Petőfi Népe, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-05 / 257. szám
3. oldal 1969. november 5. szerda AZOKBAN az órákban, amikor az amerikai és a nemzetközi közvélemény — a múlt csalódásaira emlékezve — óvatos érdeklődéssel várta Nixon elnök Vietnammal kapcsolatos beszédét, Washington számára kellemetlen hadijelentések érkeztek a délkelet-ázsiai frontról. Washingtonnak tehát morális és politikai okból, de katonai szempontból is minden oka meg lett volna délkeletázsiai jelenlétének „gyötrelmes felülvizsgálatára”. A NAGY hírveréssel már hetekkel előbb bejelentett elnöki megnyilatkozás azonban a jelek szerint'csalódást keltett. Az amerikai kongresszus első véleménynyilvánításából az derül ki, hogy Nixon beszéde nemcsak „a csodavárókat’', hanem a realista politikusokat is elkedvetlenítette. „Nem tudtak semmi újat felfedezni a beszédben, az elnök ugyanazt a régi, hitelét vesztett politikát képviselte, amely már 40 ezer amerikai halálát okozta” — mondotta McGovern szenátor, nem sokkal Nixon beszédének elhangzása után. A nyugati kommentárok is azt állapítják meg, hogy az amerikai elnök beszéde gyakorlatilag semmilyen új elemet nem tartalmazott Elsősorban az a retorikai közvéleményhez szólt, s arra szolgált, hogy megfordítsa azt az irányzatot, amely már Nixon elődjének, Johnsonnak is a bukásához vezetett. CSEHSZLOVÁKIÁBAN folytatódik a konszolidáció a CSKP határozatainak végrehajtása nyomán. A párt egészséges elemei a múlt politikai eseményeinek megismerésére törekednek és tevékeny politikai munkát akarnak végezni az alapszervezetekben. A CSKP KB elnöksége hétfőn tartott ülést, s ennek közleményét tegnap hozták nyilvánosságra. Az elnökség erélyes intézkedéseket foganatosít a gazdasági életben fellelhető hibák mielőbbi megszüntetésére. Kötelezte az állami és gazdasági szervekét, készítsenek elő megfelelő rendszabályokat a spekuláció leküzdésére, a közellátás javítására. AZ EGYESÜLT Nemzetek Szervezetében folyik a vita Kína ENSZ-tagságáróL A Kínai Népköztársaság jogainak helyreállítását követelő 17-hatalmi határozat- tervezet egyik társszerzője, Kambodzsa delegátusa elítélte Csang Kaj-sek korrupt, népelnyomó rendszerét, s hangsúlyozta, hogy az ENSZ-nek szüksége van a Kínai Népköztársaságra. Annak részvétele nélkül egyetlen ázsiai, egyetlen nemzetközi probléma sem oldható meg. Tegnap szólalt fel az amerikai delegátus, és ismertette Washington álláspontját ebben a kérdésben, mely ezúttal is a régi szólamok ismétlése volt. A GÖRÖG junta belügyminisztere találkozott a görög és a külföldi sajtó képviselőivel és megvádolta őket a görög kormány megbuktatására irányuló törekvések miatt. A belügyminiszter kirohanásai elsősorban amiatt hangzottak el, hogy a világsajtó megírta, az athéni kormány elkoboztatok az elmúlt héten két újságot. K. A. Manila a fajüldözők ellen fcr i Nixon beszéde csalódást keltett Dél-afrikai állampolgárok ezután csak úgy léphetnek a Fülöp-szigetek területére, ha előzőleg írásban elítélik kormányuk fajüldöző politikáját — jelentette be kedden Carlos Romulo külügyminiszter. A rendelet mindenkire vonatkozik, így — ha sor kerülne utazására — akár Barnard professzorra is. A döntés akkor vált időszerűvé, amikor két dél-afrikai utasszállító hajó a napokban kikötési engedélyt kért a mani- lai szervektől. Egyedüli helyes lépés Az ENSZ-ben akkreditált újságírók sajtóklubjában hétfőn este ünnepséget tar. tottak U Thant ENSZ-fő- titkár hivatalba lépésének nyolcadik évfordulója alkalmából. A» ünnepséget kisebb incidens zavarta meg, mikor az egyik „szabadúszó” brit újságíró pro. vokatív kérdést tett fel a főtitkárnak az 1967. évi közel-keleti válsággal kapcsolatban. A kérdésre válaszolva U Thant kijelentette, hogy csak „együgyű és a tényeket előszeretettel meghamisító egyének” vitathatják annak a lépésnek a helyességét, amelyet főtitkárként az ENSZ-csapa- tok visszahívásakor tett. Mint mondotta, 1967. májusában, amikor az EAK kérte a területén állomásozó ENSZ-csapatok eltávolítását, ez az egyedüli helyes lépés volt és egyetlen nagyhatalom, a Biztonsági Tanács egyetlen állandó tagja sem vitatta akkor a lépés helyességét. A Springer-konszernhez) tartozó Welt című napilap I kedden közölte azokat a bi- | zalmas utasításokat, amelyeket Scheel külügyminiszter Bonn nagykövetségeinek és más diplomáciai képviseletének küldött. Hivatalos helyen megerősítették a Welt értesülését. Ezek szerint a külügyminiszteri utasítás lényeges pontjai a következők: j-: jAz NDK nemzetközi I *' leiismerése. anélkül, hogy a két német állam kapcsolatait előzőleg szabályoznák, befolyásolná az NDK készségét a belnémet viszony rendezésére. j ^ jBonn német politiká- I I iának előterében most egy szabályozott különleges viszony kidolgozása áll a két Németország között. Ennek nem áll útjában az NDK-nak az a kívánsága, Nixon elnök magyar idő szerint kedden hajnalban beszédet mondott vietnami politikájáról. Az előzetes, mesterségesen felcsigázott várakozás ellenére az elnök egyetlen olyan új kezdeményezést sem jelentett be. amely elősegítené a vietnami béke megteremtését. Végső fokon elismerte, hogy Vietham a közvélemény jelentős részének szemében Johnson háborújából Nixon háborúja lett, de azt mondotta, hogy a háborúellenes csoport „csak hangos kisebbség” és megismételte korábbi 'kijelentéseit arról, hogy „nem befolyásolhatja a kisebbség az elnök döntéseit”. Nixon a „csendes többség” támogatását kérte terveihez. Az elnök azt hangoztatta beszédében, hogy más rendezés híján nem áll rendelkezésére más megoldás, mint a vietnamizálás folyhogy az NSZK elismerje az NDK állami létezését. riT í Meg kell kísérelni, I I hogy az NDK nemzetközi kapcsolatainak problémáit egy belnémet modus vivendi elősegítésére lehessen felhasználna |'~T j Azokat az államokat, I _ I amelyek de jure elismerik az NDK-t, Bonn nem sújtja a régi recept szerint szankciókkal, hanem mindig az NfeZK adott érdekei szerint cselekszik. A külügyminiszteri utasításból világosan kitűnik, mire törekszik Bonn. Különösen a 3. pontból látszik, hogy a Brandt-kormány igyekezni fog külföldi kormányokat arra bírni, hogy attól tegyék függővé az NDK elismerését, vajon Berlin hajlandó-e a bonni elgondolások alapján megegyezni az NSZK-vaL tatása, amely gyökeres változást jelent szerinte az előző kormányzat politikájához képest és eredménynyel jár. Ennek alapján azt mondotta, hogy „optimista módon” ítélheti meg az amerikai csapatok kivonásának titkos ütemtervét. Nixon elnök egyébként beszédében azt mondotta, hogy „a fő kérdés az, ho- gvan lehet megnyerni Amerika számára a békét”, s hogyan kerülhet ki az Egyesült Államok a háborúból. Mint mondotta, elutasította hivatalba lépte után az azonnali kivonás gondolatát, mert az „katasztrófát jelentett volna Dél-Vietnam számára” és az Egyesült Államok számára is, mert „világszerte összeomlott volna a bizalom az amerikai vezetésben” és egy ilyen lépés „nem a békét hozta volna meg, hanem újabb háborút”, mert „megnövelte volna azoknak a nagyhatalmaknak nyugtalanságát. amelyek még mindig nem adták fel világhódító terveiket”. Az elnök a vietnamizálási programot úgy határozta meg. hogy „az amerikai csapatok fő feladata: képessé tenni a dél-vietnami haderőt arra, hogy teljes felelősséget vállalhassanak az ország biztonságáért. A dél-vietnamiakkal együtt olyan tervet dolgoztunk ki. amelynek során A hírügynökségi jelentések szerint kedden hajnalban Dél-Vietnam északi és északnyugati térsége a szabadságharcosok rendkívül heves támadásainak színhelye volt. A hírügynökségek a partizánok harci tevékenységét, amely nyugati értékelés szerint az utóbbi két hónapban a leghevesebb volt, összefüggésbe hozzák Nixon elnök kedd előre meghatározott, s rendszeres időrendben teljesen kivonjuk az amerikai szárazföldi haderőt Dél-Viet- namból. A kivonás az erő, nem pedig a gyengeség helyzetéből történik. Ahogy a dél-vietnami haderő megszilárdul. az amerikai kivonás üteme meggyorsulhat” — mondotta Nixon, azonban haladéktalanul kijelentette, hogy az időrendet nem teszi közzé, mert „az ellenség ezt kihasználná”. Azt is hozzáfűzte, hogy a terv végrehajtása a hadműveletek szintjétől és az állítólagos behatolás mértékétől függ. Nixon beszédének első visszhangja Washingtonban túlnyomórészt negatív; az elnök adós maradt a legégetőbb kérdések megválaszolásával. Politikai körökben bizonyosra veszik, hogy a háborúellenes csoportok, amelyek átmenetileg „fegyverszünetet” kötöttek Ni- xonnal. haladéktalanul és rendkívül keményen újítják fel támadásaikat. A legközelebbi akció már mára várható. A képviselőházban a háborúellenes csoport szerdára több órás vitát tervez. A legnagyobb szabású eseményekre két hét múlva kerül sor: a vietnami moratórium második fel. vonásával, illetve a háborúellenes mozgósítási bizottság washingtoni tömeg- tüntetésével. hajnali beszédével. A kambodzsai határ közelében a szabadságharcosok rakéta- támadást intéztek egy amerikai támaszpont ellen. A saigoni amerikai szóvivő közlése szerint Saigontól északra és északnyugatra négy amerikai támaszpontot ért hasonló támadás; csaknem húsz különböző helyen zajlott heves csata az amerikai csapatok és a szabadságharcosok között. Mire törekszik a Brandt-kormány Scheel utasítása nagyköveteinek Heves harcok Saigon környékén Tudósítás a berlini Toronyból I. PANORÁMA A KÖRPRESSZÓRÓL Hz európai biztonsági értekezlet előkészítése Harmadik nekifutásra sikerült feljutnom a Toronyba; először eluntam a kétórás várakozást, pedig a piros sapkáé, miniszoknyás kalauzlányok és a vadonatúj toronyóriás látványa nagy vonzóerő; másodszor pedig éppen az orrom előtt húzták el a „Zugang” láncát, s közölték: magas rangú delegáció érkezik, s csak négy óra múlva nyílik ismét a bejárat a kevésbé magas rangú látogatók előtt. Másnap délelőtt — ragyogó napsütésben —, ki- böj töltem a sorbanállás majdnem két óráját, s öt márkáért körbefordult velem a mozgó presszó a Torony gömbjében. Alattunk Berlin házrengetege, fölöttünk a ragyogó égbolt, körben 30—49 kilométeres látóhatár sugarában a főváros környéke, bonyolult úthálózata, ködbevesző települések tornyai, kéményei Oranienburgtól Ludwigs- feldéig, s azokon is túl. Tavak, erdők, a Spree kanyargós szalagja, Tempelhof és Schönefeld repülőterei a startoló és landoló gépekkel... Hozzák a feketét, s néhányan, akik a