Petőfi Népe, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-31 / 253. szám
/ Kezdése eTŐft Jelentés feltöltést kapott. Ennek sorén szeptember 23-án a 3. Ukrán Fronttól átvezényelték a 46. hadsereget is, amelynek a megye és Kecskemét felszabadításában döntő szerepe volt A 2. Ukrán Front hatalmas erőt összpontosított. Együttvéve 40 lövészhadosztály, három harckocsi-, két gépesített és három lovashadtest és egy harckocsidandár. A front 750 harckocsival és rohamlöveggel, 10 200 löveggel és aknavetővel, valamint 1100 repülőgéppel rendelkezett. A 2. Ukrán Fronttal szemben a „Del" hadseregcsoport (parancsnoka Friessner vezérezredes) helyezkedett eL (A Dél-Ukrajna hadseregcsoportot, amely korábban a 2. és 3. Ukrán Fronttal szemben harcolt, szeptember 23-án „Dél” hadseregcsoportnak nevezték el.) A németek és a parancsnokságuk alá rendelt magyar erők 3500 löveggel és aknavetővel, 300 harckocsival és kb. 550 repülőgéppel rendelkeztek. A 2. Ukrán Front balszárnyán a 46. hadsereg csapatai október 8-ra teljesen megtisztították a Tiszától keletre eső jugoszláv területet. A front közepén tevékenykedő csapatok sikeres harca következtében (ez MagyarSlemina altábornagy a 46. hadsereg parancsnoka. ország területe volt) megszakadt a 6. német hadsereg közúti és vasúti összeköttetése Budapesttel, továbbá veszély fenyegette a 8. német, valamint a 2. és ez 1. magyar hadsereg közlekedési útjait is. Ez arra kényszerítette a némeit parancsnokságot, hogy október 9—10- én megkezdje a 2. Ukrán Front jobbszárnya előtt harcoló csapatainak visszavonását északnyugati irányba. A Vörös Hadsereg Magyarországra való benyomulásával és az ország megváltozott helyzetével kapcsolatban a Szovjetunió Állami Honvédelmi Bizottsága 1944. október 24-én határozatot hozott, amelynek igen nagy jelentősége volt a szovjet csapatok és a magyar lakosság közti megfelelő viszony kialakítására. A határozat utasította 2. Ukrán Front haditanácsát: világosítsa fel a magyar népet arról, hogy a Vörös Hadsereg nem azért lépett az ország földjére, hogy területet szerezzen vagy megváltoztassa a fennálló társadalmi rendszert, csupán a háborús szükség miatt, „nem mint hódító, hanem mint a magyar nép felszabadítója a német fasiszta elnyomás alól.” A Legfelsőbb Főparancsnokság Főhadiszállása a kialakult helyzetet, különösen a magyarországi uralkodó klikk labilis politikai helyzetét és a 2. Ukrán Front balszámya előtti ellenséges védelem gyengeségét mérlegelve október 22-én direktívát küldött a 2. Ukrán Front parancsnokának, s ebben elrendelte, hogy a 46. hadsereg és a 2. gárda gépesített hadtest október 29-én menjen át támadásba a Duna—Tisza közén, göngyölítse fel a Tisza nyugati partján kiépített ellenséges védelmet és biztosítsa a 7. gárdahadsereg átkelését a folyón. Ezután a 2. és 4. gárda gépesített hadtesttel megerősített 46. hadseregnek csapást kellett mérnie a Budapestet védő ellenségre. A főparancsnokság direktívájának megfelelően október 29-én Rém—Borota—Jánoshalma—Kiskunhalas— Kiskunfélegyháza térségéből széles arcvonalon támadás, ba mentek át a 2. Ukrán Front balszárnyán harcoló 46. hadsereg, a 2. és a 4. gárda gépesített hadtest csapatai és még aznap áttörték a 3. magyar hadsereg védelmét a Duna—Tisza közén. Ezen a napon a Duna—Tisza közén harcoló erőket Maximilian Fretter-Pico tüzérségi tábornok, a 6. német hadsereg parancsnokának rendelték alá, aki minden erőfeszítését arra Összpontosította, hogy a korábban Kecskemét körzetébe átcsoportosított 24. német páncélos hadosztály bevetésével megtartsa a várost, a budapesti irány kulcspontját. Bizonyára nem érdektelen kicsit részletesebben foglalkozni ezekben a napokban Kecskemét környéke katonai helyzetével, a magyar csapatok felállásának, illetve elhelyezkedésének rendszerével. Ez annál is inkább fontos, mert az elmúlt negyedszázad során az irodalomban egyáltalán nem szerepeltek részletek arra vonatkozóan, hogy milyen egységek, kik parancsnoksága alatt akarták megállítani a megyeszékhely környékén a felszabadító csapatokat. De talán azért is hasznos a közlés, mert az egyes községek megjelölésével — ahol a csapatok elhelyezkedtek — újabb adatot sikerül szolgáltatni a felszabadulás körülményeinek további helytörténeti feldolgozásához. Tormássy Szávits Sándor (volt ezredes), a kecskémét volt 7. honvéd gyalogezred parancsnokától kapott adatok, térképvázlatok alapján október 28-án Kecskemét védelmét (a német egységeken kívül) a 23. gyaloghadosztálynak és a 8. póthadosztálynak kellett biztosítani. A 23. gyaloghadosztály (a hadosztály parancsnoka Osztovics vezérkari ezredes) helyzetét ezen a napon Szathmári Béla alezredes, a 42. gyalogezred parancsnokának térképvázlata rögzítette. E szerint a hadosztály Kecskemét és Fülöpszállás —Kiskőrös térségében képezett védelmi vonalat A 42. gyalogezred Jakab- szállás—Orgovány térségében; az 54. gyalogezred (parancsnok Pakh Miklós alezredes) Kaskantyú környékén; az 5L gyalogezred (parancsnok: Batta ezredes) Izsák—Fülöpszállás—Csengőd térségében. A & póthadosztály (parancsnok; vitéz Orbay-Ra- bára ezredes) felállását ugyancsak az október 28-i helyzetnek megfelelően Hajdú Géza tüzérségi alezredes jegyezte fel. Térképvázlata szerint a póthadosztály fő feladata volt a Kecskemét—Tiszaug közötti vonaltól északra eső terület védelme. Ehhez a frontvonalhoz volt felvonulóban a Kocsértól nyugatra eső térségből a 10. had- osztály és német páncélos alakulatok. A védelem balszámyán helyezkedett el Zírczy alezredes zászlósi3 és mögötte, a repülőtér irányába Rátkay őrnagy tüzérosztálya. (Szikra térségében.) Az előbb említett alakulatok és a kiskunfélegyházi út között, Koháriszent. lőrinc magasságában helyezkedett el a 22. gyalogezred (parancsnok: Benáczy alezredes) és az 53. tüzérosztály (parancsnok: Guthy alezredes). Ugyanebben a térségben volt a 151. sz. sorvető Hávor őrnagy parancsnoksága alatt. Ettől az alakulattól nyugatra helyezkedett el a 12. gyalogezred (parancsnok Tasnády alezredes) és a 8. tüzérosztály (parancsnok Parraghy főhadnagy). KözvetMalinovszkij marsall, a 2. Ukrán Front volt parancsnoka, a Szovjetunió volt honvédelmi minisztere Kecskeméten 1966-ban; október 29-étől átkelve, Kecskeméttől északra foglal készenléti állást. A 24. páncélos hadosztály pedig október 28-án a 3. magyar hadsereg LVIL német páncélos had- testének alárendeltségébe kerülve azt a feladatot kapja. hogy 30-án reggel támadja meg és verje szét a Kecskeméttől délkeletre felismert szovjet készenléti állásokat. A 24. páncélos hadosztály egy része október 30-án reggel megkezdi ugyan a parancs szerinti támadást, de ekkor már késő! Késő, mert a már említett szovjet csapattestek áttörik a Kecskémétől délre húzódó ma- gyár állásokat és a várost mindkét oldalról megkerülvej északnyugati irányba törnek előre Budapest felé. A támadás nagyon meglepte a magyar csapatokat és a 15. magyar és a 8. magyar tartalékhadosztály annyira felbomolva menekült Budapest felé, hogy Hans v. Greiffenberg tábornok magyar csendőröket rendelt ki a magyar fővárostól délkeletre levő utakra, a menekülők feltartóztatására... Malinovszkij marsall a „Budapest—Bécs—Prága” ej 1965-ben Moszkvában megjelent történelmi memoárjában (magyar nyelven még nem adták ki) röviden említést tesz a Kecskemét környéki harcokról, „összhang, ban a front parancsnokságánál: döntésével a 46. hadsereg L T. Slemina altábornagy parancsnoksága alatt !Tét lövész és egy gépesített hadtesttel csapást mért a jobbszárnyon Kecskemét irányába.” Malinovszkij könyvében közli Slemina altábornagy fényképét. Ez adott lehetőséget arra, hogy a lapban is közreadhassuk. Ugyancsak Malinovszkij említi, hogy a 2. gárda gépesített hadtest parancsnoka K. V. Szviridov altábornagy volt. ö 1965-ben egy katonai delegáció tagjaként járt Kecskeméten. A róla akkor készült fényképet idéz. zük fel a lap hasábjain. Bár a visszaemlékezők közül sokan látni vélték Malinovszkij marsallt, a 2. Ukrán Front legendás hírű parancsnokát, ő azonban három évvel előbbi, 1966-ban Kecskeméten tett látogatása alkalmával elmondotta, hogy nem tartózkodott Kecskeméten, csak egy esetben átutazott a városon. Illetve akkor egy nagyon rövid időre megállt vezérkarával a Szegedi út bejáratánál levő malomban (akkor Sertés malomnak nevezték) egy gyors tanácskozásra, mert az egyik frontszakaszon olyan esemény történt, aminek a kiigazítása érdekében azonnal intézkedni kellett. Szviridov altábornagy, a 2. gárda parancsnoka. gépesített hadtest len a kiskunfélegyházi út környékén ásta be magát a 24. gyalogezred (parancsnok vitéz Csoknyay ezredes) és a II. gépkocsizó tüzérosztály (parancsnok Berg alezredes). A 23. gyaloghadosztály és a 8. póthadosztály között foglalt helyet ugyancsak a kiskunfélegyházi út környékén az 1. lovashadosztály. Baja elfoglalásával a Duna—Tisza közének déli része teljes mértékben a Vörös Hadsereg kezére került, ezzel létrejöttek a feltételek a döntő cél: a magyar főváros elleni támadáshoz. A német vezetés természetesen felismeri a Duna-Ti- sza köze déli részének szovjet kézre kerüléséből származó veszélyeket és megkezdi az átcsoportosítást Budapest védelmére, továbbá a Vörös Hadsereg visszaszorítására. Evégből az 1. páncélos hadosztály a Tiszán Polgárnál Á szovjet tájékoztatási iroda november 1-i hadijelentésében ad hírt: „Budapest irányában csapataink a Duna—Tisza közében elfoglalták Kecskemétet.” A kommentár így szói: „A Duna—Tisza közében a Budapest felé vezető vonalon csapataink harcok közben elünyomulnak. Különösen Kecskemét városánál folytak kemény harcok. Harckocsi és gyalogos csapataink a városban elkeseredett ellenállásra találtak. A helyőrség támogatásával az ellenség bevetette a 24. német páncélos hadosztályt. Egyetlen nap folyamán 20 ellenséges támadást vertünk vissza. A sikertelen ellenlökések után ma kora reggel teljesen elfoglaltuk Kecskemétet. Pontos adatok még nincsenek, de eddig 2900 ellenséges katona és tiszt holttestét számolták ösz- sze. 40 harckocsit és ro- hamlöveget megsemmisítettünk és nagy zsákmányra tettünk szert.” Ennyi a hadi jelentés ] megfontolt, de kifejező tömörsége. Ez tette a hi- ! telesítő pecsétet arra a' sohasem homályosuló tör. | ténelmi tette, hogy ] Kecskemét szabad! WELTHER DÁNIEL /
