Petőfi Népe, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-30 / 252. szám

1989. aiktßbet 30, csütörtök S. »Mal Milyen erő is volt a remény r Kora szerint már ; nyugdíjas lehetne. Túl ; van a hatvanon. De az erőműnél | számítanak rá, ; s ez szerencsésen egye­zik Lakó József főmű­vezető személyes vágyá­val: — Nem olyan régen indítottuk be az órán­ként tíz tonna gőzt fej­lesztő gázkazánt. Most egy tizenöt tonna kapa­citású készül, és utána még egy ugyanilyen. Jö­vő ilyenkorra már az is üzemel. Ezt a nagy re­konstrukciót szeretném még végigcsinálni. ; Mert... Ha olyan lenne Lakó József természete, a mert után alighanem < nagy szavak következné- nek. 0 azonban ehelyett' perdít egyet a kezében tartott smicisapkán, s cipőjére szegeződő te- j kintettel megjegyzi; — Nagy utat jártunk be a háború óta! Ki \ hitte volna akkor, ami- ; kor minden olyan kilá­tástalan, idegtépő volt. És sorra-rendre előtolul­nak az emlékek; Például Kecskemét thj. város pol­gármesterének 1944. októ­ber 19-én kifüggesztett, ki­ürítésre vonatkozó hirdet­ménye; .. riadalomra ok nincs, az óvatosság azon­ban bizonyos intézkedések megtételét feltétlenül meg­követeli ..Aztán október 24-e. amikor Lakó József a polgármesteri hivatal előtt várta a falak mögött születő döntég hírhozóját: csakugyan kényszer-e a kényszerikiürítésre vonatko­zó parancsé Az volt Kecskemét egész belterületére és számos kül­területre is vonatkozott: .. Felhívom a város la­kosságát, hogy lehetőleg puszták szerint csoporto­suljon és így induljon út­nak. Az öregeket gyerme­keket és betegeket, akik a gyaloglást nem bírják, a fogattal rendelkezők ve­gyék fel fogataikra. Nem emelek kifogást az ellen, ha a város lakosságának egy része a most még ki nem ürített területen he­lyezkedik el, azonban fi­gyelmeztetek mindenkit, hogy ezek a területek is kiürítésre kerülnek...” — Gondolni is rossz erre a kiűzetésre... — sorolja Lakó bácsi. — Én úgy ha­tároztam, amíg erővel nem kényszerítenek, nem moz­dulok a családommal. A szovjet csapatokat a repülőtér felől vártuk. Ok­tóber 29-én azonban azt újságolta munkába érkező turbinakezelő kollégánk, Tanú Ferenc, hogy találko­zott a Vörös Hadsereggel, hogy itt vannak a szom­szédban. az alsópályaudvar mögött... Azon a napon még sok minden történt. A villany­telepet négy belövés érte. Egy a kéményt, egy a ke­rítést, a harmadik a turbi­na felsőházat ég a gépház falát, a negyedik a lóistál­lót rongálta meg. Turjánsz- ki Antal, az akkori főgé­pész befogatott, és Danics László művezetővel, Ko­vács József turbinagépészei, Simigla András kazánfűtő­vel, Baranyi István szere­lővel Ladánybenére távoz­tak. Máriahegyi otthonunk­ból a karhatalom kizavart minket is. A már elhagyott szőlős tanya, ahová a közelmúlt­ban meghalt Dormány Ger­gely hálózati főszerelővel és családjával húzódtunk, körülbelül egy kilométerre volt a lakásunktól. Itt ért bennünket a felszabadulás. Október 31-én délelőtt még szóltak a katyusák, és olyan zaj hallatszott, ami­lyennek a tenger morajlá­sát képzeli az ember. A távolban még láttuk a né­metek menekülését. A déli órákban két bőrzekés a ta­nyába is bejött, civilruhát próbáltak kérni. Néhány magyar katonaszökevény is elhaladt arra., Aztán pár órás csend, amit — pontosan emlék­szem — délután ötkor ku­tyaugatás tört meg. Kimen­tünk. s a tanyaudvaron két szovjet tiszt volt. lóháton. Dormány Gergely velünk együtt levő veje: Szidor József' ukrán származású tanárember. És velünk volt még egy házaspár. A férj orosz hadifogolyként ma­radt itt az első világhábo­rú után. Ók ketten adták az útbaigazítást a szovjet tiszteknek. A németek vo­nulása felől és arról tuda­kozódtak: rfem rejtőznek-e a közeibe fasiszták. Egyi­kük aztán leszállt a lóról, lekezelt mindnyájunkkal, Szidor József pedig meg­kérdezte: Hol vannak a többiek? Mikor jön a Vö­rös Hadsereg? A szovjet tiszt pedig azt válaszolta, hogy itt vannak, jönnek már. November l-én hajnalban csakugyan megérkeztek, vo­nultak Pest felé a szovjet csapatok. Olyan mozgás volt a környéken, mintha minden egyes szőlőtőke megelevenedett volna! És vonultak egész nap. A mi tanyánkba csak estefelé néztek be. Akkor már ahányan vol­tunk, egyet gondoltunk: haza! Hozzákezdeni az új élethez! Dormány Gergely barátom november 2-án benézett a villanytelepre, s onnan jövet beszólt; Tur- jánszkiék megjöttek, kezdő­dik a munka! Ha úgy gon­dolom, hát... Hogyan gondolhattam volna másként! Negyedikén reggel én is ott voltam, az­tán egyre többen lettünk. Először a romokat takarí­tottuk el. Mindenki meg­találta a dolgát. Ha jól em­lékszem, november 9-en már áramot adtunk bizo­nyos vonalakon a közpon­ton. Természetes, hogy az első a szovjet parancsnok­ság volt. November végére pedig az egész hálózatot rendbehoztuk. Megboldogult Tóth Laci bácsi, a szabad Kecskemét polgármestere sokszor el­mondta. hogy a legdere- kasabb munkát azokban a napokban a villanytelep végezte. De akkor volt is összefogás, munkafegyelem! önként jöttek dolgozni az emberek. Sokan. Danics Lajos kollégám feleségepe­dig heteken át főzte a bab­levest. Éjjel meg úgy né­zett ki a telep, mint egy menedékhely. És érdekes, akkor min­denki jó baráttá vált. Ma sem tudom például, ki volt az a civil férfi, akivel ak­kor, november 5-én reggel a mai Lugossy utcában ta­lálkoztam. j,Hogy vagy, drága barátom, új életet kezdünk?!” — felkiáltással összeölelkeztünk. Hogy mi­lyen erő is volt a remény! Oj életet kezdünk — ezt biztosan tudtuk. Csak az elképzelések erről nem vol­tak egyformák. Egyetlen példát erre; Nagykőrösről, meg valahonnan Kalocsa környékéről kaptuk a fát a széntüzelésű kazánhoz. Komisz kazánetetés volt ez; Turjánszki Antal — akit baloldali meggyőződé­séért nem egyszer zaklat­tak a Horthy-rezsimben — biztatta a népet: Emberek, a villamosenergia az élet, itt dolgozni kell! Erre az egyik sebtiben lett fűtő: Maga itt re parancsoljon, vége az úri uralomnak. A megérzése jó volt annak az embernek is, csak éppen rossz helyre adresszálta... Lakó József szünetet tart, s jómagam arra gondolok: Lám, hová vezetett a be­szélgetés fonala, mi min­den felvillant a negyedszá­zaddal ezelőtti múltból! De íme, visszatértünk a mába. Mert hogy, hogy nem. Lakó bácsi családjára terelődött a szó. — Egy fiam van, három éve szerezte meg a villa­mosmérnöki diplomát. El­érhettem az apák álmát: vigye többre a fiú, mint amire az apjának adatott... Perny Irén A hét hangversenyei Készülünk a küzdelemre Szerdán délután a me­gyei pártbizottság propa­ganda és művelődési osz­tálya értekezletet tartott a november 13-i Tiszán in­nen — Dunán túl rádiós vetélkedő előkészítő mun­kabizottságának. A résztve­vők megállapodtak a le­bonyolítás technikai felté­teleiben. A munkabizott­ság szakcsoportjai széles kön" ’ í.itő és adatfeldol- go kával összefogla­ló i .nentációt készítet­tek, amelyet sokszorosítva bocsátanak a vetélkedő sze­replőinek rendelkezésére. Hétfőn délután indult meg az új évad ifjúsági hangverseny-sorozata. A kecskeméti zenekar Nemes- szeghy Lajos és Kemény Endre vezényletével, Mol­nár Ágnes hegedűművésznő közreműködésével Mozart, Haydn és Beethoven egy- egy méltán népszerű mű­vét adta elő. Első ízben hallott az ifjú közönség teljes többtételes zenekari műveket, a siker igazolta a szándékot, és a műsor­választást is. A Búcsú­szimfónia a látványos „ki­vonulással” különösen há­lás zárószámnak bizonyult. Elgondolkoztató volt vi­szont, hogy a tavalyi évhez képest jelentősen csökkent a megvásárolt bérletek szá­ma: szemben a tavalyi há­rommal, most két házat is alig töltöttek meg az ál­talános iskolások. Valami­féle pótszervezéssel talán lehetne még ezen segíteni. Mindenesetre meg kellene kísérelni! Szép számú közönséget vonzott viszont a kedd es­ti hangverseny. Nem ok nélkül, hiszen vendégeink: László Margit és Réti Jó­zsef. a magyar énekművé­szet kiválóságai színpadon és pódiumon egyaránt. Szép hangjuk magas zenei kul­túrával, stílusbeli bizton­ságai és atmoszférateremtő előadói készséggel párosul. Ugyanakkor nem tolaksza­nak előadói egyéniségükkel a művek elé. hagyják, hogy azok a maguk természete szerint keljenek életre, és éppen ezáltal keltenek mé­lyebb és teljesebb élményt a hallgatóban. Őszintén sajnáljuk, hogy nem teljes Schubert—Schu_ mann-dalestet hallhattunk tőlük — ahogy az eredeti program ígérte, bár kárpó­tolt ezért némileg az a változatos műsor (összesen 24 szám!), melyben a dal­irodalom kiváló mesterei vonultak fel Caccinitől Ri­chard Straussig. A hang­verseny legszebb perceit így is Schubert és Schu­mann remekműveinek hall­gatása közben éltük át. Vi­tatható volt viszont a má­sodik rész műsora: így, eredeti drámai öszefügggé- sükből kiragadva, zenekar helyett zongorával kísérve az operaáriák szükségsze­rűen lemaradtak az első részben hallott dalok mö­gött. Varasdy Emmi mint zon- gorakísérő minden teki!>. tetben egyenlő partnere volt a két énekes művész­nek. Nem hallgathatjuk azon- ban el, hogy mennyire kel­lemetlen, sőt felháborító volt a hátsó sorokban ülő néhány fiatal viselkedése, akik érdektelenségüket olyan feltűnő módon nyil­vánították ki, hogy a mű­vészeket kis híján sikerült megzavarniuk. Eddig ná­lunk ilyesmi nem fordult elő. s a legerélyesebb fel- . lépéssel meg kellene ez­után ig akadályoznunk, hogy néhány fegyelmezet- lenkedő a kulturáltságáról és ízléséről ismert kecske­méti közönség jó hírét alá­ássa! Körber Tivadar Latin-amerikai szakszervezeti küldöttek látogatása megyénkben Tegnap a VII. Szakszerve­zeti Világkongresszus kül­dötteinek két latin-amerikai agja — Hermann Songeons, a guadeloupei CGTG főtit­kára és Zusenne Roöomon- he, a Francia-Guyana Szak- szervezeti Szövetségének fő- itkára, Berecz Sándornak, a 45. — Ybb, szóljon Luisnak, hogy jöjjön ide. Gollowich egy ideig fi­gyelmesen, kutatva nézett főnökére, aztán távozott- Pár perc múlva Segeal is megjelent. — Látni óhajtott. — Luis, van egy munka számodra! — fordult hozzá szinte kedvesen Maurer. — Ferrari szombat este a bar- woodi Óceán hotelbe megy. Visszafelé veled kell talál­koznia. Ez a találkozás az ő utolsó találkozása kell legyen veled ezen a vilá­gon — nevetett gonoszul Maurer. Az Óceán szállodát szom­baton és vasárnap ellepik a San Franciscóból és Los Angelesből érkező víkende- zők. Konrad kerti székben ült egy árnyas fa alatt, onnan figyelte az embereket. Köz­ben szemmel tartotta a hosszú feljárót is: Forrest- nek kellett megjönnie, öt óra tájban föl is tűnt egy kocsi, mely a feljárón egé­szen a szállodáig ment. Konrad karjával integetve jelzett neki. A kocsi féke­zett. Forrest szállt ki be­lőle, mondott valamit a sofőrjének, aztán a pázsi­ton át Konradhoz ment, s leült mellé. — Mi újság? — A lány megfelelő biz­tonságban van, ám egyre levertebbnek látszik. Már gondolom, hogy nem sok tek ebédet az Ocean ho­nem gondol Weiner halá- esélye van a túlélésre. telban. A személyzeti