Petőfi Népe, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-10 / 286. szám

8. oldal 1969. december 10, szerda Cél: a lakosság jobb ellátása ' Javító-szolgáltató tevékenység a megyében Nemrégiben tájékozódó jellegű felmérést végzett a népi ellenőrzési bizottság a megyében annak megál­lapítására, hogy milyen fo­kon áll a lakosság részére végzett javító-szolgáltató munka. A jelentésből is kitűnik, hogy sajnos nincs minden rendben. Különbö­ző tényezők hatnak a fej­lődés és a lemaradás irá­nyába, s egyelőre úgy tű­nik, hogy az utóbbiak erő­sebbek. Mégsem lehet egy­értelműen elmarasztalni sem a javító-szolgáltató tevékenységgel foglalkozó vállalatokat, kisipari szö­vetkezeteket, magánosokat, sem a felettes szerveket. A kérdés, a probléma en­nél sokkal összetettebb. Az országos átlag alatt A megye a lakossági szolgáltatások színvonala tekintetében — elsősorban a mezőgazdasági jelleg mi­att — még jelenleg is el­maradottabb az országos átlagnál. A javítás-szolgál­tatás egy lakosra jutó me­gyei értéke például 1960- ban mindössze 61 százalé­ka volt az országosnak, de ezen belül a mosás-vegy- tisztítás 50 százalékot, a személyi jellegű szolgálta­tások (fodrászat, kozmeti­ka, fényképészet) pedig 41 százalékát tették ki az or­szágos átlagnak. Ez a helyzet javult az­óta, de egyrészt az orszá­gos színvonalat, másrészt pedig — s ez volna a leg­fontosabb — az igényeket még most sem éri el. Ter- mésztesen nem általános a jelenség. Mert akadnak erőteljesebben fejlődő ágai a szolgáltatásnak, ilyen például a minisztériumi ipar, ezen belül is elsősor­ban a GELKA, az elektro­akusztikai és háztartási gé­pek javítása. A szolgáltatás mennyi­ségét tekintve a legkisebb súlyt a tanácsi ipar képvi­seli a megyében. Ennek a fejlődése lelassult, s a fo­lyamat jelenleg is tart. Ennek oka, magyarázata, hogy a különböző szolgál­tatási ágakat a tanácsi vál­lalatok átadják más szer­veknek, elsősorban kisipa­ri termelőszövetkezetek­nek. Ez az átadás a koráb­bi években a csekély fej­lesztési lehetőséggel, a munka megszervezésének nehézségeivel volt magya­rázható. Jelenleg pedig az­zal indokolható, hogy bár a javítás-szolgáltatás az árváltozások következté­ben általában már nem veszteséges, mégsem érhe­tő el vele az a nyereség, ami az árutermeléssel. Kisiparosok, bedolgozók A szocialista jellegű szol. gáltatási formák között je­lentős részarányt képvisel­nek a kisipari termelőszö­vetkezetek. Az összes ilyen munkán belül mintegy 40 százalékkal szerepelnek a ktsz-ek. Nem hagyhatók azonban figyelmen kívül a magánkisiparosok sem. A javítás-szolgáltatás 50 szá­zalékát jelenleg is a ma­gánkisipar végzi a megyé­ben. Gátolja a kisipar fejlő­dését, a jelenlegi szolgál­tatás mennyiségi és minő­ségi arányainak megtartá­sát, hogy kiöregednek a kisiparosok, utánpótlás pe­dig nincs. Igaz, hogy sokat jelent a korábbi időszak­hoz viszonyított jobb anyag- ellátás. Hasznosan működnek köz­re a szolgáltatási igények kielégítésében a bedolgo­zók. Számúk rohamosan növekszik, szerepük külö­nösen a kisebb települése­ken jelentős, ott, ahol a főfoglalkozású kisiparos megélhetése nincs bizto­sítva. A bedolgozók műkö­dési engedélyének kiadá­sát akadályozza, hogy egyes munkáltatók nem hajlandók ehhez hozzájá­rulni, mondván, hogy ak­kor figyelmüket és ener­giájukat az otthoni munka kötné le. Persze ezzel a kontár munkának adnak táptalajt, hiszen aki kér, de nem kap működési en­gedélyt, anélkül folytatja javító tevékenységét. Objektív nehézség Mi volna tehát a legin­kább járható