Petőfi Népe, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-24 / 247. szám

ft. oldal 19G9. október 24. pénteK A rádiós Bánk bán Vasárnap a tv-ben Az ember tragédiája, hétfőn a rádióban a Bánk bán. A klasszikusok barátait ugyan­csak elkényeztetik ezen a héten, örömük mégsem le­het teljes. Mindkét produk­ció hagyott kívánnivalót. A Bánk bán rádiójátékká való átalakításától féltünk. Ennek a drámának az eré­nyei közt a kritikusok ki szokták emelni színszerű­ségét, a beszéd és cselekvés elválaszthatatlan egységét, a színpadi helyzetek töké­letes megkomponáltságát. Nyilvánvaló, hogy mindezt nem lehetett a rádiójáték eszközeivel kifejezni. Mégis a rendező, Barlay Gusztáv és a színészek dicséretére mindenekelőtt azt kell mon­danunk, hogy az előadás hallgatása közben nemigen gondoltunk a kényszerű hiányokra. Azokat a része­ket, amelyeket a színpadi mozgás, gesztusok látása nélkül nem lehetett volna megérteni, Barlay kihagyta (pl. a IV. felvonás 8. és 9. jelenetét), vagy az érthető­ség kedvéért lerövidítette (pl. az V. felvonás 5. jele­netének elejét, amelyet Waldapfel József Katona­monográfiájában — joggal — az akció és dikció egy­ségének legszebb példája­ként említ). A szituáció vi­lágos megértését segítette egy szerencsés kézzel vég­rehajtott változtatás, az I. felvonás két utolsó jelene­tének felcserélése. Így a hallgató a szereplők moz­gásának látása nélkül meg­érthette, hogy Bánk tanúja volt Ottó és Melinda, majd Ottó és Gertrudis párbeszé­dének, de nem hallhatta Bi- berach Ottónak adott ta­nácsát. A rendező dicsére­tére mondjuk azt is, hogy szinte szövegváltoztatás nél­kül, csak egy-egy név köz­beszúrásával mindig kielé­gítő módon jelezni tudta, ki jelent meg, ki kihez be­szél. Egy rövid mondat elég volt annak a cselekvésnek a pótlására is, amellyel Bánk erszényt nyújt át Ti­borénak. Csak Gertrudis meggyilkolásakor nem si­került érzékeltetni, hogy előbb a királyné rántott tőrt, Bánk ezt csavarta ki a kezéből, s ezzel ölte meg Természetesen itt mondat betoldására nem nyílt le­hetőség: csak megállapít­juk, nem rójuk fel hibául ezt a kényszerű hiányt. Volt azonban olyan moz­zanat is, amelyben műfaji jellegénél fogva többet ad­hatott a rádióváltozat, mint a színpad. A beszéd tiszta­sága, szépsége. Katona ré­gies ízeket őrző, tömör, ki­fejező, robbanni kész drá­mai nyelve teljes szépsé­gében tárult fel a hallga­tók előtt. Elsősorban a Bánk szerepét mondó Sin- kovits Imrét kell kiemel­nünk szép szövegéért, de nem a többiek rovására. A rendező az indulatszók nagy részét elhagyatta, s ezt jól is tette, hiszen a sok ah, oh, ej, piha tényleg inkább a korhoz kötött divatnak tűnik, mint Katona drámai nyelve lényeges sajátossá­gának. A régies szóalakokat (pl. esmérni, szeglet)) azon­ban kár volt néhány eset­ben mai változatukkal fel­cserélni. Ami most már a leglé­nyegesebbet, a mű értel­mezését illeti, ebben akad vitatható. A Népszabadság kritikusa, Hegedűs Tibor az V. felvonás újszerű be­állítását, Bitskey Tibor „férfias és drámailag — végre — jelentőssé vált II. Endréjét” emeli ki. Ez­zel egyetértünk, de nem hallgathatjuk el, hogy az irodalomtörténészek már vagy húsz éve harcolnak a király szerepének és a drá­ma megoldásának ezért az „új” értelmezéséért. Nem értünk viszont egyet Barlay rendezésében Bánk állam­férfiúi nagyságának gyen­gítésével. A Rádió és Te­levízió Újságnak adott in­terjújában Barlay ezt mondta: „Bánk igazi útja a békétlenkedőkkel veze­tett volna.’’ Nincs igaza. Az ország békéjét, a jobbá­gyok nyugalmát féltő Bánk nem állhatott a nemesi ki­váltságokért, nemesi sza­badságért zendülést szító békétlenek mellé. Barlay Bánknak e tekintetben igen fontos mondatait kihagyta, pl. ezeket: „És abban esz­köz legyek, hogy jajgasson a szabadságunk miatt sze­gény magyar hazám? Az élteket, s a nyúgodalmokat kockára tégyük polgártár­sainknak, kik, mint szülő­inket, bennünket is táplál­tak?” Kimaradt ez a Ti­borénak szóló, de a maga elképzeléseivel vívódó mon­data is: „Kirontjuk a kor­látokat, lezúzzuk a jó ba­rátot, ellenséget; és aztán ha célra értünk, sírni kell csak.” E kihagyások miatt nemcsak Bánk alakja ki- sebbedik: habozásának és végső soron tragikumának belső motiváltsága is csök­ken. A rádiós Bánk bánt azon­ban ellenvetéseink dacára is derék produkciónak tart­juk, nagy lépésnek afelé, hogy Katona drámája az eddiginél szélesebb körben váljék ismertté. Orosz László Pinceklub avatásra készülünk A kecskeméti Zrínyi Hona Úttörőcsapat nagy eseményre — úttörőpinceklub-avatásra készül. (Az avatási ünnepély­ről még beszámolunk.) A ké­szülődésről szól az úttörőta­nács hozzánk küldött beszámo­lója. A közelmúltban Iskolánkba kedves vendégek érkeztek: Forral János, a „Pajtás” szer­kesztőségétől, az Ifjúság című lengyel úttörőújság főszerkesz­tője és Kovács Gyula városi úttörő titkár. A vendégek megtekintették iskolánk most készülő pince­klubját — melyet október 31-én, városunk felszabadulá­sának 25. évfordulóján, ünne­pélyes keretek közt avatunk fel, és a sportudvarunk ké­szülő létesítményeit is. Ezután meglátogatták úttörő­tanács-gyűlésünket, ahol a raj DUN AVECSEI TUDÓSÍTÓNKTÓL Találkozás a választókkal A Dunavecsei Járási Ta­nács ötven tgja az év hát­ralevő részében beszámol a választópolgároknak arról a munkáról, amit az elmúlt időkben végeztek egyrészt személy szerint a tanácsta­gok, másrészt a tanács, mint államhatalmi testület. A beszámolók előkészítése már javában folyik. Ehhez nagy segítséget nyújt a Ha­zafias Népfront járási bi­zottsága és a járási tanács végrehajtó bizottsága is. A cél ugyanis az, hogy a ta­nácstagok ne csupán egy- egy választókerület ered­ményeit, gondjait és a meg­oldás lehetőségeit ismer­tessék választóikkal, hanem tájékoztatni tudják őket az egész járás fejlődéséről, eredményeiről is. Ezért adták ki nemrégi­ben a Tanácstagi Híradót, amely a gazdasági eredmé­nyek ismertetése mellett foglalkozik a járás közbiz­tonsági helyzetével, továb­bá az ipartelepítéssel össze­függő kérdésekkel. A közelgő tanácstagi be­számolók érdekessége lesz az az újítás, hogy azokat egy-egy nagyobb községi rendezvénnyel — például a felszabadulás évfordulója, a népfront tanácskozása stb. — közösen tartják. Nem azért van erre szük­ség, mintha a választók megjelenése csekély lenne, hiszen az elmúlt évben is általában „telt ház” előtt számoltak be munkájuk­ról a tanácstagok. Inkább az a cél, hogy ezáltal is több oldalú, alaposabb tá­jékoztatást kapjanak a vá­lasztók. A járási tanács tagjainak beszámolói, illetve ezek a rendezvények abból a szempontból is nagy jelen­tőségűek lesznek, mert az ott felvetett hasznos ötle­tek, javaslatok kiinduló­ként szolgálhatnak majd a negyedik ötéves terv fe­ladatainak, céljainak a meghatározásánál. Ugyan­akkor lehetőséget kapnak a választók arra is, hogy sa­ját gondjaikat, bajaikat or­vosolhassák. A jogszabá­lyok ugyanis soron kívüli ügyintézést biztosítanak a beszámolókon elhangzott panaszoknak. Csapai Lajos képviselői titkos szavazással új tanácstitkárt választottak. — Cseh Erzsébet 8/a osztályos paj tás nyerte el a titkári tiszt­séget. Az ÚJ titkár még ezen a foglalkozáson megbeszélte a csapatvezető segítségével az október és november havi út­törőügyelet rendjét. A pajtá­sok most minden szabad Ide­jüket a pinceklub rendezésére fordítják. Átadta a stafétabotot Vén Erzsiké Homokmégyről éveken keresztül tudósította a rovatot. Most a Kalocsai I. István Gimnázium tanulója. Ezért úgy döntött, hogy átad­ja tudósítói „stafétabotját” Vargaez Ibolyának, akinek el­ső tudósítását az alábbiakban közöljük: Iskolánk felsőtago­zatos tanulói az elmúlt héten almát szedtek a Kalocsai Álla­mi Gazdaságban. Az alma sze­désért kapott pénzt közös ki­rándulásra fordítjuk. A kirán­dulásról beszámolót küldünk az Úttörőéletnek. Mi is takarékoskodtunk Az elmúlt héten az Úttörő- életben olvastam a bácsalmási pajtások takarékc jságáról. Azt hiszem, mi is büszkék lehetünk tavalyi eredményünk­re, mert 15 500 forintot gyűj­töttünk, ami azt jelenti, hogy egy pajtás csaknem 400 forint­tal járult hozzá ehhez az ered­ményhez. Az idén is szorgalmasan vá­sároljuk a takarékbélyegeket, mert szeretnénk a tavalyinál jobb eredményt elérni. Kiss László Lászlófalva-Felsőszentkirály Sportvetélkedő , Kecskemét felszabadulásának negyedszázados jubileumára a városi úttörőszövetség emlék- versenyt rendezett. Az elmúlt héten lezajlott versenyt Ko­vács Gyula városi úttörőtitkár nyitotta meg, aki megemléke­zett a város felszabadulásáról, majd jó versenyzést kívánt a pajtásoknak. Hét négytusacsapat kezdte meg a küzdelmet, melyből a leninvárosi általános iskola pajtásai kerültek ki győztesen. Az egyéni versenyszámokban csaknem háromszáz pajtás állt rajthoz. Legjobb eredményeket itt is a leninvárosi pajtások értek el, akik az egyéni szá­mokban 8:2-es győzelmet arat­tak. A kétnapos versenyen sok tehetséges pajtást láthattunk, akikkel a következő években az úttörőolimpiák versenyein is bizonyára találkozunk. A Széktói Stadionban régen volt ilyen lelkes hangulatú at­létikai rendezvény. A VERSENY LEGJOBBJAI: Négy tusa csapatverseny: 1. len'.nvárosi általános iskola 1727 pont, 2. Béke téri ált. isk. 1659 pont. Négy tusa egyéni: leány 1. Kűri K. (Leninváros), fiú 1. Adamik Z. (Béke tér). Leány II. korcsoport: 60 m síkfutás: 1. Gáspár Zs. (ének­zenei). Távolugrás: 1. Horvá.h M. (I. sz. isk.). Magasugrás: I. Zsámboki A. (Béke tér). Kislabda: 1. Nagy M. (Béke tér). Leány I. korcsoport: 100 m síkfutás: 1. Dóczi E. (Lenin- város). Távolugrás: 1. Dóczi E. (Leninváros). Súlylökés: 1. Cs. Tóth M. (Leninváros). Ma­gasugrás: 1. Szinkó A. (Lenin­város). Kislabda: 1. Hegedűs J. (Béke tér). 300 m síkfutás: 1. Farkas M. (Béke tér). Fiú n. korcsoport. 60 m: 1. Arató L. (Leninváros). Távol­ugrás : I. Arató L. (Leninvá­ros). Magasugrás: 1. Arató &. (Leninváros). Kislabdadobás: 1. Arató L. (Leninváros). Fiú I. korcsoport: 100 m sík­futás: 1. Galambos S. (Zója). Magasugrás: 1. Szabó S. (I. sz. ál^, isk.). Távolugrás: 1. Konfár T. (I. sz. ált. isk). — Súlylökés: 1. ördögh A. (Béke tér). Kislabdadobás: 1. Petros L. (Leninváros). 600 m síkfu­tás: 1. Ambrus I. (Leninvá­ros). A kétnapos verseny összesí­tett eredményei alapján a fel­szabadulási emlékverseny ser­legének győztese a leninvárosi általános iskola* Rejtvényíejlők Az elmúlt héten közölt betű­dominó helyes megfejtése: Charlie Chaplin, örömmel lát­tuk, hogy sok pajtás törte fe­jét az újszerű rejtvény meg­fejtésén. Igaz, többen hibásan rakták össze a betűket, így Charlei, sőt, Charles Chaplint küld.ek el megfejtérként. Eze­ket sajnos, nem tudtuk figye­lembe venni, de kérjük őket, továbbra is próbálkozzanak a megfej tésekkel. Helyes megfejtést küldtek: Fekete-Szabó László, Főző An­na kecskeméti, Diens Lajos bajai, Pelikán Lász’ó kiskun- halasi, Molnár Hella bácsal­mási, Tóth József jánoshalmi, Hudra András kiskunfé’egyhá­zi pajtások és hárman, ak'k- nek a jutalomsorsolásnál ked­vezett a szerencse és könyv­jutalmat nyertek: Jan’sch At­tila, Kecskemét, Schőnherz Zoltán tér 9. IL em. 7., Dóra Irén, Kiskunfé!e«?vháza, Kál­vária u. 12, és Mátyás Gyu’a 'ülöpszállás, Arany János u. 20. összeállította: Selmeci Katalin Napsugár az iskolában Jóval több, mint tíz éve jártam utoljára a Baja- mátéházi Állami Gazdaság­ban. Elnyűtt makadámút vezetett be akkor a két kilo­méterre futó szegedi 55-ös másodrendű műúttól. Ko­rán érkeztem, futotta az időmből némi körültekin­tésre. Mint egykori tanyai pedagógust, az iskola érde­kelt legfőképpen. A telepü­lés szélén találtam rá. Egy- tantermes volt, olyan, akár a többi osztatlan tanyai tár­sai; szükségépület, hasz­nált bútorzattal, a falakon körül a szokvány szemlél­tető táblákkal. Nemrégiben, az új tanév megindulása után, ismét ar­rafelé vezetett az utam. Bár az elfutott évek — mint mindenütt — Út is előre ígérték a fejlődés jeleit, de nn■>** most találtam, az a várinál mélyebben megra­gadott. Már az érkezéskor új, színes kép fogadott; a bevezető kövesút portalanf- tott k^o’dalon a gazdaság dolgozóinak ttaz+n kertes házai a ♦'■»ipií'kön tévé-an­tennák. Benn a központ szíve kifejlett árnyas fák­kal teli, alattuk ápolt gyöp- mező és virágágyások. Az új gazdasági és egyéb épü­letekhez szerte kígyózó jár­dák vezetnek. Az iskola rangos helyet kapott: a régebbi nagy iro­daépületet — az orvosi ren­delő híján — teljes egé­szében. Előtte széles sáv­ban magas jegenyék nyúj­tanak hús árnyékot a déli nap ellen, az épület másik oldalán száz négyszögölnyi bekerített füves játszóud­var. A teljes osztottság ér­dekében négy tantermet alakítottak ki. ezek mind­egyike más-más méretű. A mindenkori tanévkezdő lét­szám szabja meg, hogy me­lyik osztály melyiket veszi igénybe. A két tágas folyo- jóajtó e'őtti beszögellés- ben mosdókagylók sorakoz­nak. fölöttük a tanulók tö­rölközőtartóival. A termek fa’ai fehérre m"szeltek. A padlózatot li­nóleum takarja A ka+ed­végig hárerorésee* vonal­zott tábla uralja, a keleti oldalon nagyméretű ablak enged utat a világosságnak. Üj öblös szekrény, álló ru­hafogas és — az iskolai fű­tésben még kevés helyen alkalmazott — „Mekalor” olajkályha egészíti ki a bútorzatot. Az első osztá­lyosok tanterméből raktár nyílik. Az udvari folyosó végén kapott helyet az íz­lésesen berendezett nevelői szoba rádióval, napilapok­kal és folyóiratokkal. Az iskolához tartozik még a szomszéd épület egyik helyisége, ahol a gaz­daságtól kapott televíziót nézhetik kényelmes fotelek­ből a tanulók. E változatos tájékoztató is mutatja, hogy a baja- mátéházi tanyai „kisiskolá­ban” olyan változások tör­téntek. amelvek alapul szol­gálnak a jövőben a korsze­rű az eredményes iskolai munkához. Németh Imre, a Bajai AHomi Gazdaság igazgató­in fp!ismerte dolgozói gve­icVpln»1- hóirApvo*! helyze­tét, azt hogy a gazdaság területén működő iskolák az eddigi körülmények kö­zött nem képesek megadni a kellő alapot a felsőtago­zatos követelmények elsa­játításához, azért személyes ügyévé tette a kérdés gyors és minden igényt kielégítő megodását; százötvenezer forintot utalt ki a felújítási munkált, valamint a beren­dezés céljaira. Biztosította ezzel két, részben osztott alsótagozatos Iskola össze­vonását, teljesen osztott is­kolává bővítését, vállalva naponta egy autóbusz és kísérő beállítását a gyer­mekek szállításához. A ta­nulók jutányos áron (3 fo­rintért) ebédet kannak, amit a gazdaság étkezőjében kul­turált körülmények között reve’őik felügyelete alatt fogyasztanak el. A délelőtti nagy tíznercben tel és friss kenyér várja a diákokat. A tanítás végén, heti húsz órában, napközis fog­lalkozás keretében készül­nek fel a tanulók a kővet­kező nap iskolai felada­taira. A múltban az iskola fenn­tartására kötelezett földbir­tokosnak rvűg és teher volt a vállán a horminoas «-rui’4 ’ll—rArrynf rUArő isko. la, többnyire el te bocsá­totta sokgyermekes béreseit hogy ne kelljen iskolát ál­lítani vagy emelni a tan­erők létszámát. Ma, amikor nem kény­szeríti törvény az állami gazdaságokat, hogy terüle­tükön Iskolákat létesítsenek (ez a tanácsok kötelessége) és ők mégis, önszántukból hoznak tekintélyes anyagi áldozatot, érthetjük meg a Bajai Állami Gazdaság igazgatójának gesztusában a példamutatást. A baja-mácéházi is­kolában négy tanító műkö­dik. egy férfi és három nő. Bajáról járnak ki naponta. Bár kifogástalan a közleke­dés. ez a megoldás megkö­zelítően sem mondható jó­nak. Egy vagy két tanító­pár részére az iskolán kí­vül is akadna itt bőségesen munka, főleg a népműve­lésben és a felnőttek to­vábbképzésében. Jól is jár­nának, hisz az olcsó étke­zésen túl földhasználat és egyéb mellékjövedelem biz­tosítaná az anvagi gondta­lanságot dómokra „ város közelsége pedig kulturális igánvetk kielégítését. (Vöm tűtcrövőclik a ne­velők szcmAben. amikor úi J-»oc;7<*>InoV KZ sugárzik a gyermekek ar­cán is; mosolygósak, vidá­mak, élénkek, zajosak mind. Amilyennek lenniük kell! De csendesekké, fegyelme­zettekké, figyelőkké válnak, ha a munkájukról, a ta­nulásról van szó. Míg nézem és hallgatom őket. egy régi könyv jut az eszembe, amit valamikor kezdő pedagógus koromban olvastam. Ez volt a címe: Napsugár az iskolában. Ügy negyven éve íródott, de ma is aktuális. Az előszava máig bennem él: . Jöjj derű aranyos napsugara az isko­lába! Ne legyen itt der­mesztő csend soha inkább zsivaj, csengő ezüst Sver- mnkkacagás! A ka"~"ás: öröm' A gv^-m^vi ö'öm; napsugár az iskolában!’’ Igen, a vidámság a de­rű. a mosolv az élet leg­szebb szándéka. A le"ma- rad.aodóhb pmiék az embe­ri létekben! Az a vezető funkcionárius pVí a iézan számítás As SZÍV ő‘v”-p‘éhAíl meCTteremti egv tsVo’s új arculatát a korszerű köve­telmények ellátására 37 fl­Ip+äVpcpV; ip—f—ii„srVh el­ismerésé1 „ c-i”; 'V ps gyer­mekeik há’éi-St yfv«a ki. Bárdos Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents