Petőfi Népe, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-21 / 296. szám

«. oldst 1989. december M. vásárnál» Aki mer, az nyer Most 25 éve... A közmondás a csávolyi kommunistákra többszörö­sen vonatkoztatható. Né­hány hét múlva tíz éve lesz annak, hogy kezdeményez­ték, a község öt közös gaz­daságának egyesítését. Az új termelőszövetkezet, a cselekvés tényét rögzítve az Egyesülés nevet kapta. Mint mondják, azért is dön­töttek így, hogy ezzel is hangsúlyozzák: együtt több­re lehet jutni. A három nemzetiségből álló községben ennek több­szörös jelentősége van. A lakosságnak fele magyar, a másik fele egyenlő arány­ban oszlik meg a németek és a délszlávok között. Eh­hez hasonló az arány a ter­melőszövetkezetben is. Amiből regény is kitelne Recskó József, a termelő, szövetkezet párttitkára ezekben a napokban az el­múlt tíz esztendő mérlegé­nek megvonásán munkál­kodik. Gyűjti az anyagot, amely összesítve egy kis könyvecskében jelenik meg és a jubileumi közgyűlésen a gazdák mindegyike kap belőle egy-egy példányt. — Nem kis feladatot vál­laltunk magunkra. Egy év­tized eseményeiből regény is kitelne. A konkrét ered­mények mögött mindig ott van az ember, akinek aka­ratán áll vagy bukik a cél. 1960-ban a község kommu­nistái és azok, akik egyet­értettek az öt gazdaság ösz. szevonásával. egyúttal az­zal is számoltak, ha nem sikerül az elképzeléseket megvalósítani azért is fe­lelniük kell. — És mit bizonyítanak az elmúlt évek? — kérdezem a párttitkárt. — A bátraknak volt iga­zuk. Elképzeléseinket csak­nem teljes mértékben meg­valósítottuk. A közös va­gyon az indulástól számít­va több mint négyszeresére, az egy személyre jutó ke­reset csaknem háromszoro­sára nőtt. Mindez természetesen sok erőfeszítést kívánt. Dátumok — határkövek A párttitkár csaknem minden nevezetes dátumra emlékszik, amelyek döntően meghatározták a fejlődés útját. Íme néhány; 1983. AUGUSZTUS 1 Szinte ugrásszerűen fej­lődött az állattenyésztés. — Ehhez azonban az em­bereknek is meg kellett | változniuk. Kinevettek ben- j hűnket, mikor a pártveze­tőséggel kimondtuk: meg- ! szervezzük a politikai és ! szakmai oktatást. Télen, I amikor pihenünk, borozga- I tunk, disznótorba járunk? — mondogatták. Bebizonyítottuk, hogy mások a mai gazdák, mint I akár a tíz évvel ezelőttiek, j 1963 telétől átlag három- J százan vesznek részt a köz­ségből politikai tanfolyamo. kon. — Sokféle gond jelent­kezhet egy gazdaságban. Itt van például a növényter­mesztés. 1962-ben még há­romszázan dolgoztak benne, jelenleg 57-en. A csökke­nés oka egyrészt az, hogy sokan mentek nyugdíjba, másrészt a gépesítés. Ha egy munkafolyamatot gépe­sítünk. azonnal intézke­dünk, hogy a felszabadult munkaerőt foglalkoztassuk. Ez esetben az átcsoportosí­tás a szőlőtermelésbe tör­tént. Vendégkönyv A termelőszövetkezet sze­repel a bemutató gazdasá­gok névsorában. A piros kötésű vendégkönyvben már nemcsak a hazai, ha­nem a világ minden tájá­ról itt járt látogatók véle­ményét is olvashatjuk. Az utóbbi öt esztendő alatt 18 fiatal kommunistá­val erősödött a pártszer­vezet. Velük növekedett a kezdeményező erő a szö­vetkezetben. Termékeny évtizedről adhatnak számot a csávo- lyiak. Merész elképzelések, tervek váltak valóra. Talán gyorsabban, mint sokan közülük hitték volna. K. S. Első szabad napilapunk A Kecskeméti Lapok el­ső szabad száma — tehát a háború utáni legelső helybeli napilap — 1944. december 27-én jelent meg. Voltaképpen ez már az új­ság 77. évfolyama volt, ez a tény azonban csupán zárójelben szerepelt a lap­fej mellett. Sokat váró, a megújulásban bízó büszke­séggel, s az eddig megszo­kotthoz képest valami me­rőben másnak az ígéreté­vel is — I. évfolyam 1. számnak titulálták a szer­kesztők. Eled az ország A címoldalon, főhelyen a Ideiglenes Nemzeti Kor­mány tagjainak névsorát közli a lap. A belső olda­lon hatósági közlemény: „Búzakölcsönt vesz fel a város”, 25 ezer mázsa név­értékben, a városi szükség­letek fedezésére. Titok után — Solton Titok címmel november 16-i lapszámunkban meg­írtuk, hogy Solton az Üj Egység Ruházati Ktsz te­lepén elzárkóztak minden- j féle tájékoztatástól. Az í eset rendhagyó volt, mivel az utóbbi időben nem i akadt ilyesfajta merevség- I re példa. Cikkünkre vála- j szolt Harányi Andor, a ktsz elnöke: „Sajnálatos dolog történt, szíves elné­zésüket kérjük. Az üzem­vezető nem járt el szövet­kezetünk szellemében, ami­kor lehetetlenné tette a I riport anyagának a felvé­telét Az önök által meg- I jelölt időpontban bármikor szívesen rendelkezésükre állunk. Ismételten elnézé­süket kérjük, üzemveze­tőnk helytelen viselkedé­séért.” Ezt követően ismét ellá­togattunk az Űj Egység Ruházati Ktsz Solti üzem­egységébe. Megtudtuk, hogy a telep két éve jött létre, 60 dolgozót foglalkoztat, amivel lehetővé tette a községben élő háziasszo­nyok egy részének, hogy munkát találjanak. Néhá- nyan akik korábban ingá­zásra kényszerültek — a Dunaújvárosi Férfi Fehér­neműgyárban dolgoztak — ily módon helyben helyez­kedhettek el. Az asszonyok, lányok férfipantallókat varrnak. Naponta 120—130 nadrágot készítenek el két Obornyik Jánosné a zsebvarrást ellenőrzi, amit Fülöp Julianna készített. műszakban a ktsz központ­jából érkező, kiszabott szö­vetből. A termelés futósza­lagszerűen történik, a gyártmányok zömét a bel­kereskedelemnek adják át, egy részét pedig Kanadába exportálják. 1 A jég tehát megtört, tá­jékoztathattuk olvasóinkat arról, hogy mi is történik a kisipari termelőszövetke­zet solti üzemében. Ebben valóban nincs semmi titok. Halász—Pásztor Egy hír arról, hogy a Ges­tapo által elhurcolt ma­gyar politikusok közt van Keresztes-Fischer volt bel­ügyminiszter, Peyer Károly, valamint számos antifasisz­ta politikus és újságíró. Terjedelmes tudósítás ad­ja hírül, kik képviselik a várost az ideiglenes Nem­zetgyűlésben: Molnár Erik, Faragó Gábor, Básti Ágos­ton, Kovács Jenő, Schmiedt József, Révész László, és Bállá Dömötör. „Kudá igyos?” Mosolyogtató, de akkori­ban bizonyára hasznos „ro­vata” a lapnak egy rövid orosz—magyar szótár. Idé­zünk az időszerű társal­gásból: „— Hová mész? — Falura megyek, — Mit csi­nálsz ott? — Burgonyát akarok venni. — A burgo­nya drága? — Nem drága, olcsó. — Vegyél az én számomra is tíz kilo­grammot!" A külpolitika híreiből megtudjuk, hogy létrejött a szovjet—francia kölcsö­nös segélynyújtási egyez­mény. Amerikában közre­adták a Menekültügyi Bi­zottság jelentését