Petőfi Népe, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-21 / 270. szám

1969. november 21, péntek 5. oldal 3. Felszabadul a Tiszántúl A sikertelen kiugrá­si kísérlet után a 46. had­sereg is megújította táma­dását, és október 22-ig el­érté Csongrád—Baja vo­nalát. Ezzel kedvező hely­zet alakult ki a hadműve­letek kifejlesztésére Buda­pest irányába. A német főparancsnok­ság látta, hogy a „Dél” hadseregcsoport helyzete katasztrofálissá vált és in­tézkedéseket tett annak el­hárítására. Friessner vezér- ezredes még Debrecen el­vesztése előtt megkapta Hitler október 17-én kelt „Vezéri parancs”-át, amely feladatául szabta: „Hiúsít­sa meg az ellenségnek' azt a szándékát, hogy a had­seregcsoportot délről, dél­keletről és az Erdős-Kár­pátokból mért koncentri­kus csapással megsemmi­sítse”. Friessner a parancs értel­mében október 19-én reg­gel a IV. páncélos hadtest­tel Kisújszállás és Mező­túr irányába csapást mért az 53. hadsereg védelmére a szolnoki hídfőből. Táma­dásával erők elvonására akarta kényszeríteni a 2. Ukrán Front parancsnok­ságát Debrecen alól. illet- vet a nyíregyházi irányt szándékozott tehermentesí­teni. Ért is el kezdeti ered­ményeket. de eredeti Szán­dékát nem tudta megvaló­sítani. Malinovszkij mar­sall ugyanis a iobbszámy- ról korábban átcsoportosí­tott 7. gárdahadsereggel és a 6. gárda-harckocsihadse- reggel megerősítette a szol­noki irányt. Ezek a csapa­tok október 26-ig nemcsak felszámolták a német tá­madás következményeit, hanem a hídfőből is kiver­ték az ellenséget, és Tisza­füredtől Csongrádig szilár­dan tartották a Tisza vo­nalát. A szolnoki irányban kifejtett erőfeszítésékkel egy időben a németek he­ves harcokat kezdtek Nyír­egyháza térségében is. hogy a város visszafoglalásával lehetővé tegyék a Wöhler- hadműveleti csoport kivo­nását a Tisza mögé. Friess- ner október 20-án elhatá­rozta. hogy a III. páncélos hadtesttel Hajdúdorog— Hajdúnánás körzetéből csa­pást mér Nagykálló irá­nyába. s ugyanerre utasí­totta a visszavonuló 8. had­sereg XXIX. hadtestét is, amely Nyírbátor—Mária­pócs vonalát érte el. Pol­gárnál ugyanakkor a IX. magyar hadtestnek kellett aktív harctevékenységet ki­fejtenie, a Tiszáig jutott szovjet csapatok ellen. A csapás október 22-én délután kezdődött, s más­nap éjjel 1 órakor Nagy­kálló körzetében találkoz­tak a keletről és nyugatról támadó német csapatok. Ezt a sikert nem volt ne­héz elérniük. A visszavo­nuló 8. hadsereget üldöző 27. hadsereg ugyanis a ne­héz, erdős-hegyes terepen nem érte el a számára ki­jelölt terepszakaszt, így közte és a Plijev-csoport között egy nyitott folyosó maradt, amelybe szinte akadálytalanul nyomulhat­tak be a német csapatok. Nehéz helyzetbe kerül­tek Plijev tábornoknak a hetek óta tartó harcokban :1 fáradt és megfogyatkozott csapatai. Az ellenség min­den erejét megfeszítette, hogy bekerítve szétzúzza őket és visszaverje a köze­ledő 27. hadsereg támadá­sát is. Számára a siker, a Nyírbátor—Nagykálló—Űj- fehértó—Hajdúdorog te­repszakasz megtartása lét- fontosságú volt. ez magya­rázza a küzdeiem rendkí­vüli hevességét és elkese­redettségét Nyíregyháza térségében. Malinovszkij marsall azt a feladatot állította a lo­vas-gépesített csoport és a 27. hadsereg elé, hogy kí­vülről és belülről támadva törjék át az ellenség arc­vonalát. A Plijev-csoport október 24-én erői egy részével el­hárította az ellenség ismé­telt rohamait, két hadosz­tályával pedig Nyíregyhá­za körzetéből csapást mért Nagykálló ég Hajdúdorog felé. A 27 hadsereg ugyan­akkor délkeletről, délről és délnyugatról támadott Nyír­egyháza irányába. Az együttes tevékenységnek az ellenséges arcvonal feldara­bolását kellett volna ered­ményeznie. A támadás azonban nem járt sikerrel. A hallatlan szívóssággal védekező német csapatok súlyos veszteségek árán meghiúsították a lovas-gé­pesített csoport ég a 27. hadsereg egyesülési kísér­letét. A helyzet óráról órá­ra feszültebbé vált. Malinovszkij marsall október 24-én éjfélkor új parancsot adott: Nagykálló elleni támadásra utasította a 27. hadsereget és a lo­vas- gépesített csoportot. A szovjet csapatok ezúttal is sorozatosan rohamozták az ellenség védelmét, de erőik nerrj bizonyultak elegendő­nek a feladat végrehajtá­sára. A frontparancsnok sem rendelkezett bevethető tartalékkal, hogy segítse nehéz körülmények köze­pette küzdő csapatait, a né­met parancsnokság ugyan­akkor állandóan növelte a Nyíregyháza irányában te­vékenykedő erőit. Még három napja foly­tak a sikertelen kísérletek, mikor Malinovszkij marsall október 26-án éjjel 1 óra után utasította Plijev tá­bornokot: „A 3. gárda lé- gideszant-hadosztályt és a 3. harckocsidandárt, hagyja vissza Nyíregyházán kör­körös védelemben, és ösz- szes többi erőivel 44. X. 26- án 20.00-kor a 27. had­sereggel való egyesülés cél­jából mérjen csapást Nagy- kállóra.” Plijev altábornagy há­rom hadteste 26-án dél­után kezdte meg a parancs teljesítését. Súlyos harcok­ban kitörtek a gyűrűből és 27- én Balkány térségében összpontosultak. A kitörést Nyíregyházán biztosító 3. gárda légideszant-hadosz- tály ugyanaz nap Geszteréd körzetébe vonult vissza. Nyíregyháza az ellenség kezébe került. A „Dél” hadseregcsoport végül is kierőszakolta a visszavo­nulás lehetőségét a Tisza mögé. Eközben olyan je­lentős veszteségeket szen­vedett. hogy Friessner ve­zérezredes Guderianhoz in­tézett levelében megállapí­totta; „A hadseregcsoport helyzete válságos’’. A visszavonuló el­lenséget üldöző szovjet csa­patok október végéig befe­jezték a Tiszántúl felsza­badítását. Ezzel területi bá­zist teremtettek a demokra­tikus magyar államiság megszületésére, és a dolgo­zó nép új honfoglalása szá­mára. Következik: irány: Budapest! Több mint tízezer fiatal a továbbképző iskolákban ötszáz továbbképző is­kola működik az ország­Jelena Ivanoyna Malihina műfordító Franciaország legjelentősebb irodalmi díjával, a Goncourt- díjjal Félicien Marceau-t — valódi nevén Luis Carette-etf — tüntették ki Creezy című regényéért. A szerzőnek a To-( jás és A jó leves című színdarabja magyarul is megjelent.1 — Miért éppen ez* vá- lasz tóttá? — Megtetszett. Mást nem tudok mondani. Szép nyelv. — Tudjuk, hogy műfor­dító. Kérem, mondjon er­ről valamit olvasóinknak! — A moszkvai szépiro­dalmi könyvkiadóban dol­gozom. Először Arany Já­nost fordítottam oroszra. Azután a*többi klasszikust: Vörösmartyt. Adyt, Radnó­tit. Azt mondanom sem kell talán, hogy nagyon megszerettem őket. — Mióta fordít magyar műveket? — Tizenhárom éve. — A mai irodalomból is ültetett már át valamit oroszra? — Hogyne. Sánta Ferenc Húsz óráját, és Fekete Gyula kitűnő könyvét. Az orvos halálát. És legutóbb Németh László Gyász cí­mű regényét. És egy Ter- sánszky-művet Ez nagyon nehéz munka volt; a sajá­tos, eléggé nehéz, különös nyelvezet rendkívüli fel­adatokat rótt rám. — EpiUtette Németh Lászlót. Ismeri őt szemé­lyesen is? — Ismerem. És szeretem, mint ember is kitűnő. Nemcsak okos. de bölcs is. Minden idegével a társada­lom problémaköreiben él. Igazi szellemi izzás az egész ember. És milyen nagy író* — Hogy tetszik Kecske­mét? — Szép város. Eljönnék ide máskor is. — Visszavárjuk! Varga Mihály ban, s ezekben — a leg­frissebb adatok szerint — több mint 10 000 fiatal is­merkedik a mezőgazdasági, illetve ipari szakmák alap­fogalmaival, s végez gya­korlati munkát termelő­szövetkezetekben, illetőleg ipari bázisüzemekben. A továbbképzők közül 400 mezőgazdasági, 100 pedig ipari jellegű. A kerettan- tervek lehetőséget nyújta­nak arra, hogy a helyi igé­nyeknek és munkaerő-szük­ségletnek megfelelően bár­mely termelőágazathoz kapcsolódó továbbképző is­kolát szervezzenek. Amint a Művelődésügyi Minisztériumban elmondot­ták, a továbbképző iskolák a munkaerő-utánpótlás szempontjából is figyelem­re méltó szerepet töltenek be. Kiskörösön például he­lyi állami, valamint szö­vetkezeti gazdaságok fog­lalkoztatják a mezőgazda- sági jellegű továbbképző iskolában végzett fiatalo­kat A' szovjet kömyvkiállitás megnyitó ünnepségére jött el Kecskemétre. Az első mondat, amit hallottam tő­le, ez volt: — Boldog föld. ahol ilyen virág terem! — és az asztalon levő szegfű­csokorra mutatott. A másik, amit gyorsan el kell mondani róla: hi­hetetlen fiatalosság. Senki nem hitte el neki, hogy egyetemista lánya van. Va­laki azt mondta kedvesen: azt hitte. 6 az egyetemi hallgató még. — Jó lenne! — mondja nevetve, de hozzáteszi; így isi jó. Szeret élni. dolgozni, kedves társalgó, jó vitat­kozó. elevenen-élesszemű, kitűnő megfigyelő. — Hol tanult meg ilyen jól magyarul? — Az egyetemen. — Magyar szakos? — Az is. Am először an­gol—spanyol szakon végez­tem. Azután kezdtem a haa- gyart. Félicien Marceau Goncourt-díias Horkolásgátló gumiszalag Üj horkolásgát­ló szerkentyű röp­pent fel a találmá­nyok egére. Horko­lásgátló ... Chh! Hahotáznom kell. Ügy vagyok ezek­kel a testi-lelki fi­camainkat korri­gálni hivatott ta­lálmányokkal, hogy nem hiszek ben­nük. Mint például a csodálatos hainö- vesztő fluidumok- ban sem. Nem pe­dig azért, mert tör­ténelmi bizonyíté­kaim vannak rá, hogy — kár a ben­zinért. Nem olvastam még át részletesen az első magyaror­szági (latin nyelven írott) hírlapot az 1705-ben megjelent Mercurius Hungari- cus-t. de a nyakam tenném rá. hogy már abban is kö­zöltek reklámhirde­tést a „legújabb és legbiztosabb” haj­növesztőszerről. Gondolom, az ak­kori legkiválóbb grafikusművész a szöveg mellé alkot, ta a Fejedelem ne­mes profilját, hang­súlyozva persze a Mányoki-festmé- nyen is megcsodált omló hajzatot. Az ajánlás — vélem — így kezdődhetett: ..Akarja, hogy fény­lő kopaszságát ily dús hal ék váltsa fel egycsapásra ? Hasz­nálja mindent meg­oldó oldatunkat!” Azért gyanítom mindezt mert le­véltári. könyvtári búvárkodásaim so­rán — akadtak lé­gyen kezembe a legkülönbözőbb nyelvű és korú saj­tótermékek —. az 1804-es hírlapban éppúgy a század „legcsodálatosabb találmányaként” hirdették a hajnö­vesztő szereket mint a száz évvel későb­bi újságokban, vagy a mostaniak­ban ... Viszontag mind több a kopasz ember korunkban is. így vagyunk a horkolásgátló mód­szerek, készülékek testgyakorlatok fel­találásával is. Mi­óta az első ember arra riadt fel. hogy a másik hangosan horkol, ugyanúgy szíve vágya valami ellenszer felfedezé­se. mint a kopaszok népes társadalmá­ban a megbízható hajnövesztőszeré. S alighanem az az ed­dig örökéletűnek mutatkozó hadi­helyzet. hogy a csücsögésnél hatásosabb horko­lásriasztót aligha találtak ki. Ismer­jük. ugye a mód­szert? Csak az új­szülöttek kedvéért említjük; abból áll. hogy amikor tár­sunk húzni kezdi a bőrt a fagyon, akik ielen vagyunk, avagy felébredtünk a támadásra, becé­ző csücsögésbe kez­dünk. Tapasztal­hattuk hogy rövid pillanatok múlva a horkoló ember­társ csámcsogni, nyámmogni cup- pogtatni kezd, mammog is hozzá, majd elhallgat. Mindaddig, míg új­ra nem horkol. S akkor jönnek nekünk azzal hogy a Nürnbergben (NSZK) most meg­rendezett nemzet­közi találmány- és újdonságkiállításon bemutatták a „ga­rantáltan megbíz­ható” horkolásgát­lót. Nem más ez. mint egy fej-gumi- öv. melynek köze­pét alkotója belül nem túlságosan ke­mény anyagból ugyan, de tüskésen bélelte ki. A ve­zérmotívum pedig ehhez a kivitelhez az a régi megfigye­lés hogy a horkoló akkor horkol ha alvás közben hátá­ra fekszik. Namár- most. Ez a fejre al­kalmazható gumiöv mindaddig nem macerái ja tulajdo­nosát. míg az egyik vagy másik oldalá­ra fordulva veri be a szundit. Mihelyst azonban a hátára fekszik, az öv tüs­kéi enyhén szólva kellemetlenül bi­rizgálják koponyá­ja hátsó részét, mi­re a páciens feléb­red ... Haha! Ez a feltaláló el­maradt egy brosú­rával. Nem veszi észre, hogy az atomkor az alvás mechanikájában is forradalmi válto­zást hozott. Nem csak aludni de horkolni is a tele­vízió mellett tu­dunk legédesdedeb- ben. Márpedig ezt általában — sőt zömmel — ültő­helyzetben produ­káljuk. azaz nem hogy hanyatt nem fekszünk, de meg­számlálhatatlan " esetben előre kó- kadt fővel dulmo- lunk. Még azt sem lehet mondani, hogy annyiunknak van speciális tévé­néző fotelja, amely­ben esetleg bekö­vetkezik a koponya hátsó részének ta­lálkozása a függő­leges támlával... Ezek után mit kezdiünk azzal a tüskés fejövvel? Azt azért a felta­láló sem kívánhat­ja. hogy tévénézés előtt övezzük fel magunkat a tüskés gumiabronccsal. s tarkónk mögé az ing alá — mondjuk egy vasalódeszkát dugjunk, hogy mi­kor a tévéműsor alatt elaludván elő­re. vagy hátra dő­lünk. a deszka ál­tál belénk nyomott tüskék felriassza­nak bennünket hor­kolásunkból. Egyelőre nem a tüskés gumiöv a legmegbízhatóbb hotkolásgátló a té­vékészülék előtt el- alvó nézőnek. Egy­szerűbb és bizto­sabb minél több alvásgátló műsor beiktatá­sa. Tóth István

Next

/
Thumbnails
Contents