Petőfi Népe, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-04 / 230. szám

'A MAGYAR SÍOCfALISTA MUNKÁSPÁRT B Á C S'- K IS KU^ MEGYFI Világ proletárjai, egyesüljetek! K NAPILAPJA Á béke követei N em előzte meg látva- neki a dolgok összefüggé- nyos előkészület és sét, saját munkájának ér­hatásos propaganda.. telmét, célját. Azt a tényt, Ügy is mondhatnánk, hogy hogy a szocialista tábor szinte csendben, a dolgok összefogása milyen hatal- egyszerű természetes rend- más erő és gát a háború je szerint jutottunk el kirobbantását gazdagodást odáig, hogy a mai napon, célnak, eszköznek tekintő hazánk fővárosában kong- imperialista kalandorkodás- resszusra gyűlnek össze a sál szemben. S a mi szo­megyei békeaktívákon meg­választott küldöttek. Ta­nácskozásuk azonban mégis jelentős esemény, összege­zése mindannak, amiről mostanában a béke ügyé­vel kapcsolatosan falun és ' zájuk ennek a híre, városon, tanyavilágban és teink, cselekedeteink cialista építőmunkánk igen­is reménnyel tölti el mind­azokat, akiknek épp oly kedves a béke, gyermeke­ik, hozzátartozói élete, mint minekünk. S el is jut hoz- tet- ne­üzemekben szó esett. Ami- kik is erőt adnak a küz- röl a maguk módján a kis- delemhez. Igen, ezt a célt gyűlések résztvevői beszél- is szolgálja mostani kong­tek, az nyer megfogalma­zást országos szinten oly módon, hogy az túlmutas­son a határokon, és kap­csolódjon a világ békemoz­galmának hatalmas áramá­ba. A békét, az emberi élet­nek ezt a természetes fel­resszusunk, ahol a hazai küldöttek mellett a világ minden részéből érkeznek a béke követei. lö munkát, sikert kívá­nunk a tanácskozás _ résztvevőinek, köztük a megyénket képviselő dele­gátusoknak is. Bízunk az J tételét és alapját nyilván- elhangzott szavak értelmé­valóan nem a kongresszu­si termekben hozzák létre, s még csak azt sem lehet remélni, hogy majd ettől bárhol is a világon alább­hagy a háborús hisztéria­keltők kedve és elszántsá­ga. Ilyen illúzióink nincse­ben is, hogy ezek a sza­vak alkotó erővé válnak a béke híveinek szivében. Bíznunk kell ebben, külön­ben nem volna értelme munkánknak, életünknek. Hiszünk a béke fennmara­nek. Ahhoz túlságosan elő- dásában, bármilyen görön­rehaladt már az egész vi­lágon a fegyverek — még­hozzá tömegpusztító fegy­verek — felhasználása, s a nyugati világ monopolista köreinek, saját kinevelt és kitenyésztett politikusainak túlontúl nagy érdeke fűző­dik a feszültség fenntartá­sához, a helyi háborúk to­vábbfolytatásához. Ha azon­ban a világon mindenütt kialakul az'egység és össze­fogás a militarizmussal szemben, ha mindenütt megértik az emberek, hogy tudnak tenni valamit a ma­guk módján a béke fenn­tartásáért. akkor már van értelme annak, amit cse­lekszünk. S ehhez az út nyilvánvalóan a tények fel­ismerésén, megértésén, a feladatok nagyságának fel­mérésén át vezet. t Műnk van még olyan illúzió, hogy mivel szocialista társada­lomban élünk, itt az or­szágon belül nincs miért harcolnunk, hiszen minden­ki egyetért a béke megőrzé­sének gondolatában, esz­méjében. Miért beszélünk erről annyit, van-e értel­me ennek? — kérdezik. El- hallatszik-e szavunk a tá­volabbi világrészekre, me­rítenek-e ebből erőt a ne­hezebb körülmények kö­zött küzdő harcostársaink? Hogy mennyire van mit cselekednünk idehaza is, azt sokszor tapasztaljuk, amikor közömbös és cini­kus emberekkel találko­zunk. Akiket nem érdekel más népek eínyomottsága, s a „távoli” háborúk. Mun­kájuk értelmét is csak ab­ban látják, ami közvetlen hasznot hajt számukra, s nem gondolnak a szocialis­ta haza erősítésére, annak szükségességére. Van, aki egyszerűen azért nem gon­dol ilyesmire, mert még senki sem magyarázta el gyös utakon visz is az em beriség jelene és jövője to­vább. F. TÓTH PÁL Kádár János vezeti a magyar párt- és kormányküldöttséget a Német Demokratikus Köztársaság évfordulójára A világ minden tájáról több mint száz párt- és kormányküldöttséget, hiva­talos delegációt várnak a Német Demokratikus Köz­társaság huszadik évfordu­lójának ünnepségeire. Előreláthatóan vasárnap érkezik Berlinbe Brezs- nyev vezetésével a szovjet, Kádár Jánossal az élen a magyar, Gomulka .irányí­tásával a lengyel, és a Zsivkov vezette bolgár párt- és kormányküldöttség. A mongol delegációt Ce- denbal, a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság kül­döttségét Pham Van Dong vezeti. Párt- és kormányvezetők­kel az élükön érkeznek a román, jugoszláv, a koreai és a kubai küldöttségek. Delegációval képviselte­ti magát az ünnepségeken a tőkés és a fejlődésben le­vő országok számos kom­munista és munkáspártja és szakszervezete is. Kormányküldöttségek és különböző haladó pártok képviselői érkeznek a har­madik világ országaiból. Az NDK elismeréséért sfkraszálló neves közéleti személyiségek jönnek a többi között Nyugat- és Észak-Európából. Már önmagából a vendé­gek névsorából és számá­ból is következtetni lehet arra, hogy milyen nagy je­lentőséget tulajdonítanak a szocialista országok, a hala­dó erők az egész világon, (Folytatás a 2. oldalon.) XXfV. évf. *50. szám 1969. október 4. SZOMBAT Arat 90 fillér 4 oldalas RÁDIÓ és TV melléklet Vendégeink egy napja Mint arról tegnapi számunkban hírt adtunk, olasz delegáció tartózkodik megyénkben. Terra Rossa — ma­gyarul Vörös Föld (ahogy a modenai tartományt neve­zik Olaszországban) — küldöttei délelőtt dr. Kőrös Gás­párnak, a megyei tanács vb-elnökhelyettesének és Fe­hér Sándornak, a' városi tanács vb-elnökhelyettesének kíséretében a Kecskeméti Konzervgyárba látogattak. Itt Végvári István igazgató tájékoztatta a Rossi Sergio — a modenai tartományi hivatal elnöke — által veze­tett delegációt, és mutatta be az üzemet. Innen a ven­dégek Bugacra mentek, ahol a Rákóczi Tsz híres gulyá­ját tekintették meg. Délután Buda Gábor, a megyei pártbizottság titkára fogadta az olasz tartomány kom­munista vezetőit. Este az olasz vendégek Budapestre utaztak, s megnézték az Operaház előadását. Ma Kalo­csára és Bajára látogatnak. Szabályos szűrőt A recept hagyományos, számot, fogd meg gyöngé- tőkéről, a fiúk meg putto- Legalábbis ami az első so- den a szőlőfürtöt, és vágd nyozzák. a hagyományos rókát illeti, úgy ezer esz- le a vesszőről. Azután elemek közül egyébként a vidámság sem hiányzik. Ha a puttonyos legény vala­melyik sorban egy elha­gyott fürtöt talál, mind­máig szokás csókkal kivál­tani. Egyébként egy-két für­töt szándékosan elhagyni — vajh ki tudja miért? — szintén szokásban maradt... Diákjaink a hagyomány ki­váló őrizői! A szőlő azútán a pótko­csikra, az úgynevezett tar- cali kádakba kerül, majd egy kanalas szállítóláncra. Itt nevezik egyébként utol­jára szőlőnek, a zúzó-bo- gyózó gép csővezetékéből már csak egy zöldesszürke massza ömlik a horizontál- prések kosarába. Egy.gomb- nyomás, és a prést alig szokás tovább figyelni. In­kább a műszereket. (Figyelni egyébként a to­vábbiakban mindig a mű­szereket, a laboratóriumi mérőberendezéseket szokás, mindaddig, míg valahol, valaki kihúzza a palack dugóját, és pohárba tölti — a bort.) A gazdaságok többségé­ben így folyik ma a szü­ret, ezt az utat járja vé­gig a „bogyókba zárt nap­fény’’, a szőlőfürt. Mi a Szikrai Állami Gazdaság­ban kísértük végig ezt az utat. A dolog mindössze nehány másodpercig tart, míg egy vödör szőlőt a puttonyba öntenek, de száz lehetőség akad a tréfára. A vidám kettős, Vén Ágnes és Kiss Árpád, a Kisfái Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskola diákjai. tendeje nincs semmiféle változás. „Végy egy éles vágószer­V égvári István, a Kecske «éti Konzervgyár igazgató ja egy építését mutatja be az olasz vendégeknek. dobd ...” Hogy mibe? Itt, vége a receptnek, ettől ’ kezdve számtalanszor átír­ták már. Kosárba, rocská- ba. vödörbe, fa-, vagy bá­dogputtonyba stb., stb. A lényeg, hogy eljussanak a szemek valahová, és mi­lyen módon körülbelül meghatározza a kort is, amelyben a szüret történt. Illetve. .. A szőlősvidékeken ma is többféle módozatával ta­lálkozunk a szüretnek és a szőlőfeldolgozásnak, a fa­puttonyos, lovaskocsis léeko- sárprésestől a gumihernyó- talpas traktoros, vákuum- szivattyú-szállításos folya­matos préses szüretekig. Erről is. arról is írtunk már olvasóinknak. Most olyat választottunk, amelyik általános, amelyik a leginkább elterjedt, ame­lyik — így mondják az üzemszervezéstan nyelvén — megfelel a kor színvona­lának. Hagyományos a recept? Mindjárt az első lépésben van valami — úgy is mondhatjuk — modern ha­gyomány. Mint azt a kép mutatja — diákok szedik a szőlőt. Lányok vágják a Ez a piust pontosan 1? fo­kos, tehát jó minőségű, mutatja a műszer. Megsem kell ízlelni.

Next

/
Thumbnails
Contents