arról, hogy „a németek rendsze­resen végezték ki az em­berek millióit.” K é nyszerm unka a fosztogatóknak „Újból üzemben a bugaci vasút” — örvendezik az egyik cikk. S az újjászüle­tés egyéb jelei: Megkezdő­dött a vámőrlés az Iván malomban. — A Kaszap utcai tanítóképzőben kap helyet a kórház. — Meg­kezdték a munkát a bíró­ságok. A Mezőgazdasági Kamara felszólítja a gazdákat, ha­ladéktalanul takarítsák be a földeken hagyott répát és zöldségféléket. Fokozni kell az olajosmagvak termelé­sét, Kecskemét határában főleg a tök és a napraforgó vetésterülete nagyobbítan- dó. Személyi hír: A polgár- mesteri teendőket decem­ber 17-től Tóth László szer­kesztő vette át. A napihírek között olvas­hatjuk, hogy két fiatal­korút, akik elhagyott la­kásból tüzelőt loptak, 2—2 napi elzárásra és 2—2 heti kényszermunkára ítél­tek. Sok olyan közlemény, amely felett ma talán ol- vasatlanul átsiklanánk, tanúskodik arról. hogy pezsdülni kezd, mindin­kább visszatér régi med­rébe az élet. Kinyitott az Árpád Mozi. Műsoron: Af­rikai vőlegény, Latabárral a főszerepben. Az első négy sorában 1,20, a hátsó páholyban 3 pengő a hely­ár. Birkafej a tejpiacon Apróhirdetések: — Meg­nyílt a Sallay-féle cukor­kaüzlet Mindenféle alma nagyban és kicsiben kap­ható. — A tejpiacon sertés, marha, birka feje, tüdeje, egyéb belsőrésze és leves­csont kapható. — Gazda­ságvezetőt keresnek a pusztavacsi Kóburg-urada- lom 2500 hold szántójának kezelésére. — Felsőrész­készítést hozott anyagból vállal a Schiffer cipőgyár. Ismét üzemben a Petőfi Nyomda a Kéttemplom- közben. — A naponta egy­szer Szegedre induló sze­mélyvonaton 18 pengő a viteldíj. — Felesége kere­si Deutsch Oszkárt, akit legutóbb Borban, a Vlazs- nica-táborban láttak. — A város vezetősége felhívja a háztulajdonosokat, hogy gondoskodjanak a szétrom­bolt ajtók, kirakatok helyre- állításáról és a romok el­takarításáról. — Akik ser­tést vágnak, kötelesek 100 kilogrammos súlyig 6 kilo­gramm zsírt a közellátási hivatalnak beszolgáltatni. Persze, sok minden hi­ányzik még ebből a lap­számból: meteorológia, sport, riportok... De azért mégiscsak újság volt ez, a szó szoros értelmében, s a világégés füstjétől mart szemeknek a silány papír­ra nyomott betűk friss ese­ményekről, új életünkről adtak hírt Annak idején talán könnyedén zsebre- gyűrt, 40 fillérért árusított lap — napjainkra történel­mi dokumentummá vált... Jóba Tibor Mézga család" // A Televízió 1970. január 11-én, vasárnap kezdi su­gározni a „Mézga család” című díjnyertes rajzfilm­sorozatát, amely a bemu­tatkozást követően js min­den vasárnap este jelent­kezik. A bemutató utáni hét szombatján a „Jó éj­szakát felnőttek” című műsorban ismétlik meg a sorozat darabjait. A fenyőfák bevezetik az itatásos borjú­nevelést. Eredménye, hogy egy kilogramm súlygyara­podás költsége 13 forinttal csökken. 1963. DECEMBER 20. be­vezetik a gépi fejest. Köny- nyebbé vált a munka az istállókban. 1964 FEBRUÁR 1. lezaj­lik az első „viharmentes” közgyűlés. Az előző eszten­dő az aszály ellenére jól sikerült. Ez az egyesült ter­melőszövetkezet negyedik éve. Az előző háromban még igen sok volt a gond. vita és elégedetlenség. 1964 TAVASZÁN 250 hold nagyüzemi szőlőt és gyümölcsöst telepítenek. A homokhasznosítási program megvalósult. Hat­száz hold nagyüzemi szőlő és gyümölcsös létesült. Épült hozzá a 18 500 hekto­literes pince és lesz feldol­gozó üzem is. őre... Télen csendesek az er­dők. Csak a szél zúgatja a fenyőfák tűleveleit, s időn­ként megszólal egy-egy di­dergő cinke, párját kereső veréb. A kisemmizett csöndben megriad az em­ber, ha feje felett megrecs- csen a hó súlya alatt az ág. Igen. a hó. A bugaci fe­nyőerdőben sok fiatal fát derékba tört a lombra ra­kodott hó, s most ezek zöld sátrukat a fehér földre hajtva már hiába várják a ’avaszt. Csönd van az er­dőben. Lilás ködök terjen- genek a rozsdabarna tör­zsek között valahol fent, az erdő fölött a kavargó hóesésben varjú károg, s a télba süllyedt tanya fe­lől válaszol neki egy re­szelés hangú, fekete dol­mányos madár: kár, kár, kár.... Ez az időnként furcsa hangokkal tűzdelt, de mégis csöndes világ a birodalma Varga Kálmán bácsinak, aki karácsony előtt zseb­re dugott kézzel 'járja a fenyvest már kilencedik éve. Alacsony fehér hajú ember, szava is alig van. a kérdésekre zavarba ejtő mosoly jelenik meg piros arcán s mindössze egy-két szóval válaszol. — Puskája nincs? — Ugyan, minek ide pus­ka? Még kutya se jár ve­lem. Botom az szokott len­ni de inkább csak mutató­ba. Hány hold fenyőer­dőt őriz ? — Nyolcvanat. Ezt szok­tam bejárni. Persze nem egy nap alatt járja be a fenyőőr a- területet Egyik nap itt, a másik nap ott tűnik föl, s inkább ő is csak „mu­tatóba” van. mivel a tol­vajok már attól elszalad­nak, ha meglátják hogy rajtuk kívül más is van az erdőben főleg, ha az er­dészeti ember. Mostanában már nincs sok dolga, de néhány éve... — Öt éve is lehet már amikor nagyon talpon kel­lett lennie. Piacon nem le­hetett karácsonyfát kap­ni, és ide jöttek ki autó­val, lovas kocsival szerezni. Volt, aki kocsideréknyit akart elvinni, hogy piacol- jon vele. Akadt egy ilyen fogásom. Bugaci ember az illető. Hallom a kocsizör­gést, s egyszercsak csönd. Na, mondok, ez akar vala­mit. Mire megláttam a lo­vakat félre állítva, a koma már egy párat kimetszett. Persze, az ilyeneket na­gyon megbüntetik. — Tudja, nem is pénz­beli kár itt a fontos — mondja Varga Kálmán. — Elsősorban nem azért kell őrizni a fenyveseket. Ha­nem mert a tolvaj össze­vissza vagdossa a csemetét, és ez a nagy kár erdőgaz­dálkodási szempontból. Mi tudjuk, hogy hol, melyik fát kell kivenni, de a tolvaj csak rombol, csak lecsapja a sudár fenyő hegyét, s kész. Akkor azt már kivág­hatjuk. Hát ez a kár. — Nem unalmas az er­dőben egész nap? — Á, dehogy! csak jár­kálok, sétálgatok Ha zör- ren valami, megnézem, mi okozza a zajt. Ha ember van ott, szépen odasétálok: — Jó napot! Mi járatban vagyunk? — kérdezem tő­le, de ilyenkor már tudom, hogy valóban mi járatban van. — Varga bácsinak lesz-e karácsonyfája? — Még az lenne szép, ha nekem nem volna! — mo­solyog a fehérhajú em­ber s hozzáteszi, hogy az erdőgazdaság a dolgozói­nak minden karácsonyra ad egy-egy fát. Elbúcsúzunk a fe­ayőfák őrzőjétől. Kálmán bácsi leveri csizmájáról a havat és elindul az úton. Néhány perc múlva már el. takarja a lilán kavargó, fátyolszerű köd ... Gál Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents