Petőfi Népe, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-16 / 266. szám
8. oldal 1989. november 16. vasárnap Ne csak keressék, kínálják is az árut Gondolatok egy tapasztalatcsere után A napokban hírt adtunk arról a sok közérdekű témát felölelő kereskedelmi ankétről, amelyet több megye szakembereinek részvételével Kalocsán rendeztek. Gerőcs Istvánt, a megyei tanács vb kereskedelmi osztályának vezetőjét arra kértük, vázolja a tanácskozás lényegét. — Hangvételében és tartalmában is jóval több volt ez az ankét, mint pusztán egy szakma képviselőinek belső vitája — mondotta az osztályvezető. — A megbeszélés célja volt, s ezt dr. Glied Károly, a vb elnökhelyettese is hangsúlyozta megnyitójában: értékelni a reform eddigi szakaszának a piaci viszonyok módosulására ható főbb tényezőit; tárgyilagos összképet nyerni a kereskedelmi ellátottság jelenlegi helyzetéről; végül pedig meghatározni a keresleti-kínálati egyensúly javulását biztosító feladatokat. — Mennyiben felelt meg az ankét ezeknek a célkitűzéseknek? — A résztvevők mindenekelőtt a fogyasztó szemszögéből vizsgálták kereskedelmünk tevékenységét. Ilyen nézőpontból másodlagosak egy-egy kereskedelmi egység belső módszerei — a döntő tényező az, hogy együttesen menynyire eredményesen elégítik ki a lakosság fejlődő igényeit. — Tapasztalható-e általános javulfls az ellátásban? — A kereskedelmi és a termelési szervek vezetőinek jó részére még az a jellemző, hogy keresik, Még drága az atomszív Eugenes Fowler amerikai tudós kijelentette, hogy az atomenergiával funkcionáló mesterséges szív 4—5 éven belül rendelkezésre fog állani bárkinek, ha erre szüksége és hatmillió dollárja lesz. nem pedig kínálják az árut. A választék hiánya mellett helyenként abszolút áruhiány is előfordul. E tekintetben néhány árucsoport kivételével az utóbbi évben alig javult a helyzet. — Leegyszerűsítve, milyen okokkal magyarázhatók a hiányosságok? — Miattuk semmiképp sem szabad kizárólag a kereskedelmet elmarasztalnunk. Gondot okoznak a népgazdaság csak fokozatosan felszámolható feszültségein kívül bizonyos termelési hibák, és persze nem ritkán a kereskedelem rossz számításai, egyoldalú döntései stb. is. A kereskedelemtől viszont elvárjuk, hogy határozott fellépéssel, kényszerítő hatású gazdasági döntéseivel a termelési problémák megoldását is sürgesse. Ezenkívül, mint arról bennünket a belkereskedelmi miniszter tájékoztatott, az ellátási problémák jó részét központi intézkedésekkel is sietnek megoldani. — Miképpen foglalhatók össze röviden a kereskedelemre váró feladatok? — Már a következő félév során igyekeznek megfelelő árualapról gondoskodni a megyénkben rendkívüli mértékben gyarapodó vásárlóerő kielégítésére. Főként ruházati és vegyes iparcikkekből kell bővíteni a választékot, s ezzel párhuzamosan kulturáltabbá tenni a kiszolgálást. Az ankét résztvevői különösen élénk figyelemmel kísérték dr. Varga Jenőnek, a megyei tanács vb- elnökének sokrétű és hasznos útmutatásait, amelyekkel a megye határain is túlmutatva vázolta fel a tennivalókat. Gondolatainak ismertetésére, s az ankéten felmerült néhány egyéb téma elemzésére, vizsgálatára lapunk hasábjain még visszatérünk. J. T. TITOK??? EMI Talán itt készül az atombiztos alsónadrág? Sajnos, nem tudjuk. Az Űjegység Ruházati Ktsz solti telepén nem engedte meg a vezető, hogy munkatársaink fényképes beszámolót készíthessenek munkájukról. Vajon miért? A mosolycsekk Egy mosoly: egy csekk. Egy kacagás: két csekk. Egy mélyről jövő, bugyborékoló nevetés: három csekk. Így kellene bővíteni azt az alapvető elgondolást, miszerint egyes áruházakban a vevők a mosolygó eladónak, aki kedvesen áll a vevő rendelkezésére, mosolycsekket nyújtanak át. Ezeket a csekkeket az eladók összegyűjtik, s akinek a mosolyszámlájára a legtöbb befizetés történik, kiemelt jutalomban részesül ez év végén. Nem rossz üzlet tehát a mosoly, jól fizet. Egy dolog azonban felettébb elgondolkodtat. Vajon mosollyal mindent el lehet intézni? Mert tételezzük fel a következőket. Bemegyek egy üzletbe, s odaállok a pulthoz. A kedves eladó kartársnö forrón, szerelmesen rám mosolyog, hogy bizseregni kezd a szívem tája és már nyúlnék is a mosolycsekkért, amikor megkérdem: — Egy spitzbubit szeret, nék kérem ... Ha lehetne hárommenetest... — Nincs. Elfogyott. Nem is tudjuk, hogy mikor lesz — válaszolja most már kacagva a kedves kis eladónő, hogy két csekket is megér a kedvessége. — És hol kaphatnék másutt? — teszem fel a végső reményt kecsegtető kérdést. — Fogalmam sincs. Azt hiszem, uram, hogy sehol ebben az országban — és máris három csekket kellene adnom, úgy bugyborékol, gyöngyözik fel belőle a nevetés. Miközben engem megőrjít a düh. Mert mit vigyorog ez a nőszemély, miért örül annak, hogy én, a spitzbubira kiéhezett vevő, sehol ebben az országban sem három-, sem egymenetű spitzbubit nem kapok? ... Máskor.. J Bemegyek az üzletbe és odaállok a pult elé, amelynek a másik oldalán nagyot ásít az eladó, miközben tovább szemléli, hogyan tud kapaszkodni a légy a falon, ha letépték két lábát. — Kérnék szépen egy Spitzbubit. De ha lehetne hárommenetest — mondom szerényen. A légy két lába híján is tud kapaszkodni a falon, ez tény. Az eladó viszont egy szót sem hallhatott abból, amit mondtam, mert rám se hederít, ez is tény. A legyet figyeli. Pedig a légy nem is kért spitzbubit, sőt még azt sem kérte, hogy két lábát kitépjék. — Kérnék egy spitzbubit, hárommenetest — ma- kacskodom most már hangosabban. — Mi kell? — fordul hozzám udvariasan az eladó, mert utóvégre azt is kérdezhette volna, hogy mit nyomja itt ez az ürge a sódert. Ismétlem, most már dü* Az elbírálás változatai Akit elbocsátottak, s akit nem Húsz évig dolgozott^ Baján, a Dunaártéri Erdőgazdaságnál Nagy Ferenc, Ér- sekcsanád, Dózsa György utca 27. szám alatti lakos. Azért kell múlt időben fogalmaznunk, mert az illetőt 1969. január 7-én fe- gyelmileg elbocsátották. Mit követett el ez az ember, hogy kétévtizedes szolgálat után — amiből közel egy évet üzemi baleset miatt táppénzes állományban töltött — elküldték a gazdaságtól? Nézzük először a fegyelmi határozatot, anélkül, hogy a legapróbb részletekig ismertetnénk azt. A határozat leszögezi, hogy Nagy Ferenc, mint az érsekcsa- nádi fűrésztelep vezetője (1968. augusztus 1-én szóbeli megbízatás alapján vette át a telepet) „... hozzávetőleges számítások szerint az erdő- és vadgazdaságnak 10 ezer forintot meghaladó kárt okozott...” Ingatag vádak Ennek a tízezer forintot meghaladó károkozásnak a bizonyítása azonban rendkívül ingatag, úgyszólván csupán feltételezésekre van alapítva. Nézzük az egyik legnagyobb tételt, a hatezer forintos szőlőkaróügyet. Nagy Ferenc ugyanis az 1968. november 25-én esedékes leltározást megelőzően a várható leltárhiány eltüntetése végett kérgezett bányafából négyezer szőlőkarót gyártatott le, „ ... jóllehet szőlőkaróból ez idő szerint is igen nagy eladatlan készletek vannak. Nagy Ferenc eljárása... önkényes volt”. Kétségtelenül hibát követett el a telepvezető, hogy erre nem kért engedélyi;, de eljárása egyrészt tapasztalatlansággal, másrészt jóindulattal magyarázható. A hiányt ugyanis elődje, Fájsz Ferenc „csinálta” azzal, hogy a múlt év áprilisában 15 köbméter szőlőkarót vételezett be anélkül, hogy azt letermeltette volna. Így a könyvelés nem fedte a tényleges állapotot. Ezen akart Nagy Ferenc segíteni. Súlyos szabálytalanságnak minősítette a fegyelmi bizottság azt is, hogy Nagy hősen és sértődötten, s a mosolycsekkeket kezdem elrejteni legmélyebb zsebem legtávolabbi zugába. — Mennyi kell? — sóhajt nagyot az eladó, hogy még mindig ott állok a pult másik oldalán és keserítem az életét. — Ha lehetne, ötöt kérek — hebegem és kezd langy boldogság elönteni. — Ide figyeljen, jó ember ... Vigyen tízet. Na, itt van! — löki elém, csomagolás nélkül és máris nyúlok a mosolycsekkért és adok neki tízet is. Tíz hiánycikkért tíz mosolycsekk. És boldog vagyok! Mondom: egy dolog felettébb elgondolkodtat ezzel a mosolycsekkel, miután mégsem mosolyt megyek vásárolni, hanem árut. Na természetesen, ha megfelelő áru nincs, akkor legalább megfelelő mosoly legyen. Csekkért. Mert az úgyis ingyen van. Gyurkó Géza Ferenc a munkanaplókat nem tartotta naprakész állapotban. „Ez az eljárás ugyancsak visszaélésekre ad lehetőséget” — olvassuk a fegyelmi határozatban. Hiba volt az is, hogy az új telepvezető kiadta a dolgozóknak a kézifűrészt, amellyel odahaza felvágták a tüzelőfájukat. Erről ezt írja a határozat többek között. „ ... F. M. a fűrészgépet rendszeresen kivitte a telepről és azzal feltehetően bérmunkában mások részére favágást végzett... a fűrész tönkre ment...” „Megállapítást nyert az is, hogy ... a fűrésztelepen levő és társadalmi tulajdont képező faanyagból Nagy Ferenc lakóházánál való felhasználásra 1 db ajtótokot és 1 db nagykapu keretet készítettek...” — olvashatjuk tovább a határozatot. „Bűncselekmény hiányában44 Említettük már, hogy a bizonyítás nem erős oldala a határozatnak. Az ilyen kitételek, hogy „hozzávetőleges számítások szerint”, aztán „visszaélésekre ' ad lehetőséget” és „feltehetően” kétségeket támasztanak az olvasóban. De itt ne a szavakon lovagoljunk, nézzük a rendőrségi határozatot. A gazdaság ugyanis feljelentést tett Nagy Ferenc ellen. A Bájai Városi-Járási Rendőrkapitányság lefolytatta a nyomozást, majd bűncselekmény hiányában megszüntette azt, megállapítva például, hogy Nagy Ferenc a szőlőkarók legyártásával kárt nem okozott a gazdaságnak. Az ajtótokkal és kapukerettel kapcsolatban kiderült a nyomozás során, hogy azokat idős Farkas Mihály a saját fájából készítette, a gazdaságtól mindössze 15 forint 30 fillér értkű fát vett igénybe Nagy Ferenc (mellesleg ez az összeg az, ami a rendőrségi . nyomozás során megmaradt, mint olyan, amellyel a telepvezető károsította a gazdaságot). A kézifűrész tönkreme- nését nem kérte ugyan kivizsgálni a gazdaság, de a rendőrség ennek is utána nézett. Kiderült, hogy „ ... 1968 őszén Nagy Ferenc három fizikai dolgozó részére kiadta a fűrészt. Ezen személyek jó állapot, ban visszaadták és a fűrész 1969. május hó végéig üzemelt is a fűrésztelepen. Ekker kellett újrajavítás végett bevonni...” (a fegyelmi határozat, amely megállapítja, hogy „o motorfűrész rendkívül rövid Az Országos Takarék- pénztár november 19-én, szerdán Budapesten, az I. kerületi művelődési házban rendezi a gépkocsi nyereménybetétkönyvek esedékes sorsolását. A húzáson a július 31-ig váltott és október 31-én még érvényben volt betétkönyvek vesznek részt. Csaknem 600 000 betétkönyv között összesen 381 személyautót köztük 118 Renault, 95 Fiat, 74 Wartburg, 45 Zastawa. 32 Trabant, valamint idő alatt tönkrement.. .* 1969. január 7-én kelt). Mellesleg a fűrészgép hétezer forintos tétellel szerepel a fegyelmi határozatban. Nincs arányban vétkeivel A 15 forint 30 fillér, még „hozzávetőleges számítások” szerint* is jóval kevesebb, mint a 10 ezer forint. El kell mondani azonban azt is, hogy Nagy Ferenc valóban követett el néhány, a gyakorlatlanságával magyarázható szabálytalanságot. A fegyelmi büntetést tehát „kiérdemelte”, de semmi esetre sem az elbocsátást, ami nincs arányban vétkeivel. Elegendő lett volna egy írásbeli figyelmeztetés, vagy megrovás. Az erdő- gazdaságnál azonban különböző változatai vannak az elbírálásnak. Mert mit szóljunk például akkor, ha ismerjük Szabó Zoltán mérnök ügyeit, öt nem bocsátották el, pedig bebizonyosodott, hogy nagyobb kárt okozott, mint Nagy Ferenc. Szabó mérnök kétszer is megkárosította a gazdaságot, s mindkét alkalommal azért, hogy felépíthesse a Duna- parti víkendházát. Erre a célra 3800 forint értékű faanyagot használt fel a gazdaság tulajdonából, a gazdaság embereinek a „segítségével”. A másik esetben az egyik vállalati dolgozóval villanyszerelést vé. geztetett a víkendháznál — munkaidő alatt, tehát állami pénzen. Szabó Zoltán mérnököt 1969. június 10-én kötelezték, hogy fizesse vissza a 3800 forintot, majd később — október közepén — a több száz forintos villany- szerelési munka díjának megfizetéséré. Őt nem bocsátották el, ahogyan mondani szokták, a haja szála sem görbült meg. Mindezt nem azért mondtuk el, hogy Nagy Ferencet védjük, vagy Szabó Zoltánt vádoljuk. Ez nem a mi feladatunk. De az szöges ellentétben van alapvető törvényeinkkel, a szocialista erkölccsel és a vállalati fegyelemmel is, hogy másképpen bíráljuk el a betanított munkást, s másképpen a mérnököt. A tényekből sajnos, az derül ki, hogy a bajai erdőgazdaságnál különböző változatai vannak az elbírálásnak. Attól függ kiről van szó... Reméljük, hogy a fenti példából — melyhez hasonlót még tudnánk említeni — levonják a kellő tanulságot. Gál Sándor Moszkvics, Skoda, NSU, Steyer Puch, Volkswagen, Simca típusú kocsikat — sorsolnak ki. A húzás reggel 9 órakor a vidéken váltott könyvek sorsolásával kezdődik: 324171 ötezer- és tízezer forintos betétkönyvre 207 nyereménykocsi jut. Délután 4 órai kezdettel a 269 809 Budapesten váltott ötezer és tízezer forintos betétkönyvekre 174 autót sorsolnak ki. Szerdán gépkocsinyereménybetétkönyv-sorsolás
