Petőfi Népe, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-07 / 284. szám

/ C sütörtök van Csü­törtök délután. Ezt Gera Mihály: meg akarom jegyezni. Csü­törtök délután, süt a nap, mint tavasszal szokott, pe­dig november van. Friss íütésszag. A hajad leven­dula illatú. Az arcod jobb­ról süti a nap, balról ár­nyékban van. Janus-arc. Ezt mind íj1"* akai'om je- jegyezni, mert úgy' örülök neked. Már azt hittem, el sem jössz. Ültem az asz­talnál és olvastam, amikor egyszerre belémnyilallt, hogy hátha nem is jössz el. Meggondolod magad, vagy köz­bejön valami, vagy mit tudom én. Annyi minden tör­ténhet az emberrel. Már a gondolattól is megijedtem és az ablakhoz menekültem előle. Álltam az ablaknál. a türelmetlenségtől mozdulatlanul és magamban min­denféle babonákkal csalogattalak. CSIBÉSZ. Látod azt a foltot az ablakon? odanyomtam az orrom az üveghez, mint a gyerekek és azt mondogattam magamban; ha az a felhő elmegy a Nap elől, mire tízig számolok, akkor a következő busszal érkezel. A felhő maradt. Erre azt mondtam, ha két busz érkezik egyszerre, ak­kor a másodikban ülsz. Mindig csak egy busz jött. Aztán már minden remény nélkül néztem ezt a ronda utcát, amikor csöngettél, örömömben azt sem tud­tam. hogy merre az ajtó. MIT AKARSZ A GYÉREK­TŐL Ilyen bolond az ember. Ijedtemben mindenre gondoltam, rémeket láttam, balesetet, meg ilyesmit, csak az nem jutott az eszembe, hogy gyalog jössz. IDE GYERE Nem tudok betelni veled. Szép vagy ma, Arató Károly: Minden oly egyszerű Délután. Száradó fehérnemű. Az udvart lezárják a falak. Minden oly egyszerű s egyre kimondhatatlanabb. Hallom: kívül, a falakon túl néha egy-egy kapu csikordul — nagy társzekereivel a nyár a görbe utcákról kifordul. Kutyám mind vadabb csatolással űzi a hosszúhajú árnyakat. — Elnézem az udvar felett gomolygó felhő-kontinenseket: széltépte Afrikák, Amerikák tűnnek a koponyavarratos égen át. Folt folt után: bolydull ha ngyaboly-városok gerince zúzó fogak közt ropog s tüzek lobbannak égig. a világ négy sarkán erdőtüzek — repülőgépszárnyú madár, kigyúlva, füstölgő síkok; lángszóró üteg. Minden oly egyszerű. Szemeim döbbent kerekre ttyílnak s hamuszáirkére vált a bőröm. Mellettem egy pipacs a földből kidugja a fejét, j hogy idefent egy kicsit levegőzzön. \ Boda István: Nincs más megoldás Építem tisztaságaimból oltalmamat, végváramat. Korunk százezer voltja csendben lelkem huzalán áthalad. Magányos hőerőmű-álom dolgozik, termel. A világ észre se veszi míg fogyasztja e különös energiát. Nem sajnálom, hisz érte ég el együtt az egész és a rész, atomjaira széthasadva az öröm és a szenvedés, tudva, hogy a mindenség roppant törvénye erre is felel: hogy, ami van az van és többé nem tűnhet és nem veszhet el. Nem hiúság és nem is kókler számítás, ami áldozik. Az anyagmegmaradás, elvén igen, az is átváltozik a vágy. a jóra tiszta szándék, a mindig volt, a kezdeti öröm, hogy az emberiséget mocskából úgy emelje ki, mint méhe gyümölcsét a rángó s vonagló boldog fájdalom. Ezek vagyunk. Nincs más megoldás Mit tegyek? Én is vállalom... nagyon. Kipirultál, csillog a szemed. És itt vagy. Vég­re eljöttél. Ülj már le. Főz­zek egy kávét? Vagy innál valamit? Cseresznyét? Tölt­sék? NE APUKA, NE. Fi­gyelsz rám? IDE GYERE. Azt kérdeztem töltsek-e? Zavartnak látszol. Légy már kedvesebb. Mosolyogj egy kicsit, érezd magad otthon. Nézz körül. Ugye, milyen rend van? Dél óta csak takarítottam. Megnézheted a szekrény tetejét is. Itt minden a te kedvedért ragyog. IDE GYERE Azt mondtam, hogy itt minden a te kedvedért ragyog. Csak te vagy rosszkedvű. SÜKET VAGY. Vigyázz, a körmödre ég a cigaretta! Dobd mái­éi. ENGEM NE Mi bajod? Ideges vagy? Történt vala­mi? ENGEM NE. ENGEM TE. Talán azért mert fel­jöttél? AZT MONDTAM IDE GYERE Vagy talán... JAJ APUKA. JAJ Értem már. Megfeledkeztem róluk. A szomszédaim. Kicsit vékonyak a falak. HAGYD A GYEREKET Az is áthallatszik. aminek nem kellene. Igyál egy kortyot, és ne figyelj oda. JAJ, JAJ. Később megszokod. Jön egy pillanat, amikor már nem is hül­lőd őket. ENGEDD EL. MERT Ilyen a stílusuk, pedig amúgy aranyos emberek. Az egyik ember ilyen, a má­sok olyan. MAJD ADOK ÉN NEKED A csörömpölő villamost sem hallod. Az autóbuszt meg a hajnali szemetest sem. ugye? Ez is csak zaj. Egy zaj a sok közül. Szomszédzaj. Én úgy hívom, hogy szomszédzaj. Jó név? Ennyi az egész, egy név és nem több. Egy je­lenség a sok közül. Ebből is tudhatod, hogy nem élsz egyedül, hanem egy közösség tagja vagy. Kicsit han­gos a közösség egyik-másik tagja, dehát istenem, van ilyen. A nagyváros mindig zajos. TE ÖRÜLT TE Vég­tére is lehetne a közelben kovácsműhely, futballpálya, vagy sintértelep, vágóhíd. ÁLLAT Ha rájuk jön. nem tudják abbahagyni. Hagyd a fenébe őket. Ne is figyelj rájuk. Rám figyelj. Akarok neked mondani valamit, de csak ha figyelsz rám. Így még nem jó. Nézz rám, ne hunyd le a szemed. Azt akartam mondani... JAJ* JAJJAJ Na jó. akkor várjuk meg. amíg végeznek, látom, nem tudsz másra figyelni, csak ezekre. Hamar vége lesz. Most például az apa rugdalja a fiát, aki a földön fetreng. Az anya pedig toporzékol és vonyít, mint a kutya, ha holdat lát. A múlt héten jött ki a kórházból. Hangján is észreveheted, hogy mi baja volt. Igen. Egyszercsak bedilizett. GAZEMBER. Most jön a második rész, amikor az asszony tíz körömmel ugrik a férjének a fia védelmében. Mielőtt azonban hozzá­érne, a férj úgy vágja szájon, hogy elvágódik. MOST POFÁZZ Ha minden a megszokott rend szerint tör­ténik. akkor az asszonyt rugdalja a férj. Addig a fiú a sarokban ül & szipog. Aranyos kölyök. Ö a család szemeiénye. Amikor kanyarója volt. ott virrasztottak az ágya mellett. Megható volt látni a karikás szemű szülőket. KIVEL FEKÜDTÉL LE Célhoz ért. TE SZE­MÉT Ez a szemét a mostohalánya. Tizennyolc éves, és egyre szebb, mint az anyja. VÉN KÉJENC Irodal­mi szóhasználat. Ez a pedagógia diadala. Valakit mind­járt verni fognak és tud koncentrálni arra, hogy szépen fejezze ki magát. NESZE Mert ő is megkapja a ma­gáét. KIVEL HENTEREGTÉL Ha hiszed, ha nem, ezt a lányt minden héten megvizsgálja az orvos. SEGÍT­SÉG Meg ne mozdulj. Mindjárt vége. JAJ, SEGÍT­SÉG Mondom, hogy maradj nyugton. Ebben a házban hetvenketten laknak és valamennyien ülnek a szobá­jukban és hallgatják. Esznek isznak, olvasnak, imád­koznak és közben hallgatják. GYILKOS Most mit né­zel így? FOGD A SZÁD. Mit akarsz? TE SZAJHA Hívjak rendőrt? És ha azt mondják, hogy csak vitat­koztak? KUSS. Jelentsem fel őket? És ha én kevere­dek bajba? GYILKOS Pont én jelentsem fel a het­venkettő közül? KUSS Aztán engem útáljanak, hogy spicli vagyok? És hol vannak a tanúk? TAKARODJ Hát nem érted? Most hová mész? Nem hallod? Miért mész el? Faljak Fér cat; Homoki ember. Nikola Vapcárov Ha az ember a fasizmus elleni küzdelem törté­netének lapjait olvassa, gyakran találkozik költők, írók, művészek és tudósok nevével, akik nem békéitek meg a fasizmus emberi méltóságot megtipró, megalázó kegyetlenségével, hanem a harc útját választották, és elestek ebben a harcban. Elestek, de tovább élnek műveikben, s az embermilliók szívében, a spanyol Federico Garcia Lorca, a tatár Musza Dzsalil. a cseh Julius Fucik, a magyar Radnóti Miklós mellett ide kell sorolni a bolgár Nikola Vapcárovot is. Vaprácov most lenne hatvanéves. 190!). december 7-én született a vadregényes Pirin lábánál elterülő vá­roskában. Bánszkóban. Apja forradalmár, anyja taní­tónő volt. Születésének idején ez a vidék még török elyomás alatt volt. A zord szépségű hegyi környezetben felnövő I?ikola korán megismerkedik a népet oltalmazó hajdútok le­gendáival, a rabság sötét korszakáról szóló fájdalmas­bús dalokkal, a lázadásra szító, szabadságot hívó éne­kekkel. Már fiatalon barátja lesz a könyveknek és a természetnek. Lelkesen szereti Botevet és V ázó vöt, Jávorov költészete pedig valósággal rabul ejti. Ibsen, Puskin, Lermontov. Tolsztoj és Dosztojevszkij a ked­venc írói, később pedig Gorkij és a szovjet irodalom új horizontokat tárnak fel előtte. 1932-ben végzi el az iskolát, és utána megismerke­dik a „hajlék és kenyér nélküliek” ezreinek sanyarú nyomorával és éhezésével. Nehezen talál munkát, gyakran váltogatja munkahelyét. Volt fűtő. szerelő, erdőipari munkás, kazánfűtő, technikus. Dolgozott vi­déken, majd a fővárosban, s mint kétkezi munkás, emberközelből megismerte a munkásosztályt, annak harcait, vágyait. A nehéz munkával töltött évek alatt edződik meg hite a közeli boldog jövőben, ekkor erősödik meg el­szántsága, hogy a „boldogabb napokért” „kegyetlen, ádáz” harcot kell vívni. Fiatalon kezdett el verselni, de verseit nem tudta kiadni. Életében csupán egyetlen ' verses kötete jelent meg. amely nem .véletlenül a „Motoros dalok” címet viseli. A munkában és nélkü­lözésekben töltött idő alatt vált költővé és lépett be a pártba. Bátran vállalta a fasizmus elleni harcot. Aligha van még költő, akinek elvei és élete olyan szőrös egységet képeztek volna, mint Vapcárové. A párt megbízására 1940-ben a Pirin vidékére utazik, hogy aláírásokat gyűjtsön az ún. Szobelev-akcióval kapcsolatban. (A szovjet kormány szobelev diplomata útján meg nem támadási szerződést ajánlott fel Borisz cárnak.) Letar­tóztatják. perbe fogják, de nem tudják elítélni. Co- decsbe internálják. Amikor visszatér Szófiába, a párt központi bizottsága Katonai Bizottsága vezetőjének. Cvjatko Radojnovnak lesz a munkatársa, fáradhatatla­nul szervezi az ellenállási mozgalmat. 1942 márciusban letartóztatják ég több hónapos kínzás után 1942. július 23-án a fasiszta katonai törvényszék öt társával együtt golyó általi halálra ítéli. Az ítéletet még aznap végre is hajtják. A költő és mártírtársai Botev dalával ajkukon fogad­ták a halált: „Ki érted hal meg, szent szabadság. Nem hal az meg, él ő.. .’* A fasiszták megölték a költőt, de nem tudták elnusztítani verseit. Botev verse is valóra vált, hiszen a költő erős hite a „boldogabb napokban”, s hogy az élet „szebb lesz a dalnál, szebb a tavaszi napnál”, to­vább él mindazok zívében. akik megismerték költé­szetét Költészete ma is zászló azoknak a kezében, akik valóra váltják azt az ügyet, melyért Vapcárov élt, küzdött és hősi halált halt. L. K. Nikola Vapcárov: Búcsú Feleségemnek Majd álmaidban meg-meglátogatlak, mint messzi vendég, kit senki se várt. Ne hadd, hogy kinn az úton ácsorogjak — Az ajtót be ne zárd! Utolsó verse irgalmatlan, kegyetlen, ádáz■ harc a mi harcunk, — azt mondják: eposz. Egy emberélet — nem oszt, nem szoroz! Lebuktam, s a helyemre áll más... Sortűz után pondrókkál vár az árok. Ez a logika odalenn. De új viharban újra harcba szállók, népem, szerelmem, mindenem! (1942, július 20. délután 2 órakor) i Kardos László fordításai,'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents