Petőfi Népe, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-11 / 261. szám

1 8. oldal 1969. november 11, kedd M ennyi minden nem ke. r ül bele a történe­lemkönyvekbe — még a Nagy Idők min­dennapjaiból sem. Lehe­tetlenség is lenne minden eseményrészletet megörö­kíteni. Mégis van megol­dás erre is. Egyszerű és egyben csodálatos: az em­lékezés. A felszabadulás időszakáról is mennyi hal­latlan jelentős, izgalmas, érdekes epizód, mozzanat, eseménysor elevenedik meg azoknak az elbeszélései nyomán, akik közvetlen formálói voltak a forradal­mi változásoknak ... Csak meg kell kérdezni őket. Kérni, hogy „mesélje­nek” .,. S nem csak „kam­pányszerűen” — nagy al­kalmakkor —, hanem rendszeresen, következete­sen ... Most, hogy a fel- szabadulási visszaemléke­zéseket gyűjtögetjük, kü­lönösen világos ez előttünk. A személyes élmények me­lege — az átélt, meghar­colt helyzetek megidézése megtüzesíti a már törté­nelemkönyvekbe került ob­jektív mondatokat is. Az egykori résztvevők — vete­ránok és lassan veteránok­ká érő akkori fiatalok — szavai bennünket is a fe­lejthetetlen élmények ré­szeseivé tesznek... Csak kérni kell őket: beszélje­nek, adjanak át minél töb­bet a történelmi percek­ből, órákból, napokból... Hogy ne halljunk ilyen — ha kicsit nyakaskodó kedélyeskedéssel is, de mégis halvány neheztelés­sel fogalmazott — megjegy­zést: „Ki kérdezte meg 25 év alatt tőlem, hogy is tör­tént? ...” •— Persze, azért ügy áltálában igyekez­tünk ... S talán, hogy ne­gyedszázados jubileumhoz értünk — lepődünk meg jobban mi is, akik benne voltunk: — Hát már így elszaladt az idő?! Mert sokat, rengeteget tudnak ezek a 25 évvel ez­előtti fiatalok, idősek. A helyi, országos, s nemzet­közi történelem mennyi fénysugara tud szétlövellni egy szerény irodácskából is. K alocsán, a mozi után egy édességbolt kira­katüvege villog a sé­tálókra. Két lépéssel visz- szább egy kapualj. Homá­lyába bepillantani: — röp­ke csend, nyugalom a fő­utca atomkori lármája, ide­ges villogásai közepette. A napszítta, kinyitott öreg kapu mögött két ajtó van — bal oldalt. A fehérebbik­nek a kilencse táján az ujj­nyomok szürke foltja jelzi: ide sűrűn bejárnak embe­rek. Benyitsz. Először az erőteljes alkatú, idősödő férfit veszed észre, aki egy iratokkal, naplókkal, je­lentésekkel jócskán betele­pített íróasztal mögött ül. Haja őszbecsavarodó. Bol­tozatos homloka, barátsá­gosan értő szeme mindjárt olyan biztonságérzettel tölt el, mintha egy erős, szilárd nagyapa mellé ülnél le — pihenni, tapasztalatai hal­latán tanulni. Ugyanakkor olyan fiatalos is ez a „nagyapa” fekete-fehér ap. rókockás ingében — Ru- zsinkó Mihály elvtárs előtt állsz. Nem sokáig, mert hellyel kínál. Ezalatt rá­pillantasz egy nyitott akta sarkára, látod az ismert emblémát: BÉK ;.. Körül iratszekrények, polcok, má­sik íróasztal, székek. A nagy ablak bőven beeresz­ti a fényt.:: Otthon érzed magad. Ruzsinkó elvtárs 40 esz­tendeje párttag. 1927-ben ment Budapestre. — Innen akkoriban mennie kellett, aki egy kicsit is értelme­sebb volt, gondolkodni mert azon. hogy a tűrhe­tetlen helyzet megváltoz­tatható ... — fűzi közbe. A Szocialista Munkáspárt­ban örömmel fogják közre öreg mozgalmi emberek, s fiatalok egyaránt. Mint Lő- wy Sándor meg a Sebes­gyerekek ..: Pártmunkájá­nak fő területe a földmun- kásmozgalom. Hét éven ót a Horthy-rendszer külön­böző börtöneit ismerte meg ... Mikor a nagykun­sági kubikos—földmunkás­mozgalmakat említem, ka­pásból, s a jóleső emlé­kezés mosolyával sorol ne­veket. — Mezőtúron Magda Ár­pád, Busi Vince ... Aztán szinte egyszerre mondjuk a többit, akiket én is ismertem, akikről — régi — május elsejéket idézve nem egy riportot, tárcát írtam... R uzsinkó Mihály az egész országot ismer­te. Szűkebb hazáját különösen. Magas színvo­nalon felkészült marxista lévén, a „rezdülésekre” is felfigyelt. Szó szerint bent élt a tömegekben. A negy­venes évek elején egyszer erdészekkel beszélgetett. Csalapusztán, Érsekhalmán egyházi birtokban voltak akkor az erdők. Mondják az erdészek, mi újság ná­luk: a legjobb szántóföl­deket erdősítik. Különösnek tartották, de a mögöttes célt nem látták. Nem is közölték velük. — Mi kommunisták meg­értettük, miről van szó. Tudta a káptalan, az ér­sekség, hogy — bármiként végződik a háború, föld­osztás nélkül ők sem úsz- szák meg. Gondolták, így „tüntetik” eil a legprímább földeket az '„éhes parasz­tok” elől, aztán ha az ő szájaízük szerint rendeződ­nek később a dolgok — példa volt a Horthy-éra —, az erdőt ki lehet vágni, újra szabaddá válnak a be- fásított szántók... De jó volt ilyen messze látó, a társadalom mozgás- törvényeit marxista módon ismerő emberek tudása, szervezőkészsége a felsza­badulás körüli időkben is! E gy nappal azelőtt „szivárogtam” haza — hogy a Kalocsa kiürítését elrende­lő felhívás megjelent a fa­iakon, kerítéseken, kiraka­tokban — utal pontosan az időre. — Addig merre volt, Ruzsinkó elvtárs ? — Mikor a németek meg­szállták Magyarorságot, be­fogták, internálták a bal­oldaliakat. Mennem kel­lett :.. Melegen felfénylik a sze­me, mosolyog. — Volt itt a rendőrsé­gen egy rendes ember, dr. Lengyel István fogalmazó; — ma is él a kisöreg, épp a napokban beszélgettünk, beteges mostanában ... Nos amikor megkapták a felső utasítást internálásunkra, „megsúgta”: — Gyerekek, tűnjetek el! — Ezután ad­ta ki embereinek a papíro­kat, de — ismerte nyomo­zóit — vissza is lopta tő­lük ... — Itthon voltam tehát... De mennyi jó elvtárs is!... Alig győzöm írni a ne­veket; — s a leírtakon kí­vül sok derék ember érde­me, kiállása, bátorsága ad­ta az erőt ahhoz, hogy — harcra nem került sor Ka­locsán, s rögtön megin­dulhatott az élet. Romsics Lajos, Bagó Sándor, Is- tella László, Jenei József, a spanyol szabadságharcos, Katus István, Baksa Jó­zsef ... — Fő feladatnak azt te­kintettük: megakadályozni a, város kiürítését... A Szőlők lakói, a kubikosok kis társadalma volt a bázi­sunk a lakosság meggyő­zésében: ne menjetek egy tapodtat sem a városból. A németek csak ezt várják, aztán visznek mindent, ami mozdítható ... Szemléletes érv volt a Bácskából me­nekültek helyzete is, akiket jószágaikkal, a magukon mentett kis vagyonkáikkal befogadtak a kalocsaiak. — 30-án Dunapatajtól Kalocsáig álltak sorban a -német autók. Várták, mi­kor hagyja el a nép a vá­rost, hogy aztán kifoszthas­sák az elhagyott lakásokat, üzemeket... De hiába les­tek a keselyűk, — nem mentek el az emberek. Az érsek sem volt hajlandó el­hagyni Kalocsát... P edig, hogy szerették volna kiüríteni a mal­mokat, élelmiszerrak­tárakat is a fasiszták! 