Petőfi Népe, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-29 / 300. szám

1969. december 39, hétfő 3. oldal A kollektív szerződések módosításának irányelvei „Elmesélem, milyen volt Steinmetz kapitány..." Mint ismeretes, a mun­kaügyi miniszter rendele­té értelmében módosítani kell az 1969—70-re kötött kollektív szerződéseket, s a módosításokat legkésőbb 1970. március 31-ig ki kell hirdetni. A módosítások­hoz a Munkaügyi Minisz­térium és a Szakszerveze­tek Országos Tanácsa irányelveket bocsátott ki. Az irányelvek kimond­ják, hogy a vállalatoknál az éves termelési felada­tokkal együtt a részesedési alap, a személyi jövedelmek várható alakulását is meg kell tervezni. A kollektív szerződésben azt is meg kell határozni, hogy miképpen módosítják a közvetlen anyagi ösz­tönzésre (prémium, juta­lom. év végi részesedés), a meghatározott rendelte­tésű pénzbeni juttatások­ra (lakásépítő akció, tanul­mányi ösztöndíj, segély stb.), és nem pénzbeni ré­szesedésre (kedvezményes (ÉBemd étkeztetés, szociális, kulturális, sportcélok) for­dított összegeket abban az esetben, ha a részesedési alap eltér a tervezettől. Ha a részesedési alap a terve­zettnél nagyobb lesz, ak­kor elsősorban a közvetlen anyagi ösztönzésre szolgá­ló részt helyes növelni. A dolgozók részére általá­ban biztosítani kell az ed­digi szociális, kultúrális juttatásokat, sőt ha a vál­lalat eredményei ezt lehe­tővé teszik, indokolt eset­ben azokat növelni is le­het. A közvetlen anyagi ösz­tönzésre szolgáló összege­ket bizonyos feltételekkel fel lehet osztani a vállala­tok nagyobb egységei kö­zött, ilyenkor is helyes azonban, hogy központi keretet is képezzenek az esetleges indokolatlan talmas munkakörben, ne­héz fizikád munkán, vagy az átlagosnál lényegesen kedvezőtlenebbb körülmé­nyek között dolgozóknál fokozottan figyelembe ve­szik a munkaviszonyban töltött időt. Az irányelvek felhívják a vállalatokat, hogy a kollektív szerződé­sek a részesedési alap szétosztásakor részesítsék előnyben a munkahelyük­höz hű dolgozókat a mun­kahelyüket gyakran vál­toztatókkal szemben. Ily- módon jutalmazzák ahosz- szabb munkaviszonyt, s él­jenek a kizárás lehetősé­gével is. Az irányelvek egy másik része hangsú­lyozza, hogy a megszakí­tás nélkül 30 napot meg nem haladó keresőképte­lenség, illetve szülési sza­badság időtartamát az év­végi részesedés szempont­jából úgy kell tekinteni, mintha a dolgozó ez alatt az idő alatt is munkát végzett volna. Az irányelvek a továb­biakban a kollektív szer­ződések alkalmazásakor ta­pasztalt hibákra, illetve azok megszüntetésére hív­ják fel a figyelmet. Gya­kori eset például, hogy a kollektív szerződés olyan kérdéseket is szabályoz, amelyeket nem kell ren­dezni. Nem tartalmazhat például az egyéb jogsza­bályokon, túlmenő felmon- j dási korlátozásokat, nem engedélyezhet évente rend- j szeresen ismétlődő juta­lomszabadságot. A tapasztalatok szerint a kollektív szerződések ! sokszor törvénytelenül korlátozzák a vezetők jo­gait. Teljesen hibás az a felfogás, hogy a vezető le- j mondhat jogairól. A jogok gyakorlása egyben kötele­zettsége is a vezetőnek, te­hát azokról nem mondhat le. Csupán arról lehet szó, hogy jogai egy részé­nek gyakorlását alsóbb vezetőknek adja át. Az irányelvek végül a kollektív szerződés módo­sításával kapcsolatos eljá­rással foglalkoznak A módosítás tervezetét a vállalat a szakszerve­zet vállalati szervével közösen készíti el. STEINMETZ MIKLÓS (1913—44) a szovjet had­sereg magyar harcosa, a hitler-fasiszták által orvul meggyülcolt par­lamenter. Szülei 1919- ben Magyarországról a fehérterror elől Becsbe, később Dél-Amerikába emigráltak, ahonnan ve­lük együtt 1932-ben a Szovjetunióba került. Résztvett a spanyol polgárháborúban. A hitlerfasiszták Szovjet­unió ellen indított ag­resszív támadása után jelentkezett a szovjet hadseregbe. A II. uk­rán hadseregcsoport harcosaként részt vett a Magyarország felsza­badításáért vívott har­cokban. 1944. december 29-én mint parlamenter Vecsés határában gép­kocsin a német vona­lak felé tartott, amikor a fasiszták három tár­sával együtt orvul le­lőtték. Hősi halála he­lyén emlékmű áll. A tervezetet a dolgozók­kal meg kell tárgyalni, majd a módosítást a vál­lalat igazgatója és a vál­lalati szakszervezet titká­ra írja alá. Nem volna helyes, ha a módosítások miatt az egész kollektív szerződést újra sokszorosí­tanák, arról azonban gon­doskodni kell, hogy a dől- i —, - „ módosításokat Az _ első sorban jobbra A fénykép 25 éves .:. kopott, szakadozott, meg- sárgult. öt katona néz a lencsébe — német, román, magyar és szovjet tisztek. fénykép, első sorban kapitány. gőzök a megismerjék. Ünnepek után - szilveszter előtt (folytatás ae 1. oldalrólJ megjelentek az árucserét i láljon abban, amit vásárol. az kérő vevők. Ezt teljesítik — vásárlási blokk szüksé­ges —, hiszen a kereske­delmi erkölcs íratlan tör­vénye szerint a bolt dolgo­zói szeretnék elérni, hogy aránytalanságok feloldásé- j a vevő valóban örömet ta­ra, egyes fontos feladatok teljesítésének anyagi ösz­tönzésére. Kisebb vállala­toknál célszerűbb, ha a közvetlen anyagi ösztön­zésre szolgáló keretet nem osztják fel gyáregységekre, hanem azt központilag ke­zelik. Az irányelvek további része tisztázza, hogy nyereségprémiumot első­sorban olyanok számára helyes kitűzni, akiknek a munkája a vállalat eredményeit befolyásolhatja. Ilyen esetekben a nyere­ségprémium mértékét és feltételeit a magasabb ve­zető állásúakéhoz hasonló­an helyes megállapítani. Olyankor is célravezető a nyereségprémium kitűzése, amikor egy-egy részfeladat teljesítése az átlagosnál lé­nyegesen nagyobb mérték­ben befolyásolja a vállala­ti eredményeket. Nyere­ség-jutalmat abban az esetben helyes alkalmazni, ha a feladatokat nem le­het előre meghatározni. Az év végi részesedés szabályozásakor az egész vállalatra azonos rend­szert helyes tani, Ádám Ferenc, a Keravill boltvezető helyettese kö­zölte, hogy teljesen kifo­gyott a csillár, Sokol zseb­rádióból, kávéfőzőből is csak mutatóban maradt. Nincs választék tv-készü- lékből sem, hiszen igen so­kan vásároltak, cseréltek készüléket az ünnepek előtt. A bolt dolgozói so­kat fáradoztak, de minden remény megvan rá, hogy a jelentősen I nyereségrészesedés forintjai az „erős napok” fáradságát is feledtetik. Hamarosan leltároznak, hogy azután friss árukészlettel várják a vevőket. mcgállapí­s meghatározni, hogy a munkaviszonyban töltött j évek milyen mértékben növelik az egyes dolgozók év végi részesedését. He- , szakban ugyancsak vállal- lyes. ha az egészségre ár- i kozott palackozásra. A szilveszterhez hozzá- í tartozik a vidám pohár- i csengés, ez pedig elképzel­hetetlen némi gondűző itó- j ka nélkül. A kedvderítő nedűk egyik legfőbb „gaz­dája” a Magyar Állami Pincegazdaság Alföldi Üze­me. Az üzem palackozója méltóképpen készült fel a rangos ünnepre. A decem­berben megtöltött 1 millió 300 ezer palack 30 száza­lékkal több, mint a tavaly decemberi mennyiség. Eh- ! hez a teljesítményhez hoz- j zásegítette az üzemet a soltvadkerti Jóreménység Tsz, amely ebben az idő­| A szállítás az év végi (napokban is folyamatos. I Még szilveszterkor is több megrakott járművet indíta­nak. Jelenleg 60—65 ezer palack jut ei napjában a megrendelőkhöz, és nem csupán a hagyományos bor­fajtákból, hanem a gazda­ság közkedvelt likőrborai­ból is több ezer palacknyi kel útra a végcél, a szépen megterített ünnopi asztalok felé. « A szokásos lázas készü­lődés zajlik a vendéglátó vállalat házatáján is, a szakma egyik legnagyobb erőpróbája közeledtével. A megyeszékhelyen több nagy vendéglátó egység — így egyebek közt a Toronyház Étterem, a Kisbugaci, a Halászcsárda és néhány presszó-cukrászda — tart majd szilveszteri műszakot. Magától értetődően, ízle­tes ételekben és zamatos italokban nem lesz hiány. A többféle menüválaszték­ban megtalálható lesz majd a malac- és pulykasült. Ami az italokat illeti, elég, ha annyit említünk: egye­dül a Toronyház több ezer palack — mintegy negy­venféle — borral, 300 üveg pezsgővel és a vermuth- félék széles skálájával vár­ja vendégeit. * Kecskeméten az Arany- homokban a hazai asztal­foglalók mellett külföldi tú­risták is köszöntik majd az év fordulóját. Száznál több ’ugoszláv vendég érkezését élezték, akik hamisítatlan magyaros hangulatban ün­nepelnek, szórakoznak majd a reprezentatív „vendég­látó kombinát” éttermében, presszójában, bárjában. S. K. - J. T. Steinmetz kapitány. Mar­káns, szép tartású férfi, szakáll ál, bajusszal. Rajta az elmaradhatatlan bőszá­rt csizma — abban tartot­ta az iratait. A képe* egy gyömrffi fényképész csiná Ista 1944 decemberében. Megőrzött belőle egy példányt Rocz- kó György, aki a kép jobb {első sarkában áll. Bgy hadosztályban harcolt Steinmetz kapitánnyal. — Még 1944. má­jus 21-én, amikor Kolomeénál bevet­ték a magyar csa­patot, átmentem a szovjetekhez. Tud­tam oroszul, előző­leg egy évig a szov­jet fronton megta­nultam. Akkor Kartoskov őrnagy ezredébe kerültem, a felderítő sza­kaszba. Két hónap múlva politikai kü­lönítményes lettem J anpolszki osapat- kommrszámal {áll a képen Steinmetz mellett, a bal olda­lon). A 317-es had- oszitályhoz akkor került Steinmetz kapitány is. Ott is­merkedtem meg vele, s a kép felső sorában balra, lát­ható Walter né­met és a középső Gordon román tár­saimmal. — Együtt harcol­tunk a Kárpátok­ban, aztán vissza­mentünk Munkács, Beregszász környé­kére. átkeltünk a Tiszán. Jöttünk Magyarország felé, Tisza - löknél újból átkeltünk a Tiszián, Jászapátin, Jász­berényen keresztül. Gyom­ron két hétig állomásoz­tunk. öt hónapig harcolt Roczkó György Steinmetz kapitánnyal. — Milyennek ismerte lieg ezalatt? — Nagyon közvetlennek és íisztánlatoiiak. Alig ér­keztünk meg valahová, mindjárt térkép előtt ma­gyarázta a hadállásokat. Ö már a madridi felkelés után ment a Szovjetunió­ba. Pécsi születésű volt. Tökéletesen beszélt vagy hat nyelvet, köztük ma­gyarul, oroszul, németül, spanyolul.. — Néha indu­latos volt, máskor meg ba­rátságos, jókedvű. Szeret­te a magyaros ételeket, ha megálltunk, azt kérte: hús­levest főzzenek neki. A családjáról nem sokat me­Aki életben maradt, Roczkó György. sélt, a feleségéről néha. Azt tudom, nagyon készült Budapestre. Azért hagyta meg a szakállát, — azt mondta: „majd Pesten bo­rotválkozom.” — December 28-án haj­nalban elfoglaltuk Rákos­keresztúrt. Ott letáboroz­tunk. Másnap vártuk a pa­rancsot a további táma­dásra. Akkor hallottuk, Steimmetzet megölték. S kaptuk a parancsot, vonul­junk be Vecsésee. A har­cosok oda hozták a holt­testet. Alig akartunk hin­ni a szemünknek. Hát még amikor megtudtuk, hogy mg történt, hogy fehér zászlóval indult, mint pár­iámon tér*. és gáládul *- nőkul ölték meg. Kőt nap múlva Bcsereo, a templomkertben elte­mették. A bejárattól jobb­ra, a második sír ae övé. — Az ecserj asztalos csé- nátta a koporsót, egy épít­kezésiről szereztünk fiát hozzá. A fejfára rámában Steinmetz kapitány fény­képét tettük. Négyen vit­tük a koporsót — Walter, Gordon, Bodnár elvtárs és én. Ugyanakkor egy má­sik tisztet is temettünk. Több száz «über jött el, s hallgatta meg Muszátov gárdaezredes búcsúztató­ját — Gyömrőröl, ahei m polgári lakosok közűi so­kan ismerték — akiknek a pártiszervezésben adott tanácsot — átjöttek a te­metésre. — Hitetlenkedve, megdöbbenve kérdezték — azt a szimpatikus, szép szál katonát temetik? Megölték volna? — Csak mi, katonák tudtuk, hogy mi történt. — Azóta sokszor gondo­lok rá. Sokat meséltem róla, amikor háborús él­ményeimről esett szó. Őr­zöm a fényképeket a te­metésről, és azt, amelyi­ken együtt álltunk a gép elé. — Én még tovább harcoltam, Pozsony, Prága felszabadításánál te ott voltam. 1945. május 11-én jöttem haza Battonyána. Beléptem a kommunista pártba, amikor itt Batto- nyán Púja Frigyes volt a párttitkár. Most a Dózsa Tsz brigádvezetője va­gyok. Néha iskolákban, gyermekeknek elmesélem, ki volt, milyen volt Stein­metz kapitány. Kádár Márki

Next

/
Thumbnails
Contents