Petőfi Népe, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-27 / 275. szám

KEREKASZTAL

Felüljáróban meg kell *J mondanom, a Bányai-kollégium társalgójában nem találtunk kerek asztalt. Viszont megvolt a hagyományos ke- ■ rekasztal viták, vagy ha úgy tetszik beszélgetések összes egyéb kelléke, a kötetlen kérdezz-felelek, az őszinte hang, a nyílt egyenes válaszadás.

— Megfelel-e a ti életritmusotoknak, tanulmányi célkitűzéseiteknek a diákotthon szigorú napirendje

— A kérdés első felére általánosságban nem lehet válaszolni, mivel a szabad idő igénye egyénenként más és más, a tanulmányi célkitűzéseket, tehát az elérhető legjobb eredményt mindenképpen a szigorú időbeosztás biztosítja. A délutáni szilencium, valamint a reggeli ismétlés — feltéve, hogy a diák odafigyel — méghozzá az eredményt.

— Van-e itt olyan lehetőségetek a szórakozásra, mint a többi 15—18 éves lányoknak?

— Időben talán igen, viszont a változások skálája szűkebb a kintlakó- kénál. Van televíziónk — az ősz elején végzett termelési gyakorlat keresetéből vettük — szombatonként eljárunk táncolni — többnyire egyik sarokban a fiúk, másikban a lányok —, van könyvtárunk, és lehetőség van a közös mozilátogatásokra is. Délután kettőtől ötig kimenő van, ha valaki sétálni akar, vagy egy fiúval beszélgetni, ilyenkor megteheti. A látogatókat a klubszobában fogadhatjuk.

— Mi az amit szívesen nélkülöznétek?

— Van egy ilyen, hogy politikai füzet. Napról napra vezetni kell, beleírni, hogy mit olvastunk az újságban, aki elhanyagolja, annak akár hetekre visszamenőleg is be kell pótolni. Nem vagyunk benne biztosak, hogy egy középiskolás diáklány politikai tájékozottságát néhány bemagolt újságcím dönti el. A helyes állásfoglalás kialakítását pedig sokkal jobban segítik a havonta rendezett sajtódélutánok. Ezeken néha szívesen látnánk meghívott előadókat is.

— A többség négy évet tölt ezek között a falak

között a gyermekkorból az ifjúkorba való átmenet négy esztendejét. Mi az amire — úgy gondoljátok — mindig szívesen emlékeztek majd a kollégiumi évekből?

(Erre a kérdésre született meg legnehezebben a válasz. Nem azért, mintha nem lett volna mindenkinek valami kedves emléke, maradandó élménye a diákotthonnal kapcsolatban, hanem mert olyan sok volt, hogy szinte lehetetlenné vált a közös állásfoglalás kialakítása.)

— A kollégiumban sok volt a barátnőm, akikkel mindenről, mindig lehetett beszélgetni... En élefiatal írók és művészek mostanában szinte gomba módra nőnek, szaporodnak, máról- holnapra azt vesszük észre, hogy megszámlálhatatlan költői-művészi alkotással vagyunk körülvéve, számtalan ismeretlen név tűnik a szemünkbe.

Ennek mindenképpen örülni lehet. Különösen, ha meggondoljuk: az idei lillafüredi fiatal írók találkozója, s a szentendrei nyári művésztelep, melyről a tv is riportot készített, azt bizonyítja, hogy ezek a fiatalok nem csak lázadozni tudnak, elégedetlenkedni, hanem tehetségesek is, némelyek máris kész fegyverzetben állnak be a csatasorba.

Ez a mindenképpen figyelmet érdemlő „mozgolódás”, ez a sereglés tette lehetővé megyénkben is,

temben itt nevettem a legtöbbet... Sokat olvashattam ... Olyan jó társaság alakult ki a hálóban ... Eleinte kissé rosz- szul esett, hogy mindig rámszóltak, de aztán megszoktam, hogy rendet tartsak a szekrényemben ... Mindig elengedtek edzésre, ennek köszönhetem, hogy megnyertem a megyei asztalitenisz-bajnokságot ... Itt tanultam meg a lányoktól táncolni... Szigorúak voltak a nevelők, de azért ha kellett mindig elengedtek bennünket, szóval egyáltalán nem voltunk bezárva... Én azt hiszem, hogy a kollégiumnak köszönhetem, hogy el tudom végezni a középiskolát, itt mindig van aki segít...

B. P.

hogy létrejöjjön a fiatal alkotók közössége, és ez eredményezte azt is, hogy a folyóiratunkban egyre nagyobb számmal jelennek meg műveikkel azok, akiknek ez az első fórumuk. A Forrás legújabb számában, mely a napokban fogja elhagyni a nyomdát, valóságos tábora lelhető fel a fiataloknak.

Ízes Mihály és Váci Kovács Mária költők Fejér megyéből, Veress Miklós, Temesi Ferenc Szegedről, Berencsy Sándor Miskolcról, Ocsovszky László Hódmezővásárhelyről, Bisztray Adám és Labancz Gyula Budapestről küldték el műveiket, melyeket a szerkesztő bizottság alkalmasnak tartott a közlésre.

F

iatalok és a orrás

BIZTATÓ

kezdet

Nem régen egy üzemi „Ki mit tud?”-esten vettem részt Kecskeméten a Bács megyei Építési és Szerelőipari Vállalatnál. A kitűnően megrendezett vetélkedő legaktívabb résztvevői a vállalat ipari tanulói vol. takj

A legnagyobb elismeréssel kell szólnunk vállalat kulturális szervezőiről, amiért alkalmat teremtettek a vállalkozó szellemű fiatalok szereplésére. Színvonalas pezsgő kulturális élet elindítója lehet egy ilyen rendezvény. Azok a javarészt tanyáról városba került fiúk, akiknek a zsűri tagjai szakszerűen elmagyarázták, miért nem sikerült a produkciójuk, legközelebb bizonyára gondosabban választják meg műsorszámukat, ala. posabban felkészülnek. Vagy ha nem is szerepelnek többé, ízlésfejlődésüknek helyes irányt adhat egy-egy ilyen alkalom. örvendetes, hogy az ÉPSZER-vállalatról több olyan hírt hallottunk mostanában, amiből az derül ki: törődnek dolgozóik szellemi igényeiÉs méltóan képviselik Kecskemétet is a fiatal írók: Tárnái László verssel is, prózával is szerepel, Prowaznik Géza versekkel, Almási Márta novellával lép az olvasóközönség elé.

A szerkesztő bizottság elhatározta, hogy a költőkön és prózaírókon kívül a jövőben .nagyobb teret ad a fiatal festőknek, grafikusoknak is, s ugyanígy a tehetséges fiatal fotóművészeknek is, akik közül néhány már eredményesen szerepelt kiállításokon.

A tehetségek kibontakoztatásán kívül, az irodalmi-művészeti élet elevenebbé, frissebbé tételén kívül ennek — nem utolsósorban — a fiatalokból verbuválódó új olvasóréteg erősítése is következménye lehet.

A szerkesztőség továbbra is várja tehát az új tehetségek jelentkezését.

Varga Mihály

KÓBOR,

Közismert és sokszor szóvá tett jelenség, hogy a népszerű beatzenekarok fellépését olyan lárma kíséri, ami a primitív népek termékenységi ünnepeinek rituális üvöltésére vagy a nyílzáporral előretörő kalandozó magyarok csatakiáltására emlékeztet. Világszerte így van ez, és méltán csodálkozhatnánk, ha ép. pen a nyugati példákra leginkább odafigyelő Ómega-együttes házatá- ján lenne másképp. Legutóbbi kecskeméti vendégszereplésük alkalmából figyeltük meg, hogy a zenekar szólóénekesének, Kóbor Jánosnak (a beavatottak csak Meckie néven emlegetik) időnként mintha csupán az lenne a feladata, hogy beintsen a sikolykórusnak. Ilyenkor abbahagyja a gitározást (pontosabban: csak mímeli), szőke sörényét gondosan lerázza a melle közepéig, rojtos selyemnadrágba bújtatott lábszárai ideges remegésbe kezdenek, felsőtestén viharos lobogásba kezd a préme* állatbőr, . . . . _ _

E.« Sikolyfelelós

viseli, karjai kelepéinek, mint * szélmalomvitorlák, s a nézőtérből diadalittasan kiszakad az úgy tűnik, már régóta óhajtott sikoly,

hogy szinte nyiladoznak belé a falak. De vajon mennyiben tartozik ez a

zenéhez?