he­lára, viszont megbánta, — Amíg a lány itt van, lyiségek cseppet sem ha­hogy vallomást tett. Ügy nem érhetik el. Az igazi sonlítottak pazar étterem­véli később kellemetlensé- veszély akkor leselkedik re: szűkösek, sötétek és gei lehetnek miatta. rá, amikor a bírósági épü- nyirkosak voltak. Céklaké­_ Így tehát nem sike- letbe megy. pű izzadó szakácsok átkoz­r ült aláíratni a valjomá- Forrest egy hófehér fúr- ták a pucerájból érkezett sát? gonra figyelt föl, amely- rengeteg kosarat. A bejá­_ Nem Nem hajlandó nek oldalán nikkelezet be- ratnál rakták le a kosara­r á Az a rögeszméje hogy tűs szöveg állt: „Barwoodi kát, s alig tudtak közöt-, amíg nem ír alá, ’ addig higiénikus mosoda” tűk elmenni. Maurer nem bántja. Gye- Konrad is abba az irány- Reggelig senki sem nyúlt! rekes föltevés. ba figyel, amerre Forrest, a kosarakhoz, melyekből a F<= miivpn terveitek s közömbösen nézte, amint szobákba osztották szét az vannak Paul? kinyitják a furgon hátsó ágyneműt. ’ ’ ajtaját. Vito Ferrari összegömbö­— Jelenleg semmilyen — Sokáig nem sikerül lyödve húzta meg magát tervünk sincs. A tárgyalás elcsípnünk Maurert. Amíg az egyik kosár fenekén. I után Angliába vinnem ez a gengszter szabadlábon Mindössze húsz dollárjába Francist, s ott maradhat- varl( addig Francisnak itt került, hogy a ruháskosár- na> J*e ®,Sy®!ore nem kivan kell maradnia — mondta ban a szálloda pincéjébe a jövőjéről gondolkozni. Konrad. vigyék. hőTazt11 a^ rettenetes gondo- ~ A tengerben nem olyan Ferrari óvatosan fölemel- latot, hogy hamarosan meg- nehéz dolog elrejtőzni. Ha- te a kosár tetejét és kö- . - J , nem amikor majd üzem- rulnezett a szegényes vilá­, anyagért meg élelmiszer- gítású folyosón. Aztán, mi­Mitévők lehetünk. ért jön, akkor lefüleljük, után megbizonyosodott fe- kérdezte^ Forrest. — A lány Előbb, vagy utóbb így lesz lőle, hogy a hangokat csak az ország leghatalmasabb — vélekedett Forrest. — a konyhából hallja, vigyáz- gengszterbandaja ellen ]\jOS) paul, menjünk, néz- va kilépett a kosárból, szolt. Vallomása milliard- zak meg az őrséget. Hi_ gondosan lecsukta annak nyi dollárt tesz semmissé, bát akarok találni — szólt tetejét, majd a kevésbé viszont Maurer nem az az £s fölkelt. megvilágított falhoz lapul­ember, aki engedi, hogy jj Va a személyzeti felvonó­ilyen birodalom kicsusz- hoz iparkodott zajtalanul szón a kezéből. Őszintén Ezen a napon több mint gS szaporán megvallva, Paul, cn is azt ötszáz vendégnek készítet-. SZOT főelőadójának társa­ságában Bács-Kiskun me­gyébe látogatott. Mindket­ten a Szakszervezeti Világ- szövetség Tanácsának tag­jai. A latin-amerikai küldöt­teket Borsodi György, az SZMT vezető titkára fogad­ta. A vendégeket elsősorban az állattenyésztő gazdasá­gok és az élelmiszeripari üzemek dolgozóinak helyze. te érdekelte. Borsodi elvtárs részletesen tájékoztatta őket az érintett szakmák szak- szervezeteinek tevékenysé­géről, majd látogatást tettek a Kecskeméti Konzervgyár­ban. A latin-amerikai szak- szervezeti küldöttek ma az Izsáki Állami Gazdaságot te­kintik meg. Magyar hanglemezsiker Szabadkán Kelendőek voltak a ma­gyar slágerfesztivál lemezei a nemrég véget ért szabad­kai nemzetközi kisipari vá­sáron, ahol igen nagy sike­rük volt a magyar hangle­mezeknek. A Kultúra Kül­kereskedelmi Vállalat által rendezett bemutatón a ve­vők főként Koós János: Nem vagyok teljesen őrült című lemezét keresték. Nép­szerűek voltak a magyar­nóta és cigányzene felvéte­lek is. A vásár vezetősége díszoklevéllel és plakettel jutalmazta a magyar hang- (Folytatjuk.) “lemez-kiállítást.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents