Petőfi Népe, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-24 / 247. szám

C. oldal 1969. október 24. péntek Á negyedik jelszót az idő érlelte A Bács megyei Állami Építőipari Vállalat szocia­lista brigád vezetőinek leg­utóbbi tanácskozásán is szóltak arról, hogy a moz­galom eddigi három jelsza­vához egy újat. negyediket érlelt az idő. Ez pedig: szo­cialista módon vezetni. Magunk is meglepődünk kissé, ha végiggondojuk: hogyan is hiányozhatott ed­dig a főkövetelmények kö­zül ez a kritérium? Hiszen a hagyományos brigádokkal szemben az teszi rangosab­bá a szocialista brigádokat, hogy tagjai messzebb lát­nak. öntudat, példamutatás dolgában élenjárók. Azaz: vezetnek a megszokott módon dolgozók tanulók, művelődök előtt. S mindez nem önmagáért való. nem­csak az adott brigádon be­lül érvényesülő törekvés, ha­nem kifelé is kell hatnia. Nemcsak más brigádokra, hanem a különböző szinti* vezetőkre is ... Ezért moz­galom a szocialista brigád­mozgalom, s ezért hódít mindjobban a legkülönbö­zőbb szakmákban. A vezetőkre is... Szocialista módon vezet­ni... Így hogy kimondtuk, magától értetődő, hogy ami­kor a szocialista címért küz­dő brigádtagok elé — az is­mert három jelszóba fog­lalt — magasabb követel­ményeket állították — ez a tény „visszafelé”, azaz a közvetlen és a további szin­teken vezetők, irányító szá­mára is hasonló kötelezett­séget jelentett Legalábbis — kellett volna, hogy je­lentsen itt-ott, ahol ez elke­rülte a figyelmet... Ezért vetette fel az élet annak szükségességét, hogy a moz­galom, új jelszavaként ez is szerepeljen. Az említett megbeszélésen számos hozzászólásból ki- esendült, hogy a brigádok a vezetés közelebbi, távo­labbi posztjain állóktól — alkalmanként — szintén kö­rültekintőbb intézkedéseket várnak. Szilvási Lajos kije­lentette, hogy mind brigád­jukat, mind őt sokszor fö­löslegesen mozgatják ide- oda. Többször előfordul, a vállalati életnek. Sajnos — mondotta —. a dolgozók sem nagy érdeklődést mu­tatnak eziránt. Másik oldal­ról rávilágított a felszólaló, hogy egyes építésvezetők ilyen tanácskozásokon go­romba. rideg hangnemben tartják beszámolóikat — ami rontja az emberek han­gulatát. Kókai Ferenc párttitkár, Laczy Endre az építők ven­dégként jelen volt megyei titkára, s Prepszent Aurél szb termelési felelős egy­aránt kitért arra, hogy nem elég csak a mozgalom egy jelszavát — szocialista mó­don dolgozni — betartani. A termelési eredmények el. érése mellett a politikai és szakmai műveltség fejlesz­tése. a kultürálódás éppoly fontos követelmény minden szocialista brigádtag számá­ra, mint társadalmi ren­dünk normáinak betartása közösségi és magánéletünk­ben egyaránt Ne csak egy jelszót Ebben a témakörben Fa­zekas István azt kérte dol­gozótársai nevében, hogy a munkahelyhez legközelebb eső oktatáson vehessenek részt, mert körülményes ne. kik a központi munkásszál­lásra bejárni. Kitér a kö­zönségszervező tevékenysé­gére, s tolmácsolta a mun­kások kívánságát, hogy a részükről kívánt időpontra szerezzen be színházjegyet Cseh László hozzászólása a szaktársak körében je­lentkező magasabb művelő­dési igényre utalt: ne csak a könnyű műfajt képviselő előadásokra, hanem a ko­molyabb műfajt reprezentá­ló prózai darabokra is biz­tosítsanak színházjegyeket. Ugyancsak Cseh László beszélt arról. milyen öröm­mel vett részt a szocialista brigádvezetők XII. országos tanácskozásán ahol egyik kiemelkedő téma volt a szo­cialista brigádok anyagi és erkölcsi megbecsülésének jelenlegi helyzete illetve az ösztönzők formáinak gazda­gítása — mint követelmény. Mindent egybevetve, igen gyümölcsöző eszmecsere volt az építők szocialista brigádvezetőinek találkozása a párt-. szakszervezeti, gazdasági vezetőkkel. Az élénk vitaszellem a válla­latnál uralkodó egészséges demokratizmust tükrözte, egyben azt is, hogy a moz­galom új. negyedik jelszava — szocialista módon vezet­ői — mindjárt gyakorlati megvalósulásba ment át. Tóth István hogy a brigádot kisebb cso­portokra bontva különböző munkahelyekre irányitják. Deme Gyula arra mutatott rá, hogy a célszerű készlet- gazdálkodás fontos követel­mény az új gazdaságirányí­tási rendszerben. Egyes ve­zetők fordítsanak tehát na­gyobb gondot vállalaton be­lül például a cement terv­szerű és arányos elosztásá­ra. Ne fordulhasson elő, hogy egyik helyen fölösle­gen tárolnak cementet, más­hol meg — mint náluk is — ennek hiánya miatt nem tudnak ütemesen dolgozni. Bende József — amikor a dolgozókat is bírálta gon­datlanságukért — azt kérte, hogy a vállalat észrevételez- ze a gyártó üzemnél az elő­regyártott eternitcsövek hi­bás szerelését — mivel eb­ből igen sok kár származik. Ráadásul a hibák csak az üzembevétel után derülnek ki. Demokratizmus Tájékoztató művészeti csoportok vezetőinek A Megyei Népművelési Tanácsadó kiadott egy tá­jékoztatót, amellyel köny- nyftani akarja a felszaba­dulási emlékműsorok szer­kesztőinek munkáját. A tá­jékoztató csaknem száz iro­dalmi művet, hetvennél több zeneművet, s több tu­cat filmcímet sorol fel a műsorok gazdagítására. A kiadvány összeállítói: Csorna Béla megyei szak- referens, Komlós Ferencné főelőadó és Csitári Miklós- né filmtárvezető. FOftoiroTA-. ftcREMrx «.v»n A munkakörülményekkel — melyek természetesen mind az emberekről való gondoskodással, mind a ter­meléssel összefüggnek —, s a demokratizmussal kap­csolatos észrevételek szin­tén érintik a vezetők köte­lezettségeit. Zsíros Gábor, tmk-üzemvezető tette szó­vá. hogy a tmk-üzemeknél nincs szerelőszín a nagyobb gépek, jármüvek részére, így télen — fagyban, hó­ban — vagy esős, sáros idő­ben nehéz körülmények kö­zött kell dolgozni. Kérte, hogy legalább felülről vé­dett munkahelyről gondos­kodjanak számukra. Deme Gyula hiányolta, hogy ná­luk ritkán tartják meg a termelési tanácskozásokat, holott azok fontos fórumai 41. Az őrmester belelőtt a sö­tétbe, de abban a pillanat­ban két géppuska tüzelt rá egyszerre. O’Briant a soro­zatok szinte a falhoz szö­gezték. — Fogd O’Brian piszto­lyát és fedezd az ajtót! — parancsolta Konrad,, s az őrmesterhez kúszott. Föléje hajolt, s a sötétben megpró­bálta kivenni azarcát. — Tom! Megsebesültél? — kérdezte, bár jól tudta, hogy egy egész sorozat elta­lálta. Dehát valamit mon­dania kellett. Aztán a zakó­ja alatt fölkattintotta az elemlámpát. Az őrmester ar­cáról a haláltusa rettenete tükröződött. — Nem véletlen volt az, Paul — préselte ki magá­ból a szavakat erőlködve. Konrad fölemelte a fejét. O’Brian Konrad kezébe kapaszkodva próbálta tarta­ni magát — Ferrari...' A kisfi­am ... — suttogta, aztán lecsukódott, teste élettele­nül nehezedett Konradra, — Mintha megjöttek vol­na a legények — mondta bizonytalanul Konrad, az­tán vigyázatosan az ajtóhoz ment. — »aul! — hallotta Sam Barden hangját, majd hatal­mas alakját is kivette a sö­tétben. — Itt vagyok — lépett ki Konrad rejtekhelyéről. Vágó Bélához méltóan Meghívót hozott a posta: a Baromfiipari Országos Vállalat kecskeméti gyárá­nak KISZ-szervezete ünne­pi gyűlést tart — ez állt rajta. És az is, hogy a KISZ- szervezet felveszi a Vágó Béla nevet. Ennek meg­örültünk, mint ahogyan an­nak is, hogy Pálfy Gusz­táv kecskeméti szobrász- művész a közeljövőben szobrot készít a névadóról. Az üzem gyönyörű köz­pontjának ízlésesen beren­dezett klubjában a jelenle­vő mintegy hatvan fiatal egyhangúlag elhatározta: ezentúl Vágó Béla KISZ- szervezetnek fogják hívni alapszervezetüket. Varga Sándor titkár mondott ün­nepi beszédet. Ismertette Vágó Béla életútját. A kecskeméti munkás- mozgalom kimagasló alak­ja volt, aki országos rangú vezetője lett a forradalom­nak. Debrecenben városi párttitkár, Budapesten a Népszava munkatársa volt. A Tanácsköztársaság idején belügyi népbiztos, majd hadtestparancsnok. Egész életében a szocialista esz­mékért harcolt, Az ünnepi gyűlésien je­len volt Kállai Árpádné párttitkár, országgyűlési képviselő, Rózsa János ve­terán és Mészáros Sándor városi KISZ-titkár. A gyű­lés után mindhárman elbe­szélgettek a fiatalokkal. Rózsa elvtárs elmondta: a nagy harcok idején sokat volt együtt Ligeti Károly- lyal, megyénk legendás hí­rű hősével. Beszélt Vágó Béla forradalmiságáról is. A taggyűlés szép szín­foltja volt, amikor a Nagy­kőrösi úti Általános Iskola úttörői a forradalmak szel­lemét idéző verseket mond. tak. így találkozott össze Vágó Béla és hős forradal­már társai szellemében há­rom nemzedék: a legidő­sebbek, a fiatalok és a leg­fiatalabbak, hogy együtte­sen tegyenek hitet a szo­cializmus ügye mellett. A gyár KISZ-tagjai el­határozták: rendszeresen gyűjtik a névadójuk életé­re vonatkozó adatokat, megismertetik a dolgozók­kal is előadásokon, kiállí­tásokon Vágó Béla harcos életét. V. M. — Megtaláltad a ceruzát? — A disznók megölték O’Briant. Drágán kellett megfizetnünk egy kis darab véres aranyért. — Tomot lelőtték? — kapcsolta föl lámpáját Bar­den, s fényét végigvezette a szétlőtt öltözőkön. — Lám, mit tettek! Kint öt bandita fekszik. — De ketten megszöktek! — Megtaláltad azt a ce­ruzát? — fordult Mellory- hoz Konrad. — Természetesen. Itt van ni! — mutatta föl az arany­ceruzát a fényképész. III. Hatalmas, fekete Cadillac fordult be a Paradise bár északi fala mellett elfutó szűk kis utcácskába, majd szaporán a hátsó bejárati kapun járt be. Apró, töm­zsi ember lépett ki a kocsi­ból, lopva körülnézett, majd fölment a lépcsőkön és ki­nyitotta az ajtót. Arca dühtől izzott. Végigment a folyosón, egy kicsit behallgatózott Segeal irodájába, majd ha­tározott mozdulattal le­nyomta a kikilcset. Amikor megöregszenek OLVASÓINK mind gyak­rabban fognak tollat, hogy szerkesztőségünknek pana­szaikról és örömeikről be­számoljanak. A bizalom megnyilvánulását látjuk ezekben a levelekben, me­lyek gyakran így kezdőd­nek: „...kérem, segítsenek ügyem elintézésében... és ha szükségesnek látják, ír­janak róla, tanuljanak be­lőle mások is". A levélírók­nak igazuk van, szólni kell azokról a gondokról is, amelyek nem nagy hord­erejűek, és társadalmi mé­retekben gondnak sem ne­vezhetők. Ezekkel a gondolatokkal emeltünk ki az elmúlt hé­ten érkezett levelek közül néhányat. Kivétel nélkül idős emberek írták, azzal a szándékkal, hogy figyeljünk fel azokra a már-már riasz­tó jelekre, amelyekkel ők találkoztak. Arról van szó, hogy több termelőszövetkezet vezető­sége a lehető legszigorúb­ban ragaszkodik az alap­szabályokban rögzített „pontokhoz” — ha idős, nyugdíjas, járadékos tagok­nak szóló juttatásról van szó. A háztáji föld helye és nagysága, a juttatások összege, a szociális segély, amit egyik olvasónktól megvontak, mert vendég­ségbe ment a fiához (!) nos, ezek azok a bizonyos gon­dok, amelyek most megso­kasodtak. KITÉPETT füzetlapra reszketős betűkkel íródott az első levél, melyet a kecskeméti járásból küld­tek. Nyolcvanegy eszten­dős tsz-tag reklamálja az eddig rendszeresen kapott szénutalványt. „Azután 50 forintjával lefogták a nyug­díjamból a szén árát. így volt még tavaly is. Most se szén, se utalvány ... pedig mindig fázom, és itt a tél... Tessék segíteni!” Egy másik levél Kiskun­halasról érkezett. A 85 éves, beteg, gondozásra szoruló szülőt városban élő gyer­meke magához vette. A közeli község tsz-vezetősé- ge az idős ember szociális j segélyét, földhasználatát és I Az irodában vágni lehe­tett a füstöt. Segeal, McKen és Ferrari félkörben ülték körül az asztalnál terpesz­kedő Gollowichot. Mikor Maurer belépett, a négy férfi hirtelen tágra meresztett szemmel fordult feléje. Csupán egy férfi nem reagált sehogy sem Maurer megjelenésére. A többiek úgy néztek rá, mintha most látnák elő­ször. Mintha szellemet lát­nának ... — E-e-e, izé... Jack — nyögött Gollowich sápad­tan. — Jack, az isten sze­relmére! Maurer kezét zakója zse­bében tartva lépett a szo­bába, apró szeme gonoszul villogott. — Ez itt mit csinál ! — ordított Ferrarira mutatva. — Jack, neked nem sza­bad idejönnöd! — mondta Gollowich és bizonytalanul fölkelt székéből. — Látott valaki? Talán nem is tu­dod, hogy elfogató paran­csot adtak ki ellened? — Mit keres ez itt? — is­mételte meg kérdését Mau­rer. a természetbeni búza-járan­dóságot nyomban megvon­ta, mondván: nem lakik a községben! Hadirokkant tsz-tag kéri háztáji földjének megadá­sát a következő levélben. „Jó magaviseletem (!) és rokkantságom miatt az öre­gek közé soroltak — írja — most mégis kihúzták ne­vem a háztáji-föld listáról’’. Panasza megjárta a járási tanács vb mezőgazdasági osztályát, ahol helyszíni vizsgálatot rendeltek el és megállapították, hogy ol­vasónknak továbbra is jár a háztáji terület. A ter­melőszövetkezet vezetősége pedig — ki tudja miért — tavasz óta „fekteti’ az ügyet LEHET, hogy csupán egy apró adrninisztárciós hiba miatt, mint a dunavecsei járás egyik termelőszövet­kezetében a magas korú járadékos tsz-tag esetében. A néni ugyanis 100 forintot és a karácsonyi ajándék- csomagocskát reklamálta itt jártakor. Ebben az eset­ben már sikerült kideríte­ni az adminisztrációs hibát. De vajon mennyit sirdo- gált — „hogy miért éppen engem hagytak ki...”, amíg eljött, hogy elmond­ja, ami a szívét nyomja. A panaszok eredőit igyekszünk minden eset­ben kibogozni. Különböző szervekkel vesszük fel a kapcsolatot és mindig sike­rül tisztázni a valódi, vagy vélt sérelmet. Ezek az idős emberek azután többé-ke- vésbé megnyugodva veszik tudomásul, hogy lám, őket öregeket mégsem hagyták el teljesen. A cél viszont nem csupán ez. Sokkal in­kább nekünk, — dolgozó embereknek — kell eleve biztosítani öregeink oltal­mát. Mert valójában ezek a juttatások, az érzelmi té­nyezőkön túl az idős em­berek létfenntartásához is szükségesek. EZÉRT kell az idősek panaszára különösen oda­figyelni, és orvosolni azt, törvényeink és szívünk sze­rint. S. K. — Azért jött, hogy azzal a lánnyal, Kollemannel fog­lalkozzék — iparkodott a válasszal Gollowich. — Barom! Magad nem bírtál egy ilyen semmiség­gel, hogy idegent kellett se­gítségül hívni? — Lehetetlen volt — szólt közbe nyugodtan Mcken. — Nem kell mind­járt fölfortyanni, Mister Maurer. És csakugyan nem kellett volna idejönnie. Az egész város rendőrsége csakis magát keresi. Fór- rest pedig tökéletesen ele­gendő bizonyítékot tudott szerezni. — Megtettünk mindent, ami lehetett — folytatta Gollowich és megnyugodva érezte, hogy a vihar kezd továbbvonulni. — Már meg­szabadultunk Weinertől és ugyanígy lesz a lánnyal is. Minden oké lesz Jack, de neked minél messzebb kell lenned. — Nem akarok kimarad­ni ebből — felelt Maurer és az asztalhoz lépett. Gollowich szaporán át­adta helyét, melyet Mau­rer nyomban el is foglalt. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents