Petőfi Népe, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-07 / 232. szám

C oldal

1963. október 1, Eedd

Síró — Kurjantó

Valahová, ahol nteg nem vollunk! De hova és miért? Tanulmányozzuk a nagy megyetérképet, mintha a helynevek lennének a témajavaslat leghivatottabb kútforrá- sai. És íme. csakugyan. Két kék pont a bal felső sarokban alig két centire egymástól: Síró és Kurjantó. Vajon nőmén est omen? Ráillik-e még a két pusztára nevük, amelyet bizonyára nem ok nélkül kaptak annak-, idején?

réjban, kövér dohánylevelek. Hol lenne mindez Gyuri bácsiék nélkül?

Búcsúintő kezén fekete erek duzzadnak: görcsös szőlőindák.

Jó volt gyalog jönni a bekötő úttól. Hiába korunk járműve. Nem ízlene a gépkocsinak az erdei ösvény bokalepő homokja. Lám, a kerékpár is küllőig süllyedt, pedig gazdája csak úgy gyalogosan baktat mellette. Igaz, elege van a biciklinek igy is: két hatalmas füles vesszőkosár csüng a kormányon. még a csomagtartóra is jutott egy.

— Hova lesz a fuvar? — kérdezzük a gazdát, ahogy kisegítjük egy kátyúból.

— Csak ide. Szabadszállására, 7 kilo-" r innen — törli meg v ■; sovány

nyakát. — L átért veszi át a szőlő kilóját a zöldségbolt.

— Nyitni, metszeni, kapálni, kaccsolni. permetelni, leszedni tizennégy kilométert cipekedni vele: megéri a haszon? Nem gondolt rá soha. hogy könnyebb kereset után lásson?

— Hát... Nézze, ha megadja ezt a homok, vétek lenne be nem vasalni rajta. Akkor meg csak itt kell maradni valakinek.

Féltő gonddal simít végig az aranyzöld és ’ üvegliia fürtökön, aztán nekidől a kormánynak, hogy még rolóhúzás előtt beérjen Szabadszállásra.

■ ■ ■ ■

— Amikor én ide kerültem, úgy tízéves koromban. még csak egy ház volt Siróban, a Boldog Péteré. No, harminc-negyvennél most sincs több, de azért csak másképp néz ki a vidék, mint akkor. Azért hívják Sírónak. mert úgy hordta itt a szél a homokot. hogy aki kinn dolgozott a szőlőben, mindig könnyben úszott a szeme. Vagy azért, mert olyan kevés volt a termés, hogy rí* hatott, aki itt görnyedt bele a kapálásba.

Tarnóczi Gyuri bácsi 83 éves. ösztövér, szikkadt, görbe, mint egy napégette szőlőkaró. Kilenc gyereket nevelt föl. („Gondolhassa, hogy ahhoz mi volt a két holdam!”) És katona volt Besszarábiában. sebet kapott Galíciában. A gyerekek mind a maguk lábára álltak, ritkán néznek haza a fecskefészeknyi tanyába. Pedig Gyuri bácsinak bajos már elbánni a hízóval. („Mert azért még sose vártuk úgy a karácsonyt, hogy ne röfögött volna az ólban legalább egy másfél mázsás.”)

— Meg tudja, az a legnagyobb baj. hogy most már se az alvás, se az étel, se a munka. Elvégeztem én már a dolgom becsülettel.

Tékozló bőséggel gyümölcsöt ontó almafák. illatos levelű, zöld bogyókat himbáló diók a ház körül kaA sírói iskolamester, Lukácsi Bálint, mint a csibéket. úgy tereli haza gyerekeit.

— Tizenegyen vannak az idén, elsőtől negyedik osztályig. A nagyobbakat be- körzetesítették már mind, Szabadszálláson vannak hétközi otthonban, szaktanárok tanítják őket. Kínáltak helyet bent a község ben is. de már csak megmaradok itt a nyugdíjig. Tanyán tanítottam világéletemben. Tényleg olyan, mintha tizenegy gyerekem volna. Nem volt ritkaság azelőtt az ilyen nagy család errefelé.

A szabadszállási József Attila Tsz úi telepítésű barackosa fegyelmezett katonaságként bontja meg az öreg szőlők gerillacsoportjait. A csemeték az iskola ablakáig érnek.

KURJANTÓ I

„Füstöl a víz. lóg a káka — kókadón a pusztaságba.” Valahol itt ihlette József Attilát ezekre a sorokra a táj. De Kurjantó már Fü- löpszálláshoz tartozik közigazgatásilag. itt van a járáshatár is. ezen túl már Kiskőrös a székhely.

— Könnyű Kurjantón! — mondták a síróiak, valahogy úgy, ahogy Lajosmi- zsén mondják, hogy könnyű Kecskeméten. A település valóban jobban hasonlít faluhoz. van itt szövetkezeti vegyesbolt is. de azért csak tanya. Azért is Kurjantó. Olyan messze vertek gyökeret egymástól a házak, hogy ugyancsak kurjongatni kellett a szomszédságnak, ha szót akartak érteni. A másik verzió szerint a jószág után kellett kurjongatni. ha elbócorgott a nádasban. mert az is volt itt. De most már csak homok van, könnyűröptű, jó jövedelmet hozó homok, meg vagy négyszáz ember, aki erősen bízik benne és a fü- löpszállási Vörös Csillag Tsz-ben.

— Három osztályunk van — kalauzol Sasvári Béla tanító. — Az alsó tagozat két csoportra bontva, a felső négy egybe. Ezekkel baj- lódok én. A végzősök közül ritka, aki középiskolába kívánkozna. Egy akadt az idén, nem vették fel Kecsr kemétre. Volt egy másik jeles tanuló is, azt meg a szülők nem engedték, be- retvaeszű gyerek pedig. Ipari tanulónak mennek Kunszentmiklósra. a lányok szövőnőnek Pestre. Esetleg itthon maradnak. Áz utóbbi időben egyre többen. Jól fizet a tsz a százalékos művelésért.

Körülvezet bennünket az osztályteremben, ahogy az iskolaigazgatók szoktak az épületen. Itt minden fal egy-egy szertár, egyedül gyűjtögette a tanító, aki négy felsőtagozatos osztály anyagát adja le naponta. Annyi, mintha egy városi pedagógus húsz órára készülne.

— Remélem lesz keret elektrofizikai szemléltető eszközökre, ha bevezetik a villanyt. Nagyon kellene, mert a nyolcadikos fizika az egyetlen, amit nem lehet így megfelélően tanítani. Tán egy vetítőgépet is kapunk, ígérte a tsz.

Ha lesz villany! Ez Kurjantó leggyakoribb mondata, és mint a gyakoriságból kitetszik, lesz is nemsokára. Talán már az új esztendőt villanyfénynél köszöntik. Sok mindent várnak az elektromosságtól. A háztartási gépek segítségét, a képernyőn át sugárzó nagyvilágot. A KISZ-szervezet is ettől reméli, hogy igazából megerősödik, bár így sem lehet okuk panaszra. 17 tagúk van. és rendszeresen összejárnak az iskola egyik osztályába: sokszor több ezer lakosú falvakban sincs nagyobb intenzitás.

— Ha itt lesz a villany kezdi újra a sztereotip mondattal a tűzről pattant Deák Katica — kapunk magnót, új lemezeket is a tsz-től, úgy már hangulatosabbak lesznek a klubestjeink. Ne higyje azért, hogy elmaradunk nagyon a világtól, mert itt élünk. Tranzisztoros vagy telepes rádió minden háznál, motor hasonlóképpen. Fülöpre. vagy Szabadszállásra járunk be vasárnaponként szórakozgatni. Szerintem az az igazi mai fiatal, aki itt is megőrzi életkedvét.

Nomen est omen? — té- oelődünk már a stopphely felé. lődözve cipőnk orrából a homokot. Igen is. nem is. Mert ha sírni nem is célszerű, elkomorodhatunk azért rajta, hogy mennyi tanyánk van még. De a komorság is túlzás. Dolgozni kell, ahogy a síró-kurjantói nép oázist alakított a szélkergette homokból: És kurjongatni is örömünkben a szorgalom, a föld szeretete láttán.

Baranyi Pál—Szabó János

Helyünk az országban

Miről árulkodik a mezőgazdasági statisztikai zsebkönyv

Igen érdekes olvasmány a Központi Statisztikai Hivatal mezőgazdasági főosztálya által összeállított zsebkönyv. A több mint 300 oldalas kiadvány keresztmetszetét adja a mezőgazdasági termelés több évi fejlődésének. Megállapítható, hogy ez a fejlődés ütemes. Az 1 hold mezőgazdasági területre jutó termelési érték az utóbbi években növekedett. Emelkedett azonban az anyag- költség is. Emiatt a nettó termelési érték növekedése viszonylag lassú, ingadozó. A zsebkönyv, csak az utóbbi négy év átlagát dolgozta fel és ebből még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. Azt azonban megállapíthatjuk, hogy a mezőgazdaságba kerülő '•»nek, felszerelések, vegyszerek stb. emelkedő mennyisége egyúttal jelentősen növeli az anyagköltség hányadát, vagyis a termelési költségeket.

Az utóbbi négy év alatt fokozatosan csökkent a géppark növelésére szánt beruházás, vagyis a mező- gazdasági gépállomány eléggé elavult. Természetesen ezt csak általában lehet megállapítani.

Számottevően emelkedett viszont az istállók bővítését célzó beruházások mennyisége és bővült a tárolótér a mezőgazda- sági nagyüzemekben.

Képet nyerhetünk a megye helyzetéről is a zsebkönyv áttanulmányozásakor. A termelési eredményeket tekintve megyénk általában az első 10 között van. Állami gazdaságaink például országosan elsők a napraforgó termesztésben. Az 1 kataszt- rális holdra jutó termésátlag csaknem 10 mázsa volt az olajos magból, ami 1 mázsával előzi meg az utána következő Győr- Sopron megyei állami gazdaságok összesített eredményét. Az elmúlt évben nálunk volt a legtöbb silókukorica-vetés, több mint negyedmillió hold. Pest megye után vezettünk a

paradicsomtermesztésben is, a vetésterületet illetően. A statisztika szerint a termésátlagaink nem voltak ilyen jók. A többi medvéhez viszonyítva közepes eredményről számol be a statisztikai kimutatás.

Közismert, hogy nálunk van a legnagyobb területen szőlőültetvény. A statisztika szerint az elmúlt évben az ország összes szőlőskertjének több mint negyedrészét képviselte a megye, hasonlóképpen az 1968. évi termésmennyiség is ugyanezt az arányt tükrözi. Szabolcs-Szatmár megye után nálunk van a legtöbb gyümölcsültetvény is. Az előbbi megyében csaknem 61 ezer hold a gyümölcsös terület, nálunk 33 ezer 645 holdat tart nyilván a statisztika.

Az állatállományt tekintve Hajdú-Bihar megye után nálunk van a legtöbb juh. Csaknem 363 ezret jelez a zsebkönyv. Hajdú-Biharban 533 ezer |

darabot tartanak nyilván;

Még egy érdekes szám; a lóállományt tekintve vet- zetünk az országban. Ez az igavonó jószág még nagy szolgálatot tesz kiterjedt tanyavilágunkban. A nyilvántartás szerint kereken 30 ezer van belőle a megyében.

A 100 hold mezőgazda- sági területre jutó számosállat tekintetében vir szont az utolsók közt vagyunk. Ez részben köz- gazdasági adottságaink miatt van.

Az országban a mi mezőgazdasági nagyüzemeinkben van a legtöbb traktor, csaknem 5500 darab (elmúlt év végi adat). Ugyancsak a legtöbb munkagép.

Az említettekből látjuk! a zsebkönyv alkalmas arra, hogy következtetéseket vonjunk le a mezőgazda ság további fejlesztésévé kapcsolatos tennivalókat illetően.

Kereskedő Sándor

A kosárfonó

Megjelent

a Művelődésügyünk új száma

Az eddigieknél is színvonalasabb, gazdag tartalommal jelent meg a napokban a megyei művelődési folyóirat legújabb száma. A szokásos aktuális pedagógiai témájú tájékoztatók, cikkek mellett több olyan írás látott benne napvilágot, amelyre fel kell hívnunk a figyelmet. Ilyen mindenek előtt a tanév két kiemelkedő évfordulójának (Lenin születésének századik és a felszabadulás 25.) megünnepléséhez közrebocsátott segédanyag, mely megkönnyítheti a pedagógusok és népművelők munkáját az előkészületek idején.

E szám tartalmából magasan kiemelkedik két szakszerűen megírt tanulmány. Mindkettő bármelyik országos fórumon is helyet kaphatott volna. Az egyik: Mándics Mihály

munkája, a veszélyeztetett környezetben élő gyermekek problémáiról. A másik Bán Ervin Egyetemesség és nemzeti irodalom című írása.

A fentieken kívül fontos témákat, problémákat felvető, figyelmet érdemlő írásokkal szerepel a Művelődésügyünk mostani, 13. számában Farkas Gábor, (népművelés és idegenforgalom), Komáromi Attila, (Adatok Kiskunhalas fel- szabadulás utáni történetéhez), Késmárky Mária, (A pedagógus Éber Sándor) és Kőhegyi Mihály (Űjabb adatok Nagybaracska településtörténetéhez). Az iskolai témájú írások szerzői is (Katona Tiborné, Kádasi László, Vakulya Károly, Vörös Jánosné, Csabai András, Farkas Ferenc, Gátai Ferencné, Orosz László) hasznosan járultak hozzá ahhoz, hogy a Művelődésügyünk című folyóirat tekintélye tovább erősödjön

(varga)

Csatornaépítés folyik a szomszédunkban. Mély árkot ástak az építők, és hogy a talajvíz ne zavarja munkájukat, három méter mélységből géppel kiszívatják. A műveletet elektromosan hajtott szivattyú végzi. A gép éjjel-nappal működik, felügyelő kell hozzá. Ez a felügyelő, illetve hivatali beosztását tekintve: gépkezelő, Bákonyi Ferenc.

Megismerkedésünk különös körülmények között történt. A gépkezelő kint ült a gépház mellett és fűzvesszőből kosarat kötött. Ölyan hátas kosarat, amilyet, a tüzelőhordó emberek cipelnek.

— Mellékesen csinálja?

— Az éjjeliőrünknek Hetényegyházán termett pár kéve fűzvesszeje. Unalomból megfonom, felesben.

— Hol tanulta a mesterséget? — kérdezem, célozva a boszorkányos ügyességre, amellyel a vesszőket fonja, hajlítja, keresztezi, egymásba ölti.

— Több mint negyven évvel ezelőtt, tizennégy éves koromban a nyírbogát uradalomban, ahol szüleim dolgoztak.

íme a tanulság: az őszi idők beálltával a legtöbb tsz-ben gond a tagság foglalkoztatása. Nem lehetne vajon tanfolyamokon megtanítani a parasztembereket kosárfonásra? Igen, de honnét vennék a nyersanyagot? Ezt is elmondja Bákonyi Ferenc:

— Rengeteg fűzfavessző megy veszendőbe vízpartokon, nedves helyeken, a gazdaságok lelegeltetik. Ezt mind fel lehetne használni. Aztán meg: telepíteni is lehetne nemes vesszőt. A kosár igen kelendő cikk és bizony, nem is nagyon lehet hozzájutni. Megérné a fáradságot.

B. J.