45 vagon őrölt paprika volt például a paprikamalom­ban . is. Máshol gabona, liszt, élelmicikkek... De nem akadt ember a rako­dásra. s elfuvarozásra sem. Nyilas pártszolgálatosok, fegyveres erőszakkal, össze­tereltek ugyan pár embert, de idejük már nem volt;.. — Nagy biztonságot adott, hogy fegyveres erő is állt már a hátunk mögött, — szövi tovább az emlékek fonalát Ruzsinkó elvtárs. — Beke Sándor zászlós — civilben tanító —, egy ku­bikos fia volt a parancs­noka a még ittlevő utó­védcsapatnak ... A hidakat is aláaknázták a németek. Beke elvtárs — fiaival, akik közé lelkes fiatalo­kat is toborzott, mint Cár Lajost, aki most a duna- vecsei rendőrkapitányság egyik vezetője — aknátla- nította a hidakat; csak egyet nem tudtak meg­menteni. Viszont délután­ra már annak a hídnak a helyét is betöltötték, s ví­gan jöhettek ott is a fel­szabadítók ... Kedves momentum a harci tetthez: Beke Sándor elvtársnak — jelenleg a miskei általános iskola igazgatója — akkor, volt fizikatanára, Dundler Gyula mutatta meg, mint kell hatástalanítani az ak­na gyújtózsinórját úgy, hogy a németek ne vegyék észre. Elvágták a zsinórt, és spárgadarab közbeikta­tásával biztosították a foly­tonosság látszatát, ugyan­akkor azt is, hogy a gyúj­tózsinór a madzagnál ki­aludjon ... M ost egy kis idő­játék, mint ultramodern filmekben, regényekben. Drágszélen vagyunk. Pont annak a megható kis ün­nepségnek a végére érkez­tünk, amelynek során a megyei ÉPSZER ajándéka­ként pompás televízióké­szüléket adtak át az iskolá­nak. Az ünnepi asztalok egyikénél kis társaság, a szót ma is katonás kiállású, deresedő haja ellenére csu­pa vitalitással teli férfi vi. szí. Beke Sándor elvtárs iskolaigazgató, az egykori zászlós. — Sok mindenről nem beszéltünk még, ami akkor történt — idézi a negyven­négyes októberi napokat. — Hogy például ott volt a laktanyában a raktár, ben­ne lepedők, pokrócok, ba­kancsok ... Márpedig ezt nem viszik el a németek! — határoztuk el. Kiosztot­tuk, ami volt. Azt mond­tam: „Vigyétek, dugjátok el; senki mezítláb ne le­gyen, ha cipője nincs; de ha az új hadseregnek kell, — aki 20 pár bakancsot elvitt, legalább 10 párat hozzon vissza!...” — Ügy is volt. Jó, hogy megmen­tették ... r j arcok a történelmi képernyőn. — Dr. Kemény Györgyné — ma Vadász Ferencné — tanár szintén első küzdő­társunk lett — az értelmi­ségiek közül.... Sok har­cos akció lelke veit. Egyet ezek közül... 1945 őszén.:. De még nem tartunk ott. „Jelenet” a kalocsai föld­osztás történetéből. Mint cseppben a tenger ... Mi­után Ruzsinszki és Baksa elvtárs Debrecenben meg­kapja az eligazítást a párttól, amannak útja Pestre vitt — nagy ille­gális tapasztalata révén is, Olt Károly, Szőnyi Tibor és mások társaságában, a földosztás központi szerve­zésén, irányításán munkál­kodott —, Baksa elvtárs pedig idehaza ... Ahol ma az Iszkra Tsz központja van, hangzott el a mondat 1945 januárjában, egy paraszt­gyűlésen. — Szét kell osztani a nagybirtokot. Elsősorban az érsekségét, mert ez a fájó pont, ezzel kell eldől­nie a sok évszázados per­nek ... Gyorsan hajtsuk végre a földosztást, mert ha elhúzódik, nem tudunk vetni, s nem lesz mit en­ni jövőre... — Ügy van! — zúgják a parasztok. Erre előáll az érsekség jó ­szágkormányzója, a dr. Sághy nevű — ott voltak a papi birtokok emberei is — s cáfolna. — Nem úgy van. Lelhet később is vetni, nem mu­száj sietni... Mi az ősz­szel fegyverropogás közben is elvetettünk ... — Nem igaz; — zúdul­nak fel a tegnapi uradalmi cselédek. — Nem engedté­tek, hogy elvessünk... A később belátogató szovjet parancs­noknak feltűnt, hogy nincsenek már ott a nagybirtok emberei: — Ggye pópa? — kérdezte. Mutatták: eltanácsolták őket... Aztán ősszel... Nem volt elég vetőmag, viszont még annyi az uradalmi mag­tárban, hogy kezdték szét­hordani illetéktelenek. „Ki kell osztani a földhözjutot- taknak, szegényparasztok­nak!” — adta ki a határo­zatot a párt. A kis tanár­nő, dr. Kemény Györgyné vezette a szétosztást... Az­után még perbe is fogták érte... De a tárgyaláson már az ezeréves per győz­tesei képviseltették magu­kat ... A „másik oldal”-ra mondtak ítéletet. A Törté­nelem ... TÓTH ISTVÁN Kibővült több vállalat külkereskedelmi jogköre Ganz Villamossági Művek — Videoton BRG RT. — Hűtőipar A Külkereskedelmi Érte­sítő november 10-i szá­mában közzétették azok­nak a vállalatoknak a név­sorát, amelyek 1970. január elsejétől export-import jo­got kapnak, illetve kiter­jeszthetik ez irányú tevé­kenységüket. A külkeres­kedelmi miniszter egy ko­rábbi rendeletén alapuló jogkörében a Gazdasági Bizottság erre vonatkozó határozatát figyelembe vé­ve bírálta el a külkereske­delmi tevékenység engedé­lyezésére irányuló vállalati kérelmeket. Döntése szerint bővül több iparvállalat kül­kereskedelmi jogköre az Egyesült Izzólámpa és Vil­lamossági RT. például fel­veheti exportlistájára saját gyártmányú üvegipari fel­dolgozó gépeit, különböző csomagológépeit. A Ganz-Villamossági Mű­vek különböző elektromos járművek, köztük villamos motorvonatok, közúti és elővárosi villamos-pótko­csik exportjára kapott fel­hatalmazást. A Videoton Rádió- és Televíziógyár ön­állóan importálhatja nem rubel elszámolású viszony­latokból a saját gyártmá­nyaiba beépítendő lemez­játszókat, illetve azok al­katrészeit, s külkereskedel­mi tevékenységét a BRG- vel együttesein létrehozott Videoton RT. útján gyako­rolhatja. A külkereskedelmi joggal rendelkező iparvállalatok sorába lépett a Hűtőgép­gyár — amely alumínium­lemez, radiátor, alumí­niumhordó, alumínium gáz­palack és háztartási szik- vízpalack, valamint hab­szifon és ezek alkatrészei exportjára kapott jogot —, továbbá a Hűtőipari Or­szágos Vállalat, amely gyorsfagyasztott gyümölcs­ös főzelékféléket és húséte­leket exportálhat. Néhány vállalat és in­tézmény szolgáltatási tevé­kenységének jobb ellátása érdekében kapott export­vagy importjogot. Ezek kö­zé tartozik a MAHART; önállóan szerezheti be a hajóink külföldön felmerü­lő hibáinak kijavításához szükséges felszereléseket, a MALÉV különböző segéd­eszközöket, a repülőtéren és a repülőgépen vámmen­tesen eladásra kerülő áru­kat importálhat. A Magyar Hirdető tevékenységi köre reklám ajándéktárgyak, — prospektusok, reklám- nyomtatványok értékesíté­sével bővül. A Magyar Távirati Iroda pedig kül­földi ügyféltől közvetlenül vehet fel hirdetéseket a Daily News — Neueste' Nachrichten napilap szá­mára. Az export-, illetve im­portjog gyakorlására vo­natkozó további kérelmek elbírálása még folyik. Szabó Ferenc szerzői estje Hírül adtuk, hogy az Or­szágos Filharmónia és a Kecskeméti Városi Ta­nács rendezésében novem­ber 11-én, kedden este rendezik a napokban el­hunyt Szabó Ferenc szer­zői estjét. Az eredeti terv­től eltérően azonban az es­tet nem a városi művelő­dési ház Rákóczi úti ter­mében, hanem a Komszo- mol téri színházteremben tartják. FELHÍVJUK KEDVES VÁSÁRLÓINK FIGYELMÉT, HOGY A SZIKRAI ÁLLAMI GAZDASÁG BORBÁSI FAISKOLÁJA MEGKEZDTE gyümölcsfa értékesítését Kecskemét, Vacsi közön, mindennap. fél 8-tól délután fél 5-ig. 9086 INGYENES építőipari felmérő és számlázó technikus-képző hathónapos tanfolyamra jelentkezhetnek ÉRETTSÉGIZETT (lehetőleg katonaidejét letöltött) fiatalok. A tanfolyam ideje alatt havonként 1200 Ft ösztöndíjat fizetünk Étkezést — vidékieknek szállást is — biztosítunk kedvezményes térítés elenében. 44 órás munkahét. A tanfolyam 1970 január 5-én kezdődik. Jelentkezési határidő 1969. november 30. Érdeklődők levelezőlapon kérjenek részletes tájékoztatót Bács megvei Állami Építőipari Vállalat Kecskemét. Klapka u. 34. 8879 1

Next

/
Thumbnails
Contents