Petőfi Népe, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-25 / 273. szám
1969. november 25; kedd 5. oldal FALUMÚZEUM 6. Átkelés a Dunán Hazánk felszabadításába 1944 novemberében bekapcsolódtak a Tolbuhin marsall vezette 3. Ukrán Pront csapatai is. A belgrádi hadművelet befejezése után ezek a csapatok a Dráva—Száva között nyomultak előre, majd no- ' vember 7-ón Apatín, két nappal később pedig Batina köizetében megkezdték az átkelést a Dunán. Velük szemben a túlsó parton viszonylag kis erők: a „Brandenburg” harkocsi- eeoport, a 31. SS gyalogos hadosztály, a magyar 54. portyázó osztály és a lépcsőzetesen beérkező 44. „Hoch und Deutschmeister” hadosztály egységei védték. Az átkelést jobbára csak éjszakánként tudták végrehajtani. A német ágyúk és akt«avet5k ugyanis nappal állandóan lőtték, a repülők pedig bombázták az egyetlen pontonhidat, a két gőzkompot és a mocsaras terepen hozzájuk vezető utat. Nehezítette a helyzetet az is, hogy a folyó több helyen átszakította a gátat és elárasztotta az ellenséges állások megközelítési útjait. Elsőként néhány század kelt át a parton talált ladikok és a helyszínen készített tutajok segítségével. Az általuk elfoglalt két kis hídfőben azután több mint két héten át elkeseredett harc tombolt. Előnyomulása során Dolgo- polov százados zászlóalját a szemközti magaslatról erős tüzérségi és aknavető tűz árasztotta el. A támadás elakadt. Lazarev vezérőrnagy, a 19. lövészhadosztály parancsnoka látta, hogy a németek a magaslatról az egész hadosztályt megállásra kényszeríthetik. Ezért utasította a századost: jobbról, a vizzel elárasztott terepen kerülje meg és meglepetésszerű rajtaütéssel foglalja el az ellenséges támpontot. Dolgopolov zászló- alja mellig érő hideg vízben két kilométert gázolt előre, magával cipelve a golyószórókat, aknavetőket és a lőszert. A németek oldalába kerülve tüzet nyitottak és megrohamozták őket. Csapásuk váratlanul érte a támpont védőit, akik nagy veszteségek után kénytelenek voltak visszavonulni. Ilyen harcok közepette egyesítették a két hídfőt november 23-ra az 57. hadsereg csapatai, s ezzel biztosítottak a 3. Ukrán Front összes erőinek átkelését a Dunán. Ezt követően az 57. hadseregnek Nagykanizsa irányában kellett támadnia. A Mohács—Dunaszekcső vonalára felzárkózott 4. gárdaKadsereg feladata volt ugyanakkor csapást mérnj Székesfehérvár felé. A német hadvezetés kapkodó intézkedésekkel igyekezett megelőzni a szovjet támadás kibontakozását, amely egyfelől a balkáni csapatainak visszavonulását és a zalai olajmezőket, másfelől a Budapest védelmére létrehozott csoportosítását fenyegette. Jugoszláviából a Dunántúlra rendelte a 2. páncélos hadsereg törzsét, s megbízta a Balaton—Dráva közötti a re vonalszakasz védelmének megszervezésével. A hadseregparancsnok, De Angelis tüzérségi tábornok azonban nem sokat segíthetett a kialakult helyzeten. Meglevő erői elégtelenek voltak a feladat megoldására, s más arcvonalakról megerősítésül átcsoportosított hadosztályokat pedig érkezésük sorrendjében, részenként kényszerült harcba vetni. Ezek a német csapatok szívósan védeekeztek, sőt ismételt ellenlökésekkel, és a lakott helységekben erősen megkapaszkodva ’ mindent elkövettek a szovjet előrenyomulás megállítására. Próbálkozásaik azonban kudarcot vallottak, Sarehin vezérezredes 57. hadseregének 6. gárda lövészhadteste és a 4. gárda hadsereg 41. gárda lövészhadosztálya már november 26-án kiverte a 44. gránátos hadosztályt Mohácsról. Három nappal később az 57. hadsereg Pécset, a 4. gárda hadtest pedig Bátaszéket szabadította fel. E harcokban a 44. gránátos és a 31. SS gyalogos hadosztály csaknem teljesen félmorzsolódott. Richard Schultze őrvezető a 44. haosztályból, fogságba esése után erről így beszélt: „A hadosztályunk által elszenvedett veszteségek iszonyúak. így például a 131. ezredben, ahová engem mint rádióst osztottak be, kétnapi harc után mindössze 26 fő maradt”. Bátaszék—Abaliget között hatalmas rés keletkezett a német védelemben. Lezárásával hiába kísérleteztek a 71. gyalogos, a 118. vadász és az 1. hegyi hadosztály beérkező egységei. Délnyugat, nyugat, északnyugat és észak felé széles arcvonalon megállíthatatlanul törtek előre a szovjet csapatok. December 1-én az 57. hadsereg 6. gárda lövészhadteste felszabadította Dombóvári és még aznap este több ponton átkelt a Kapos folyón. Helyenként a németek erős tűzzel igyekeztek az átkelést megakadályozni. Ez történt Döb- rököznél is, ahol néhány géppuska sűrű golyózáporral szinte minden mozgást lehetetlenné tett. Perever- zev gárdista önként vállalta, hogy elhallgattatja az egyiket, s a többire is rögtön akadt jelentkező. Úszva haladtak a túlsó part felé a tűzesőben. Partot érve a géppuskafészekhez kúsztak és kézitusáham megsemmisítették a kezelőket. Ezután a fegyvereket a mögöttes állásokban levő németek ellen fordították, s megtörték azok ellenállását A szovjet egységek most már akadálytalanul végrehajthatták az átkelést. Az 57. hadsereg december 4—7. között elérte a Balaton déli partja, Marcali, Nagybajom, Barcs, Dráva vonalát. Ez a terep- szakasz fontos része volt az úgynevezett „Margit-ál- lás”-nak, amelyre az egész dunántúli német védelem támaszkodott. A „Margit- állás” Balaton—Dráva közötti szakaszát a 8. tábori póthadosztály, rögtönzött ! karhatalmi alakulatok és tüzérség védte ebben az időben, mögöttük pedig a 2. német páncélos hadsereg 22. hegyi és 68. gyalogos hadteste vonult fel. Ezeknek az erőknek a támadásával számolva, a szovjet főparancsnokság december 6-án az elért szakaszon védelemibe rendelte az 57. hadsereget, hogy ily módon biztosítsa a 4. gárda hadsereg támadását északi irányban. Zaharov vezérezredes 4. gárda hadserege december 2-án Szekszárd, másnap pedig Dunaföldvár gyors elfoglalásával megakadályozta, hogy az ellenség a Sió-csatorna mentén húzódó „Jenő-áilás”-ban halogató védelmet hozzon létre. Gyorsan mozgó csapatai merészen betörtek a német—magyar hadosztályok oldalába és hátába, feldarabolták védőszakaszalt, s nem engedték, hogy a lakott helységekben megkapaszkodjanak. December 9-re a hadsereg a Velenceitó és a Balaton között megközelítette a „Margit- állás” vonalát. Itt beszüntette az előrenyomulást, hogy megfelelően felkészülhessen a védelem áttörésére és Budapest teljes bekerítésére, együttműködve a 2. Ukrán Pront csapataival. Következik: A gyűrű bezárul. A megye egyik legszebb falumúzeuma a dunapataji. a múlt századi parasztházat több min 300 korabeli bútorral és használati tárggyal rendezték be. (Pásztor Zoltán felvétele.) Sok könyv —szűk helyen Délután 5 óra. Szinte egymás kezébe adják a kilincset a Katona József megyei könyvtár látogatói. A tenyérnyi helyiségre illik a közmondás: két embernek ki kell jönni, hogy valaki bemehessen... Percenként érkeznek, s hónuk alá csapott kötetekkel távoznak a könyv barátai a kecskeméti megyei könyvtárból. Találomra megkérdeztem egy vasutas egyenruhás férfit, milyen könyveket szenet olvasni? — Kis fantáziával ráfogható, hogy foglalkozásom „szakirodalmát” szeretem — mosolyog hozzá Polgár Imre. — Jegyvizsgáló vagyok a MAV- nál. Nagyon sokat utazom, általában Bács megyében. Ha ráérek, ezt a „szűk teret” útleírásokkal, úti jegyzetekkel, naplókkal bővíteni ki. Két éve rendszeres látogatója vagyok a megyei könyvtárnak. Mindig Egyszerű kis ügyek Lehet, hogy Gáspár Margitnak A múzsák neveletlen gyermeke című könyve nagy sikert aratott, én mégsem kaptam hozzá kedvet, hogy elolvassam. Ehelyett inkább enyhe kedvetlenség fogott el szombaton este. Bosszan- kodást, szigorú kritikusi dörgedelmeket nem érdemel, hiszen kis ügy. De mégis megkérdezem: olyannyira féltenünk kellene az operettet a kimúlástól, hogy már a tévé is „beszáll” segíteni a mentőakcióba? Persze a négyrészesre tervezett propaganda-hadjáratnak még csak az első részét láthattuk. Mondjuk, hogy ebből nincs jogom megítélni az egészet. S nem Is bocsátkozhatom felelősséggel jóslásokba a dolog végkifejletét illetően; Esetleg a végén mégiscsak bevallják majd a sorozat szerkesztői, hogy nem akarják ők felmagasztalni az operettet, nem is akarták ránktukmálni, kelendő az anélkül is, túlságosan is ... Ám nekem már ez az első sem nagyon tetszett. Az ellenségei gyakran, talán jobb ügyhöz méltó buzgalommal igyekeznek kipellengérezni az operettet, lehet, jómaguk azonban akkor sem érdemlik meg a pellengért. Nekik van igazuk. Mit tud felmutatni maradandót az operett? Offen- bacht, Lehárt, egy tucatnyi nevet és néhány tucatnyi szép melódiát, elvétve egy-egy igényesebb, épkézláb mesét. Ezek viszont szinte elvesznek a tengerben, ami elborítja a színházak műsorát, s azt a tévhitet kelti a gondolkodni rest nézőben, hogy most „műélvez’’... Tessék! Mégis fedbosz- szankodtam. Pedig csak annyit akartam mondani, hogy legalább ne szombaton este népszerűsítené a tévé az operettet, amikor a legtöbben nézik a műsort. Sokkal jobb ügy volt Fehér Klára Egyszerű kis ügy című komédiája ugyanaznap este. Fehér Klára a mindennapok eleven szemű és csipkelődő kedvű megfigyelője. Mindig jobbító szándék munkál benne. Jóságos óvónéni ő, aki ki nem fogy az ötletekből és a törelemből. Ügy dorgál, hogy mi, apróságok nem dacoskodunk, hanem megfogadjuk: Becs’ szavamra, Klári néni, ezután jó leszek. A korán fekvők sajnálhatják, hogy a tv-híradó második kiadása után kikapcsolták a készüléket. A Három topolyafa című szovjet filmet szombat éjszakai előadásban tűzték műsorra. Témája látszólag ennek is egyszerű kis ügy. Egy jótét lélek falusi fiatalasszony felutazik Moszkvába, ahol az ő köreiben soha hem ismert, férfi és nő között számára merőben új kapcsolattal találkozik: a gyengédséggel. Előbb meg sem érti. Csak lassan ébred rá, hogy miben élt eddig. Szakítani ugyan nem tud a múltjával, az ő erkölcsi világában bármilyen rideg és önző férjet otthagyni bűn — de kitörölhetetlen nyomot hagyott benne az új emberi kapcsolat emléke, s talán majd a lánya már nem lesz olyan kiszolgáltatott pária a házasságában, mint ő. Kis ügy, hogy az embernek joga van a boldogsághoz? Nem, nagy ügy. Tatjana Lioznova rendezőnő szépséges, fájdalmas, tisztaszavú műve megérdemli, hogy a televízió alkalomadtán újra műsorra tűzze, legközelebb forgalmasabb adásidőben. Mester László A páncélvanat érkezik Az 1919-es dicsőséges honvédő harcokban részt vett legendás hírű 12-es páncélvonat november 29- én 8 óra 15 perckor a kecskeméti Nagyállomásra érkezik. A városi úttörőelnökség. a Kecskeméti Zrínyi Hona Általános Iskola honvédelmi százada és a néphadsereg helyi alakulatai fogadják. A járási és a kecskeméti úttörőcsapatok az előre meghatározott rendben látogatják a Vörös Hadsereg harcainak immár legendássá vált páncélvonatát figyelemmel kísérem az új könyvek megjelenését de ezeket csak hónapok múlva találom meg, itt a könyvtárban. Szerintem valahogyan meg kellene gyorsítani a beszerzést. — Az ellátásban szerintem nincs hiba — fűzi tovább e gondolatot Puruczki Éva diáklány. — Jelenleg negyedikes gimnazista vagyok, érettségi után a műszaki egyetemre jelentkezem. Elsősorban a matematikai szakkönyvek érdekelnek. A könyvtárban a legújabb köteteket is megtalálom. Éva elmondta, hogy először mindig átböngészi azokat a könyveket, amelyeket kölcsönöz. Szakkönyveknél ez hosszabb időt vesz igénybe, szívesen leülne, de a csupán 8—lü fotel mindig foglalt. — Tudok róla, hogy a közelmúltban több fórumon is elhangzottt: új helyiség kellene. Kecskeméten nagyon sok diák tanul, akik a délutáni órákat szívesen töltenék a könyvtár olvasótermében. Itt olvasni, tanulni is lehetne. Nemrég megnéztem a veszprémi könyvtárat. Az állomány jóval kisebb a kecskemétinél, de a szép, tágas helyiségeket, az olvasótermet irigylem a veszprémiektől. — Két éve Kecskeméten tanulok, most iratkozom be a könyvtárba — kezdte a beszélgetést egy fiatalember. — A műszaki főiskola hallgatói közül nagyon sokan innen kölcsönöznek könyveket. A házi könyvtárunkból zömmel szakirodalmi könyveket veszünk igénybe. A főiskolán kevés a szépirodalom. Németh József csalódott, amikor felkereste Kecskeméten a Kossuth téren levő megyei könyvtárat. Egy fiókkönyvtárnak is szűkös lenne az itteni hely. — Tökéletesen egyetértek a fenti véleményekkel: szorít a helyhiány — mondta Kovács Pál könyvtárigazgató-helyettes. — M0st már a megyei tanács vb határozatában szerepel, hogy a következő ötéves tervidőszakban fel kell építeni az új megyei könyvtárat. Tárnái László
