Petőfi Népe, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-11 / 261. szám
1 oldal 1969. november 11, kedd Nehéz helyzetben //. Szegény tsz — gazdag parasztok Vásároljuk vagy feltaláljuk? Az új szólásmondásban a „gazdag'’ szó „jól élőt” jelent. Tudatunkban a közös gazdaság anyagi helyzete el választhatatlan a tagság anyagi helyzetétől. Ha például egy tsz fizetésképtelenné válik — mint most a zsanai Egyetértés — azt gondoljuk, hogy a tagok megélhetése is válságosra fordul. Ez a következtetés azonban csak akkor logikus1. ha az egyéni jövedelmek csatornái a közös gazdálkodás jövedelemforrásaira vannak rákapcsolva. Zsa- nán a traktorosok, az állat- gondozók, a szak- és adminisztratív munkakörben foglalkoztatottak. a bérből és fizetésből élők érzik közvetlenül a válságot. A felsorolásból látható, hogy ők a jobban képesített, de elenyésző kisebbség. A nagy többségnek, a háromszáz körüli dolgozó tagnak, lényeges jövedelemkiesése nem lesz, mint ahogy korábban sem volt. amíg a szövetkezetek külön-kü- lön tengődtek. „Szegény tsz — gazdag parasztok”: ha némi túlzással is, de ez a jellemző Zsanára. Akik ismerik valameny- nyire a szövetkezetek világát, azt szokták mondani ilyenkor, hogy „azért él jól a tagság, mert a tsz tengődik”, vagy fordítva: „azért tengődik a tsz, mert jól él a tagság”. Bonyolult kölcsönhatás E féligazságok rosszhiszeműségüktől eltekintve sem merítik ki a dolgok lényegét. A tanyás település, a háztáji gazdaság. a részes művelési forma bonyolult kölcsönhatásairól van itten szó. Ebben a kölcsönösségben a tanya egy karakteres gazdálkodást szolgáló települési forma, amelynek szétszórtságában nem a véletlen dominál, hanem a kisüzemi gazdálkodáshoz igazodó célszerűség, a lakóházak mindenütt a jobb minőségű, művelhető homokszigetekre épültek annak idején; e szigetek a lehetőségeit is megteremtették. de a korlátáit is megszabták a magán paraszti gazdálkodásnak; lehettek a tongődés gócai és voltak a gazdagodás oázisai. (Ma is ez a kettősség jellemzi őket.) A kapitalista nagybirtok — ha csak tehette — a kövérebb földeken terjeszkedett; annyira tőkeerős sohasem volt, hogy a tanyákat körülvevő homoktengert meghódítsa, s szigetecskéit magába ömlessze. Ezért eredeti lényegüket a homokhátsági tanyák áthozhatták ebbe a világba is. Az új nagyüzemtípus, az állami gazdaság, elég erős volt ahhoz, hogy a maga birtokhatárain belül meghódítsa a homokot és elsöpörje a tanyákat. Hogy ez a győzelem a homok fölött (és a homokhátsági tanyák fölött) mi pénzbe került, és mikor térül meg, azt még senki sem merte kiszámolni. A másik nagyüzemtípus, a termelőszövetkezet volna hivatva a tanyai gazdaságokat a maga szektorál is kereteibe illeszteni. Csakhogy a maga nagyüzemi tábláinak gyenge homokján, szűkében a megerősödés anyagi és személyi feltételeinek. nemhogy fölényét bizonyítani tudja a tsz, de még partnere sem tud lenni a sajátosan újraképződött tanyai gazdaságnak. A 8 és fél ezer holdas zsanai Egyetértés állami támogatásból tartja fenn magát, miközben munkabíró tagsága „él mint Marci Hevesen”. Bizonyítékul hadd álljon itt néhány adat. Honnan van a jövedelem? Az 1800 lelkes községben, ahol az emberek kb. 90 százaléka tanyán él, az év eleji kimutatások szerint 99 lakosnak volt adóköteles motorja. 19 tsz-tagnak van autója, a háztáji gazdaságokban 600 tehén. 1000 anyakoca. 1800 juh és megszámlálhatatlan baromfi van. Ilyen állatállomány bármelyik homoki nagygazdaságnak díszére válnék, s ha az elképzelt gazdaságnak annyi készpénz-tartaléka volna, mint e válságos helyzetű szövetkezet tagságának, akkor indokolt reménnyel tekinthetne a jövőbe. A fenti adatok ismeretében nyomban megfogalmazódik bennünk egy olyan gyanú, hogy baj van az önirányítással. ha a gyakorlata lehetővé tesz Ilyen vlsz- szásságokat; hogy a háztájiban csak a nyereség, a közösben csak a veszteség csapódik le. Zsanán nem veszik na1 gyón szigorúan a tsz-tör- vénynek a háztáji földre vonatkozó előírásait, (mellesleg: nem Is nagyon lehet). A háztáji: ez az egyik jövedelemforrása a tanyán élő parasztnak. A zsanai Egyetértés 8 és fél szer holdjából, mindössze 900 kh a ..közős művelésű” terület, (főleg gyümölcskultúrák és takarmányíélék), a művelés alól kivont terület 1500 kh körül van. A többi földjét a tagság részért (családi alapon, százalékosan) műveli. A részes művelés: a tagság jövedelmének ez a másik forrása, a fentiekben már utaltunk a tanya és a gazdálkodás összetartozására. a zsanai tanyák paraszti lakossága „állat után él”. Ezért a közössel való kapcsolatnak olyan módját fogadja el. amelyik az ő egyéni gazdasági érdekeit — a hagyományos magánparaszti funkció gyakorlását — közvetlenül szolgálja. Erre az adott viszonyok között a részes művelés a legalkalmasabb. A „rész” fejében jutó termény és takarmány bázisa a tanyai állattartásnak; a termény „bőrben” jut el a piacra, tehát megkétszereződött (vagy megháromszorozódott?) értékben. Magunkat vezetjük félre és helytelen gazdaságpolitikai konzekvenciákra jutunk. ha a tanyai paraszt jövedelmét mechanikusan a részként hazavitt termények piaci árában jelöljük meg. Kinek jó a részes művelés? A termeiőszövetkezeteink- ben kialakult részesművelési séma nagy eltéréseket nem mutat, de a teljesen azonos séma alkalmazása is eltérő következményekkel jár a különböző termőhelyi adottságú szövetkezetekben. Jó földön — feltételezve a szakszerű gazdálkodást — a termelt új érték magasabb a termelés költségei- 'nél. Ezzel szemben a kedvezőtlen adottságú szövetkezetek — megyei átlagban — 104,7 fillér költséggel termelnek meg 1 forintot... Előbbi esetben nemcsak a tag. hanem a közös gazdaság is gyarapodhatik a termelési kapcsolatban; az utóbbi esetben a tag gyarapszik, a szövetkezet viszont nem. Amott egy párhuzamos, emitt egy ellentétes folyamatot fejez ki ugyanez a séma. Fentiekkel nem helytelenítem a részes művelést általában, csupán azt mondom, hogy konkrét _ a zsanaihoz hasonló esetekben — felül kell vizsgálni ezt a termelési kapcsolatot: a költségeket igazságosabban kell megosztani. Üj álláspontot kell kialakítani az úgvnevezett, „közös művelésű” földeket illetően. A közös művelésű elnevezés nem azt jelenti, amire az olvasó gondol, hogy tudniillik a tagság együttesen munkálja meg az ültetvényeket. Az elnevezés itt csak azt jelenti, hogy ezek a földek nincsenek részibe kiadva; megművelésük szerződött alkalmazottakkal történik. a tagság csak „besegít”. A férfiak egy évben 30. a nők 15 napot kötelesek itt dolgozni. Jövedelmének zömét a tagság nem innen kapia és nem is innen várja. Ezért a „közösen megtűrt földek” elnevezés illenék inkább erre a 950 holdra. A közös gazdálkodás fejlettebb faktora ez idő szerint ..kilóg” a szövetkezetből. Beillesztése nem egyszerű, de nem lehetetlen. Erre akkor kerülhet sor, mint ahogy a részes művelés mostani gyakorlatának felülvizsgálatára is akkor kerülhet sor, ha az új szövetkezetpolitikai elgondolások — amelyek a kedvezőtlen adottságú tsz-eken kívánnak segíteni — kiforrják magukat. A Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság a közelmúltban vizsgálta meg a kedvezőtlen adottságú termelő- szövetkezetek helyzetét. Lapunk korábban részletesen ismertette a vizsgálatot. Ebből az szűrhető ki. hogy a mérsékelt ütemű fejlődést szem előtt tartva egyszerűbben kell gazdálkodni. Hazánkban 130 önálló intézetben több mint 800 egyetemi tanszéken, vállalati laboratóriumban foglalkoznak fejlesztő és kutató munkával. A segéd- személyzettel együtt több mint 40 ezer ember kutat és fejleszt nálunk, s évente körülbelül 5 milliárd forintot fordítunk ilyen célokra. A tudományos kutatásra és műszaki fejlesztésre fordított összegek gyors, a nemzeti jövedelem növekedését meghaladó ütemben gyarapodnak. De vajon elég hatékonyan használjuk-e fel a meglevő fejlesztő- és kutatóhelyeket — létszámot és anyagi eszközöket? Ettől ugyanis nagymértékben függ egész műszaki, gazdasági haladásunk. Hazánk kis ország, nem is tartozik a műszakilag, gazdaságilag legfejlettebbek közé. Ezért nem szabad mindent idehaza nekünk kitalálnunk és reprodukálnunk. A szocialista iparosítás első éveiben viszont nemcsak a termelésben, hanem a kutatásban és a fejlesztésben is önellátásra törekedtünk. Ennek hatása még ma is érződik. Abban például, hogy napjainkban szinte kevés licencet, know-how-t (A liccnc: szabadalmazott, vagy más módon jogilag oltalmazott találmány, tudományos-műszaki eredmény felhasználási joga. Know-how: jogilag védett, vagy nem védett, de gazdaságosan hozzá nem férhető gyártási eljárások, műszaki-termelési tapasztalatok, és ezek alkalmazásához szükséges gépek, felszerelések átadása pénz, vagy egyéb térítés ellenében) vásárolunk. És abban is, hogy a kutatók, fejlesztők körében nagyobb becsülete és anyagi elismerése van, ha valamit idehaza kitalálnak, mint ha ugyanazt magasabb színvonalon, gyorsabban és olcsóbban külföldről vásárolják, s helyileg csupán adaptálják. A hazai kutató és fejlesztő munka csak akkor lehet hatékony, ha néhány jól körülhatárolt terület, például a gyógyszeripar, s az ehhez kapcsolódó kémiai és biológiai kutatás világszínvonalon álló új- tudományos eredményeket hoz létre. Ide persze megfelelő anyagi eszközöket és szellemi erőket szükséges összpontosítani. A legtöbb területen viszont a tudományos kutatás és fejlesztés nem törekedhet átfogó és kiugró eredményekre. Érje be például azzal, hogy figyelemmel kísérve a nemzetközi haladást, s ehhez kapcsolódva csak kisebb volumenű kutatást folytat r Uj elgondolások „Megoldást jelentene ma a megyében a közös szántóterületből mintegy 30 ezer kh terület elhagyása, illetve feltételes juhlegelőként való kialakítása...” továbbá: „ .. .a nagyüzemi művelésre nem alkalmas, szétszórt területeket a tagságnak valamilyen sajátos kishaszon- bérlelbe lehetne adni. Ezzel biztosítható lenne, hogy e területeken a közöst sem- j miféle kiadás nem terhelné, i sőt, a bérleti díjakból befolyó összeget; a közöseit1 művelt területek fejlesztésére fordíthatnák.” A NEB jelentése körvonalazza az ésszerű gazdálkodási koncepciót, de nem tartalmazza annak szövetkezetpolitikai kihatásait. A továbbiakban ezek közül próbálok néhányat megfogalmazni a zsanai Egyetértés nehéz helyzetéből kiindulva. (Folytatjuk) Zám Xibftí elsősorban azzal a céllal, hogy elősegítse a külföldön elért eredmények»hazai adaptálását. A szocialista országok szervezetten kicserélik egymás műszaki-tudományos tapasztalatait, jelentősebb dokumentációit. Üjabban két- és többoldalú megállapodásokkal eleve megosztják, illetve összehangolják bizonyos témák fejlesztését és kutatását. A dokumentációk ingyenes cseréjét pedig bizonyos esetekben a szocialista országok között is felváltotta a szabadalmak, a licencek ég know-how-ok adásvétele. Az új gazdaságirányítási rendszer kedvez a licenc- és know-how-vásárlásnak. Most a termelő-felhasználó vállalatok maguk mérlegelhetik: a licenc-, a know- how-vásárlás gazdaságosabb-e számukra, avagy ha hazai fejlesztő intézetnek adnak megbízást, illetve saját maguk oldják meg a technológiai, műszaki, konstrukciós feladatot. Az eredményes gyakorlat útjában azonban sok akadály állt. Ezért a Gazdasági Bizottság nem régen különböző kedvezményeket helyezett kilátásba, s feloldotta például a licencvásárláshoz kapcsolódó, tőkés importtal járó korlátozásokat. (Eltörölték például a letéti díj fizetését). Üjabban világszerte élénk érdeklődéssel kísérik az úgynevezett technikai fizetési mérleg, a licencbevételek és a kiadások alakulását. Csupán egyetlen ország, az USA technikai fizetési mérlege aktív, rajta kívül minden ország lényegesen többet költ licencvásárlásra, mint amennyi bevétele szellemi termékei, szabadalmai értékesítéséből származik. Így például Japán technikai fizetési mérlege évi 160 millió, az NSZK-é 125 millió, Franciaországé 90 millió, Olaszországé több mint 100 millió dollár passzívummal zárul. Ezek a passzívumok végül is a gyors műszaki- gazdasági fejlődésben, a hatékony munkában kamatos kamatjaikkal együtt, busásan megtérülnek. Nem szabad tehát az ilyen kiadásoktól nekünk sem félnünk. Sőt, szorgalmaznunk kell őket, mert elsősorban ezen az úton csökkenthetjük viszonylag gyorsan és gazdaságosan hátrányainkat a műszakilag és gazdaságilag fejlett országokkal szemben. K. J. Emlékezés a Tanácsköztársaságra címmel az 50. évforduló tiszteletére ez év tavaszán tudományos ülésszakot rendezett Kecskeméten az Oktatási Igazgatóság. Az ülésszak hivatalos jegyzőkönyvét most könyvalakban is kiadták. A kiadvány közli Szabó Lajos előszavát, Pozsgay Imre megnyitó beszédét és Bognár Lajos referátumát. A korreferátumok (dr. Varga Jenő, Horváth Béla, Szűcs Béla, Pataki Mihály, dr. Rácz János, Szabó Miklós, Békevári Sándor) szövegét is tartalmazza a kötet, továbbá Macskási József felszólalását és dr. Horváth István zárszavát. A kötetet, mely jelentékenyen hozzájárul megyénk szocialista mozgalmának jobb megismeréséhez, Bognár Lajos és Szűcs Béla szerkesztette. Szovjet vendégek jönnek Kecskemétre November 12-én a megyeszékhelyen, az SZMT Rákóczi út 1. szám alatti székházában szovjet könyv- kiállítás nyílik. A kiállítás ünnepélyes megnyitására a Szovjetunióból is érkeznek vendégek: N. N. Einblinder nyomda- igazgató. Jelena Malihina műfordító, és G. G. Gruzi- nyen, az OSZSZK Sajtóbizottságának első elnökhelyettese. A szépnek és tartalmasnak ígérkező kiállítás — melyet az Állami Könyvterjesztő Vállalat rendez az MSZBT és a városi művelődési központ közreműködésével — november 20-ig tekinthető meg, naponta 9 —13 és 15—18 óra között. Hét ív-készüléket adott az iskoláknak az élelmiszeripar A Televíziót minden iskolának mozgalom mint ismeretes megyénkben is széles visszhangot váltott ki. Az élelmiszeripari vállalatok az ÉDOSZ megyei bizottságának tájékoztatása szerint eddig hét tv-ké- szüléket adoma nyoztak a tanyai iskoláknak. A Kecskeméti Konzervgyár dolgozói báron) készülék árát gyűjtötték össze. A Kalo- csavidéki Fűszerpaprika és Konzervipari Vállalat egy, a Baromfiipari Országos Vállalat kecskeméti gyára egy, a kiskunhalasi gyár ugyancsak egy, a Kalocsa cs Vidéke Sütőipari Vállalat is egy tv-készüléket adományozott. A mozgalmat mindenütt ^ szocialista brigádok kezdeményeztek
