Petőfi Népe, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-02 / 255. szám

2. oldal 1969. november 2, vasárnap fl nyogat-eurápai országokon a sor Erdélyi Károly külügymi­niszterhelyettes. aki a Ma­gyar Népköztársaság kor­mányának megbízásából részt vett a budapesti fel­hívást aláíró szocialista or­szágok külügyminiszterei­nek prágai tanácskozásán, nyilatkozatot adott a Rudé Právó tudósítójának. Megállapította, hogy az európai biztonsági konfe­rencia a mai nemzetközi politika egyik legfontosabb kérdése. Ha figyelembe vesszük, hogy az európai országok vezetői legutóbb 1815-ben a bécsi kongresz- szuson találkoztak, akkor méginkább szükséges, hogy ismét tárgyalóasztalhoz ül­jenek. Elégedett a finn közvélemény A finn külügyminisztéri­um péntek este közlemény­ben foglalkozott a Varsói Szerződéshez tartozó orszá­gok külügyminiszterei által Prágában tartott tanácsko­zással. Ez hangaztatja: a Prágában nyilvánosságra hozott közlemény arról ta­núskodik. hogy a szocialista országok állandóan szívü­kön viselik az összeurópai biztonsági értekezlet össze­hívását. A finn közvéle­mény megelégedését fejezi ki azért, hogy a Prágában kiadott záróközlemény mél­tatja a finn kormány tevé­kenységét a biztonsági érte­kezlet összehívása érdeké­ben, majd kijelenti: meg­győződése. hogy gondos elő­készítés eredményeként megfelelő fokú egyetértésre lehet jutni az értekezlet he­lyéről, időpontjáról, részt­vevőiről és napirendjéről. Kanada is helyesli Ottawában élénk vissz­hangot keltett a varsói or­szágok külügyminiszterei­nek az az indítványa, hogy a közeljövőben hívják össze az összeurópai biztonsági értekezletet. A kanadai kül­ügyminisztérium szóvivője kijelentette, hogy tekintet­tel a kelet—nyugati feszült­ség csökkenésének lehetősé­gére. Kanada mindig is he­lyeselte az ilyen értekezlet összehívását. , A kanadai kormány — folytatta — e kérdést fel kívánja vetni a NATO-or- szágok képviselőinek no­vember 5-én és 6-án Brüsz- szelben tartandó értekezle­tén — amely megelőzi a NATO miniszteri tanácsá­nak , decemberi értekezle­tét — és . kérni fogja,, hogy NATO-beli szövetségesei járuljanak hozzá az euró­pai biztonsági értekezlet megtartásához. A Varsói Szerződés álla­mai külügyminiszteri kon­ferenciájának határozatai­val ' kapcsolatbán Ahlers, a bonni kormány szóvivő­je kijelentette: az NSZK kormánya a prágai nyilat­kozatot gondosan tanulmá­nyozni fogja és megvitatja' szövetségeseivel. Bonn: Kétoldalú tárgyalások, Ahlers hozzáfűzte: a prá­gai nyilatkozat nem zárja ki, hogy a bonni kormány javaslatai alapján hamaro­kozátban ítélte el a Nixon- kormány- mesterkedéséit, amelyekkel egy évvel a pá­rizsi tárgyalások megkez­dése után még mindig a nemzetközi közvélemény félrevezetésére törekszik, ugyanakkor tovább fokoz­za agressziós bűneit Dél- Vietnamban. A DÍVSZ iro­dája támogatásáról bizto­sítja az amerikai nép és if­júság egyre szélesedő há­borúellenes mozgalmát san kétoldalú tárgyaláso­kat kezdjenek az erőszak­ról való lemondásról. Ez­zel kapcsolatos szerződé­sek kötése fontos lépés len­ne egy európai biztonsági értekezlet felé. Jan Marko csehszlovák külügyminiszter szintén a prágai értekezletről nyilat­kozott. Kijelentette: a prá­gai megbeszélések megerő­sítették, elérkezett annak az ideje, hogy további ha­ladó inézkedések szülesse­nek, és összehívják az euró­pai biztonsági értekezletet. Többet teltünk a minimumnál Az a véleményem, hogy többet tettünk a minimum­nál és nyugati partnereink számára megkönnyítettük a kérdés megoldását szol­gáló lépéseket. Feladatun­kat teljesítettük a jó aka­rat kinyilvánításánál jóval többet tettünk. Most a nyu­gat-európai országokon a sor. Részükről, nemcsak ko­moly szavakat,' hanem tet­teket is várunk — hangoz­tatta befejezésül a cseh­szlovák külügyminiszter. A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség felhívta tag- szervezeteit és a baráti if­júsági szövetségeket, hogy november 10-étől a világ ifjúságának napjától — no­vember 15-ig rendezzenek nemzetközi ifjúsági szolida­ritási hetet, követeljék az amerikai és csatlós csapa­tok azonnali kivonását Dél. Vietnamból, a vietnami nép önrendelkezési jogának tiszteletbentartását és tá­mogassák a DNFF 10 pon­tos javaslatát. NOVEMBER 10—15: Vietnami nemzetközi ifjúsági szolidaritási hét Ä DÍVSZ irodája nyilat­Kíméletlen vegyiháborút folytat az USA Vietnamról Nixon elnök újabb szűk­körű tanácskozást tartott pénteken a Fehér Házban a vietnami kérdésről — hét­főre bejelentett beszéde elő. készítéseként. A november 3-i beszédről a Fehér Ház sajtóirodája nem hajlandó nyilatkozni, csupán azt han­goztatja, hogy abban „több új fontos javaslat” lesz és Nixon összefoglalja majd kormányzata politikájának alapelveit Miközben a kormány tel­jes titokban tartja az elnö­ki beszéd főbb elképzeléseit, ugyanakkor határozott in­tézkedéseket készít elő há­borúellenes megmozdulások, a november közepére terve­zett újabb nagyszabású tün­tetések megfékezésére. Ag- new alelnök, Nixon jóváha­gyásával, újabb kirohanást intézett a háborúellenes cső- portok ellen — ezúttal „po­litikai eunuchok”-nak mi­nősítve azokat a szenátoro­kat és képviselőket, akik tá­mogatják a vietnami mo­ratóriumot és a többi meg­mozdulást. A Pentagon mérgező ha­tású vegyszert használ Dél- Vietnamban a növényzet el­pusztítására. Az amerikai hatóságok e héten betiltot­ták a vegyszer alkalmazását az Egyesült Államokban, ahol gyomirtóként használ­ták fel, a Pentagon azonban haladéktalanul közölte, hogy a tilalom nem vonatkozik a katonai alkalmazásra. Az amerikai rákkutató intézet megállapítása szerint a DDT-t tartalmazó vegyszer mérgező hatású lehet. A katonai hatóságok egyébként 1967-ben és 1968- ban évente több mint egy­millió holdnak megfelelő ki­terjedésű területen használ­ták fel Dél-Vietnamban re­pülőgépről leszórt vegysze­reket a növényzet elpusztí­tására. 1969. első három hó­napjában mintegy negyed- millió holdnyi területre szórtak vegyszereket. A New York Times pén-- teken másik figyelemremél­tó adatot is közölt aj vegyi­háborús előkészületekről. A lap közlése szerint az ame­rikai hadsereg több mint 20 000 darab mérgező ha­tású kézifegyver-lövedéket készíttetett és tart raktáron. Ezek a lövedékek a botu­linum nevű mérget tartal­mazzák, amely a központi idegrendszer általában ha­lálos megbetegedését okozza. Bár a lövedékek felhaszná­lásáról nincs pontos értesü­lés, a lap úgy tudja, hogy azokat változatlanul fel­használható állapotban tart­ják a hadsereg egyik rak­tárában. A gyártást állítólag 1965-ben kezdték meg, ami­kor az Egyesült Államok megkezdte nagyarányú be­avatkozását a vietnami há­borúba. Palesztinái gerillák Libanonban A kairói tárgyalásokra való tekintettel pillanatnyilag fegyvernyugvás van Libanonban, a kormánycsapatok cs a Palesztinái Felszabadítási Szervezet gerillái között. A kép a szervezet egy kisebb csoportját ábrázolja, akik Tripoli város közelében, a XIII. századból való St. Gil­les várában sáncolták el magukat. Valami megmozMt Rámában Tizenhét napos tanácsko­zás után október 28-án be­fejezte munkáját a Vati­kánban a rendkívüli püs­pöki szinódus, amelyen i a világ minden részéből egy- begyúlt 140 egyházi vezető vett részt és bekapcsolódott annak munkájába VI. Pál pápa is. A rendkívüli püspöki szi- nódust a II. vatikáni egye­temes zsinat döntése alap­ján hívták egybe. Az egye­temes zsinat ugyanis már annak idején kifejezésre juttatta azt az elhatározá­sát, hogy — megőrizve az egyház egységét — meg kell találni a kívánatos össz­hangot a pápai primátus (a pápai vezetés; hatalmi el­sőbbség) és a kollegialitás (azaz testületi vezetés) kö­zött. Vagyis, bizonyos hatá­rok között, de nagyobb le­hetőséget kell adni a püs­pöki konferenciáknak, egy­felől az egyház egészének, másfelől az egyes püspö­köknek a saját egyházkerü­letük vezetésében. Választ a társadalmi problémákra Már ebből is nyilvánvaló, hogy lényegében az egyhá­zon belüli (persze inkább a vezetésre korlátozott) de­mokratizálódási folyamat­ról volt szó. Ez a folyaiTiat pedig elválaszthatatlan azoknak a progresszív tö­rekvéseknek a valóraváltá- sától, amelyekért a világ minden országában — egyes európai és latin-amerikai országokban pedig különö­sen — mindinkább élesedik a harc az egyházon belül is. A törekvések az egy­háznak korunk alapvető társadalmi-politikai prob­lémáival kapcsolatban el­foglalt álláspontját, maga­tartását érintik (gondol­junk például a „szegények egyháza”, a kizsákmányol- takat, az elnyomottakat gyámolító egyház követelé­sére; amelynek igen sok híve van a katolikus egy­ház papjai között; vagy a fogamzásgátló szerek meg­tiltásáról kiadott pápai en- ciklika, á Hurrtanae Vitae körüli szenvedélyes viták­ra). Az egyház haladó szár­nya éppen azért kíván nar- gyobb demokratizmust a vezetésében, hogy mind in­tenzívebben és gyorsabban haladhasson előre korunk égető társadalmi problé­máira adandó válaszban és mind hatékonyabban já­ruljon hozzá azok megol­dásához. Ellenszinódus Most, a szinódus befe­jezése után elmondhatjuk, hogy az egyház konzerva­tív és progresszív erői kö­zött, az egyházon belüli de­mokratizálás kérdéséről folytatott harcban egyelőre nincsenek sem „vesztesek”, sem „győztesek”. A küzde­lem mindenesetre éles volt, nérhcSak a, püspöki szinó- duson, tehát a Vatikán épü­letében, hanem azon kívül is. A püsnöki szinódussal egyidejűleg ülésezett Ró­mában a Valdens teológiai fakultáson az ú«vnevezett ellenszinódus, a lelkészek európai egyesülete (a val- densek egy, a XII. század­ban alakult, az evangéliumi szegénységet hirdető szekta, amely később a protestáns mozgalomba csatlakozott). Ennek * tanácskozásnak a záró doír.imentuma mondta ki, hogy az egyház a világ számos részén „többé már nem a szegények és elnyo­mottak védelmezője”, s kö­vetelte, Hogy az egyház sza­kítson a szabadság elnyo­másán alapuló rendszerek­kel; utasítsa vissza a faj­üldözést; kötelezze el ma­gát a vietnami béke meg­teremtéséért folytatott harc mellett; a krisztusi tanítá­sok szellemében harcoljon azért, hogy mindenki el­nyerje az emberi méltósá­got e földön. Az ellenszinó­dus fellépése természete­sen nagy feltűnést, mi több, ellenkezést váltott ki. Az egyház konzervatív és ha­ladó szárnyának hívei nem egyszer összetűztek a Szent Péter-templom előtt, maga a pápa nem fogadta az el­lenszinódus képviselőit. Az egyház progresszív szárnya a püspöki szinó- duson jelentősen hallatta hangját. Képviselői — bár a pápai hatalom elsőbbsé­gét ők sem vitatták — kri­tikával illették a vatikáni centralizmust (például azt, hogy a fogamzásgátló sze­rek megtiltásáról szóló en- ciklika kiadása előtt a pápa nem konzultált széles körű­en a püspökökkel; bírálták a kúria bürokratizmusát és mindazokat a törekvéseket, amelyek megakadályozzák, hogy közvetlenül, cenzúrá­zás nélkül jussanak el a püspökök véleményei a pá­pához. A nézeteltérések Végül is milyen ered­ménnyel zárult a több mint két héten át tartó vita? Egy általános nyilatkozaton kívül nem hagytak jóvá egyetlen, az alapvető kér­désekben egység^ és vég­leges állásfoglalásnak te­kinthető dokumentumot sem oly sok volt a püspö­kök részéről a fenntartás és a javaslat a szavazások során. Miben merülnek fel né­zeteltérések? Két dologban: a pápai primátus és a kol­legiális vezetés gyakorlati megvalósítása módozatainak kérdésében, vagyis abban az alapvető kérdésben, amelynek megvitatására a szinódus összeült. A másik kérdés, amiben nézeteltéré­sek voltak: az egyes püs­pökségek egymáshoz való viszonya, kapcsolata. Ami pedig magának a pápai primátusnak és a kollegiá­lis vezetés összefüggésének elméleti doktrinális részét illeti, e probléma megvizs­gálását bizottság elé utal­ták. A jövő ad választ A szinódus mindennek el­lenére konkrét eredménye­ket is hozott Megértésre talált VI. Pál pápánál -szá­mos püspök ama kérése, hogy a pápa — fenntartva természetesen a döntés ki­zárólagos jogát — az egy­ház egészét érintő fontos döntései előtt vegye figye­lembe a helyi egyházkerü­letek véleményét. Jelentős eredménye a szinódusnak az is. hogy vi. Pál pápa el­fogadta a javaslatot: ezen­túl minden második esz­tendőben rendszeresen ülé­sezik a püspöki szinódus, azonkívül annak titkárságát állandó jellegűvé teszik, sőt kibővítik. Valami tehát mégiscsak megmozdult Rómában. Ügy. ahogyan azt a belga Sue- nens bíboros kifejezte: „Az egész egyházat érintő vita megindult, és az már meg­állíthatatlan”. A jövő ad választ a kér­désre; milyen mértékben valósul majd meg az egy­házon belüli vezetés demok­ratizálása. és arra is. ami még ennél is fontosabb: mennyire segíti elő az egy­házon belüli demokratizá­lási folyamat a katolikus tömegeknek a világ minden részén megnyilvánuló óha­ját; adjon az egyház pozi­tív választ korunk alapvető társadalmi kérdéseire.

Next

/
Thumbnails
Contents