Petőfi Népe, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-20 / 295. szám
1 oldal 1969. december 20. szombat Öreg kazán nem yen kazán? A kecskeméti hőerőműben nagyobb teljesítményűek re alakítják át a megrokkant, öreg kazánokat. Az egyiket le is bontották, és helyette új magasodik. A napokban hozzákezdtek a falazáshoz, ami önmagában szép dolog. csak éppen ennek a felújítóit ka.án áznak már a mos ani fűtési idény elejére hőt kellett volna adnia. A rekons.rukciós munka üteméből következtethetően viszont majd április elejére kezd csupán dolgozni. Az elkövetkező hónapokban szerencsére már kevesebb lehetőségük marad a kivitelezőknek a részhatáridők be nem tartására, mivel lejárt maga az átadási terminus is. Eddig ugyan's roppant kevés folyamat fejeződött be az elképzelések szerint. Az Erőműjavító és Karbantartó Vállalatnak például még szeptemberben végeznie kelleti volna a gépészeti szerelésekkel, ám csak jócskán megkésve engedték át a terepet az utánuk következő falazók- nak. (A gépészeti szerelések jelenleg 90 százalékban készültek el.) Az indokok között akad bőséggel anyaghiány, szerszámhiány, és egyáltalán az, amit ilyenkor magyarázatként bárki parancsol. Természetesen a Gyárké- ményépítő Vállalat dolgozóinak is régen cl kellett volna vonulniuk, hogy a tervek szerint megtörténjen a hőszigetelés, hogy maradjon idő a szárításokra valamint a próbaüzemelésre. Az utóbb felsorolt tennivalók még mindig hátra vannak. A megyeszékhelyen új igénylőkként jelentkeztek a 177 lakásos szalagház tulajdonosai. Megnyugtatóbb lenne a helyzet, ha a régi, óránként 8 tonna gőz fejlesztésére alkalmas kazán helyett á kétszer akkora teljesítményű működhetne. Az igazság az, hogy egy esetleges zavar esetén a hőerőmű alkalmazottai részére semmiféle tartalék nem áll rendelkezésre. Ok azt mondják, hogy nem ez az első tél, aminek biztosíték nélkül kénytelenek nekivágni. Eddig is segített a szakértelmük és az ügyességük. Az új kazán hőenergiájára persze szükség lesz a tavaszi, nyári hónapokban is. A legnagyobb megrendelőkent a konzervgyár Il-es telepe jelentkezik. A lakossági ellátás biztonsága mégis fontosabb az ipari igények kielégítésénél. Ezért egyáltalán nem mindegy, hogy a szolgáltató létesítmény a fűtési idény kezdetére, avagy a végére készül el. A kecskeméti hőerőmű felújítása ezzel nem ér véget. A tervek szerint március 31-én leáll a másik elavult, 8 tonna óra kapacitású kazán, s helyette 1970 szilveszterére felépül a korszerűbb, nagyobb teljesítményű utóda. A korábbi tapasztalatok alapján k'vnrsian lessük, hogy 1971 júliusára — amikor várhatóan beköszönt a jövendő kánikula, — hogy állnak majd a dolgok. Halász Ferenc Bedolgozók — Mióta csinálom? Ti-11967-ben megjelent kor- zennyolc éve varrók be-1 mányrendelet szabályozza dolgozóként és kilenc éve | a bedolgozói munkavi- a Kecskeméti Háziipari | szonyt, s szól a szabadságSzövetkezetnél. éves fiammal és anyámmal élünk együtt, szükség van minden fillérre. Hajnali négytől dolgozom, 14 16 órát naponta. Se ünnepnapom, se vasárnapom, mindig a gépnél ülök. Anyám vezeti a háztartást, ő hozza a központból a kiszabott anyagot, s viszi vissza a kész terméket. A fizetés? Ügy kétezer forint körül havonta. Az enyém kiemelkedően jó a többiekéhez képest én egész nap varrók. Más asszony, akinek házimunkát is kell végeznie nem tudja ezt megtenni Munka mindig van. Egy-egy ruha elkészítéséért 10—18 forintot kapunk. Exportra dolgozunk. Többször és szigorúan ellenőrzik a gyermekruhákat, mielőtt útnak indítják a szállítmányt. Szeretek varrni, de azért nagyon jólesne néha egy kis pihenés. Nincs fizetett szabadságunk. Ügy tudom, a Május 1 Ruhagyár bedolgozóinak van. Talán majd egyszer nekünk is lesz... Galambos Sándorné, a Háziipari Szövetkezet egyik legjobb és legtöbbet termelője mondotta ezeket beszélgetésünk során. 3og a joghoz Nincs pontos adatunk arról, hogy hányán szeretnének bedolgozással foglalkozni. Csak azokról akik csinálják. A megyében csaknem 4300-an, s közülük több mint 3900-an háziipari szövetkezetekben dolgoznak. Jónéhány embert, családot érintő gondokról van tehát szó. Természetesnek tűnik, hogyha valaki naponta hosszú órákat tölt a varrógép mellett, akár kosarat fon bedolgozóként, úgy bizonyos jogok megilletik. Erről a bedolgozók jogi helyzetéről kértünk tájékoztatást Palsovics Józseftől. a HVDSZ megyei bizottságának titkárától. — A Munka Törvény- könyve korábban alig érintette a bedolgozókat. Az Tizennégy i ról is, mely szerint: „A vállalat — ha a bedolgozó átlagteljesítménye eléri az azonos vagy hasonló munkakörben dolgozók által, a törvényes munkaidő alatt elvégzendő munkamennyiség felét — a bedolgozó részére szabadságot állapíthat meg. Ez egy évben a 12 napot nem haladhatja meg. A szabadság idejére a bedolgozót átlagkeresetének megfelelő dijazás illeti meg.” Szövetkezeti tagokra vonatkozó rendelet nincs. Náluk az alapszabályban rögzítettek az irányadók. Hamarosan azonban az ő helyzetük is rendeződik. Kiváló szövetkezet Kecskeméten, a Háziipari Szövetkezet 156, a Kesztyűs Ktsz pedig 10 bedolgozót foglalkoztat mindössze. A kecskeméti Háziipari Szövetkezet elnöknője Fü- vesi Károlyné: — Gyermekruhát készítünk, főképpen exportra. Bagdadtól, Leningrádig a világ minden részébe el- [ jutnak a termékeink. Tag re megtanul varrni, s esetleg szeretne némi keresethez jutni? Mielőtt feltennénk a kérdést tudnunk kell azt, hogy igénylik-e ezt egyáltalán? A Kecskeméti Városi Művelődési Központ évek óta indít varrótanfolyamokat. Ezért fordultunk tájékoztatásért Kovács Endre igazgatóhoz. — A megye számos helységéből járnak be varrótanfolyamainkra, amely három-három hónapos kezdő és haladó szakaszból áll. Jelenleg nyolcvanan tanulnak Kecskeméten és húszán Orgoványon. Az itt végzett fiatalok közül toborozza utánpótlását a Habselyem és Kötöttáru- gyár. Sokan azért végzik, hogy otthon maguknak el tudjanak készíteni egy-két ruhadarabot. Vannak azonban szép számban, akik szívesen foglalkoznának bedolgozással. Az érdeklődés jele az is, hogy jóval többen jelentkeznek tanfolyamunkra mint ahány személyt fel tudunk venni. Ennek egyedüli oka a helyhiány. Fontolgatjuk: ha kapnánk helyiséget, délságunk 80 százaléka nem! utánonként varrógépeinken szakképzett ugyan, de olyan gyakorlattal rendelkezik, hogy kifogástalan munkát végez. Az átlagfizetés 700— dolgozhatnának az asz- szonyok pénzért, s így a kellő gyakorlatot is megszereznék. Például apróbb 1200 forint. Határidőre‘dől- szolgáltatásokat is vállalkozunk s ezeket pontosan áfe mondjuk ágvnemű- be kell tartani asszonya- . . ... , . inknak. Az idén 70 ezer ru- j Javitast. Mindennek egyet- hát külföldre, 10 ezret pe- len feltétele, a helyiség. dig belföldre szállítottunk Azokat, akik néhány hónapos tanfolyamön vetlek részt, sajnos nem _ tudjuk alkalmazni. Az kevés ehhez a munkához. Tökéletes varrónőkre van günk. Fizetett szabadság, nálunk, sajnos, valóban nincs. Jövő évre várjuk az erre vonatkozó rendeletet. Igények és lehetőségek Mit csináljon tehát az a kecskeméti asszony, aki a tanfolyamon ValamennyiKöztudott, hogy a bedolgozó munkát nem fizetik „túr’. Énnek ellenére, minden csatádnak „jót jön” ez a pénz is. Természetesen szüksé- az sem mindegy. hogy