FIÚ A KIRAKATBAN

Ha valaki négy évvel ezelőtt azt mondta volna Damásdi Károlynak, hogy kirakatrendező lesz, bizonyára ő nevette volna ki az illetőt legelőször. A dunavecsei ÁFÉSZ fiatal dekoratőre ugyanis bolti. ellenőrként kezdte Solton a szakmát... de ezt hadd mondja el inkább ő.

— Már bolti ellenőr koromban nagy előszeretettel figyeltem a kirakatrendezők munkáját. Először csak bámészkodtam, aztán néha magam is megpróbálkoztam egykét ötlet kivitelezésével. Ott azonban nem nyílt módom hivatásszerűen gyakorolni a szakmát, átkértem magam Duna- vecsére.

— Gondolom, nehéz volt a kezdet?

— Harminc kirakat gondja szakadt a nyakamba, s' bizony törhet-, tem volna a fejemet, ha nem segítenek a kollégák, Feró Ernő, Erős Lukács és a többiek. Hasz-, nomra váltak á tanfo^ lyamok is, így aztán be-, lerázódtam nagynehezen a munkába.

Nagynehezen? Két év^ re rá megnyeri a megyei ki^ rakatrendezői versenyt» ezt követi egy harmad dik hely.

— Továbblépni: bárJ

mily hihetetlenül hang-, zik, vidéken is van rá mód. A MÉSZÖV lehetővé teszi, hogy a megyében dolgozó kirakatrendezők közül tízen Haliéba utazzanak tapasztalatcserére. Számomra nagyon hasznos lehetna ez az út. Cs. L. .

Örökös hibák

A fodrásznál fejcsóválva fordult hozzám egy jópofa ifjú legény távozása után a mester;

— No. most hallhassa,, hogyan beszélnek. Meg szokom kérdezni a rangosabb vendégeimet, miért engedi ezt a törvény?

Mostanában ismét divatba jött a fiatalok kri- tizálása. Koraérettek, és dologtalanok. felelőtlenek és pénzéhesek, cinikusok, szabadosok, tiszteletlenek, így szól a nóta úton-út- félen. Már-már kétségbe estem a sötét jövő miatt, és gondolatban sarokba állítottam a mai lányokat, fiúkat, amikor az -angyali szelídségű Jókai sorai kerültek a kezembe. Éppen egy évszázaddal ezelőtt írta: ..Az ifjúság olyan léha. olyan sivár, olyan korhely.” Szörnyű állapotok lehettek, ha még ő is így elszomorodott. Belém bújt a kíváncsiság ördöge, és utána néztem, hogy felnövekedvén az akkori tízen és huszonévesek miként vélekedtek az utánuk következőkről. A Kecskeméti Lapok, 1884. július 24-1 számából idézek: „s bizony. aggodalommai gondolhatunk nemzetünk jövőjére. a jövő reményeiben — idézőjelbe tették ezt a kifejezést —, az ifjúságban. a kötelességérzet hanyatlóban van ... Szóljak-e végül a mai ifjúságnak a felnőttek iránt érzett tiszteletlenségéről, udvariatlanságáról, a szolgálatkészség hiányáról?’'

Szólt! Siránkozott a fiútj erkölcstelensége miatt Rajtuk csak a lányok tesz* nek túl. illetlen újságokat olvasnak, és hasonló botorságok sorozatát követik el.

Nocsak. Űjabb húsz esz-; tendő múltán ismét az er. köleseiben megmérgezett ifjúság a téma.

A világ pedig megyei* előre, újabb é* újabb felfedezésekről tudósítanak • hírügynökségek, a dekadens ifjak felülmúlhataW lannak hitt sportrekordokat adnak át a múltnak: Hol tartanánk, ha... Node én a magam részéről a* optimistákkal tartok é* Gorkijjal érzek, neki adok igazat: ..Minden alkalommal amikor levelet kapok egy-egy ifjú embertől, valami éget és űz belülről^ hogy fussak, rohanjak ehhez az emberhez ... Hogy forr. hogy lángol bennük minden. Csodálatos dolog ez.” |

Heltai Nándor I

Ifjúsági akadémia Izsákon

Sokoldalú programmal indult meg Izsákon a KISZ és a művelődési ház ifjtísági akadémiája. Az első előadások jogi kérdésekkel foglalkoznak, majd különböző erkölcsi vonatkozású témák kerülnek sorra, tavasszal pedig a felszabadulás 25. és Lenin születésének íoo. évfordulójára emlékeznek, j