út, hogyan lehetne javítani a lakosság igényeinek kielégítését? Sajnos ennek van néhány úgynevezett objektív aka­dálya. Ilyen a többi között, hogy a szolgáltatási tevé­kenység rendkívül alkat­részigényes, a nagy rak­tárkészlet viszont leköti a forgóeszközt, ami fokozott terhet ró a szolgáltatókra, így tehát inkább az a gya­kori, hogy nincs elegendő raktárkészlet, meghosszab­bodik a javítási idő. Említettük már a szak- emberhiányt, s ez elsősor­ban a cipőjavításnál, a fér­fiszabóknál, az építőipar­ban okoz gondot. Maga­sabb szakképzettségűek vi­szont éppen az alacsony átlagbérek miatt mennek máshová. A szakmunkás­utánpótlás elsősorban a magánkisiparban jelentke­zik. Ezt talán már helyte­len volna objektív nehéz­ségnek tekinteni, de a meg­oldás korántsem csupán akarat kérdése. Végül egy javaslat a NEB jelentéséből, amely­nek megvalósítása bizo­nyára eredménnyel, ha­szonnal járna, a lakosság látná előnyeit. Helyes len­ne ugyanis, ha a tanácsok a szolgáltató-javító tevé­kenységből származó jöve­delmeiket, a bevételt első­sorban ennek az ágazatnak támogatására, fejlesztésére fordítanák. G. S. Alkohol és válás Lapozom az 1969-es sta­tisztikai zsebkönyvet. Nép­mozgalmi adatok. Válás ... Az adataikat minden lehe­tő csoportosításban — há­zasfelek életkora, házasság időtartama, gyermekek szá­ma i— feldolgozták. A vá­lásokat előidéző okok szám­szerű csoportosítására a statisztikusok mégsem vál­lalkozhattak. hiszen ezt az okot talán a volt házasfe­lek is különböző módon je­lölnék meg. Az utóbbi napokban a szerkesztőségünket felkere­ső három ember arról győ­zött meg. hogy a családok széthullását gyakran az egyik házastárs mértékte­len alkoholfogyasztása idé­zi elő. Az ifjú. fekete asz- szony házasságának bontópere néhány héttel ez­előtt zajlott le. Férje még a tárgyalásokra is ittasan jött el. A válás miatt ön­marcangoló módon mégis önmagát okolja. „Talán... ha mindennap megvárom az üzem előtt... akkor ha­zajön és nem megy el a barátaival inni.” Mert a férj hónapokon át. naponta leittasodott, egy fillért sem adott fele­ségének. Az asszony el­mondta. hogy munkahelyén erről senkinek sem szólt. Szégyellte. Ha kérdezték, kitért a válasz elől. Hoz­zánk csak azért jött el, hogy valakinek végre be­széljen erről. Amikor min­den kétségén, gyötrelmén túlad, kissé megnyugszik. A magas, pirospozs­gás férfi azt mond­ja. ne kérdezzem a nevét. Azt sem. hogy honnan jött, mert annyira restelli a tör­ténteket. A korát elárulja: harmincöt évesi. Tíz éve nős, két gyermeke van. Fe­lesége második éve az ital rabja. Náluk ugyanis min­dig volt bor otthon. Meg­termett. Aztán egyszerre gyanúsan gyorsan fogyott. De ő csak akkor kapott észbe, amikor felesége már vásárolta a pálinkát, bort, vodkát. Ha nem volt pén­zük. az asszony eladta a televíziót, az ágyneműt, a gyerekek ruháját és italra költötte A férfi orvoshoz vitte a feleségét,- aki elvo­nókúrára adott beutalót. Sajnos, ez sem használt. Elváltak. Azért jött hoz­zánk, hogy megkérdezze: mit tanácsolunk, mit mond­jon két kiskorú gyermeké­nek, hogy anyjukat jó em­lékezetükben tartsák? Mert a bíróság neki. az apának ítélte őket. Szőke, vasgyúró le­génykével érkezett a határozott fellépésű, zömök asszony. Nemrég mondták ki házassága felbontását. Férje nem hajlandó kiköl­tözni a közös lakásból, csak ha lemondhat a gye­rekekről — mind a három­ról — és felesége nem kér tartásdíjat. Természetesen gyermekekről, tartásdíjfize­tésről nem lehet „lemonda­ni”. De az asszony mégis hajlana erre a megoldásra, hiszen volt férje a közös lakásban naponta kiabál, ittas állapotban húsvágó bárddal kergeti, fenyegeti őket. — Munkahelyemen isme­rik az életemet — mondja. Tettekkel is bizonyítják, hogy mellettem állnak. Mű­vezetőm egyműszakos mun­kára osztott be. Legkisebb gyermekemet soron kívül felvették az üzemi óvodá­ba. A legtöbbet mégis az jelenti, hogy a brfgádtagok felváltva kérdezik: mit se­gítsenek? Természetesen, Az autóbuszon A Cegléd—nagykörös— kecskeméti autóbuszjáraton naponta utazok. Nyugodtan leírhatom: emberhoz nem méltó körülmények között. Két-, sőt háromszorosan több az utasok száma az előírtnál. Az autóbusz csuk­lós részénél befúj a hó. Az ablakok nem zárhatók. (Ilyenformán a kocsik fűté­séről nem is lehet beszél­ni). Gombleszakadás, ha­risnyatépés beletartozik utazásunkba. Munkahe­lyünkre mindig zúgó fejjel indulunk el, és ugyanígy érünk haza. Őszintén sajnáljuk az autóbusz vezetőit is, akik naponta a műszakilag egy­általán nem megbízható kocsik volánja mögé ülnek. Előfordult már, hogy autó­stoppal kényszerültek se­gítségért indulni, hogy a tönkrement helyett, egy másik autóbuszt szerezze­nek az utasoknak. J. P. Nagykőrös Hó és hóakadály Sajnálattal látom, hogy a „rendkívül hómunkások” alig-alig győzik, illetve ese­tenként képtelenek ellátni a hóeltakarítás nagy mun­káját. Néhány évvel ezelőtt Bu­dapesten voltam főisko’ui hallgató és mindig boldo­gan jelentkeztem társaim­mal együtt éjszakai hólapá­tolásra. A munkáért kapott pénz igen jól jött az ösz­töndíj kiegészítésére, a hó­lapátolás, ilyen társas ala­pon pedig mindig remek mulatság volt. Kecskeméten károm főis­kola - van. Ilyen munkánál természetesen csak kettő jöhet számításba, hiszen az Óvónőképző Főiskolát a szebbik nem képviselői lá­togatják. A másik két főiskolán vi­szont bizonyára szívesen üdvözölnének egy ilyen akciót. Meg kellene próbálni; K. Attila Kecskemét, Zsinór utca (Olvasónk javaslatát köz­readjuk — -reméljük az il­letékesek felfigyelnek rá). Miért nem lehet kocsonyahúst kapni? Napok — vagy talán he­tek _ óta keresek kocso­n yának való húst. Nyugod­tan állítom, sehol sem ta­lálok sem mirelit áruként, kilós műanyag zacskóban, sem nyersen a húsboltban. Tudom, hogy tisztított ba­ként még csirkeaprólék is kapható, mégis jó lenne, ha ezt az olcsó téli húsfélesé­get is folyamatosan vásár Tolhatnánk. Maza József Kecskemét Utazás a vonaton Rendelet a jégkitermelésről A mezőgazdasági és élel­mezésügyi, az egészségügyi és a belkereskedelmi mi­niszter együttes rendelet­ben szabályozta a termé­szetes jég kitermelését, for­galomba hozatalát és fel- használását. A szabályozás célja, hogy csak az egész­ségügyi követelményeknek megfelelő természetes jég kerülhessen forgalomba. Minthogy az álló- és a fo­lyóvizek egy részébe szennyvizet vezetnek, a rendelet meghatározza,< hogy — a szennyvíz külön­böző hígítás! fokainak meg­felelően — milyen távol­ságon belül nem szabad jégnyerőhelyeket kijelölni. Á vizet egészségügyi szem­pontból meg kell vizsgálni, és ha fertőzött, vagy az egészségre egyébként ártal­mas, például vegyi szeny­férjem életmódját ők nem tudják megváltoztatni. Akik ebben az ügyben segíthet­tek volna — férjem mun­kahelyi vezetői — nem tet­tek semmit. Mielőtt a bí­róságra mentem, felkeres­tem őket. kértem, beszélje­nek vele, térítsék jobb be­látásra. hiszen három gyer­meke van. — És ők mit mondtak? — Azt, hogy tudnak az ittasságról, de mivel még benn soha nem látták ré­szegen. ez a mi magán­ügyünk ... Nem tettek semmit, pe­dig a munkahelynek joga és lehetősége van kényszer- elvonó-kúrára küldeni az alkoholista dolgozót. „Ez az önök magánügye” — mond­ták az asszonynak, de a mondatot bizonyára nem gondolták végig. Az asz- szony ugyanis ebben ^kör­nyezetben próbálja gyer­mekeit nevelni, szépre, jó­ra tanítani. De hogy a gye­rekek mennyit szenvednek, ébredő értelmük, idegrend­szerük mennyit károsodik apjuk magatartása miatt — az már feltétlenül a társa­dalom ügye is. A társada­lom fogalmába pedig nem utolsósorban a munkahely is beletartozik! Selmeci Katalin nyezés mutatható ki. más helyet kell kijelölni. A jég tárolása alatt is gondoskodni kell a fertőzés, szennyezés elkerüléséről. A hűtésre használt jégnek nem szabad közvetlenül érintkezésbe kerülni a hű­tött anyaggal ,sőt élelmi­szert, vagy italt abban a burkolatban nem szabad forgalomba hozni, amely a természetes jéggel közvet­lenül érintkezett. Természetes jeget Buda­pesten egyáltalán nem sza­bad forgalomba hozni. Az illetékes megyei jogú váro­si, járási* illetve járási jo­gú városi tanács mezőgaz­dasági és élelmezésügyi szakigazgatási szerve a ke­reskedelmi szervvel egyet­értésben ezt a korlátozást más olyan helységre is ki­terjesztheti ahol elegendő hűtőszekrény, hűtőpult, il­letve műjég áll rendelke­zésre. Háztartási célokra Budapesten kívül sem sza­bad természetes jeget áru­sítani. A Kiskőrös környéki al­matermelők panasza nyo­mán október 8-i lapszá­munkban megjegyeztük: a gazdag almatermés elhelye­zésében tudnak segíteni, né­hány hűtőtárolót helyette­síteni a háztartások. Ugyan­akkor indítványoztuk: kap­csolatot keresve az üzemek, vállalatok szakszervezeti bi­zottságaival, felmérve a dolgozók igényét, bizonyá­ra sikerrel zárulná egy ked­vezményes almaakció. A napokban alkalmunk nyílott megkérdezni Péter- vári Jánostól, a Kiskőrösi ÁFÉSZ igazgatósági elnö­kétől, mi lett a sorsa, ered­ménye a szövetkezet által kedvezően fogadott javasla­tunknak. — Mintegy tizenöt vagon j Munkám ellátása érdekéd ! ben naponta 100—150 kilo« métert utazom. így szinte állandóan utasok között va­gyok. Elsősorban a Szolnok—3 lakitelek—kecskeméti vo­nalat ismerem. Itt mindig sok az utas. Aki dolgozik és fizikai munkát végez az nyugodtan olvas, vagy beszélget. De akad egy ré­teg, ők a „kártyások”, akik a vonaton hangosan károm­kodnak, a nem dohányzó szakaszban dohányoznak és mindenkivel a legdurvább hangot használják. Ezek az emberek felteszik a lábu­kat a szemben levő ülésre^ nem törődve azzal, hogy más utas tiszta ruhában odaülhet. Többször figyelmeztettem ilyen dolgokért a vonat diákutasait is. Sajnos las­san ők is átveszik a fent említett durva hangú vá­laszadást. Pedig mi csak az állam vagyonát kívánjuk védeni, hiszen közügy, hogy a va­súti kocsi minél tovább szolgálja az utasok kényeid mét, biztonságát. Faragó József MÄV eü. fel. Kecskemét almát sikerült eddig a szak- szervezeti bizottságok köz­reműködésével elhelyez­nünk. Szövetkezeti tagsá­gunk , almaterméséhez ké­pest ez szerény eredmény, mégis jó áthidalás, a gon­dok egy részének levezeté­sét szolgálta. Megrendelést még most is kapunk. A na­pokban komlói és pécsi üze­mekbe indítunk egy szál­lítmányt. __Volt érdeklődés Budapestről és más ipar-, illetve bányavidékről is. — mondotta Pétervári elvtárs. Ha szerény is az ered­mény, örömmel értesültünk róla. S bizonyosra vesszük, hogy az almaakciónak mellékhaszna is lesz. A ve­vőnek megnyert partnerek alighanem szívesen építe­nek erre a közvetlen kap­csolatra a jövőben is. 15 vagon alma helyet talált

Next

/
Thumbnails
Contents