Petőfi Népe, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-10 / 286. szám
2. oldal 1969. december 10, szerdai Még nincs vége a küzdelemnek; Nixon: a My Lai-i tümeggyilkosság Csatát nyert Indira Gandhi, a földkerekség második legnagyobb lélekszámú országának, Indiának miniszterelnöke. Nagyon fontos csatát, de minden jel szerint nem az utolsót. Az egymást követő ütközetek sorozatának megértéséhez természetesen ismerni kell az előzményeket. A fordulópont valószínűleg 1967 volt. Indiában az addig egyeduralkodó kongresszus párt megtartotta ugyan vezető helyét, de a politikai élet irányításának régi értelemben vett monopóliumát elveszítette. Ennek az volt az oka, hogy már akkor kibontakozott a párton belül két irányzat. A politikai háttér Az egyik, az úgynevezett „szindikátus1’, a kongresz- szus párt politikai gépezetét kézben tartó hivatásos politikusok köré tömörült. Ezek belpolitikában az izmosodó indiai monopóliumok érdekeit képviselték. ellenezték a földreformot és az állami ipar térhódítását. Külpolitikailag nyomást gyakoroltak a kormányra, hogy térjen le az aktív semlegesség irányvonaláról és közeledjék az Egyesült Államok, az imperialista katonai blokkok felé. A másik irányzat Indira Gandhi. Nehru leánya, a független India harmadik kormányfője köré tömörült. Ez a csoport sem követett, egészen a közelmúltig, radikális reformpolitikát. Mindamellett belpolitikában elismerte a reformok szükségességét, és külpolitikában állást foglalt a pozitív semlegesség. Nehru által megszabott és nemzetközi tiszteletet érdemlő politikája mellett. Ez volt a politikai háttér, amely előtt a legutóbbi hónapok eseményei lejátszódtak. Az első ütközetet a szindikátus kezdeményezte, amely Keddi személyében még a nyáron a maga jelöltjét akarta India államelnökévé választani. Indira Gandhi helyesen értette meg. hogy a kongresszus és az egész ország politikai irányvonala elleni támadásról van szó. nem pedig j egyszerű személyi kérdésről. Ezért július közepén bejelentette, hogy az ország 14 legnagyobb bankját államosítják. Röviddel utána közölte, hogy Giri haladó kongresszuspárti politikust támogatja az elnökválasztási harcban, s nem a pártapparátus hivatalos jelöltjét, Reddit. A közvélemény megériefte Ezzel a két akcióval Indira Gandhi félreérthetetlenül jelezte a világrésznyi országnak, hogy a személyi kérdések szoroséin összefüggnek az indiai társadalom további fejlődésének problémáival! A közvélemény ezt meg is értette. Egész Indiában hatalmas tüntetéseken támogatták a tömegek Indira Gandhi politikáját. Az elnökválasztásokon Giri aratott győzelmet, s ezzel a a miniszterelnök-asszony megnyerte az első menetet. Ä jobboldal ellentámadása jellemző módon a pártapparátus szűk körében következett be. A kongresszus párt 21 tagú munkabizottságában 11:10 arányban többségben voltak a jobboldali szárny emberei. Ezt Nidzsalingappa, a párt elnöke felhasználta arra, hogy a bizottság egyik ülésén kizárassa India miniszterelnökét, Indira Gandhit a kongresszus pártból! A manőver eredménytelen volt. mert a kongresszus párt parlamenti frakciója 330—102 arányban Indira Gandhit támogatta és törvénytelennek minősítette a kizárási határozatot. Négy nappal később a parlament 306:143 arányban bizalmat szavazott Indira Gandhinak. Majd a kongresszus párt 400 tagú országos bizottságában Gandhi asszony ismét erőteljes többséget szerzett. Ezt