Petőfi Népe, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-26 / 274. szám

/ 1 oldal 1969. november 26, szerda Tanácskozik a kolhozparasztok kongresszusa Kedd délelőtt, a Kreml kongresszusi palotájában megkezdte munkáját a kol­hozparasztok III. össz-szö- vetségi kongresszusa. Har­minckétmillió kolhozpa­raszt megbízásából négy és fél ezer küldött megvitatja és jóváhagyja a kolhozok új minta-alapszabályzatát, a kolhozélet alaptörvényét, s tanácskozást folytat a szovjet mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek soronkö- vetkező feladatairól. Moszkvai idő szerint'10.00 óra előtt pár perccel, a de­legátusok viharos tapsa kö­szöntötte az elnökségben helyet foglaló Leonyid Brezsnyevet, Alekszej Ko­szigint, Nyikolaj Podgomijt és más magas rangú párt- és állami személyiségeket. A rövid megnyitó és a szovjet himnusz elhangzá­sa, valamint a kongresszus elnökségének megválasztá­sa után Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára mon­dott beszédet, amely fel­ölelte a parasztság előtt új utat nyitó kolhozrendszer diadalmas fejlődését, az új kolhozalaptörvény jelentő­ségét, a kolhozok további munkájának távlatait. A kedden megjelent moszkvai lapok piros cím- betűkkel köszöntik a kol­hozparasztok III. kongresz- szusát. A Pravda vezércik­ke hangsúlyozza, hogy a szovjet falu dolgozói a gaz­daság és a kultúra fejlesz­tésében elért újabb sike­rekkel üdvözlik a kolhoz­parasztság küldötteinek ta­nácskozását. Orbitális űrállomást épít a Szovjetunió Karanténba vonultak a holdutasok A szovjet és francia űr­kutatási szakemberek ta­lálkozóján részt vevő szov­jet küldöttség vezetője, Petrov akadémikus, a Szov­jet Tudományos Akadémia elnökségének tagja sajtó- értekezletén ismertette a szovjet űrkutatási program végrehajtásában eddig el­ért sikereket. A Szovjetunió legköze­lebbi években megkezdi egy orbitális űrállomás építését. Az űrállomásnak állandó személyzete lesz, amelyet időszakonként váltanak. A „Szojuz” min­tájú űrhajókkal végzett kí­sérletek lehetővé teszik, hogy kidolgozzák egy ilyen űrállomás létrehozásának egyes fázisait. Kijelentette, hogy nagy jelentőségű a nemzetközi együttműködés az űrkuta­tásban. Példaként említette az Interkozmosz—1 szput- nyik felbocsátását. Ebben a kísérletben szovjet—cseh­szlovák és NDK-tudósok vettek részt, ők dolgozták ki a szputnyik berendezé­sét. A mesterséges hold útjának földi megfigyelésé­ben hét szocialista ország szakemberei vesznek részt. Bizalmas megbeszélések Helsinkiben Egyhónapos a kiskoalíció December 11-ig marad­nak egészségügyi zárlat alatt az Apollo—12 űrha­jósai: Charles Conrad. Alan Bean és Richard Gordon. A három űrhajós egyelőre a Hornet repülőgépanya- hajó fedélzetén tartózko­dik karantén-lakókocsijá­ban. Az űrhajósoknak ezúttal r.em kellett különleges bio­lógiai védőöltözetet ölte­niük, csupán egy olyan lég­szűrő álarcot, amely meg­gátolja. hogy lélegzetük esetleg ismeretlen kóroko­zókat juttasson a Föld lég­körébe. A kiemelést végző békaemberek és a helikop­ter személyzete továbbra is távol tartotta' magát az érintkezéstől az űrhajósok­kal. csupán orvosuknak engedélyezték ezt. Conrad, Bean és Gordon a helikopterről egyenesen a lakókocsiba ment. Itt hívta fel őket telefonon Nixon elnök, aki közölte, á sikeres űrutazásért soron kívül első osztályú tenge­részkapitánnyá léptette elő őket. A három . űrhajós a haditengerészeti légierő tagja. így tengerésztiszti rendfokozatuk van. Az űr­hajósok telefonon beszél­tek lakókocsijukból a NASA vezetőivel és saját családtagjaikkal. Az Apollo—4 2 útja az eddigi leghosszabb időtar­tamú holdexpedíció volt. A 11 napos út során Conrad és Bean több mint harminc órát töltött a Hold felszí­nén és nyolc órán át te­vékenykedett a kabinon kí­vül. A NASA szakemberei szerint az út nemcsak tech­nikai. hanem tudományos szempontból ig igen nagy jelentőségű. A stratégiai fegyverek korlátozásáról folyó helsin­ki előzetes tanácskozáso­kon továbbra is szakszerű légkör uralkodik s a kül­döttségek munkája a hala­dás reményével kecsegtet — írja a UPI tudósítója a hétfői harmadik munka­ülés után diplomáciai for­rásokra hivatkozva. A megbeszéléseket to­vábbra is bizalmasan ke­zelik, tartalmukról nem szivárognak ki részletek. A stratégiai fegyverek meghatározását tartalmazó leírások múlt heti kicseré­lése során kiderült — írja a UPI tudósítója — hogy a két nagyhatalom nagyjá­ban — egészében hason­lóan ítéli meg a fegyver- korlátozásról folytatandó érdemi tárgyalások meg­közelítésének módját. A tudósító értekezleti forrá­sokra hivatkozva azt je­lenti, hogy eddig semmit sem zártak ki a stratégiai fegyverek ' listájáról, de nem is állapodtak még meg abban, hogy valamit ■ egyértelműen felvesznek oda. Helsinkiben örömmel fo­gadták azt a hírt. hogy Moszkvában és Washing­tonban hétfőn egyidejűleg ratifikálták az atomsorom- pó-szerződést. A finn fővá­rosban tartózkodó amerikai diplomaták rámutatnak, hogy bár ez a lépés nem áll közvetlenül kapcsolat­ban a most folyó tárgyalá­sokkal, mégis hozzájárul a légkör javításához. NEW YORK U Thant, az ENSZ főtit­kára hétfőn este a világ- szervezet egyik szóvivőjén keresztül nyilatkozatot ho­zott nyilvánosságra, s eb­ben örömmel üdvözölte azt a tényt, hogy a Szovjet­unió és az Egyesült Álla­mok ratifikálta az atom- sorompó-szerződést. U Thant nyilatkozata kijelen­ti: „jelentős haladást sike­rült ezáltal elérni az álta­lános és teljes leszerelés célkitűzésének . megvalósí­tása felé vezető úton’’. * Az angol kormány szin­tén üdvözölte az atomso- rompó-szerződés szovjet és amerikai ratifikálását. Az Apollo-12 küldetése NOVEMBER 24-én este, magyar idő szerint vala­mivel 22 óra előtt, több mint 10 nap elteltével ért vissza a Csendes-óceán vi­zére az Apollo—12 pa­rancsnoki kabinja három utasával, Conraddal, Bean- nal és Gordonnal. Az uta­zás lebonyolítása lényegé­ben ugyanolyan főbb moz­zanatokból tevődött össze, mint az Apollo—11 eseté­ben, azonban a küldetés kereken két nappal hosz- szabb időt vett igénybe. A küldetés néhány jel­legzetes különbséget tar­talmazott a holdfelszíni te­vékenységben az első hold­utazáshoz képest. Az űrha­jósok kétszer hagyták el a kompot, s alkalmanként csaknem négyórás űrsé­táik során messzebb távo- lódtak egységüktől, mint júliusban Armstrong és Aldrin. Ez lehetővé tette, hogy az első séta során egyrészt elhelyezzék a Hold felszínén a napszélspekto- métert, a mágneses mérő­műszert és a Hold esetle­ges igen ritka légkörének elemzésére szolgáló mű­szert, valamint három, az első séta során is elhelye­zett berendezés megfelelőit: a napszélg>>űjtőt, a ren­gésjelzőt és egy laser-tük- röt. Ugyanakkor módjuk­ban volt a gyűjtött kőzef­mintákat eredeti helyükön pontosan lefényképezni, — azok gyűjtési helyét kata­lógusba foglalni. Felkeres­tek egy-egy kisebb krátert, amelyekből egyiket vi­szonylag fiatalnak, a má­sikat pedig idősebbnek vé­lik, s ezekből is hoztak mintákat. A MÁSODIK holdséta során összesen 1500 méte­res utat tettek meg. Fel­keresték a holdfelszínen 1967. április 19-e óta tar­tózkodó Surveyor—3 auto­matikus holdszondát. Ez vitte annak idején az első színes közvetítésre is al­kalmas televíziós kamerát a Holdra, amellyel össze­sen 6315 képet továbbított a Földre. Ezek közül 1800 a környezetet bemutató, úgynevezett panorámafel­vétel volt, a többi pedig anyagmintákat mutatott be. A mintákat egy miniatűr exkavátor kanálkája ásta ki, 5—15 cm mély árkocs- lcákat, vájva. A kanálka a talajból vett mintákat a kamera objektívje elé emelte, s az továbbította a képet a Földre. A Surveyor—3 felkeresé­se során az űrhajósok le­szerelték a televíziós ka­merát, valamint még né­hány kisebb részt, s visz- szahozták a Földre, labo­ratóriumi vizsgálatra. A hazahozott szerkezeti elemek és elektronikus al­katrészek vizsgálata hasz­nos felvilágosítással szol­gálhat arról, hogy melyek azok a szerkezeti anyagok, illetőleg elektronikus al­katrészek, amelyejr jól megállják majd helyüket egy a jövőben telepítendő holdbéli kutatóbázison. CONRAD és Bean a Sur­veyor felé vezető útján né­hány jellegzetes területről ugyancsak gyűjtött kőzet­mintákat. Megállapították, hogy a Holdnak ezt a vi­dékét vastagabb porréteg fedi, mint a júliusi hold- raszállás területét. Az Apollo—12 utasai elő­ször hagytak a holdfelszí­nen atomenergiával műkö­dő elektromos áramforrást, egy úgynevezett izotópge­nerátort. Ebben egy hé­lium-atommagok kibocsá­tása révén hasadó radio­aktív anyag, a plutónium —238 hasadása során ke­letkező alfa_részecskék (hé­lium-atommagok) lefékező­dése során keletkező hőt alakítják át elektromos energiává. A SNAP—2 je­lű izotopgenerátorban a keletkező hőenergiát ólom- tellurid átalakítók közvet­lenül elektromos energiá­vá alakítják át. Ez a be­rendezés látja el elektro­mos energiával a holdfel­színre telepített, és ott hosszabb működésre hátra­hagyott berendezéseket. — Mivel működése folyama­tos, éjszaka is szolgáltat énergiát, a műszerek is fo­lyamatosan működhetnek. tJJ VONÄSA még a kül­detésnek, hogy a felszállás, dokkolás és átrakodás után a komp feleslegessé1 vált felszálló fokozatát nem a Nap körüli pályára küld­ték, hanem visszalőtték a Hold felszínére, közvetle­nül a Surveyor—3 közelé­be. Mivel a komp/ tömege és sebessége ismeretes volt, ismertté vált mozgási energiája. Ennek, továbbá a becsapódás helyének és időpontjának, valamint a rengésjelző érzékenységé­nek ismeretében lehetőség nyílott a rengésjelző hold­felszíni hitelesítésére. A VISSZALÖTT komp­rész becsapódása után mintegy 30 perc telt el a rengések elcsitulásáig. A vett jelek vizsgálatából a tudósok arra következtet­nek, hogy a Hold nem olyan különböző sűrűségű zónákból áll, mint a Föld, továbbá, hogy kérge vi­szonylag rugalmasan visel­kedik. Ez utóbbira a ren­gések hosszú elcsitulási ide­jéből következtethettek. E szeizmikus kísérlet ered­ményeit a tudósok fonto­sabbnak ítélik, mint a Holdról gyűjtött kőzet­minták elemzéséből nyer­hető információkat. Sinka József Egy hónapja, hogy az NSZK-ban a második vi­lágháború befejezése óta első ízben megtört a klasz- szikus politikai jobboldal uralma és a szociáldemok­raták vezetésével új „kis­koalíció” került uralomra. Kezdettől fogva világos volt, hogy a döntő kérdés az új kormány külpolitiká­jának alakulása lesz, ezért mindenekelőtt Brandt szo­ciáldemokrata kormányfő, valamint a kicsiny „szabad demokrata párthoz” tarto­zó Scheel külügyminiszter tevékenysége állott a figye­lem középpontjában. Egy hónappal ezelőtt a szovjet politika a legmagasabb szinten juttatta kifejezésre, hogy kész pozitívan fogad­ni az új nyugatnémet kor­mány esetleges józan, rea­lista kezdeményezéseit. Ezen belül indokolt természetesen az óvatosság. Az új nyugatnémet kor­mány magatartásából nem hiányoznak a disszonáns hangok. Ilyen akciónak volt tekinthető Brandt, majd Scheel látogatása Nyugat- Berlinben és Schütz nyu­gat-berlini kormányzó pol­gármesternek az a nyilat­kozata, hogy az új bonni kormányprogram Nyugat- Berlinre is vonatkozik. A mérleg negatív oldalá­hoz tartozik az a törekvés is, hogy elkerüljék az ál­lásfoglalást, vagy legalább is elködösítsék az új kor­mány magatartását a Né­met Demokratikus Köztár­saság elismerése ügyében. Ezt ®z irányvonalat Her­mann Matern, a Német Szo­cialista Egységpárt egyik vezetője méltán jellemezte úgy, hogy „a teljes igaz­sággal” Bonn még mindig nem hajlandó szembenéz­ni. A Brandf-kormány egyhónapos tevékenységé­nek másik jellemző voná­sa az, hagy a negatívumok­kal egyidőben más kérdé­sekben tapasztalható bizo­nyos pozitív irányú moz­gás. Érthető módon Brandt olyan problémákat válasz­tott az első lépések meg­tételére, amelyeknél némi hátvéddel rendelkezik és támogatásra számíthat az Egyesült Államok és Nagy- Britannia részéről is. Ilyen problémának tekinthető az atoms orompó-egyezmény. Ezért vállalta éppen az atomsorompó ügyében a Brandt-kormány az első nagyszabású külpolitikai vi­tát a konzervatív ellenzék­kel. Az angol—amerikai tá­mogatás reményében ebben az ügyben tett leghatáro­zottabb ígéretet a megelő­ző kormány politikájának gyors megváltoztatására, az egyezmény aláírására. Az eddigi viták során az is kiderült, hogy a Brandt- kormány az atomsorompó- egyezmény ügyében várt győzelem légkörét minden bizonnyal felhasználja más lépések megtételére is. Scheel külügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy az új kormány előbb a Szovjet­unióval szeretne egyez­ményt kötni az erőszakról és az erőszakkal való fe­nyegetésről történő lemon­dásról, majd ezután javas­latokat kíván tenni lem- gyel—nyugatnémet megbe­szélésekre is. Magától érte­tődik, hogy ezeknek a ja­vaslatoknak és értékét csali konkrét tartalmuk ismere­tében lehet majd megítél­ni. A döntő tényező ebből a szempontból az, hogy minden eredményes tár­gyalás feltétele a jelenlegi európai határok sérthetet­lenségének és ezen belül az Odera-Neisse határnak fel­tétlen elismerése az NSZK részéről. Az új kormány akciói­nak megítélésénél termé­szetesen figyelembe kell venni, hogy ez a kormány rendkívül erős belpolitikai nyomás alatt áll. A CDU— CSU már ellenzéki tevé­kenységének első hónapjá­ban megmutatta, hogy rea­litásérzéke és felelősségér­zete az ellenzék szerepében épp oly hiányos, mint kor­mányzása idején! A CDU— CSU ellenzéki tevékenysé­ge ebben a hónapban a leg- reakciósabb soviniszta ér­zelmek és a szovjetellenes hisztéria felkorbácsolását szolgálta. A szociáldemok­raták vezetése alatt álló új kormány értékének és élet- képességének éppen az a legnagyobb próbája, hogy meghajlik-e a CDU—CSU demagógiája előtt, vagy szembeszáll vele. A Brandt- kormány egyhónapos tevé­kenysége után világos, hogy az új kormány csakis akkor szilárdíthatja meg nemzetközi tekintélyét, ha belpolitikailag is támadás­ba megy át és nem mene­kül elvtelen kompromisszu­mokba a CDU—CSU ellen­zék nyomása elől. Utazik az alelnök „Agnew alelnök decem­berre tervezett ázsiai kőr­útjának célja: annak a fo­lyamatnak a megállítása, hogy az ázsiai „szövetsé­gesek” elhatárolják magukat az Egyesült Államok viet­nami katonai kalandjától’' — írja Ivan Scsedrov a Prav­da keddi számában. A vietnami konfliktus „vietnamizálásának” Nixon el­nök által hirdetett politikája az agresszív háború foly­tatását célozza, és e háborúban a Pentagon ázsiai zsol­dosai még inkább az ágyú töltelék szerepét játsszák. Je­lenleg több mint 70 000 dél-koreai, thaiföldi, ausztráliai, új-zélandi és fülöp-szigeti katona harcol Dél-Vietnam- ban amerikai tábornokok parancsnoksága alatt. A háború kiszélesítésének új tervei növekvő tiltako­zást keltettek Délkelet-Ázsiában, különösen azokban az országokban, amelyek katonái máris az amerikai impe­rialista agresszió malmában őrlődnek. A mocskos há­ború ellen indított tüntetések és sztrájkok hullámai vé­gig söpörtek Ausztrálián, Üj-Zélandon és más ázsiai országokon. Ezt kénytelenek tekintetbe venni az illető országok kormányai is. Ezért kételkedünk abban — írja befejezésül Ivan Scsedrov —, hogy Agnew ázsiai körútja gátat vethetne az Egyesült Államok dél-vietnami háborúját ellenző mozgalom kiszélesedésének.

Next

/
Thumbnails
Contents