Berrolina-ház sajtóközpontjából átrándultunk a Toronyba, visszatértünk a látványtól a kikerülhetetlen témához: Kelet és Nyugat viszonyához... Az ünnepségek véget értek, holnap este a- „Pressezentrum” is zár, s búcsúzunk a húszéves évfordulóját ünneplő NDK fővárosától. Mit viszünk hát haza? A történelmi pillanat igézetét: az NDK húsz év alatt felnőtt, s kinek tetszik, kinek nem, ipari nagyhatalom. Az „Alex” hatalmas épülettömbjei és a 365 méter magas Torohy árnyékában a valóságban is eltörpülnek a nyugatberlini házak, még a Springer sajtócég palotája is. Odaát pedig épp a napokban ért véget az Adenauer- Kiesinger korszak, s az eddig uralkodó CDU—CSU kénytelen az ellenzék keményebb padsoraiban helyet foglalni. Willy Brandt kormányprogramjában pedig a közeledést, az „Annäherung” fontosságát hangsúlyozta. Odaátról mintha más szelek kezdenének fúj- dogálni... Amíg tehát a körpresszóban a „Mocca Double”-nak nevezett, s a miénknél alig gyengébb feketét isszuk, inkább a történelmi panoráma, mint a kétségtelen megragadó látvány érdekel bennünket. Lehet, hogy túlzás, cje francia kollégámmal hajiunk arra a véleményre: e pillanatban, itt Berlin szívében, 250 méter magasban az „Alex” épületcsodái fölött fontos események fordulóján kering velünk 32 méteres sugarán a gördülő kávéház. — Nem szédültök kissé? — kérdi Werner, aki helyettes szerkesztő az egyik lapnál. A megjegyzés, különösen a mosoly, amely kíséri, félreérthetetlen. O nem vár túl sokat a szociáldemokrata—szabaddemokrata kormányzástól... A vitában Werner bírja jobban érvekkel, adatokkal, de egyvalamire hajlandó: a réginél kedvezőbb lehetőségek elismerésére. A többit majd meglátjuk. Ha realista felfogás és józan kezdeményezés jön odaátról... Kitűnő hangulatban ereszkedünk le ismét a „szilárd talajra”, A téren hullámzik a tömeg, s a világóra előtt, amely pontosan megmutatja, mennyi idő van e pillanatban Moszkvában vagy Kamcsatkában, most is csoportokban állnak a látogatók. Hogy Bonnban hányat ütött az óra, még nem egészen ismeretes. Bertalan Lajos (Következik; 2. rész: Ünnepi hétköznapok Neues Deutsch land OMav i^tomuannm rxjt Sonumncm* EraiEmrAvni Dcvuchwkm Otto Winzer az NDK külügyminisztere írta az NSZEP központi lapjának a Neues Deutschlandnak az európai biztonsági értekezlet előkészítésével foglalkozó keddi vezércikkét. Az NDK külügyminisztere méltatja a budapesti felhívás pozitív visszhangját, valamint a prágai külügyminiszteri értekezlet javaslatait és rámutat, hogy megvannak az előfeltételei a biztonsági értekezlet jövő év első felében történő megtartásának. Otto Winzer aláhúzza az erőszakot kizáró összeurópai megállapodás fontosságát. Majd idézi a nyugatnémet kormányszóvivő állásfoglalását az NSZK részvételéiül egy gondosan előkészített európai biztonsági értekezleten és megjegyzi, hogy ennek a bejelentésnek a megvalósítása az európai népek megértésével és az NDK támogatásával találkoznék. Hangsúlyozza, hogy az elkövetkező NATO-értekezleten már lehetőség nyílik a nyugatnémet kormánynak valódi szándékainak bizonyítására. A külügyminiszter megállapítja, hogy nem szabad az európai biztonsági konferencia eszméjét a tanácskozás összehívásának végtelenségbe való kitolásával vagy akár sikertelen konferenciájával lejáratni. Egy sikeres első összeurópai konferencia lehetővé tenné, hogy egy második vagy harmadik összeurópai konferencián bonyolultabb kérdéseket is megvitassanak — jegyzi meg Otto Winzer