felhasználva. Nidzsa- lingappát megfosztották a pártelnökségtől és tíz hívével együtt kizárták a kongresszus munkabizottságából. Egyetlen út: a szocializmus E pillanatban tehát úgy tűnik; az indiai kormányzópárt belső harcaiban a haladó reformpolitika mellett álló. Indira Gandhi által vezetett szárny erőteljesen előretört; Nem véletlen, hogy egy nappal később indira Gandhi a szocializmust nevezte az „egyetlen útnak”, amelynek segítségével az indiai társadalomnak politikai és gazdasági vonatkozásban egyaránt forradalmi változásokat lehet megvalósítani! Bármennyire is örvendetes a kongresszus párton belüli ilyen helyzet alakulása, nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a jobb- szárny élvezi a nagyhatalmú indiai monopoltőkés körök támogatását és igen komoly befolyással rendelkezik a párt vezető szerveiben; A jobboldalnak az országos bizottság december végi elnökválasztási ülésén kell döntenie: aláveti-e magát a többség akaratának és ideiglenesen visszahúzódik — vagy kettészakítja India ■ legendás hírű történelmi pártját új, jobboldali pártot hoz létre. Annyi bizonyos, hogy az indiai belpolitikai küzdelem még nem zárult le. „elszigetelt incidens” Nixon elnök hétfői sajtókonferenciáján közölte: az Egyesült Államok folytatni kívánja a háború „viet- namizálását” és az amerikai csapatok kivonását. Az elnök kilátásba helyezte, hogy két-három héten belül újabb bejelentést tesz a csapatkivonások mértékéről. Nixon tömeggyilkosságnak nevezte azt, hogy az amerikai csapatok My Lai faluban békés lakosokat pusztítottak el és kilátásba helyezte a bűnösök felelősségre vonását, ugyanakkor azt mondotta, hogy ez „elszigetelt incidens”. A vietnami háborúról szólva azt mondta, hogy „nagy különbség van a katonai helyzetben”. A „vietnami háború befejeződik majd, függetlenül attól, hogy mi történik a tárgyalóasztalnál. Ez a befejezés annak a tervünknek eredményeként jön létre, amelynek során az amerikai csapatokat vietnami* alakulatokkal váltjuk fel” — mondotta, A „vietnamizálási” program Nixon szerint „a vártnál jobb eredményekkel járt”, ezért „még ebben a hónapban, valószínűleg kétEL3L MENEKÜLÖK OLASZORSZÁGBAN három hét múlva újabb csapatkivonásokat jelenthetünk be” — hangoztatta az amerikai elnök. Nixon nem közölte a kiyonásra kerülő csapatok számát, azzal az indoklással, hogy még nem született végleges döntés. A párizsi tárgyalásokról szólva kijelentette: a tárgyalások útján létrejövő rendezés kilátásai nem jók. „Az ellenfél továbbra is merev magatartást tanúsít” — állította az elnök — „és jelen pillanatban nem látok lehetőséget a haladásra” — fűzte hozzá. Kijelentette, hogy „a vietnamizálási program ettől függetlenül tovább halad”. A Helsinkiben folyó szovjet—amerikai tárgyalásokkal kapcsolatban az elnök kijelentette: az amerikai .fél által jelenleg javasolt halasztás csupán az álláspontok pontos megfogalmazásához szükséges. „A haladás véleményem szerint biztató. Mindkét ft3 komoly formában terjeszd tette elő álláspontját és nem akar ebből propagan-j dát csinálni. Ezért úgy véw lem, hogy mindkét fél a stratégiai fegyverek korlátozását óhajtja”. Belpolitikai kérdésekről szólva Nixon megfenyegette a kongresszust, hogy rendkívüli ülésszakra hívja össze a törvényhozókat, ha karácsonyig nem fogadja el költségvetési programját. Közölte: az inflációs ' veszély miatt nem hajlandó törvényerőre emelni a szenátus által elfogadott adócsökkentési programot, illetve az öregkori szociális segély felemelését, s ugyanebből az okból nem fogadja el az éhezés problémáival foglalkozó tanácskozás javaslatait sem, amelyek a minimális jövedelem felemelésére és az élelmiszersegélyek megnövelésére irányultak. Csapatmozdulatok, puccs előtti hangulat Chilében A dél-olaszorszásd Carűtta városkáTSwi g sorozatos felhőszakadások miatt állandó az árvízveszély. Képünkön: a lakosság magasabb területekre menekül. (Telefolo — AP—MTI—KS) Eduardo Frei chilei köz- társasági elnök a kormány hétfői rendkívüli * ülése után, amelyen a hadsereg három fegyvernemének parancsnokai is részt vettek, több chilei városban csa- patmozdulatokat rendelt el, miután a fővárosba olyan jelentések érkeztek, hogy* zsoldjukkal elégedetlen katonatisztek több helyen gyűléseket tartottak. Hivatalos közlés szerint most vizsgálják, hogy e gyűléseken mi történt és azokon kik vettek részt. A Reuter santiagói tudósítója szerint feltehető, hogy a tisztek Roberto Viaux tábornoknak a követői, aki az október 21-én a fővárosban kitört rövid életű lázadás élén állt. Az akkori lázadás — vezetőinek közlése szerint — nagyobb zsoldokért, jobb ellátásért, valamint a hadügyminiszter! és a vezérkari főnök leváltásának kieszközléséért tört ki. A húszórás felkelés Viaux tábornoknak és társainak kapitulációjával ért véget. A Reuter tudósítója szerint a csapatmozdulatok nyomán olyan híresztelések keltek szárnyra, hogy katonai puccs van készülőben. Politikai megfigyelők szerint azonban az október 21-i felkelés kudarca valószínűtlenné teszi, hogy egy ilyen államcsíny sikerrel végződne, annál kevésbé, mivel Viaux lázadását aa ország lakossága szinte egy, emberként elítélte. A tudósok lázadása DIE ZEIT Mialatt az Apollo—12 űrhajósai a Holdon jártak, aa Egy különös zászló története A Szovjetunió Központi Forradalmi Múzeumában a különböző tárgyak között őriznek egy első pillantásra teljesen megszokottnak tűnő vörös zászlót. Egyszerű vászon, még rúdja sincsen. ... 1919-ben V. I. Lenin javaslatára a szovjet kormány úgy döntött, hogy felveszi a diplomáciai kapcsolatot az Amerikai Egyesült Államokkal. Az OSZSZK USA-beli hivatalos képviselője az igen kulturált, kiváló képességekkel rendelekző L. K. Mar- tensz lett. New Yorkban, a 40. Nyugati utcában, a Broadway közelében megnyílt az első szovjet mlsz- szió. Oroszország népe baráti kezét nyújtotta az amerikai népnek. A misszió megnyitása után nem sokkal felkereste azt néhány amerikai munkás. Szovjet-Oroszor. szág munkásságának győzelme — mondták Mar- tensznak — minden munkás győzelme. Mély tiszteletük jeléül Oroszország munkásainak és parasztjainak ajándékba egy vörös zászlót, a prbletár szolidaritás jelképét hozták el Amerika dogozói nevében. Az amerikai nép támogatását és szimpátiáját érezve Martensz ügyesen, nagy diplomáciai érzékkel igyekezett lépésről lépésre előrehaladni az USA-val való diplomáciai kapcsolatok megjavításának útján. De Amerika vezető körének egészen más elképzelései voltak. Nyíltan támogatták Kolcsakot, a fehérgárdista tábornokot, megszálló csapatokat tettek partra Murmanszkban és Vlagyivosztokban. 1919. május 19-én az Egyesült Államok külügyminisztériuma bejelentette, hogy sem a szovjet kormányt, sem annak USA-beli képviselőjét nem ismeri el. Ennek ellenére a szovjet misszió munkatársai Martensz vezetésével minden lehetségesei megtettek, hogy Amerika különböző köreivel üzleti kapcsolatot teremtsenek. De a reakciósok nem nyugodtak. Június 12- én rendőrségi támadást in. téztek a szovjet misszió ellen. A helyiségeket feldúlták. Nemcsak a hivatalos papírokat vitték el, de a vörös zászlót, az amerikai kommunisták ajándékát is. Martenszet különböző, súlyosnál súlyosabb vádakkal illették, többek között az USA kormánya elleni törvénytelen cselekedetekkel. 18 hónapig tartott a bizonyítási eljárás, ami a vádak közül egyet sem igazolt. Martensz követelte, hogy adják vissza neki az elrabolt vörös zászlót. De kiderült, hogy azt apró darabokra tépték. Martensz a bírósághoz fordult. Miután megvizsgálták az ügyet, kérését helyben hagyták. A bíróság döntése alapján elkészítették és Martensznak átnyújtották az ellopott vörös zászló pontos másolatát. 1920. december 24-én az OSZSZK Külügyi Népbiztossága javasolta a misszió tagjainak, hogy térjenek vissza hazájukba, „ön két éven keresztül a legnehezebb körülmények között becsülettel és türelemmel igyekezett a kapott instrukciókat végrehajtani, hogy baráti kapcsolatokat létesíthessünk az Egyesült Államokkal” — hangzott a Martensznek küldött távirat. 1921 januárjában a szovjet misszió minden tagja elindult Moszkvába. Október földjére magukkal vitték az amerikai munkások ajándékát, a vörös zászlót is ... A történethez még hozzátartozik, hogy a zászlót átadták a Szovjetunió Központi Forradalmi Múzeumának, ahol gondosan őrzik a többi értékes kiállítási tárggyal együtt. A. G. tál, a NASA tudósai tudománytalannak minősítették az egész Apollo-programot és közülük többen felmondtak, — írja a nyugatnémet Die Zeit. — A program ugyanis a tudósok szerint sokkal inkább a technikai, mint a tudományos kérdésekre helyezi a hangsúlyt. A tudósok állítása szerint a Hold eléréséért folytatott versenyben kizárólag azzal törődtek, hogy minél gyorsabban olyan szállítóeszközt állítsanak elő, amely alkalmas arra, hogy technikailag magasan képzett pilótákat a Holdra és vissza szállítson. A repüléssel, a leszállással és a Holdon való tartózkodás biztosításával elfoglalt űrhajósok képtelenek egyidejűleg tudományos szempontból fontos kísérletek elvégzésére. E. Shoemaker, a houstoni NASA-központ főgeológusa márciusra mondott fel. Hamarosan kilép D. U. Wisfe, a holdkutatási csoport helyettes igazgatója, W. N. Hess, a tudományos osztály vezetője és E. King, a holdlaboratórium kurátora. A holdlaboratórium igazgatója, P. Dell, nemrégiben jelentette be kilépési szándékát. Az Apollo —12 startja előtt december 10-i hatállyal benyújtotta lemondását $. Mueller, az Egyesült Államok valamennyi, emberrel végzett űrutazásáénak központi igazgatója. Miért éppen most kedvetlenedtek el a NASA-tudó- sok? A kutatók abban reménykedtek, hogy az első sikeres holdutazás után lehetőséget nyújtanak számukra a holdprogram oly értelmű módosítására, amely lehetővé teszi majd a beható tudományos kutatást. Most azonban azt tapaszalják, hogy az Apollo-programot változatlanul folytatják, anélkül, hogy a tudomány érdekében a szükséges módosításokat végrehajtanák. A tudósok „lázadása” súlyos csapást jelent az USA űrhajózási hivatalára még akkor is, ha nyilvánvalóan pótolni tudják majd a távozó kutatókat. A NASA távolabbi tervei tekintetében azonban az ügy nem sok biztatót jelent, s mindenesetre megfosztja a hivatalt a tudományos kutatómunka nimbuszától.