milyen munkával és erőfeszítéssel juthatnak ehhez az összeghez a családanyák, vagy egyedül álló asszonyok. A bedolgozói rendszer bővítésére korszerűsítésére — ehhez viszont a lehetőségek és igények pontos felmérésére van szükség. Meg jószándékra és segítőkészségre is. Kocsis Anna Az egység térd alatt lefűrészelte Hans cialista eszmékért üldözött emberek — nem volt nehéz, beiratkozni a berlini műszaki egyetemre. Bár igaz, hogy aláírt egy kötelezvényt, mely szerint az első parancsra kész újra visz- szatérni Ausztriába"... Artur szorgalmasan tanult, jelen volt valameny- a helyet, s ezért egy elha- nvi előadáson, egyszer sem felcsere Sya tott mellékutcán át ve- kért vizsgahalasztást. Linzette a diákokat. Hirtelen deman érezte, hogy bízlábát, aki csak tompán nyö. t ^ünnepélyesarc gött a műtét alatt. kHejeztéről mindenki elArtur fejében ezek az találta, hogy most a führer emlékek kavarogtak, ami- szülőháza előtt tartózkod- kor most Stumpf úr arcára nak. Artur a csoport elé nézett. * Hackert, a bécsi műszaki főiskola professzora 1934. nyarán elveszítette legjobb tanítványát, aki — mint a sikertelen fasiszta puccs oly sok aktív és passzív állt és izgalomtól remegő hangon .szólított föl mindenkit, esküdjék föl a eszmére. A diákok hitlerista köszöntésre lendítették kar. jukat, Rolf pedig színpar diasan átölelte Artúrt, s arról suttogott, hogy most már baráti eskü köti őket résztvevője — Németor- mindörökre, szágba szökött, s mivel Amint átértek a határon, Salzburgban ^ megerősítet- rendőrőrszobára kerültek, e„enálló csoportot szervez tek a hataror őrszemeket, ahol a parancsnok es egy áUala megbízhatónak ítélt a nácik kénvtelenek voltak Polgári ruhás férfi (bízóA Központ utasítására Artur a lehető legkevesebbszer találkozott berlini összekötőjével. A pénzt és a feladatokat a hatalmas város legeldugottabb helyein vette át. Az is igaz, hogy az összekötőnek — akit Artur csak Öregnek szólított, bár az alig volt negyvenéves — sokat kellett vesződnie a fiúval, aki eevre csak harcolni akart, követelte, hogy küldiék Spanyolországba, vagy föl. aiánlotta, hogy földalatti a nácik kénytelenek voltak Braunaun, ezen a kis hányára a Gestapótól — gon. dolta Artur) hosszasan tár. diákokból. Csakhogy az öreg vastar enti varoskan áttör- síyajt R0iffai miközben he- fegyelmet és teljes konspi- m. Rolf Daeck, a ^tanszék iyes!ő pilantásokat vetettek rációt követelt Artúrtól, nemzetiszocialista főkolom- Artur felé, akinek — mint majd részletesen kikérdez- posa kiválóan ismerte ezt Ausztriában a nemzetiszo- te tevékenységéről, kapA STATISZTIKA TÜKRÉBEN % Létszámgondok az iparban A MEGYE állami és szövetkezeti iparában, beleértve az építőipart is, az idén csaknem négy és fél ezerrel többen dolgoznak, mint egy évvel ezelőtt. Ez a létszámemelkedés nem a mezőgazdaság rovására történt. Sőt — az adatok arról számolnak be, hogy a megye termelőszövetkezeteiben — az első félév adatai szerint — a munkavállalók száma naIpari A szocialista iparban Az állami építőiparban — ebből munkás gyobb mértékben emelkedett, mint amennyivel a szövetkezeti tagok száma csökkent. Az állami iparban dolgozók számának emelkedése országosan nagyobb volt 1969-ben, mint a megelőző években. Az összesen 44 ezer főnyi növekedés több mint kétszer akkora volt, mint 1968-ban. a megyében 1969 — IX. ezer fő 57 44 6.4 7.4 .3,9 4.5 foglalkoztatottság 196f I. : 54 42 Az állami iparban országos szinten a dolgozók száma az idén nagyobb mértékben emelkedett, mint a termelés — az egy főre jutó termelékenység romlott. A szövetkezeti ipar viszont a létszám 3 százalékos emelésével 9 százalékos termelésnövekedést ért el — erősen megjavítva ezzel az egy dolgozóra jutó munkatermelékenységet az ipari szövetkezetekben. AZ IPARBA idén felvett új munkaerőnek csupán a fele munkás. Az alkalmazottaknak az összlét- számhoz mért aránya, amely 1960-ban még csak .23 százalék volt, 1968-ban 25,5 százalékra, 1969-ben pedig 26,1 százalékra emelkedett. Ez az állományon belüli eltolódás nem utolsósorban azokból a követelményekből ered, amelyeket a nagyobb önállóság, a döntés decentralizálása támaszt a vállalatokkal szemben. Így a vállalatok mindenekelőtt a beszerzéssel és az értékesítéssel foglalkozó szerveiket erősítették meg, minthogy a piaci változások folytonos figyelemmel kísérése döntő jelentőségű lett a számukra. Vitathatatlan hogy a létszám ma számos ipar- vállalatnál nem a tényleges technikai és gazdasági helyzetnek megfelelően alakul. Nemcsak létszámhiány van, hanem sok helyen felesleges is és mind a kettő feszültséget idéz fel. A MUNKAPIAC mai helyzetének alakulásával kapcsolatban azonban mindenekelőtt azt kell figyelembe venni, hogy az átlagos munkaidő mintegy 8 százalékkal csökkent a 44 órás munkahétre való áttérés folyamán. Ezt sok vállalat egyszerűen ugyanekkora létszámnöveléssel ellensúlyozta, ahelyett hogy a munka időkiesés pótlására a termelékenységet növelte volna és a munka jobb megszervezésének a lehetőségein törte volna a fejét. A MUNKAÜGYI Irányítás feladata lenne, hogy erre rászorítsa — gazdasági szabályozók felhasználásával — a vállalatokat, amelyek az áttérés kétévi periódusa alatt a termelést 7 százalékkal, a létszámot viszont 9 százalékkal növelték. Fokozta a munkapiac feszültségét, hogy az 1969. évj nagyipari létszámnövekedéssel egyidőben országos szinten is erősen mérséklődött az elvándorlás a mezőgazdaságból. A. L. csolatairól, s pontos feladatokat jelölt meg neki. „Éppen olyan kínosan pontos lettem mint egy valódi német” — állapította meg magáról Artur, aki csak jóval később értette meg, a hírszerzésnek milyen nagyszerű iskoláját járta ki ennél a sokat tapasztalt forradalmárnál. Később Artur megismerkedett Elisabeth Bin- gellel, a berlini egyetem filozófiai tanszékének hallgatójával. Elisabeth és Artúr egy ízben az utcán sétálgatva vitatta meg az épp akkor rendezés alatt álló 1936-os olimpia esélyeit, amikor a Kurfürsten- dammon hirtelen személy- gépkocsi fékezett mellettük. A fekete Horchból formasapkás sofőr ugrott ki, szaporán kinyitotta a hátsó ajtót. Már javakorabeli, frakkos «linderes férfi kászálódott elő a kocsiból és egyenesen a lány felé tartott. Artúrt figyelembe sem vette. — Ö, papa! — kiáltott fel örömmel Elisabeth. — Engedd meg, hogy bemutassam legújabb.. . — Fogadásra megyek, édesanyád egyedül maradt otthon. Migrén gyötri, ezért hát ne maradj el sokáig ... Elisabeth apja gyanakvó pillantással végigmérte Artúrt, majd beült a kocsiba. Ügy határoztak, hogy a vasárnapot a Müggelseen töltik. Artur nagyr.ehezen szerzett is egy csónakot, s sokáig ringatóztak a tó vizén, majd beültek vacsorázni a Schulthaus étterem teraszára. A szomszédos asztalnál egyenruhás rohamlegények üldögéltek, akiken már látszott, hogy eltemettek pár liter sört. Artur először nem is ügyelt rájuk, hanem azok, Elisabethet meglátván, élénk beszélgetésbe kezdtek, s egyre csak a lány felé mutogattak. — Menjünk innen! — mondta Elisabeth, majd Artur a pincért meg sem várva pénzt hagyott az asztalon, s fölkelt helyéről. A lány ment elől. Hanem az egyik rohamlegény imbolyogva fölkelt, elállta Elisabeth útját, sőt már rőtes szőrrel benőtt karját is fölemelte, hogy hátbaverje a lányt. (Folytatjuk.)
