Petőfi Népe, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-08 / 233. szám

S. oldal 1969. október 8, szer*» VILÁGSZERTE nagy érdeklődést kel­tett az a hír, hogy Pompidou, a Francia Köztársaság elnöke, jövőre a Szovjet­unióba utazik. Nem vitás, hogy bizonyos nyugati körök szá­mára csalódást kel­tett ez az értesülés, amelyet először a Le Monde című francia lap hozott nyilvánosságra. Jó néhány washingtoni, londoni és bonni politikus ugyafiis abban reménykedett, hogy a de Gaulle utánj francia vezetés gyökeresen szakít az addigi kül­politikai elvvel és gyakorlattal, vagyis egyértelműen visszaáll kizárólagosan az atlanti vágányra. A POLITIKUSOK utazásai sohasem véletlenek, s Pom­pidou moszkvai látogatásának híre legalábbis ígéret arra, hogy Párizs a jövőben sem hajlandó feláldozni a francia érdekeket a Washington által követelt egyoldalú­ság oltárán. A szovjet—francia kapcsolatok az elmúlt esztendőkben sokat javultak. Moszkvában ezen a héten nyílik meg az úgynevezett nagybizottság ülése, amelyre a francia delegációt Schumann külügyminiszter vezeti. MÁS diplomáciai Utazásokról is érkezett hír az elmúlt 24 órában. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa és a szov­jet kormány meghívására Nyerere tanzániai elnök teg­nap hivatalos látogatásra megérkezett Moszkvába. Az afrikai államfő szovjetunióbeli útja jó alkalom a tanzá­niai és a szovjet nép baráti kapcsolatainak megszilárdí­tásához, bővítéséhez. A tanzániai elnök — amint azt la­punkban már közültük — hazánkba is ellátogat. VISSZAÉRKEZETT Szófiába Basev bolgár külügymi­niszter, aki az ENSZ ülésszakáról hazatérőben Péter Já­nos külügyminiszterünk meghívására rövid időt hazánk­ban töltött. A magyar—bolgár külügyminiszteri tárgya­lásokról és Iván Basevnak Komócsin Zoltánnal folyta­tott megbeszéléséről a tegnapi bolgár lapok kiemelkedő helyen, elismeréssel írnak, méltatva a találkozó meleg, baráti légkörét, a felek teljes egyetértését. DIPLOMÁCIAI látogatásra utazott tegnap az Egye­sült Államokba Souvanna Phouma laoszi miniszterelnök, akit Nixon elnök is fogadott. Bár a megbeszélésekről ez ideig még kevés szűrődött ki, a tárgyalások témája a további amerikai segélynyújtás volt. Erre a washingtoni látogatásra olyan időben került sor, amikor világszerte növekszik az aggodalom az USA laoszi szerepe miatt. Már az amerikai közvélemény, sőt a hivatalos körök is, egyre gyakrabban teszik fel a kérdést, a Nixon-kor- mányzat nem rántja-e bele az országot egy újabb viet­nami típusú háborúba. E kérdésben az amerikai szená­tus albizottsága egyébként a jövő héten kezdi meg a vizsgálatot. BONNBAN már ellenzéki szerepükre készülnek a je­lenleg kormányon levő kancellár pártjának emberei. Kiesinger kijelentette, hogy brit mintára úgynevezett árnyékkormányt alakít, s így veszik fel a parlamenti küzdelmet az új kabinetet megalakító SPD—FDP kis- koalícióvaL A nyugatnémet szabaddemokrata párt el­nöke egyébként ma, szerdán vitatja meg parlamenti kép­viselőivel a koalíciós tárgyalások állását, Willy Brandt, az SPD elnöke, a hétfő óta szabadságon levő bonni kül­ügyminiszter pedig néhány napon belül vitatja meg a miniszteri tárcák elosztását a szociáldemokrata képvi­selőkkel. KORMÁNYALAKlTÁSOKRÖL is érkezett hír. Ezek közül első helyen a brit kormány átalakítását említe­nénk meg. Igaz, hogy a londoni politikai megfigyelők szerint ennek nincs különösebb külpolitikai jelentősége, mivel az európai ügyekkel foglalkozó új külügyminisz­ter kinevezése nem jelenti azt, mintha Wilson bármi­lyen változást tervezne. Az átszervezés egyébként is a gazdasági minisztériumokra vonatkozott, s ezt London­ban úgy értékelik, hogy Wilson a jövő őszre, vagyis a tervezettnél fél évvel későbbre kívánja kiírni a válasz­tásokat. A mostani átszervezés gyümölcsei ugyanis előbb aligha mutatkoznak. NEW YORKBAN folytatódott az ENSZ-közgyűlés 24. ülésszaka, melynek tegnapi ülésén Púja Frigyes, a ma­gyar ENSZ-küldöttség vezetője is felszólalt. Beszédének Díszsk^mle, felvonulás az NDK ünnepén Születésének huszadik év­fordulóját ünnepelte tegnap az NDK 84 külföldi ország­ból érkezett vendégeivel. Még alig halt el 250 000 fiatal ütemes lépteinek hangja az éjszakába húzó­dó fáklyás felvonulás nyo­mán a történelmi Unter den Lindenen, amikor már gyü­lekeztek az NDK nemzeti néphadseregének egységei, hogy kedden reggel a ber­lini Marx—Engels téren ka­tonai díszszemlével köszönt, sék köztársaságuk születés­napját. Pontosan kilenc órakor jelent meg a dísztribünön Walter Ulbricht vezetésével az NSZEP Politikai Bizott­sága. az NDK Államtaná­csának és kormányának tagjai. A megjelent nézők velük együtt lelkesen ünne­pelték a külföldi delegáci­ók vezetőit, Leonyid Brezs- nyevet, az SZKP főtitkárát, Kádár Jánost, az MSZMP első titkárát. Fock Jenő mi­niszterelnököt. Wladyslaw Gomulkát, a LEMP, Gus­tav Husákot. a Csehszlovák KP. Todor Zsivkovot, a Bol­gár KP első titkárát és a többi vendéget. Heinz Hoffmann hadse­regtábornok, az NDK nem­zetvédelmi minisztere fo­gadta a díszszemle parancs­nokának jelentését, majd megkezdődött a nemzeti Önként jelentkezett a diverzáns önként jelentkezett a ju­goszláv biztonsági szervek­nél Zágrábban Vladimir Pavlovics jugoszláv állam­polgár, akit egy Nyugat- Németországban működő emigráns usztasa terror­szervezet azért küldött Ju­goszláviába, hogy felforga­tó tevékenységet folytasson az országban. Pavlovics val­egyes részleteit lapunk más helyén ismertetjük. K. A. gyobb országában. Ismét egy tábornok A brazil fegyveres erők főparancsnoksága bejelen­tette: végleg úgy döntött, hogy a súlyos betegségben szenvedő Arthur da Costa e Silva helyébe Emilio Garrastazu Medici tábor­nokot nevezi ki Brazília elnökévé. • A katonai junta elhatá­rozását a légierők minisz­tere jelentette be kedden reggel, az új elnök no­vember 15-én foglalja el hivatalát. A 64 esztendős Medici hivatásos katona­tiszt, eddig a harmadik hadseregcsoport parancs­noka volt. 1964 óta, amikor Goular- tot, az utolsó polgári elnö­köt megfosztották a hata­lomtól, Medici sorrendben már a harmadik katonai elnök Dél-Amerika legna­lomása szerint a szervezet tíz terrorista Jugoszláviába küldését tervezte az idén, és a jövő esztendőben. Pav­lovics — aki hamis útle­véllel érkezett, július végén Jugoszláviába — megnevez­te azt is, aki az akciók hát­terében áll: dr. Branko Je- iics Nyugat-Berlinben élő usztasa ideológust. néphadsereg gyalogos, mo­torizált, páncélos és rakéta­egységeinek impozáns, je­lentős ütőerőről tanúskodó fegyelmezett felvonulása. Az impozáns katonai díszszemle után ragyogó napsütésben, közel öt órán át mintegy 400 000 berlini vonult el lelkes, színes me­netben a dísztribünök előtt. A Marx—Engels téri felvo­nulást a Szabad Német If­júság (FDJ) 20 000 tagjának menetoszlopái zárták le. Hasonló jólsikerült ünne­pi felvonulásokra került sor NDK-szerte. Lipcsében, Drezdában és Karl-Marx- Stadtban egyaránt 200 000, Maédeburgban 100 000, Er­furtban és Gerában 80 000 volt a felvonulók száma. Leszerelési értekezlet Géniben A genfi leszerelési tár­gyalások kedden délelőtt megnyílt újabb ülésén a Szovjetunió és az Egyesült Államok küldöttsége együt. tesen beterjesztette annak a szerződésnek a terveze­tét, amely megtiltja nukle­áris fegyverek és egyéb tö­megpusztító fegyverek el­helyezését a tengerfenéken. A szerződéstervezetet, amely kompromisszum a március 18-án beterjesztett szovjet tervezet és a már­cius 22-én benyújtott ame­rikai tervezet között és fi­gyelembe veszi a módosító javaslatokat is, a 25 tagú genfi leszerelési értekezlet kéthónapos munkájának eredménye. Heinemann Brandtot javasolja Heinemann köztársasági elnök közölte Kiesingerrel, hogy október 21-én Villy Brandt-ot fogja kancellár­jelöltnek javasolni a Bun­destag ülésén. Kiesinger hétfőn este kereste fel Heinemannt, a köztársasá­gi elnök felkérésére. Az NSZK alkotmánya sze­rint a köztársasági elnök jogkörébe tartozik, hogy javaslatot tegyen a parla­mentnek a megválasztandó kancellár személyére. KÖZEL-KELETI ESEMÉNYEK Nagy légicsata a Szuezi-csatorna fölött KAIRO (MTI) A keddi kairói lapok szalagcímekben jelentik: az egyiptomi légierő a Sinai- félszigeten három rakéta­kilövő állomást és három radarállomást elpusztított, s két ellenséges gépet le­lőtt. Az A1 Ahram szerint 72 egyiptomi gép vett részt a légitámadásban,1 amely a közel-keleti háború óta a legnagyobb volt. Az egyip­tomi légierő 100 százaléko­san elérte a támadás kitű­zött célját. A lap megírja, hogy az izraeli vadászok megtámadták a bevetésről hazatérő egyiptomi gépeket, és azok nyomban felvették a harcot velük. A Szuezi- csatorna fölött nagy légi­csata zajlott le. Az egyip­tomi jelentések szerint két izraeli gépet lőttek le. Az egyiptomiak egyik gépét is találat érte. pilótája azon­ban ejtőernyőn földet ért a csatorna nyugati partján. A kairói rádió — emlékez­tetve arra, hogy az elmúlt napok során az egyiptomi hadsereg sikeres légi és kommandótámadásokat in­tézett a megszállók ellen a Sinai-félszigeten —. meg­állapítja: az EAK, amely megszilárdította védelmi képességét, most már bi­zonyságot ad arról is. hogy támadó képességgel is ren­delkezik. A MENA egyiptomi hír- ügynökség és az Aí Ahram részleteket közöl arról a lé­gitámadásról. amelyet egyiptomi vadászbombázók hétfőre virradóan intéztek a Sinai-félszigeten levő Iz­raeli állások ellen. A szep­tember 13-i egyiptomi légi­támadás óta az első nagy­méretű akcióban az egyip­tomi légierő több mint 12 órán át támadta az izraeli rakétakilövő állásokat, és radar-berendezéseket. Há­rom Hawk típusú légelhá­rító rakéta berendezéseit megsemmisítették, és sok izraeli katonát tettek harc- képtelenné. A támadás cél­pontja egyébként a Sinai- félszigetne-k a Kis Keserű­tótól délre fekvő része volt. Sztrájkmozgalmak Nyuga!-Eur6pában NAPONTA tucatnyi olyan hírrel találkozunk a szerkesz­tőségi telex-gépeken, amelyek a tőkés országok dolgozóinak követelési mozgalmáról szól­nak: kiskereskedők sztrájkja Franciaországban; fémmunká­sok szövetkezési akciója Olasz­országban bányászsztrájk Nyugat-Németországban; tex­tilesek bérharca Angliában; sztrájkoló spanyol munkáso­kat tartóztattak le Andalúziá­ban; Nixon elnök rendelettel megakadályozta a vasutas- sztrájkot az Egyesült Államok­ban és így tovább. Ez a helyzet késztette a na­pokban a francia nagytőkések egyik pénzügyi lapját, a Vie Francaise-t a következő meg­állapításra: „Egy dolog bizo­nyos, jelenleg a dolgozók min­den rétege jelen van a szo­ciális élet színpadán, s meg­állapítható, hogy a kormá­nyokkal és a tőkésekkel foly­tatott vitájuk általános: köve­teléseket fogalmaznak meg az értelmiségi szakemberek, a munkások, a parasztok, a kis­kereskedők, a kisiparosok, a diákok.” . ENNEK a sok országra ki­terjedő — a tőkés lap által ál­talános vitaként említett — kö­vetelési mozgalomnak több közös jellemzője van. Az alap­vető jellemző, hogy a bérmun­kások és a dolgozók tömege áll szemben a tőkésekkel és a monopolisták kormányaival, vagyis a tőkés kizsákmányolás­sal. Az is jellemző, hogy a mo- nopóltőke megpróbálja útját állni ezeknek az akcióknak. A kommunista és munkáspártok moszkvai nyilatkozata ezt mondta erről: „Az imperializ­mus a munkásmozgalom ellen harcolva lábbal tiporja a de­mokratikus jogokat és szabad­ságjogokat, leplezetlen erősza­kot alkalmaz, a rendőrterror kíméletlen módszereihez és munkásellenes törvényekhez folyamodik. Emellett felhasz-^ nálja a demagógia, a burzsoá reformizmus eszközeit, az op­portunizmus ideológiáját és politikáját is, szüntelenül új módszereket keres, hogy a munkásmozgalmat belülről megossza, s „beleillessze” a kapitalista rendszerbe”. Vagyis röviden szólva a tő­kések és munkások között fo­lyó osztályharc nemcsak éle­ződik, de mind bonyolultabbá válik. A tőkések a nyílt, az erőszakszervezetekkel folyta­tott elnyomás mellett a hely­zetnek megfelelően újabb és újabb trükköket alkalmaznak a kizsákmányolás zavartalan­ságának biztosítására, a még nagyobb profitok szerzésére. Ebben a törekvésükben a leg­határozottabb támogatást kap­ják, érdekeik legfontosabb vé­delmezőitől, a tőkés kormá­nyoktól. A kormányok minisz­terei és a tőkés lapok együtt szónokolnak a béremelést kö­vetelő munkások felé — mint ezt Nyugat-Németországban tették legutóbb —, hogy „a bérek újabb emelésével meg­inogna a józan értelemtől ösz- szetartott bérpolitika épülete.” A MUNKÁSOK viszont jól tudják, hogy egyrészt pem a „józaiv értelem” az alapja a tőkés bérpolitikának, másrészt, hogy semmi nem omlik össze a béremelések hatására. Jó példa erre a tavaly májusi nagy általános sztrájk Francia- országban és a sztrájk hatásá­ra megadott 14 százalékos bér­emelés. Egyszerűen csak az történt, hogy a tőkések leadni kényszerültek egy morzsányit óriási profitja'kból a dolgozók­nak, s ezt később a kormány cinkossága mellett az árak emelésével igyekeztek vissza­szerezni. Ez a manőverezés is leleplezte a tőkés bérpolitika iga^i alapját, nevezetesen a munkásellenes profithajhászást. E bér- és árpolit ka segítsé­gével a monopóltőke a tavalyi engedményeknek több mint fe­lét visszalopkodta a munkások­tól. Így a jelenlegi munkástün­tetések, paraszti tüntető felvo­nulások teljesen szükségsze­rűen következetek be. A mun­kások ismét 10 százalékos bér­emelést követelnek. A tőké­sek még ellenállnak, a kor­mány pedig újabb 2 százalékos áremelkedést harangozott be év végére. Vagyis, ha még tel­jesítené is a munkások 10 szá­zalékos béremelési követeléseit, nem lenne semmi haladás a tavalyi helyzethez képest. VAJON a tőkések és a kor­mánya k azért zárkóznak el a bérkövetelések elől, mert a vállalatok jövedelmezősége nem teszi azt lehetővé? Egyál­talán nem. A vállalatok nyere­sége állandóan növekszik. Hogy ennek ellenére nem eme­lik a munkások és a bérből élők fizetését, az a tőkés szo­ciálpolitikán kívül a tőkés vi­lágban végbemenő nagy szer­kezeti átalakulásokkal is ma­gyarázható. A mind élesebbé váló nemzeti és nemzetközi versenyben a kisebb és gyen­gébb cégek tönkremennek. Ez ellen tőkeerejük növelésével védekeznek a vállalatok. A tő­két viszont a munkások rová­sára szaporítják. Ez a folyamat tehát egysze­rű tőkés reflex, aminek ked­vez a munkanélküliek állandó, az ipari és a mezőgazdasági struktúra átalakításáyal naponV ta szaporodó serege. E kizsák­mányolási reflex ellen lépnek fel a tőkés világban a ir*m- kások és a dolgozók egyetlen fegyverükkel, a sztrájkkal. Műyezetőképző tanfolyamokat indítunk kőműves, ács szakmunkások részére. akik 5 éves szakmai gyakorlattal rendelkeznek. A tanfolyam időtartama alatt kiemelt bért fizetünk. 44 órás munkahét, minden szombat szabad. Vidékiek részére szállást adunk, különélést fizetünk, utazási hozzájárulást térítünk. Jelentkezés; személyesen: 43. sz. AÉV, Bp., XI.. Dombóvári út 19. 4-es, 41-es, 43-as, 47-es villamossal. 7867

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents