Petőfi Népe, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-19 / 268. szám

Í9<J9. november B, szerda I 5. oldal Kecskeméti beszélgetés Sőtér István akadémikussal Tóth Sándor: És jöttek a felszabadítók = Huszonöt it. Ennyi M6 lelt el (elszabadulásunk óta. == Bizonyos, bogy 23 év alatt formálódnak, alakulnak az em- = lékek is. Akkor háborü dúlt a Földön... Véres, kegyei­ig len harc a fasizmus ellen. Ügy tartják, az idő gyógyítja == a sebeket, az emlékek halványulnak. A háború emléke = más, sebei nehezen forrnak, emlékei kitörölhetetlen nyo- = mókát hagynak az emberekben. Ezért kell emlékezni... Most, a negyedszázados évfordulón felidézzük e har- = cok történetét. A krónikás ezúttal hadtörténész, aki a = történelmi idők katonai eseményeit foglalja egységes és = áttekinthető keretbe. A vörös Hadsereg, a felszabadítók |§: harca tárul elénk hazánk térképén, a csapások és ellen- = csapások tűsében. A háborús generációnak éppúgy, mint = az Imént felnőtt nemzedéknek több ez mint olvasmány, s Ez maga a máig érd történelem. L 4 „ Cigánybáró* hadművelet elmarad — A Katona-témák ki­aknázatlanok. Talán ezért is nem hagy nyugton en­gem sem, ugyanúgy mint másokat, akik szerelmesei lettek ennek a témának. Például a kecskeméti Orosz László barátom. Az ö kutatásai nagyon haszno. sak. Igazi szakértő, büsz­kék lehetnek rá. — A professzor úr nem először van városunkban, Kiket ismer nálunk? — Több alkalommal is jártam itt. - Elmondhatom, hogy mindig kellemes em­lékekkel távoztam. Egyet­len itt-tartózkodásomat említeném most meg: azt, amikor néhány évvel ez­előtt Guillevic-kel, a neves francia irodalmárral együtt' jöttem, ö József Attila legjobb népszerűsítője Nyugaton. Akkor először járt Magyarországon. Mind­járt Kecskémére hoztuk el. Tóth László volt a házi­gazdánk. És micsoda házi­gazda volt! — Jól ismerte Tóth Kari bácsit? — Ki nem ismerte öt? Azt hiszem, mindenki, aki A szovjet központi könyvkatalógus a területi kiadók által 1969-ben orosz nyelven megjelentetett könyveket tartalmazza. A Szojuzknyiga, a szovjet könyvkereskedelmi centrum bocsátotta ki 14 szövetségi köztársaság 57 kiadójának rövid ismertetésekkel kísért jegyzékét 550 oldalon. 1644 könyvről. Megkerestem az Ukrán SZSZK 18 helyi kiadója kö­zött testvérvidékünk, a Krími- terület Krím elneve­zésű kiadóját. Az orosz nyelvű könyvtermés 1969- ben itt 24 tételt tesz ki — összesen közel háromnegyed millió példányban. A legki­sebb példányszám: kétezer (a könyv a lyukkártyás rendszereknek a termelés irányításában való igen ef­fektiv felhasználási formáit ismerteti), a legnagyobb: 200 ezer. ez az élete végén Krímben élt szovjet író­klasszikus. Alekszandr Grin válogatott műveit tartal­mazza. A témák változatosak: polgárháború: a világhábo­rú partizánhősei; a Lenin nevével kapcsolatos ipari és kulturális intézmények mű­ködése; a pártmunka külön­böző területei. (A pártakti­visták kiskönyvtára sorozat hat brosúrájában); Jevpa- torija útikalauz; a krími természet kutatásának úttö­rőig egy kiváló autóbuszso­főr munkatapasztalatai (ZIL—127-es gépén 12 év alatt 2 millió km-t tett meg generáljavítás nélkül!); ínyencek szakácskönyve 600 halételről; szőlőültetvények védelme a kártevőktől és Pablo Picasso ügyvédje Párizsban közöl­te, hogy a világhírű mű­vész nem engedi „Guerni­ca” című festményének Spanyolországba szállítását mindaddig, amíg Franco uralmon van. A Guernicát jelenleg a Neic York-i mo­dern művészetek múzeu­mában őrzik. valamit is számított az el­múlt évtizedekben a hazai irodalmi életben. Sőt, még külföldön is, sokan. Főleg a sakkozók, sakkszakembe­rek, de az irodalmárok is, művészek is. Jelentős, nagy ember volt. Itt kérdezem meg: foglalkozik valaki a helybeli kutatók közül az életével? — Ügy tudom, nem — mondom zavartan. (Kicsit szégyenkezve is: miért másnak kell felhívnia er­re a figyelmünket?) — Tóth Lászlót azért is ismertem, méghozzá na­gyon közelről, mivel én a Válaszban kezdtem a munkásságomat. Ismeretes, neki mekkora szerepe volt a Válasznál. Egyszóval: én is sokat köszönhetek neki, mint annyian. Nehéz az ő jelentőségét túlbecsülni! Rendkívüli ember volt, ez nem túlzás! — Mondana mást is még kecskeméti kapcsolatáról? — Talán még egyet: a Mathiász-telepet említe­ném. Különös hatást tett rám, nem tudtam betelni azzal, amit ott láttam. Igazi betegségektől; a jevpatorijai országos gyermekszanatóri­um eredményei stb. Hét szépirodalmi művet kínál a Krím, s közöttük ilyenek vannak, mint Szer- gejev—Censzkij irodalom­mal kapcsolatos cikkei, leve­lei: vagy az orosz-szovjet kultúra kiváló személyisé­geinek visszaemlékezései Csehov nővérére — a „Cse- hov-ház gazdasszonyára”; versantológia a Krím-félszi- get szépségéről: a költők névsora Puskintól a ma élő szerzőkig terjed. Kisiskolá­soknak készül a Patakok cí­mű almanach, mely színes, változatos anyagával a ná­lunk oly népszerű Fiúk. il­letve Lányok Évkönyvére emlékeztet. Befejezésül egy hazai vo­natkozású kiadványról essék szó: a Kárpáton túli terület kiadója 200' ezer példány­ban jelenteti meg azt a kö­tetét, mely 500 magyar házi sütemény receptjét tartal­mazza (Megjegyzés: a ka­talógusért köszönet a kecs­keméti szovjet könyvkiállí­tásnak!) S. P. Tanyán jártunk, a tisza- kécskei Kerekdombon. Az öreg iskolában kipirult ar­cú gyerekek fogadták a várva várt kedves vendé­geket, akik villanyt adtak nekik és a „Televíziót az iskolának” mozgalom kere­tében egy nagyképernyős , készüléket. Az elvégzett munka nyo­mai még frissen dicsérik az alkotókat. Műszakiakat, munkásokat, igazgatókat és a különféle szervek funk­cionáriusait. Közöttük a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat és a kécskei Vegy­ipari Gépgyár szocialista brigádját. Kezük nyomán — társadalmi munkában — épült meg hatszáz mé­ter villanyvezeték, ők sze­relték be az iskolában a hősiesség, ami itt a homo­kon történt az elmúlt év­tizedekben! — Professzor úr, ön so­kat dolgozik: akadémikus, az Irodalomtudományi In­tézet igazgatója, egyetemi tanár, a PEN-klub elnöke. Jut ideje mindezek mellett kutatásokra, írásra? — Nem annyi, mint amennyit szeretnék, de azért jut. — Mondana valamit mos. tani munkáiról? — A romantikáról írok könyvet. Azt vizsgálom többek között, hogy a ma­gyar Sturm und Drang ho­gyan élt tovább a roman­tikában. Ez a kérdés Kato­nát is sok vonatkozásban érinti. Ezenkívül egy Szé- chényi-monográfiát írok. Vannak még terveim, ám ezekről korai lenne nyilat­kozni. — Mit mondana még el nekünk, kecskemétieknek? — Azt, hogy tetszik a folyóiratuk, örömmel ta­pasztaltam legutóbbi ju­goszláviai utamon, hogy ott is jól ismerik, és kedvező vélemény alakult ki a For. rászól. Gratulálok! kapcsolókat, konnektoro­kat. A tanács viszont azt a huszonötezer forintot áll­ta, amelyből a szereléshez szükséges anyagokat vásá­rolták. A televíziót a Szikrai Állami Gazdaság és a Fő­városi Távfűtő Művek dol­gozói vették. Messze tájon, ismeretlen embereknek sze­reztek örömet vele, s te­remtettek jobb feltételeket, az oktató-nevelő munká­hoz, egyszersmind köze­lebb vitték Kerekdombhoz az országot és világot is. Látni kellett volna — le. írni nem tudom — a piros. és kéknyakkendősök ar­cocskáját, ahogyan lesték az először kigyúló villanyt, s néhány perc múlva a l 1944 nyárutó olyan események nyitánya a ma­gyar történelemben, ame­lyek döntő fordulathoz ve­zettek népünk sorsának alakulásában. Ekkoriban a Románia területén szétvert német „Dél-Ukrajna’’ had­seregcsoport maradványait üldözve, hazánk délkeleti határai felé közeledtek a felszabadító szovjet hadse­reg csapatai. A magyar uralkodó kö­rök ebben a helyzetben nem arra gondoltak, ho­gyan óvják meg az orszá­got a háború pusztításaitól. Angolszász megszállásban reménykedve, saját hatal­muk megőrzésére töreked­tek, a szovjet hadsereg el­nagyképernyős televíziót ígéretet is tettek tüstént: jó tanulással készülnek fel az életre, hogy hasznos állampolgárai legyenek a hazának. Aztán szétnéztek még a fővárosi vendégek a tan­teremben és meghallgat­ták az igazgató „bácsi” csendes tervezgetését. Kel­lene dobogó, asztal és szekrény is. Rossz a hinta és a vaskályha kevés me­leget ad. Mindezek további munkára ösztönzik a táv­fűtőket és segíteni akará­sukat bizonyára újabb tet­tek fogják követni, amely­nek eredményeképpen egy tanyai iskolában ismét színvonalasabb és sikere­sebb lesz a tanítás. Horváth Ignác len pedig készek voltak folytatni a harcot a fasisz­ta Németország oldalán. Mozgósították a 2. hadse­reget, amely szeptember 5-én német csapatokkal együtt támadást indított Dél-Erdélyben. Szeptember 13-án Arad—Lippa irá­nyába megindult a IV. had­test is. amely 21-e után, némi Idegészítéssel 3. had­sereggé alakult át. Kezdeti sikerek után a támadás kudarcba fulladt. A Déli-Kárpátok hágóin benyomult szovjet csapatok megállították, majd foko­zatosan hátrálásra kény­szerítették az offenzívában részt vevő német—magyar hadosztályokat. Eközben a 2. Ukrán Pront 53. hadseregének 57. 15- v észhadteste, és a 18. harckocsihadtest kijutott Arad észak-nyugat kör­zetébe. A harckocsihadtest felderítőosztaga Birjuhov hadnagy parancsnoksága alatt, szeptember 23-án reggel magyar földre lé­pett a Battonya délkeleti szélén fekvő erdőcske te­rületén. Másnap az 57. hadtest 228. hadosztálya a déli órákban benyomult Csanádpalotára. és a köz­ségtől a Nagylak 2 km nyugatra levő vasútállo­másig terjedő vonalat ér­te el. Kora délután a 203. hadosztály bal szárnyán harcoló ezrede felszabadí­totta Eleket, a 243. pedig ki­jutott Dombegyháza—Batto­nya délkeleti szegélye vo­nalra. A 18. harckocsihad­test előrevetett osztagai szeptember 24-én este Ke- vermes—Battonya vonalá­ban küzdöttek. Szeptember 25-én az 57. hadtest csapa­tait 16 ellenlökés érte, mely elől a 228. hadosztály Csa- nádpalotáról ideiglenesen kivonta erőit. Másnap azon­ban a szovjet csapatok megújították a támadást, és Csanádpalotával együtt Makót. Dombegyházát, Me­zőhegyest. Mezőkovácshá- zát, Kétegyházát is felsza­badították. A szovjet csapatok ki­jutása az Alföldre, páni fé­lelemmel töltötte el a ma­gyar uralkodó köröket. Hit­ler azonban még optimis­tán ítélte meg a helyzetet. Arra számított, hogy az arcvonal déli szárnyán augusztus 20-a óta szaka­datlanul támadó szovjet erők a hosszúra nyúlt után­pótlási vonalak miatt meg­állásra kényszerülnek, és a tél beállta előtt nem tud­nak új támadó hadműve­letet kezdeni. Emellett fel­tételezte. hogy a szovjet hadsereg a Földközi-ten­gerre nyíló kijáratot akar birtokba venni a Balkán­félszigeten. Hitlernek ezek a remé­nyei szülték a „Cigánybá­ró” hadművelet tervét. En­nek lényegét Guderiap ve­zérezredes. vezérkari fő­nök utasítása így foglalta össze: „A Keleti-Kárpátok vonalának megtartása mel­lett készüljön fel támadó hadműveletre a Déli-Kár­, .