Petőfi Népe, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-27 / 275. szám
1989. november 27. csütörtök 3. oldal Elértük agrárpolitikánk egyik fő célkitűzését Fehér Lajos előadása a politikai akadémián Fohér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. a Minisztertanács elnök- helyettese kedden az MSZMP Központi Bizottsága politikai akadémiáján agrár- és szövetkezeti politikánk időszerű kérdéseiről tartott előadást. A Zene- akadémia nagytermében megrendezett előadáson — amelyet Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese vezetett be — megjelent a Központi Bizottság, az Elnöki Tanács és a kormány több tagja. Az előadó bevezetőben utalt arra. hogy 1966-ban, majd — IX. pártkongresz- szus határozatai nyomán — főleg 1967-ben, .továbbá 1968-ban egész sor pénzügyi jellegű intézkedést tettek azért, hogy a reform céljainak megfelelően a mező- gazdaságban is megteremtsék az önálló vállalatszerű gazdálkodás feltételeit, elősegítsék a mezőgazdasági termelés erőteljes fellendülését és azt. hogy a harmadik ötéves terv időszakában a parasztság jövedelme fokozatosan közelítsen a munkás-alkalmazotti jövedelem szintjéhez. Megoldottuk az ország kenyérgabona-ellátását — Mivel a mezőgazdaságban — folytatta — a reformintézkedések fokozatos bevezetése terén immár három. sőt voltaképpen négy év tapasztalatai állnak mögöttünk. fel lehet és fel is kell tenni önmagunk számára a kérdést: a foganatosított intézkedések mennyiben váltották valóra reményeinket? A harmadik ötéves terv azt .írta elő, hogy a mező- gazdasági termelés a megelőző öt év átlagához viszonyítva 13—14 százalékkal nőjön. Az első három esztendőben a mezőgazdaság termelése 13 százalékkal emelkedett. Az idei évben kimagaslóan jó gabonatermésünk volt igen kedvezőnek ígérkezik az őszi betakarítású növények. a kukorica, cukorrépa termése, gyümölcsből, zöldségfélékből és szőlőből jó termésünk van. Elértük agrárpolitikánk egyik fő célkitűzését. Hazai erőforrásból biztonságosan megoldottuk az ország kenyérgabona-ellátását! Öt év óta ftem importáltunk búzát, sőt az idei esztendőben jelentős mennyiséget exportáltunk is. Az idei esztendőben — előzetes adatok szerintv— már 20 mázsa körül lesz a kukorica országos átlaga. A belföldi húsfogyasztás túlnyomó részét képező sertéshústermelést évtizedek óla erős ciklus- és szezonális ingadozás jellemzi. Végleges megoldást csak az hozhatna, ha a szocialista nagygazdaságok téli-nyári üzemeltetésre alkalmas korszerű sertéstartási épületekkel rendelkeznének. Hangsúlyozta hogy hozzá kell fognunk a következő időkben az iparszerű sertéstartás és -hizlalás erőteljes elterjesztéséhez, mindenekelőtt a kukoricatermő vidékeken. Az utóbbi évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az egész népgazdaságban, ezen belül az élelmiszer- gazdaságban kötelező terv- utasítások nélkül is lehet eredményesen gazdálkodni. Az árszerkezet erőteljesen ösztönöz a kenyérgabonatermelésére, a sertéstenyésztés fejlesztésére és az exportban keresett gyümölcsök termelésére. Növelni kell a szarvasmarha-állományt Másként áll a dolog a szarvasmarhatartásban. Az 1968. évi zárszámadások idatai szerint az állattenyésztés jövedelmezőségi •átája mindössze 0,3 száza- ék volt. Ebben az ágazat- nan a jelenlegi ár- és költségviszonyok mellett még a hol tmunka-ráf ordítás sem :érül meg. A tőkés piacon a szarvasmarha vágóállat és hús formájában a legfontosabb népgazdasági exportcikkünk. A konvertibilis pia- :on ez a cikk hozza az országnak a minden ötödik tollár bevételt. Termelés- nolitikailag indokolt és szükséges hogy a szarvas- marha termelői árszínvonala kellő mértékben emelkedjék. s mezőgazdasági árrendszerünk e jelenleg legnagyobb problémája megfelelően rendeződjék. Legnagyobb gondunk — állapította meg Fehér Lajos elvtárs —. hogy a háztáji tehénállomány változatlanul, s egyfolytában csökken. Két év óta a csökkenés meghaladta a 40 ezer darabot. A többi között az is szükséges tehát, hogy a háztáji gazdaságban tehén- és kocatartás fejlesztésére az eddigieknél erőteljesebb ösztönzőket kapcsoljunk be: mindenekelőtt az üszőtartásban, továbbá a fehérjetakarmányok forgalmának szabaddá tételével. S végül azzal hogv a háztájiban a közös részére szerződésen nevelt jószágok, tehát voltaképpen a „bedolgozói” bérmunka (havonta 3—4 elszámolt munkanap) után vezessék be a fakultatív nyugdíj járulékot. A kormány ezekben a kérdésekben megteszi a szükséges intézkedéseket. Élelmiszer-gazdaságunk fejlődése Ezután az életszínvonal érdéseire tért rá. Számszerűen kifejezve — z eddigi tényadatok alapén és a jövő évi növeke- lést is figyelembe véve — 970-ben az egv főre jutó emélves rendelkezésű rene van a háztáji jövedelem is. Ezután kitért arra. hogy az elmúlt két évtizedben 600 ezerrel csökkent a mezőgazdasági aktív keresők száma. Fehér Lajos ezután az élelmiszer-gazdaság jelentőségét méltatta. Az élelmiszer-gazdaság hazánk lakosságát 92—95 százalékban hazai termésű élelmiszerekkel látja el. Hazánkban az élelmiszer-gazdaság még ma is csaknem 50 százalékát adja a lakosság összes fogyasztásának. Élelmiszer- gazdaságunk termelése egyes átmeneti csökkentéstől eltekintve általában megfelel az igényeknek. Meg kell azt is említeni, hogy az élelmiszer-gazdaság külkereskedelmi egyenlege tíz év éta minden évben számottevő aktívummal zárult és ellensúlyozta a többi népgazdasági ág külkereskedelmi egyenlegének passzívumát Minőségi változás a szövetkezeti politikában Rátérve szövetkezeteink gazdasági, politikai' és tár- I sadalmi szerepének megvi- j lágítására kijelentette:, sző-[ vetkezeti mozgalmunk egészének számottevő, egyre növekvő súlya, szerepe van népgazdaságunkban, szocializmust építő társadalmunkban! A szövetkezetek zöme kis- és középméretű üzem. A szövetkezetek túlnyomó többsége nagyfokú alkalmazkodásra képes, mozgékony. gazdálkodásuk rugalmas, gyorsan képesek reagálni a folyton változó piaci hatásokra. Az j»tóbbi három év során elvégzett elemzések és lefolytatott viták eredményeként az az egységes álláspont alakult ki: szövetkezeteinkben, legyen az mezőgazdasági, kisipari, fogyasztási vagy egyéb szövetkezet, néhány kisebb sajátosságtól eltekintve — a tulajdonviszonyok azonosak. Előadása további részében ismertette Fehér elvtárs a főbb szövetkezetpolitikai kérdésekben lefolyt viták lényegét és a már megvalósult vagy megvalósuló szövetkezetpolitikai intézkedéseket. Kiemelte, hogy a szövetkezeti gazdálkodás a szocialista tervgazdálkodás elválaszthatatlan szerves része, a szocialista állam éppen ezért ma és a jövőben is hathatósan támogatja a szövetkezeti tevékenységet! A szövetkezetpolitikai viták során nagy hangsúlyt kapott az a követelmény, hogy a szövetkezeti tulajdon hasznosítása, továbbá a tulajdonosi (vállalkozási) jövedelem realizálása az állami tulajdontól eltérő, megítélést és gyakorlati megoldást kíván. Ezért: |~j T A gazdaságpolitikai ' *• ' intézkedések. köz- gazdasági szabályozók továbbfejlesztésénél fontos célnak kell tekinteni, hogy a szövetkezetek a tagok közvetlen érdekeltsége alapján társadalmi és gazdasági szerepüknek megfelelően fejlődjenek, bevéte- I leikből — gazdálkodásuk hatékonyságától függően — fedezni tudják kiadásaikat, bővíthessék termelésüket. A jövedelemszabályozás rendszere ismerje el a szövetkezeti tulajdon sajátosságait. A fejlesztési és részesedési célokra fordítható összegek, valamint a szövetkezetek számára hasznos egyéb célokat szolgáló alapok tekintetében — a tulajdonosok döntése érvényesüljön. azokkal maga a szövetkezet gazdálkodjék, j ö j A szövetkezetékben I '*• I képződő tiszta jövedelemből a szövetkezeti csoporttulajdonosokat tulajdonukkal és személyes közreműködésükkel arányban álló lavadalma- zásban szükséges részesíteni. Indokolt, hogy az eszközeik befektetéseiből elért jövedelmet mág szavakkal saját befektetéseik tőkekamatját (amit, ma a szövetkezeteknél is sematikusan és alaptalanul — eszközlekötési járuléknak neveznek), a csoporttulajdonosok élvezzék. A szövetkezeti tulajdont nem szabad össznépi tulajdonként kezelni, a demokratikus centralizmus nem fér össze a szövetkezetek vállalatszerű gazdálkodásával. A gazdasági döntéseket ott lehet és kell hozni, ahol azok következményei is jelentkeznek. A gazdasági döntéseket minden szinten az illetékes felelős szerv hozza meg. Nehogy azt hlgyje valaki, hogy a szövetkezeteket ezután kivonjuk az állami, össztársadalmi érdek befolyása alól. Erről nincs szó. Sőt: a jövőben tisztázottab- ban és nagyobb erővel jelentkezik a valóságos állami érdek a szövetkezetek számára, mint korábban. A „központkényszer” elvén. a fölé- és alárendeltségen alapuló hierarchikus kapcsolatokhoz képest a minőségi változás jelei tapasztalhatók. Ez teljesen megfelel és csakis ez felel meg a mai viszonyaink között a marxista szövetkezetpolitikai elveknek! Miről ír a külföldi sajtó Tömeges vérengzések A Nhan Dán című hanoi A/ 9-i /I/ fy TV laP szerdai számában rámu** '■ ,w tat. hogy 1969 januárja, tehát Nixon amerikai elnök hatalomátvétele óta az amerikai csapatok Dél-Vietnamban több mint 4300 polgári személyt gyilkoltak meg. A lap emlékeztet arra, hogy a My Lai-ügy csak egyike az amerikai agresszorok által elkövetett gyűlöletes háborús bűntényeknek. Az amerikai csapatok százával követtek és követnek el hasonló vérengzéseket — írja a lap, majd ezt a következő példákkal támasztja alá: — Az amerikai és szövetséges csapatok márciusban a Quang Ngai tartományban létesített koncentrációs táborból 1200 foglyot kitereltek, s valamennyiüket a tengerbe fojtották. — Az amerikai csapatok az idei év első hónapjaiban 1150 ártatlan polgári személyt gyilkoltak meg Quang Nam tartomány Thang Binh körzetében. — Hatszázat márciusban Can Tho tartományban. — Az amerikai légierő február 23-án pusztító támadást intézett a Kontum tartomány Kong Ring nevű faluja ellen. A falu 350 lakosa meghalt. — Amerikai gépek augusztus 10-én Xinh Thuanban halászcsónakokat bombáztak és 200 halászt meggyilkoltak. — Az amerikai repülőgépek az év első 10 hónapjában 30 tartományra szórtak mérgező, vagy vegyianyagokat. Ezek 500 ember halálát okozták és egymillió hektárnyi termés elpusztult. — Poulo Condor, Thu Dug és Tay Ninh börtöneiben az őrök több mint 300 foglyot mészároltak le. Brvitaminhiányban szenved a lakosság Uolksstímnte A baseli egyetem kémiai intézetének vizsgálataiból kitűnik, hogy legalábbis a téli hónapokban nem kielégítő a városi lakosság Bi- vitaminellátása. Ennek oka részben az étkezési szokásokban rejlik, részben pedig annak tulajdonítható, hogy az élelmiszerek főzés közben bizonyos változásokon esnek át. A Bi-vitaminnak fontos a szerepe a cukorégésnél, a szívfunkcióknál, a szervezet vízháztartásában és az idegfiziológiában. Épp ezért jogosult az igény vitaminkészítmények fogyasztására és — mint ahogy az egyik svájci orvosi hetilap is nemrég megállapította — egyes élelmiszerek „vitamindúsítására”. Az éhség ostora ff . , | Sok kortársunk, FranciaHumamte Uimancne országban is, és a többi ipari országban is, őszintén azt hiszi, hogy az éhség már túlhaladott baj, régi história, ami még a középkorból való. Mentségükre kell írni, hogy a „nyugati civilizáció” minden dalnoka azon fáradozott, hogy az „éhség” szót tabuvá tegye. Olyan korban, amikor a gyarmati hatalmak azt erősítgették, hogy mennyi jótéteményhez juttatták alattvalóikat, illetlen dolog lett volna elismerni, hogy az emberiség kétharmada állandó éhség állapotában él. 1970-ben a világ 3 milliárd 592 milliós összlakosságának több mint kétharmada, 2 milliárd 510 millió férfi, nő és gyermek lesz többé-kevésbé kitéve az éhezés következményeinek! Mindennap 80 000 szerencsétlen ember, azaz egy közepes város teljes lakossága hal éhen az éhezés különböző formái következtében. Így az 1970-es évben ilyen ütem mellett 30 millió emberi lény, nagy többségükben kiskorú gyermek, halálra van ítélve. Az éhség és rosszultápláltság térképe nagyon pontosan megegyezik a még gyarmati szinten levő országokéval; azokéval, amelyek ismerték a gyarmati uralmat és még mindig gazdasági függőségben vannak, azokéval, amelyek gyarmatosítás nélkül is megismerték a gazdasági függő, séget, vagy még mindig szenvednek annak következményeitől; és végül azokéval, amelyeknek ügyeibe az imperializmus még mindig katonailag is beavatkozik. Az éhség és rosszultápláltság tehát az imperialista rendszer közvetlen következménye, ami a gazdaságot néhány nemzetközi monopólium kezében összpontosítja, és különböző módokon folytatja — a legarcátlanabb katonai beavatkozásoktól egészen az állítólagos „technikai segítségnyújtás” finomabb módszeréig — a függő országok kincseinek kisajátítását. Összeállította: K. A. Készül a „szabadidő-térkép“ áljövedelem a munkás-alkalmazotti népességnél 17 600 forint, a parasztságnál pedig 16 200 forint körül alakul. Az utóbbiban a közösből származó kereset mellett természetesen benOrszágos felmérést kezdeményezett a Népművelési Intézet a szabad idő felhasználásáról. A szakemberek főként az iparvidékek városaiban, az új szocialista városokban, a főváros peremkerületeiben és az új lakótelepeken folytattak, illetve folytatnak vizsgálatokat. A felmérések arról tanúskodnak, hogy általában sehol nem úgy és nem ott veszik igénybe a kulturális szolgáltatásokat, ahogyan azt az előzetes elképzelések szerint várni lehetett,' s nem nő a szabad idő növekedésével egyenes arányban a művelődési otthonok, könyvtárok stb. „terhelése”. A tapasztalat szerint a megnövekedett szabad időt a kérdezettek zöme elsősorban a ház körüli, illetve a mellékjövedelmet hozó munkákra használja fel, s csak azután gondol arra, hogy tv-t nézzen, könyvtári és más kulturális szolgáltatásokat vegyen igénybe. A művelődési házakban elsősorban a személyes érdeklődési körnek megfelelő szakkörök a legnépszerűbbek, s mellettük a különböző klubmozgalmak, tanfolyamok, s csak azután következik az olvasás és az ismeretterjesztő előadások látogatása. A felmérés tapasztalatait a népművelési szakemberek tanulmányokban teszik közzé.
