Petőfi Népe, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-05 / 257. szám
4. oldal 1969. november 5, szerda Almaválság, 1969 Hizlaldaóriás — 19T1-re ii. A kérdés az: beszélhe- tünk-e túltermelésről? A Duna—Tisza köz almája 10—13 nappal előbb érik, mint a szabolcsi. S még más években legfeljebb egy hónap állt rendelkezésre az almaszürethez, ez az időszak most csaknem kétszeres. S mégis, a természet nyújtotta előnyökkel a felvásárlás nem tud mit kezdeni. A baj már ott kezdődött, hogy sem a láda-, sem a vagonellátás nem volt kielégítő. A jászszentlászlói Aranyhomokban napokon keresztül a leszedett almát a földre kellett öntözni. A ládába szedés innen plusz munkát igényelt, azonkívül, hogy a minőségre is kedvezőtlenül hatott. A MÉK javára írandó ugyan, akkor, hogy pótlólag 38 va. son ládát szállított október folyamán a bajai járásba. Ugyanakkor Hercegszántón majd egy hétig kellett várni a tehervagonok megérkezésére. Hasonló volt a helyzet Kiskőrösön is. A MÉK és az érdekeltség Egyre aggasztóbb a MÉK munkaerőhelyzete. A fel- vásárlási csúcsszezon igényelné a vasárnapi munkát is. Ám amikor ezt első ízben elrendelték, a dolgozóknak csak a lelkiismeretesebb fele jelent meg, s amidőn látták, hogy a távolmaradókat semmi hátrány nem sújtja, legközelebb ők sem mentek be. Még nagyobb gond, hogy a tehergépkocsi-vezetők rendkívüli berendelése sem oldható meg. A további problémák már a MÉK szervezete egészének érdekeltségi rendszerében gyökereznek. A MÉK 13 millió forintra tervezett nyeresége képezi a részesedés alapját. Az ezen felüli összegnek már csak a tizedrésze képezi a nyereségalapot. Az érdekeltség tehát erősen „lehatárolt”. S ez még nem minden. A külföldi tapasztalatok közvetlen tanulmányozását ma már a korszerű felvásárlás és áru- terítés megszervezése sem nélkülözheti. Ám — noha nem az almával összefüggésben — legutóbb is két hónapba került, amíg a vállalati személygépkocsi lengyelországi útját a felet, tes szerv engedélyezte. Csoda-e, ha ilyen körülmények között a legjobb szándék is zátonyra fut? Az igazság kedvéért meg kell jegyeznünk azt is, hogy az idei szerződések megkötésekor a gazdaságok messzemenően gondoltak a „több csatornás” értékesítés lehetőségeire. Ezért a MÉK-nek történő átadásra csak 1100 vagon termést kötöttek le. Ezt később megtoldották még 200 vagonos pótszerződéssel. November elejéig vi szont a MÉK már 1600 vagonnál tartott. A vád tehát a gazdaságok részéről, hogy a MÉK a szerződött minnyiséget sem ve. szí át, egészében véve aligha megalapozott. Az export és a fonákja dunántúli piacszerző kőrútján legutóbb csak a pápai ÁFÉSZ-től kapott megrendelést. Ebből eredően a MÉK a felvásárolt alma zömét exportra irányítja. Nyilvánvaló, hogy minőségi szempontból is ennek megfelelően szelektál. A MÉK almaexportjának grafikonja meredeken emelkedik. 1962-ben 213, 1964-ben 613, 1966-ban 106, 1967-ben 607 vagon volt az exportált mennyiség. És az idén, október 15-ig számítva. már meghaladták az ezer vagont. Ha ehhez még hozzászámítjuk az állami gazdaságok 1500 vagonos termését, amellyel közvetlenül a HUNGAROFRUCT diszponál, látszólag úgy tűnik, minden rendben. A valóságban, sajnos, egyáltalán nem így van. Az történik, hogy a szüreti időszakban a környező országokat elárasztjuk almával, s ezzel mintegy visszájára fordul a dolog: gyümölcstermesztésünk a saját értékesítési lehetőségei alól húzza ki a talajt. Külkereskedelmünk olcsón elkótyavetyéli azt az almát, amelyért pár hónap múlva már jó árat kapna. Hozzátéve ehhez, hogy a nyugati piac a szüreti időszakban nem is igényli a magyar almát „Nyugati relációban” legkorábban — november folyamán — Finnországba szállítunk almát. De az északra induló kamionokat már a hűtőházakból kell feltöltenünk. Megbukott kezdeményezések Országosan eddig ötezer vagon almát raktak hűtőtárolókba. Ennek egytizede a megyében található — többnyire a HUNGAROFRUCT, a MÉK és a tsz-ek hűtőházaiban. A legóvatosabb számítások szerint is a decemberben értékesített alma már 30 százalékkal nagyobb bevételt ad, mint az, amit a szüret idején, vagy közvetlenül utána adnak el. Hozzátéve, hogy a nyugati piac csak kimondottan a hűtőházi tároláson át nyílik meg számunkra. Ehhez képest a jelenlegi kapacitás több, mint elégtelen. A HUNGAROFRUCT csak nagy befogadóképességű hűtőtér építésével foglalkozik, — legutóbb Záhonyban és Budafokon készül egy-egy ezer vagonos hűtőház. Ez a Duna—Tisza közi alma helyzetén nem sokat segít. A MÉK 1963 óta nem kapott hitelt jelentősebb beruházásra, ezért nincs módjában építeni. S nincs azért sem, mert nem részesülhet az 50 százalékos állami támogatásban. Ez a termelő gazdaságodnak járna, ám ott az elraktározott készletekre nem kapnak hitelt. Végső soron tehát az a helyzet, hogy a hűtőtér létrehozásában senki nem eléggé érdekelt. Legutóbb ilyen okok miatt bukott meg néhány, igen hasznosnak ígérkező kooperációs kezdeményezés. A Városföldi Állami Gazdaságban ezer vagonos hűtőház építését tervezték, s az egyvagonos tér „bekerülési” költsége mindösz- sze 53 ezer forint lett volna. Ugyancsak nem sikerült tető alá hozni a szabadszállási tsz-közi 200 vagonos hűtőház ügyét sem. Hűtőtárolók, feldolgozók A merev pénzügyi feltételeken tehát jókora lazítás kívánkozik. Tudomásul kell venni, hogy az alma és az egyéb gyümölcsök termesztésének nem a szüret az utolsó stádiuma. Minden lehetséges eszközzel segíteni kell azokat az objektumoknak a létrehozását, amelyek a hatékony, a jó áron való értékesítést lehetővé teszik. Ma már „nyílt titok”, hogy Bács- Kiskunnak 4500 vagonos új hűtőtároló térre volna szüksége. Vajon mennyi épül meg ebből 1975-ig. Teljesen megoldatlan a konzervipari feldolgozás: a pulp- és ivólékészítés, az aszalás. Bizonyos, hogy ezeknek a termékeknek is lehetne találni állandó piacot. De az ilyen vállalkozáshoz előbb kedvező feltételeket kell teremteni. Fenyegeti-e hát a válság, a túltermelés almásainkat? A fentiek alapján ezt nem mondhatjuk. De annál több a kényelmesség, a szűklátókörűség, a merev begombolkozás. S ha értékesítési rendszerünkbe nem iktatjuk be mihamarább azokat az ösztönzőket, amelyek ezt a magatartást feloldani hivatottak, akkor egy-két éven belül a válság csakugyan előreveti árnyékát. Hatvani Dániel KP ppr&T 3 mmmmt Páhi közelében építi meg a megye legnagyobb sertéskombinátját, a Kalocsai, a Kiskőrösi és a Solti Állami Gazdaság. Az előkészítő munkát már az év hátralevő részében elkezdik, s 1971 őszén teljes kapacitással működni kezd a létesítmény-óriás. Évente 21 és fél ezer sertést hizlalnak meg itt, s az ütemezés szerint 15 naponként 900 hízót továbbítanak. A szaporulat pótlása céljából 1080 anyakoca elhelyezésére lesz lehetőség. A 85 millió forintos öszberuházást igénylő kombinátot a Clay-rendsze- rű automatikus berende- aéssel látják el. A képen: a telep makettjének távlati képe. A háztájit is lehet korszerűsíteni A közelmúltban hozták nyilvánosságra a Mezőgazdasági- és Élelmezésügyi Minisztériumnak azt az intézkedését, hogy a háztáji kocaállomány növelése érdekében bevezetik az úgynevezett törlesztési kocaakciót. A megyei állatforgalmi és húsipari vállalatok a közös gazdaságokkal történt előzetes megállapodás szerint kiválogatják a tsz-ek- nél hizlalásra leszerződött sertések közül a továbbte- nyésztésre alkalmas egye- deket. Ezeket adják át a háztáji és egyéni gazdaságoknak, kilónként 22 forintos áron. Ugyanennyit kap a tsz az átadott kocasüldőkért. Az akcióban részt vevő háztáji és egyéni gazdaságok 1970. november harmincadikáig, természetben téríthetik meg az átvett süldő vételárát. Segíti a háztáji termelést az is, hogy országosan ötezer vagon baromfitáphoz juthatnak a kistermelők. A tápot cseretakarmányért kaphatják a terményforgalmi vállalatoktól. Akinek nincs cseretakarmánya, az pénzért vehet a vállalattól. Mindkét intézkedésben az a törekvés jut kifejezésre, hogy az állami gazdaságok és a tsz-ek nagyüzemi termelésének lehető legerőteljesebb fejlesztésével egyMegbízatása: KÍSZ-titkár A szabadszállási József tam. Innen való az előle- zetünknek jelenleg csak Attila Tsz újonnan meg- gezett bizalom. lány tagjai vannak. A fiúk választott KISZ-titkárá- — Az új tisztséggel, új azt mondják, hogy nem érCikksorozatunk első részében már szó esett arról, hogy a belföldi elhelyezés lehetőségei rendkívül korlátozottak. A MÉK nak, Zakariás Katalinnak, nem lesz könnyű dolga új feladatkörében. — örül a megbízatásnak? — Természetesen, de egy kicsit félek is, mert az új vezetőtől sokan azt várják, hogy egy csapásra jól menjenek a dolgok. — Mióta tagja a KISZ- alapszervezetnek? — Csak néhány hónapja. — Mégis magára esett n választás, miért? — Ennek rövid története a következő: szervezetünk tagjainak többségével egvütt végeztem el az , , , általános iskolát. Csak ar- feladatok járnak. Mt a leg ra az időre szakadtam el sürgősebb teendő? tőlük, amíg a kunszent- — Meg kell nyernünk a téve, ha pont akkor „rá miklósi gimnáziumba iár- fiúkat is. mert alaDSzerve- érnek”. Sz. A. nek rá a KISZ-be járni, mert dolgoznak. Nincs igazuk, mert mi is dolgozunk és mégis jut időnk a közösségi életre. — Érettségizett, mégis fizikai munkát vállalt a szövetkezetben? — Igen. Mindenképpen itthon akarok maradni. A továbbtanulásról azonban nem mondtam le. A tsz vezetői felajánlották, hogy szívesen segítenének a kertész szakma kitanulásában. Ha ez sikerül, úgy hiszem, végleg itt maradok. — A legközelebbi közös program? — Kirándulás Harkányba. ahová szeretnénk a fiúkat is ..kimozdítani”, felidejűleg hasznosuljanak a háztáji és a kisegítő gazdaságok termelési lehetőségei is. Népgazdaságunk érdekei megkívánják, hogy ne csökkenjen tovább, hanem növekedjék ne csupán a nagyüzemi, hanem a háztáji állatállomány és termelés is. Ezért van előkészületben néhány további gazdaságpolitikai intézkedés is, amely fokozza a háztájiban a termelési kedvet. Addig is, amíg az ilyen hatású rendelkezések napvilágot látnak, minden termelőszövetkezetnek módja van serkenteni a háztáji termelést. Ez az év kimagasló eredményeket hozott a mezőgazdaságban. Nemcsak a búza, hanem — most már világosnak látszik —, a kukorica is nagy termést adott, illetve ad. Bőven van szálastakarmány is. Ilyen körülmények között szinte sehol sincs akadálya annak hogy különféle jó megoldásokkal előmozdítsák a háztáji gazdálkodás eredményeinek javítását. Százával vannak már jó példák arra, hogy miképpen lehet érvényesíteni a gyakorlatban azt a helyes szemléletet, amely szerint a közös és háztáji egymással szerves egységet alkot. Ahol ez a felfogás uralkodik, ott nem feledkeznek meg arról, hogy a háztáji állatok megfelelő takarmányozásáról is gondoskodni kell. Amikor takarmánymérleget készítenek, ugyanúgy számításba veszik a háztáji állományt, mint a közösben levőt. Törődnek azzal is, hogy amennyire lehet, megkönnyítsék a háztáji állattartást. Segítenek beszerezni olyan kisgépeket, egyéb felszereléseket, amelyek legalább részben megszabadítják a: elavult munkamóds zerektő a háztájiban dolgozókat. Korszerűsíteni nemcsal a nagyüzemeket lehet hanem a háztáji gazdái kodást is. S bevált, új termelési eljá rások is alkalmazható) benne. Jól teszik azok szövetkezetek, amelyek en nek érdekében szakember bíznak meg a háztáji gaz daságok szakmai segítségé vei. Ez a megoldás egyéb ként azért is elismerést ér demel és példamutató, mer hozzájárul a tsz-tago szakképzettségének növelé se mellett az állategészség ügyi követelmények betar tásához is. Mind nagyobb teret hő dít a háztájiból kikerül áruk szervezett, közös ér tékesítése. Ennek az előny nem merül ki abban, hog időt takarítanak meg, s ese tenként jobb árat érnek c általa a tsz-tagok. A mező gazdasági termelésben mind nagyobb lesz a áruk szabványainak, egy öntetűségének a szerepe ami nemcsak az export- hanem a belföldi árakba: is kifejezésre jut. Sokféle lehetőség van i háztáji termelés, gazdálko dás fejlesztésére, korszerű sítésére. Erre törekszik a: állam, ez az érdeke a tsz- tagságnak, a kisegítő gazdaságok tulajdonosainak, ; tsz-eknek, és a termelő- szövetkezetek igen sokat tehetnek ennek a közös érdeknek a szolgálatában. G. P. Szénlepárlóból gyógyszergyár Szemléltető makettet ké- I gyógyszerárugyárrá alaki szítettek a Kőbányai Gyógy- 1 tották át a régi üzemet. / szerárugyár dorogi gyár-1 gyár ügyes kezű mestere egységének dolgozói volt ] néhány négyzetméternyi te üzemükről, a szénfeldolgo-1 rületen rekonstruálták a zóról. Két éve ugyanis a mostani gvógyszerárugyár helyén még szénlepárló működött, ahol különféle kátrány és fenol alapanyagokat állítottak elő barnaszénből. Az úi mechanizmusban a ráfizetéses szénfeldolgozást egykori desztilláló-tornyo kát, a kemencéket és a va lósághoz hűen még a mi niatűr elektromos bebende zéseket is felszerelték, fi makettet — amely pontos mása a régi üzemnek — a Nehézipari Minisztérium műszaki védettség alá hemegszüntették» korszerű i lyezte.
