irffrí * Ä á eszközökkel próbálják túl- robbantani. Jelmezük az extrémitásra törekvő beat- M M .<* együttesek között is rikító­an feltűnő, hangerejük, zö- PRESSER GÁBOR, a „házi" zeneszerző és orgonista rejfelhasználásuk is felül­múlja a szintet, ami még megmagyarázható a divat­tal. Kár pedig. Sokkal tehet­ségesebb társaság annál, mintsem üyen külsőségek- hez kellene folyamodniuk- Emlékezzünk csak vissza régebbi, sikeres számaikra: mennyi melodikus dáliáim, frappáns, fiatalos ritmus Presser Gábor és mennyi jdj szöveg Adamis Anna jóvolJ tából. A kamaszosan hety­ke „Azt mondta az anyu« kám, nem tetszik a frizu­rám”, a szomorkás Halót* virágok, a játékosan lírai Ha én szél lehetnék, vágyj a protest songok komoly­ságával felcsendülő Kiska-1 rácsony. — Tesz hozzá va­lamit ezekhez a számokhoz BENKÖ LÁSZLÓ, a sörényrázás, a fluoreszka- zenekarvezető, vagy ötféle hangszer ügyes szólistája ló irhamellény, az 'artiku- látían üvöltés? Éppen for­dítva. Szokatlan talán könnyű­zenei együttesről írván — az Omegáról meg különö­sen — ez a majdnem, hogy komor hangütés, de azért érezzük szükségét kivétele­sen, mert éppen az Omega a legnépszerűbb együttes. Nem lényegtelen kinek tap­sol az' ifjúság jelentékeny hányada, az meg éppen nem, hogy mi az, amit tesznek. Mert amíg zene, ha mégoly könnyű is, ám le­gyen, de mihelyt ízléstelen modorosság, fejet kell csó­válnunk. Sajnos, az az ér­zésünk, hogy az Omega tá­borából nem kevesen akkor is extázisba esnének, ha kedvenceik rozsdás lába­sokkal zörömbölnénék. A kritikátlan lelkesedést még a beat-zenében is veszélyes, nek érezzük. Az Omega ne legyen alfája is egyúttal a tinédzsereknek, azaz ne le. gyen kizárólagos tárgya ra­jongásuknak. Hangsúlyoznunk kell, nem az Omega ellen beszé­lünk, hanem a kulturált szórakozás, a jó ízlés, a színvonalas könnyűzene ér­dekében, tehát az Omegáért is. Üj nagylemezük, a Tíz­ezer lépés, amely bizonyá­ra a karácsonyi lemezvásár szenzációja lesz, arról ta­núskodik, hogy nem állt meg az együttes a fejlődés útján, “ PÁUX JÓZSEF, a pillámkezű dobot molnár Gábor, szólógitáros, újabban komponista is MIHÁLY TAMÁS, basszusgitáros, az új nagylemezen ö is debütál, mint szerző gŰBORi JÁNOS, énekes és ritmusgitáros (±_1 fő)

Next

/
Thumbnails
Contents