-------------------------------------------- Testvérmegyénk kiadója 1969-ben V. M. Néhány hónapja adták át a leninvárosi műemlék ká­polnában megnyílt könyvtárat az olvasóknak, máris az­zal bUszkélkedhet. Besenczi Mihályné. hogy több mint 23 ezer kölcsönző fordult meg a kis könyvtárban. Re­méljük, hamarosan sikerül megoldani a helyiség fűté­sét, és akkor télen is zavartalanul fogadhatja oz olvasni vágyókat. (Pásztor Zoltán felvétele.) Pirosbetűs ünnepen pátokből északnyugat éá nyugat felé előnyomuló el­lenség ellen ... Gyorsköte­lékeit a Tiszától keletre összpontosítsa és Debrecen- dél térségéből lépjen ütkö­zetbe. Először mérjen csa­pást a Kárpátok kijáratá­tól nyugatra levő ellenség­re. vágja el hátsó össze­köttetésétől, majd ezen erők megsemmisítése után élesen délkeletre fordulva nyomuljon előre a Kárpá­tokig és foglaljon el olyan terepszakaszt, amelyet a tél folyamán kisebb erőkkel is meg lehet tartani.’’ A terv végrehajtása érz dekében a német hadveze­tés megkezdte a szeptemJ bér 24-e óta „Dél” elneve­zést viselő magyarországi hadseregcsoportjának: új erőkkel való feltöltését. 1944 október elején a „Dél’* hadseregcsoport ereje 29 hadosztályból és 3 dandár­ból állt, s arcvonalán he-, lyezkedett el az „F” had-- seregcsoport 3 hadosztálya is. Ezen erőkből Hitler sze­mélyes utasítására Debre­cen körzetében négy pán­célos. egy páncélgránátos és egy gyalogos hadosztály, gyülekezett a „Cigánybá­ró’’ hadművelet megindítá­sára. A tervezett öt támadó csoport létrehozása októ­ber 4-re befejeződött Üzemanyagpótlás szüksé­gessége miatt azonban a támadást október 12-ra tűzték ki. v Ám a támadás végrehaj­tására már nem volt lehe­tőség. Hitler ugyanig téve­sen ítélte meg a szovjet hadvezetés szándékát és lehetőségeit. A főparancs­nokság — Hitler reményei­vel ellentétben — a romá­niai sikerek után nem ál­lította le csapatait, hanem már menetközben új táma­dó hadműveletet készített elő. Éspedig nem a Bosz­porusz elfoglalása céljából, hanem Budapest—Bécs irá­nyába, hogy megfossza a német hadigépezetet utolsó hadiipari bázisától. Hat nappal a gánybáró”-hadművelet ter­vezett megindítása előtt támadásba lendültek a 2. Ukrán Front csapatai, hogy megkezdjék hazánk felsza­badítását. Ezzel halomra döntötték Hitlernek a Bal­kán-félsziget kézbentartá­sához fűzött reményeit. A 2. Ukrán Front csapa­tai a támadás előestéjén J acobeni—Régen—Maros- vásárhely—Torda, onnan tovább az aikkori román- magyar határ mentén Nagypélig s Makó nyugat— Fehértemplom vonalában helyezkedtek el. Malinovsz- kij marsall, frontparancs- nok október 2-án hozta meg elhatározását a táma­dás végrehajtására. Ennek lényege: az arcvonal kö- j zépső szakaszán Debrecen —Nyíregyháza—Csap irá­nyába mért főcsapással, és a szárnyakon mért kisegí­tő csapásokkal megsemmi­síti a Kolozsvár—Nagyvá­rad—Debrecen körzetben levő ellenséges erőket; ez­után kijut a Tiszához és segítséget nyújt a 4. Uk­rán Frontnak a Keleti-Kár­pátok leküzdésében, s ked­vező feltételeket teremt a további előnyomuláshoz Budapest—Bécs felé. 1944. október 6-án reggel 6 órakor ágyúk százainak dörgése jelezte a szovjet hadsereg magyarországi felszabadító hadműveletei­nek kezdetét... Következik: A debreceni csata.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents