Petőfi Népe, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-29 / 251. szám

4. oldal T9W« SB* Az első kézfogás Előttem jókora beérett kukoricatábla. Mö­göttem a fehérre íneszelt házak falán paprika piros­uk. A füzérek máskor oly kedves látványa most vér­re emlékeztet, a háborít okozta sebekre, amelyek Dusnokon 1944-. október 30- án gyógyulni kezdtek ... Faluvég. Baja felé mesz- sze ellát a szem. A gépek monoton zaját felénk so­dorja a szél. Egyszerűségé­ben is szép a táj. Mihó Já­nossal álldogálunk, beszél­getünk a faluszélen. — Hétfői nap, délután három óra lehetett — ma­gyarázza. — Itt, talán pont ezen a helyen álltam. Egy- szercsak négy-ötszáz mé­ternyire előttem , megpil­lantottam egy szovjet kato­nát. Mögötte, talán kétszáz méterre húsz-huszonöt elő­véd közeledett. Az első ka­tona pár lépés távolságra tőlem megállt. Tizennyolc év körüli, középmagas, so­vány fiú volt. Valószínű észrevette a félelmemet, mert elmosolyodott. — Zdrasztvujtye, tova- ris! — nyújtotta kezét. — Drasztutyi! — vágta jobbját a vékony dongájú fiúéba János bácsi. S kinyíltak a bunkeraj­tók, megoldódtak a pincék súlyos vaspántjai, az utcára özönlött a kato­nák üdvözlésére Dusnok apraja—nagyja. Egyesek máris kézzel-lábbal muto­gattak, pár szónyi orosz tu­dásuk mellett. — Néhányan viszonylag jól megbirkóztak az idegen nyelvvel, segítségükkel rögtön megkérdeztem: Mi­kor lesz béke? A szovjet katona erre azt felelte, hogy „dija vasz uzse szi- vódnya”. Egyik társam le­fordította: Nektek már ma.— A községet átkutatták, német katonákat kerestek, de már egyet sem lehetett találni. Elhordták az irhá­jukat. A fiatal katona vi­zet, vagy bort kért Mi hó Jánostól, aki már szaladt is Péjó Pista kocsmájába. Két kannafedővel koccin­tottak. A dusnokiak szívében a félelmet nemsokára a béke, *- felszabadulás öröme vál­totta fel. Mihó Jánost a fő­jegyzői irodában négy szov. jet tiszt várta. Erről is, ar­ról is kérdezgették. — Máig sem tudom hon­nan, megtudták, hogy a há­ború előtt újságárus is vol­tam — folytatja. — Ha ép­pen kidobott a gazda az uradalmi cselédkunyhóból, és munkanélküli lettem, az éhhaláltól az újságárusí­tásból kapott bérrel mene­kültem meg Szóval azt ké- dezték tőlem, hogy most el tudnék-e adni száz újságot? élután talán öt perc sem telt bele, a dus­nokiak elkapkodták a kom­munista párt lapját, az Üj Szót. Másnap már 200 lapot fogott a hóna alá Mihó Já­nos. Harmadnap 500 pél­dányt ... — Teltek-múltak a , na­pok, lassan elfelejtettük a félelmet, a szomorúságot — mondja. — Jókedv ült az arcokra. A földosztás után lázas munkába kezdtünk.. Négy hold földet műveltem, szinte a puszta két kezem­mel. Ahogy mondani szo­kás: ki sem látszottam a dologból. Október 30-án éppen ne­gyedszázada annak, hogy a háború okozta véres se­bek gyógyulni kezdtek Dus_ nokon. A házak falán, Mihó János udvarán a vérpiros paprikafüzér a felszabadu­lás, béke jelképévé szépült. János bácsi hatvanhat éves. Büszkén kalauzolt Dusnok utcáin. Megnéztük a szövetkezeti vegyes bol­tot, a kultúrtermet, a mo­zihelyiséget Elmentünk a tanács költségvetési üze­mébe, amelyet jövőre szol. gáltató vállalattá bővíte­nék. A községbeliek televí­zióját, háztartási gépeit helyben megjavítják... Annak a fiatal ** szovjet katoná­nak sohasem felejtem el az arcát, a tekintetét — tér vissza emlékeihez. — Sajnos, nem tudom a ne­vét, címét, pedig szívesen írnék neki! Hátha emlé­kezne rám. Megírnám szovjet katonabarátomnak, hogyan élünk ma. És azt is, hogy a dusnoki tsz-ben dolgozom, és kiváló terme­lőszövetkezeti tag lettem... Tárnái László érdek az új szabvány alkalmazása Hozzászólás a fűszerpaprika-vitához A nemzetközi piacokon évtizedeken keresztül a ma­gyar paprika minőségéhez igazították a követelménye­ket —. színben, zamatban, szárazanyag-tartalomban ez volt a mérce. Sajnos, ez mostanra már hagyomány- nyá halványult. A kisüzem­ben még a paprikát töven­ként megnézték a termelők, felfűzték, igen gondos utó­érlelésnek vetették alá, s csak aztán került a szárí­tóba. Ez a gondosság a nagyüzemekben megvaló- síthatatlannak mutatkozik. Holott az utóérlelés elen­gedhetetlen feltétele a jómi­nőségű fűszerpaprika gyár­tásának. Ez mélyíti el a színt, s képezi a legoptimá­lisabb festéktartalmat. És az ipar az utóbbi időben nagy erőfeszítéseket tett, hogy ezt a kimondottan mezőgazdasági munkamű­veletet átvállalja a ter­mesztőktől. Sikerrel dolgoz­tuk ki azt a technológiát, miszerint az egészséges pap rikát elfogadható — ha nem is a füzéressel egyenértékű — módon le­het utóérlelni szellős, lapos ládákban. Ehhez az ipar sok VAGONHIÁNY, SZÁLLÍTÁSI GONDOK „1 szervezett, gyors kirakodás segíthet...” AZ UTÓBBI HÓNAPOKBAN RENDKÍVÜL NAGY GONDOKAT OKO- ZOTT A SZÁLLÍTÁSBAN A VAGONHIÁNY. A MÁV CSAK KÉSÉSEKKEL TUDJA KIELÉGÍTENI A RENDELÉSEKET. A FENNAKADÁSOK OKAIRÓL Kez?ÓkL“ovXsA «intézőt A kocsijntézoség ego­PORTVEZETÖJÉT ÉS PAJOR LAJOS FÖINTÉZÓT, A KECSKEMÉTI KOR ZET FUVAROZÁSI SZERVEZŐJÉT. Hegbíznak benne Rövid hajú, élénk tekin­tetű fiatal nő ül az Bszak- Bács megyei Vízmű Válla­lat kecskeméti központja egyik irodájában. Szinte percenként cseng a telefon. Fiatal lányok, fiúk gyak­ran bekopogtatnak Molnár Anna KISZ-titkárhoz. Vé­leményét kérik, s tüzes hévvel vagy kissé szomo­rúan mesélik örömüket, gondjaikat Megbíznak ben­ne... Anna a klubszobába in­vitál. A kényelmes fotelok­ba leülünk, beszélgetünk. — Talán könnyebb lesz, ha a végért kezdemt — mo­solyog. — Október köze­pén KISZ-taggyűlést tar­tottunk, amelyen az alap­szervezet vezetőségét újjá­választottuk. A gyűlésen két év munkájáról, ered­ményeiről és a hiányossá­gokról számoltam be. 1967-ben alakult meg a vízmű vállalat KISZ alap- szervezete. A tizenöt KISZ- tag Molnár Annára szava­zott, aki azóta ellátja a tit­kári teendőket. A legutób­bi vezetőségválasztáskor i«tnét Annára esett a vá­lasztás. — Jelenleg harmincán vagyunk az alapszervezet­ben — folytatta. — A kis létszámhoz képest aktív if­júsági élet alakult ki a központunkban. A KISZ- tagok számát jövőre negy­venre szeretnénk emelni. S meg egyet; nem elég a béu lyeget a könyvbe ragaszta­ni, hanem társadalmi mun­kával, kulturális és sport­tevékenységgel keil bizo­nyítanunk. _ Nemrég a szímferopoK vízművek K omszomol-tit­kára Alia Milnan, felkeres­te alapszervezetünket A beszélgetés során erről is, arról is szó esett. — Milnan titkárnő meg­hívott bennünket Szimfero. polba — mondta. — Na­gyon örültünk, s ha sike­rűi, jövő tavasszal eleget teszünk a meghívásnak. Addig is több kirándulást szervezünk. Legközelebb november 7-én kétnapos túrára indulunk. A téli es­tékre gondolva, kiubdélu- tánokat tartunk majd. Molnár Anna nem ér rá unatkozni. Tucatnyi „mel­lékfoglalkozást” említ az adminisztrációs állás mel­let. A Petőfi Sportkörben kosárlabdázik, s szenvedé­lyes utazó. Az NDK-ban már háromszor járt. Ezen­kívül ellátogatott Jugosz­láviába, Lengyelországba, Csehszlovákiába és Romá­niába. Ha sikerül, jövő nyáron irány: Olaszország. — És még egyet hadd említsek meg — mondta végül —: fiútestvéreim vannak, s amióta az eszem tudom, „kiegészítő sportág­ként” gyakran együtt rú­gom velük a bőrt. Talán furcsa, de nagyon szeretek focizni...»: T. L. Mi okozta a jelenlegi torlódást a teherfuva­rozásban, milyen új problémák nehezítik a kocsiintézőség munká­ját? KOVÁCS LÁSZLÓ: A torlódás okául több ténye­zőt sorolhatnák fel. Most nem kívánok az országosan jelentkező nehézségekkel foglalkozni, noha a teher­vagon-biztosítás nemcsak a mi körzetünk jó vagy rossz munkáján múlik, mivel a vagonparkot jóval nagyobb méretekben próbálják koor­dinálni a fuvaroztatók igé­nyeivel. A mi pillanatnyi gondjainkat jobbára helyi problémák okozzák. A szegedi igazgatósághoz tartozó területeken az ősz folyamán igen nagy meny- nyiségű termést takarítot­tak be gyümölcsfélékből, cukorrépából. Szállításuk nap mint nap nagy vagon­tételekben folyik. Emellett az élőállat-szállítás — fő­ként exportra — is jelen­tős számú kocsit köt le. Az természetes, hogy az élő és gyorsan romló áru­nak elsőbbséget kell biz­tosítanunk. Ezt a lehető­ségek szerint meg is tesz- szük, de a sorrend sok vitára ad okot. A mezőgazdasági fuva­roztatók őszi jelentkezése természetes, ezt a felada­tot meg is tudnánk oldani, ha az ipar figyelembe ven­né a mezőgazdasági csúcs- időszakot. és szállításait bi­zonyos mértékben ehhez hangolná. Példaként megemlíthe­tem, hogy tavasszal és a nyár elején, amikor volt szabad kapacitásunk, nem kaptunk elég rendelést tü­zelő előszállításra, most pe­dig a vagonpark egy részét az ilyen irányú szállítások kötik le. Az építőiparral hasonló a helyzet...' PAJOR LAJOS: Az építő­ipar, de az egyéb vállalatok többsége is büntetéseket és járulékokat fizet, ha bizo­nyos anyagokból a felhasz­nálás üteménél — ha csak bizonyos időszakonként is — jelentősebb mértékben halmoz. Így a mezőgazda- sági szállítások csúcsidő- szakában is nagy vagon­igénnyel jeleritkeznék. A kőt nagy megrendelőt — egy időben — egyelőre nem tudjuk kielégíteni. A szál­lítások rossz ütemezése te­hát az egyik legnagyobb probléma. A MÁV vagonhiány- nyal küzd, ennek elle­nére sokszor napokig állnak kirakatlanul a teherszállító kocsik. Mennyire általános ez a jelenség? KOVÁCS LÁSZLÓ: Saj­nos, a vagonok felesleges veszteglése a célállomáso­kon — gyakori jelenség. A kecskeméti körzetben pél­dául a januártól szeptem­berig tartó időszakban a kocsik 39 százaléka állt fe­leslegesen hosszabb-rövi- debb ideig. Az állásidő öt óra helyett átlagosain 19 órára emelkedett, a gazda­ságok és a vállalatok több mint másfél millió forint büntetést fizettek. Két pél­da: a gabonatárháznál 1076 vagon fordult meg, ebből '447-et késve raktak ki. A ZIM-be 1321 kocsit irányí­tottunk. ebből 1010 késve lett kirakva. Az álláspénz közel kettőszázhúszezer fo­rint! Sorolhatnám tovább is a példákat, általában a mezőgazdasági üzemek okoznak kevesebb gondot. Mind a termelőszövetkeze­tekben. mind az állami gazdaságokban igen jónak mondható a kirakás üte­me. PAJOR LAJOS: Á me­zőgazdasági szállításoknál egyéb tényezők is akadá­lyozzák a vagonok gyors forgását. Az utóbbi évek­ben. de főként az idén gyakran megtörtént, hogy a határ-, vagy a célállo­másról visszaküldték az árut a feladónak. Az ok: nem felelt meg a növény- védelmi követelmények­nek, vagy nem olyan mi­nőségű. mint amilyenre eredetileg szerződtek. Ba­racknál, almánál egyaránt történtek ilyen esetek. A vagon lényegében véve hiá­ba járt száz vagy ezer ki­lométereket. Ezek a felesle­ges szállítások elkerülhetők lennének, a gazdaságok je­lentős többletkiadásokat ta­karíthatnának meg. A kényszermegoldások, amelyeket a sürgős fuva­roknál kell alkalmaznunk, sokszor ésszerűtlennek tűn­nek, mivel előfordul,' hogy nagy teherbírású vagono­kat küldünk kisebb meny- nyiségű áru szállítására. Sajnos az állandó és jogos sürgetés mia^t előfordul, hogy nem válogathatunk, hanem az éppen szabad kocsit adjuk oda. Milyen lehetőségeik és terveik vannak a gon­dok megszüntetésére? KOVÁCS LÁSZLÓ: Pil­lanatnyilag egyetlen intéz­kedés tudna segíteni — is­métlem, pillanatnyilag — és ez a vagonoknak a cél­állomásokon történő azon­nali kirakása. A felesleges állásidők kifizetésére van pénzük a fuvaroztatóknak, és magyarázatuk is. De ne­hezen érthető, hogy a je­lenlegi helyzetben hat­nyolc napig is állhat egy vagon kő, vagy építőanyag az állomásokon, mire ki­rakják. Nyugodtan állítom, a rendelkezésünkre álló kocsiparkkal zökkenőmen­tesen tudnánk bonyolítani a szállítást, ha az üteme­zés javulna valamelyest, és a fuvaroztatók megoldanák a vagonok gyors ürítését. PAJOR LAJOS: Az év első hónapjaiban mindig rendelkezünk szabad vago­nokkal. ilyenkor jobban ki­választható a megfelelő ko­csitípus. mely esetben a fuvaroztatás költsége a fe­lére is csökkenhet. Az irány- vonattal történő fuvarozta- tásért a MÁV prémiumot fizet a vállalatoknak az áruk szervezett fogadását és kirakását külön is ju­talmazzuk. Ezek az intéz­kedések a távlati megoldást segítik. Ezekben a napokban, he­tekben csupán a szervezett kirakodás jelenthet megol­dást. Sajnos a szabad szombat és vasárnap újabb, hetenként ismétlődő lökés­szerű hullámzást okoz. Az üzemek, gazdaságok szom­baton 12 órától hétfő reg­gel hat óráig álláspénzmen. tesen rakodhatnak. Érde­mes lenne tehát a fuvaroz­tatóknak figyelembe venni, és kihasználni ezeket a le­hetőségeket, saját érdekük­ben is. hiszen a pillanat­nyi helyzetben csak ez se­gíthet Baranyi Pál millió forintot érő ládapar­kot szerzett be. s azt egy­szeri betétdíj ellenében — gyakorlatilag díjtalanul —. bocsátotta a termelők ren­delkezésére. A gazdaságok­ban elvégzett utóérlelesért — ami a gondosan váloga­tott paprika ládába tölté­sét, s egyszer-kétszeri át­forgatását jelenti — az ipar kilónként 40 fillér utó- érlelési díjat fizetett. Fenyegető folyamat Mindezt nem felhánytor- gatni kívánjuk. Annál is inkább nem. mert a tsz-ek inkább lemondtak az utó- érlelési díjról, s arra töre­kedtek. hogy a szedés után azonnal vegye át a papri­kát a gyár. a romlási vesz­teség ugyanis nagyobb volt, mint amit díjként megkap­tak. De ez csak azért kö­vetkezhetett be. mert a sé­rült paprikát is válogatás nélkül a ládákba rakták, 9 ez az egészségeseket * is megfertőzte Ezt, a fűszerpaprika esM portját teljes egészében fe­nyegető folyamatot kellett meggátolnia az iparnak a szabvány legutóbbi módo­sításával. Az új szabvány radikálisan előírja a re­pedt, vagy más módon hi-j bás paprikának az egész­ségestől való elkülönítését.1 De mást nem tehetünk, ha a paprikát meg akarjuk óvni az utóérlelés során. Ezzel szemben a III. osztályú’ áruért az ipar a korábbi 1,50 helyett 2,50 Ft-ot fizet. Megvalósítható a válogatás Nem vitás, hogy ez több»; letmunkát igényel, de a különválogatás már a sze­désnél megvalósítható. Ezentúl pedig a ter­més szárazanyag-tartalmá­nak műszeres ellenőrzése indokolatlanná teszi a kor rábban jogos félelmet, mi-j szerint a paprika beszára- dásából származó súlyvesz: teség megkárosítja a gaz-' daságot. És az ipar kellő számú műszert vásárolt; jut minden paprikatermesztő gazdaságnak. A műszered alkalmazására tanfolyamo­kat szerveztünk, amelyen összesen 260 személy veti részt. Megbízható felmérésemig szerint az ország fűszerpap­rika-termését több mint 90 százalékban betakarították.' S értesüléseink szerint aj válogatást is nagy gondos-« sággal végzik. A piacok visszaszerzéséért Mivel a szabványtervezet a „huszonnegyedik órában *5 született meg, a rendkívüli helyzetre való tekintettel a Mezőgazdasági és Élelme: zésügyi Minisztérium ki: mondotta azonnali hatály: ba lépését. De a gazdaságod előtt már az év elején is-' mert volt a szabványmódo: sítás terve. Ezt a szerződé: sekbe is belefoglaltuk. Nem csinálunk titkot alt­ból sem, hogy ez év má­jusa óta nem tudunk részt venni fűszerpaprikánkkal a nemzetközi értékesítésben, mert a felhalmozott készle­tek nem felelnek meg a minőségi követelmények­nek. s ezek a készletek je­lentősek. Kovács László, a Konzervipari Tröszí vezérigazgatója

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents