Petőfi Népe, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-06 / 283. szám

1969. december 6, szombat 3. oldal Egészségügyi intézményeink helyzetével foglalkozott a Kecskeméti Városi Tanács V. B. Cél: a szakmai tudás állandó fejlesztése •• Ülésezett a MTESZ választmánya A város egészségügyi in­tézményeinek helyzete, il­letve azok továbbfejlesztése szerepelt fő napirendi té­maként a Kecskeméti Vá­rosi Tanács Végrehajtó Bi­zottságának tegnapi ülésén. Jelenleg 18 körzeti or­vos feladata Kecskemét lakosságának alapvető egészségügyi ellátása. Egy orvosi körzetre átlagosan 4444 lakos jut, ami a me­gyei, de az országos átla­got is jelentősen meghalad­ja. A gyermekorvosi háló­zat kiépítése a városban 1963-ban kezdődött. Ez a lakosságnak mintegy a 20 százalékát érinti. A külte­rületen három körzeti or­vosi rendelő működik. Az elkövetkező tervidő­szak legfőbb feladatai közé tartozik a hunyadivárosi rendelő és gyógyszertár fel­építése, a körzeti orvosok és gyermekorvosok számá­nak emelése. Az új orvosi körzetekhez elengedhetetle­nül szükséges orvosi lakás­ról is gondoskodni. Foglalkozott a vb a me­gye egészségügyi intézmé­nyeinek helyzetével is. Ami a megyei szakorvosi ren­delőintézetet illeti, nagy gondot okoz a helyiségek hiánya. Végleges megoldást e tekintetben csak az új megyei kórházon belül épü­lő rendelőintézet jelent majd. A jelenlegi rendelő- intézet mintegy kétszázezer lakos egészségügyi ellátását végzi. A szakrendeléseket tekintve nem éppen kedve­zőek a tapasztalatok: ala­csony az óraszám, nagy a zsúfoltság, hosszú a vára­kozási idő. A megyed kórház re­konstrukciójának első üte­me befejeződött, így egyes osztályok már visszatele­pültek. Jövőre átadásra ke­rül az ötszintes új pavilon, aminek következtében 112. vei bővül az ágylétszám és további osztályok vissza. költöztetése is lehetővé vá­lik. Tegnap Kecskeméten a Műszaki és Természettudo­mányi Egyesületek Szövet­sége Bács-Kiskun megyei Szervezetének választmá­nya ülést tartott, amelyen részt vett dr. Valkó Erűire, a MTESZ főtitkára, Pozs- gay Imre, a megyei pártbi­zottság titkára. A megyei szervezet elnöke, dr. Maár András nyitotta meg a ta­nácskozást, majd Bánó Sán­dor, a számvizsgáló bizott­ság elnöke, a MTESZ gaz­dasági helyzetéről adott tá­jékoztatást. Ezután Horváth György, a megyei szervezet titkára számolt be az idei esztendő második felében végzett munkáról. Az előadó megállapította, hogy az év elején lezajlott választások nemcsak pezs- dítő hatással voltak a szer­vezet és a tagegyesületek életére, tartalmilag is lé­nyegesen javult a műszaki tudományos tevékenység színvonala. Ezt igazolják azok a rendezvények, ame­lyekre nemcsak a megyé­ből, hanem az ország kü­lönböző részeiről is jöttek szakemberek. Ilyen volt töb­bek között a háromnapos automatizálási ankét, a köz­lekedéstudományi tapaszta­latcsere, a vidéki iparfej­lesztési konferencia, s nem utolsósorban a IV. Bács- Kiskun megyei műszaki he­tek. Mindemellett — állapítot­ta meg a továbbiakban az előadó — továbbra is fel­adat számunkra a szakmai tudás állandó fejlesztése. Ezenkívül a párt- és állami vezetéssel kialakult gyü­mölcsöző kapcsolatokat hasznos lenne kiterjeszteni a megyei országgyűlési cso­portra. A beszámoló feletti vitá­ban többek között felszó­lalt dr. Valkó Endre. A MTESZ főtitkára méltatta azt a támogatást, amelyet az ország, s a megye párt- és állami vezetői nyújtanak a szövetség részére. Szólásra emelkedett Pozs- gay Imre, a megyei pártbi­zottság titkára is. Nagy ér­deklődés mellett ismertette az MSZMP Központi Bi­zottsága titkárságának a MTESZ-re vonatkozó hatá­rozatit. Ezután hangsúlyoz­ta, hogy a megye pártszer­vezetei messzemenő segít­séget kívánnak nyújtani a tudományos egyesületeknek a határozatból adódó felada­tok végrehajtásához. (N. O.) A szocialista brigád íia A szegedi szénhidrogén­medence egyik legkiválóbb olajbányász szocialista bri­gádja — Vad János fő­fúrómester 34 tagú mun­kacsapata — „örökbefo­gadta” a szegedi nevelő ott­hon egyik nyolcéves kis la­kóját, Balogh Dezsőt. Vál­lalták, hogy a fiút kita­níttatják. Legszívesebben olajipari technikumot vé­geztetnének vele, s ezért most próbálják megszeret­tetni vele a szakmájukat. Már a fúrótoronyhoz is ki­vitték. A kisfiút a szülei még soha nem keresték fel, annál gyakoribb látogatók most nála a brigád tagjai. A pénteki Télapó-ünnepsé­gen vitték neki az első na­gyobb ajándékot: takarék- könyvet, amelyben betét­jét tizennyolc éves koráig mindig gyarapítják és tár­sasjátékokat. Huszonöt évvel ezelőtt jelent meg a Kecskeméti Hírlap Újabb havazás, viharos szél Készenlétben az élték sokat késnek a buszok A Kecskeméti Lapok elődje, a három alkalom­mal napvilágot látott Kecs­keméti Hírlap első száma 1944. december 6-án. tehát pontosan 25 évvel ezelőtt hagyta el a nyomdát. A mindössze egy lapból (két oldal) álló sajtótermék bő­ségesen tudósít a város ak­kori életének legfontosabb eseményeiről, a mintegy öt hete szabad Kecskemét éle­téről. A Köszöntő-ben ezt írja a lap: ..1944. október 30-án vonult be a Vörös Hadse­reg Kecskemétre. Ez a nap sorsfordulatot jelent a vá­ros életében, szabadulást a német fasiszta elnyomás alól. s városunk történeté­ben örökké emlékezetes- nap lesz...” A kenyérelosztás rendje című cikk. amely a má­sodik oldalon található, többek között ezeket tar­talmazza: „A kenyérellá­tás már hosszabb ideje za­vartalanul működik. A cél az, hogy csak az kap ke­nyeret. aki dolgozik. A ke­nyeret a kerületi vezetősé­gek osztják ki azon mun­kások között a családtagok részére is, akik közmun­kákban vesznek részt.. Az élet megindulásának azonban más jelei is mu­tatkoztak a felszabadult Kecskeméten. Számos üzlet újból megnyílt és megkezd­te az 'árusítást. Sikerült üzembe helyezni a gazda­sági vasutat, dolgozott a gyufagyár, a vasgyár és a cipőgyár, rendbehozták a fürdőt, a gazdasági malmot stb. A posta is megkezdte működését. Érdekes tudósítást olvas­hatunk egy kulturális ese­ményről is. Hatalmas siker a magyar—orosz esten cím­mel: ..A Vörös Hadsereg kecskeméti bevonulásának egyhónapos fordulóján, no­vember 30-án magyar- orosz est volt a Katona Jó­zsef Színházban... A mű­sort Molnár Erik vezette be. majd az ifjúság ének­számai arattak megérde­melt sikert.” Figyelmet érdemel egy néhány soros tudósítás, amelynek csupán sokat mondó címét idézzük: „Megnyíltak az iskolák. Az Ókollégium nyolc tantermé­ben 250 tanulóval megkez­dődött a tanítás”. Negyedszázad elteltével rendkívül érdekes, izgal­mas olvasmány az első kecskeméti újság, a Kecs­keméti Hírlap. A Dunántú­lon még dörögtek az ágyúk, tartott a háború. Kecske­méten, a felszabadult vá­rosban pedig már megin­dult az élet. A Kecskeméti Hírlapnak három száma jelent meg, majd 1944. december 27-én látott napvilágot a Kecske­méti Lapok első száma, mint a Hírlap jogutódja. Külön szeretettel emlé­kezünk a felszabadulás utá­ni első kecskeméti újságra, a magyar sajtó napjának előestéjén. Gál Sándor Pénteken hajnalban ismét beborult az ég, s a kora reggeli órákban az egész megyében megkezdődött a * '■■'-'irvfií:'?.:':. m havazás. A sűrű hóeséshez először élénk északkeleti, majd északnyugati szél tár­sult, s délelőtt viharossá A síkos úton a közlekedés különösen sok veszéllyel jár. Pillanatnyi figyelmetlenség és az útról lecsúszó kocsit — szerencsés esetben — az utasoknak kell az útra visszasegíteni. Korunk és a sajtó A nyugati polgári sajtó NAPJAINKBAN mérhe­tetlen mennyiségben és viharos ütemben halmozód­tak, — s egyre halmozód­nak — az emberiségre me­redő új és új kérdések. Olykor az az ember érzé­se: vajon nem terhes-e a mai helyzet, hiszen már csak azért is irányi thatat- lan, mert egyszerűen kép­telenségnek tűnik mindazt átlátni, ami ebben a kor­ban történik, rendezni, megérteni, s belőle olyan következetetésekre jutni, amelyek az értelmes és célszerű, a haladást szol­gáló cselekvést meghatá­rozhatják? Talán a legna­gyobb baj abból származ­na, ha ez az érzés elural­kodna rajtunk, ha felad­nék azt a meggyőződést, hogy értelmünk igenis ké­pes úrrá lenni ezen a hely­zeten és a siker mindenek­előtt azon múlik, hogy megfelelő energiát fordít­sunk a tisztázásra, — ha szabad így mondani — megszervezzük szellemi erőinket. túlnyomó többsége: a vi­lágban jelentkező ellent­mondásokat úgy adja elő, hogy fokozza a zavart, igye­kezete láthatóan az, hogy lehetőleg még rá is trom- foljon a valóság zavaraira. Ha ugyanis sikerül az em­berekkel elhitetni, hogy a világ úgy esett szét eresz­tékeiből, hogy minden kí­sérlet az újjárendezésre cél­talan, akkor nyert ügyük van azoknak, akik éppen ezt az újjárendezést szeret­nék megakadályozni. DE VAJON egybeesik-e ez a törekvés az emberek természetes reakciójával, szívesen veszik-e ■— a nagy tömegek is —. hogy ily mó­don „kifizessék” őket? Nem eleven, óriási erő-e az az igényük, hogy megzavarás helyett felvilágosítsák őket? Erre bátran pozitív választ adhatunk; ezt bizonyítja a hazai televízió és a hazai sajtó mindennapi tapaszta­lata is. A nap mint nap is­métlődő szembesítésre a vi­lágban végbemenő folyama­tokkal, a váratlan, kiszá­míthatatlannak tűnő jelen­ségek halmozódására az egészségesen gondolkodó, — így is mondhatnánk: a ma­ga emberi méltóságára ér­zékeny egyén — egyféle­képpen reagál: keresi az okokat, úgy hogy meg akar­ja érteni a dolgokat. S eb­ben az értelemben alakul­nak igényei a televízióval, a sajtóval szemben. Nem­csak nagy érdeklődéssel fi­gyeli, ami a képernyőn elé­je tárul, hanem ennél töb­bet akar tudni, azt is, amit a kép egymagában nem tud visszaadni; ezért — a te­levízió kommentátoraitól a nyomtatott, újságokig — mindenkivel szemben, aki­nek dolga és hivatása ezzel foglalkozni, azt a követel­ményt támasztja, hogy szolgáljon mélyebb, sokol­dalúbb magyarázattal. Túlzás-e, ha ezt a jelen­séget, a szocializmust építő Magyarország egyik lénye­ges jelenségének tartjuk, ama kulturális és politikai fejlődés egyijc eredményé­nek, amely a társadalmi rendszertől elválaszthatat­lan? Nem túlzás. Ha igaz lenne, hogy a külső világot, a nemzetközi politikát, a bennünket kö­rülvevő térségeket megfog­hatatlan erők irányítják, akkor miképpen lenne le­hetséges, hogy mi okosan és meggondoltan intézzük saját dolgainkat? Nyilván­való, hogy a világot nem lehet így kettévágni, és akármilyen bonyodalmas is ez a kor, nem megfejthe­tetlen. Minden azon múlik, hogy alaposabban, ponto­sabban regisztráljuk jelen­ségeit, mélyebbre hatoljunk belsejébe, s akkor megvilá­gosodik, ami eddig homá­lyosnak, áthatolhatatlan- nak tűnt. A sajtónak ez mindig is feladata volt, de ma még sokkal inkább ez a hivatása, mint a múltban. ES AKI komolyan oda­figyel a közvéleménykutató jelentésekre, az olvasói an­kétok és viták - tapasztala­taira, az érzékelheti, hogy az ilyen igények mind erő­teljesebben jelentkeznek. Pontosabban: hogy a köz­véleményben bizonyos po­larizálódás megy végbe, az egyik része hangosan köve­teli a maga „illuzióadag- ját”, azt a faita publicisz­tikát, irodalmat, művésze­tet, amely legalább időn­ként elringatja, g elfelejte­ti vele a kor problémáit, a saját napi gondjait, a má­sik része pedig türelmetle­nül igényli a magyarázatot, a rejtett mechanizmusok feltárását. A két törekvés nem egyszer élesen össze is ütközik. Természetesen aki bele­merül az új kérdésekbe, nem szólhat azzal a bi­zonyossággal, amellyel a régiekre válaszolni tudunk. Másszóval: nem lesz Vitat­hatatlan, az amit ír. De sok tapasztalat azt támaszt­ja alá, hogy korunk em­berének nem is ez az igé­nye; nem perfekt, minden tekintetben már tisztázott szentenciákba foglalt igaz­ságként olvassa azokat az írásokat, amelyek megkí­sérlik az új dolgok megkö­zelítését. Többnyire tisztá­ban van a feladat bonyo­lultságával, mert a maga módján maga is átéli azt. E tekintetben minden kí­sérletező, újat kereső írás szerzője maga mögött tud­hatja az olvasók döntő ré­szét. Gondolom, ez olyan felhatalmazás, amellyel bát­rabban kell élnünk. fokozódott. Baja térségéből orkánszerű szelet jeleztek. A KPM Közúti Igazgatósá­gának hóügyeletese, Purgel Imre kérdésünkre az aláb­biakat mondta eí: — Pénteken a kora reg­geli jelentések szerint az alsóbbrendű utakon a síkos­ság enyhült. A főútvonala­kon, kivéve az 55-ö& ós-'53- as számúakat (Baja térsé­gében) az úttest tiszta. A megye különböző = részein levő géptelepek állandó ké­szültségben vannak,, s . az utakat járják az úgyneve­zett készültségi gépkocsik. Ezenkívül 21 sószóró, 18 homokszóró dolgozott az éj­szaka. A hóeltakarító-gépek munkába álltak, s a húsz motoros, a 12 vontatott, va­lamint a 79 vaseke és egy hómaró biztosíthatja az utak járhatóságát. Ennek ellenére a délelőtti órák­ban kialakult hóvihar má­ra bizonyos közlekedési akadályokat teremtett az utakon. A MÁVAUT kecskeméti forgalmi szolgálattevője Csordás Lajos nem túl op­timistán vázolta az autó­busz-közlekedésben kiala­kult helyzetet. A járatok általában egy órát késnek, de ennél jelentősebb késés is előfordult. A Szeged— Kecskemét—Budapest, a Makó—Kecskemét—Buda­pest közötti járat 120, a baja—kecskeméti autóbusz pedig 40 percet késett. A helyi forgalomban sem ké­pesek az autóbuszvezetők betartani a menetidőt a rendkívül csúszós, keramit burkolatú út miatt. A MÁV kecskeméti állo- másfőnök-helyettese, Szeli Lajos főintéző elmondta, hogy pénteken délelőtt a pályafenntartási főnökség és a forgalmi dolgozók kö­zösen vettek részt a váltók és a biztonsági berendezé­sek megtisztításában. A vo­natok általában 10—15 per­cet késnek. A megyei rendőr-főkapi­tányság közlekedésrendésze­ti osztálya — miután csü­törtökön délután két halá­los szerencsétlenség történt — felhívja a gépkocsiveze­tők figyelmét arra, hogy a síkos, havas úttesten az eddiginél is óvatosabban közlekedjenek. G. G.

Next

/
Thumbnails
Contents