Petőfi Népe, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-16 / 240. szám

1 oldal 1969. október 16, csütörtök Lehetőségek, tanulságok A HÓNAP slágere a kü­lönböző szántű mezőgazda- sági értékesítési tanácsko­zásokon: az alma. Folynak a viták, eladhatatlanul sok termett, mondják egyesek, mások az értékesítési me­chanizmust ostorozzák. Ja­vaslatok születnek a több­lettermés értékesítésére — ésszerű, kézenfekvő megol­dások. A vállalatoknak, üzemeknek történő közvet­len eladás például, egyelő­re új dolog, de az is biz­tos, hogy ha ez a forma megszokottá, általánossá válik, akár ezer vagon al­ma felvételét is biztosíthat­ja — hosszú távon, évről évre. Hosszú távon igen, de nem most, az utolsó pilla­natban, amikor már part­nereket keresni is késő, amikor már olyan tömeg­ben jelentkezik a termés, hogy éppen elég a szedésről és valamilyen átmeneti tá­rolóról gondoskodni, hogy ne álljon elő ismét a ba­rackérés idejéből emléke­zetes sokkos állapot, ami több száz vagon gyümölcs pusztulásához vezetett. LEGUTÓBB Kiskőrösön volt egy tanácskozás alma- ügyben. Sokadik, és bizo­nyára nem az utolsó ösz- szejövetel volt, amit ebben a tárgykörben rendeztek. De volt egy új vonása is. Nem a bírálat volt, ami meghatározta ezt az érte­kezletet, hanem a felelős­ségteljes körültekintés: mit lehet még megmenteni? Mindenki tudja, hogy leg­alább másfél ezer vagon té­li alma sorsa a tárolástól, a gazdaságok szakemberei­nek leleményességétől függ. De ez a másfél ezer va­gon nincs feltétlenül pusz­tulásra ítélve. Valóban sok volt az idén az alma, de nem annyira, hogy elkó­tyavetyéljék, hogy filléres áron is csak szabadulni igyekezzenek tőle. Tavasz- szal ismét jó ára lehet az almának. Addig el lehet tartani, nemcsak pincék­ben, de ha szükséges, priz­mákban is a termés egy részét És az is megfonto­landó, hogy a hűtőházakba rakjanak-e egyéb terményt az almán kívül. Az érték­rend a döntő. Emlékszünk még rá, hogy a Bács-Kiskun megyei al­mások telepítését nem utol­sósorban annak hangozta­tásával szorgalmazták, hogy nálunk tíz nappal korábban érik a gyümölcs, mint Sza­bolcsban. És ez a tíz nap döntő lehet MI TÖRTÉNT az idén? Hiába sürgette a MÉK a szedés megkezdését, csak elvétve érkeztek ki­sebb szállítmányok. Tíz nap „csak” 240 óra — ezt az előnyt — ami több mil­liót jelent — az idén egyes gazdaságok elvesztették. Sajnos, olyan esetekben is ők „fizetnek” amikor egy­általán nem náluk történt hiba. Köztudott dolog, hogy a Szovjetunióba óriási mennyiségeket szállítha­tunk természetesen a leg­szigorúbb növényvédelmi előírások betartásával. Ha az út szélén a községben, vagy mondjuk a vasútál­lomás melletti kertekben fertőzött gyümölcsfák van­nak, a szállítmány el sem indulhat. Vásárolnának tő­lünk almát a nyugati part­nerek is, de nem tudjuk megfelelő rekeszekbe rak­ni, az igényeknek megfele­lően csomagolni. Nincs re­kesz, nincs csomagolóanyag, nincs üzlet. Az áru belföl­di terítésének fogyatékos­ságai pedig egy külön cikk­sorozatot érdemelnének... AZ IDEI almatermés mennyiségén lehet cso­dálkozni, de cselekedni' kell. Nemcsak a terme­lőknek, a mezőgazdasági üzemeknek, de a kiszolgá­ló iparágaknak és a keres­kedelemnek is. Az inten­zív fajták, a fejlett agro­technika mellett ugyanis az ilyen mennyiségű termés a következő években is — természetes. Baranyi Pál Mi valósult meg a tervekből Bács megye második Az idén is Csongrád me­gye adta a legtöbb hagy­mát az Országnak. Az ösz- szes termőterületének csak­nem 40 százaléka hagyma- föld. Bács-Kiskun megyé­ben a termőterület 47, Bé­késben pedig 14 százalékát hagymatermesztésre hasz­nálják feL Újra zavartalan a halellátás Hosszú ideig megoldat­lan volt megyénk halellá­tása, mert a régi haltáro­lót és elosztót — Kecske­mét városközpontjának ren­dezése miatt — lebontották, > s az új bolt építkezése pe­dig elhúzódott. A teljesen korszerű új haltároló, el­osztó és egyben elárusító bolt az SZTK mellett két hét óta minden mennyi­ségben kielégíti Bács me­gye északi és középső terü­letein s egyes déli körze­tekben a lakosság igényeit, ismét el tudja látni a du- navecsei járást is. Beton­kádjaiban egyszerre 40 má­zsa halat tudnak tartani, amit a fogyasztás arányá­ban állandóan pótolhatnak a halgazdaságokból. (Pásztor Zoltán felvétele) Néhány napos előkészü- j let után, a múlt év jú­lius elsején Kiskunhalas új gyáregységgel gazdago­dott. Akkor még csak a neve és a „gazdája” vál­tozott meg a kis doboz­készítő üzemnek, a jövőjét papírra vetett tervek, el­képzelések jelentették. Az­óta több mint egy év telt el. Mi valósult meg a ter­vekből? Erről beszélget­tünk Bodrogi Tiborral, a' Papíripari Vállalat kiskun- halasi gyáregységének igaz­gatójával. — Az átvételünk nem ment máról-holnapra — mondta elgondolkodva. — Mire elérkezett a „gazda­változás”, már részletes és reális tervek határozták meg jövőnket. Azt hiszem, a vállalat sem csinált rossz boltot, amikor átvett min­ket, de ugyanakkor a vá­ros is jól járt. Mindjárt so­rolom, hogy miért. Megszűnnek az elhelyezkedési gondok Pár évvel ezelőtt, ha egy halasi háziasszony elhatá­rozta, hogy dolgozni fog, I nem volt könnyű ceij». megvalósítani. A meglevő kis üzemek szűk lehetősé­gei nem adtak módot az el­helyezkedésre. Az üzemek fejlődése, a Pamutnyomó­ipari Vállalat új telepe, meg a többi lehetőség már könnyített a gondokon és most nálunk is szélesre tá­rult a kapu. Míg az átv^M napján kétszázhúszan dol­goztak nálunk, napjaui<c- ban munkáslétszámunk el­éri az ötszázhúszat. Még ebben az évben legalább száz-százhúsz új dolgozóra lesz szükségünk. Elsősor­ban nőkre. Korábban gondot jelen­tett a nyolcadik osztályt el­Épül az üzem A fejlesztésre azelőtt is volt elképzelés, illetve terv. Néhány év alatt nyolcmil­lió forintot fordítottunk volna a bővítésre. A gazda­változás a nyolcmillió fo­rintot 36,4 millióra emelte s ezt a pénzt 1970 végéig fel is használjuk. Az első lépés máris kedvező volt, a 950 négyzetméteres csar­nok helyett az idén ápri­végzett lányoknak is a pá­lyaválasztás. Ezen is tu­dunk segíteni. Már egy első és egy másodéves iparito- nuló osztályunk ismerkedik a szakmával, de a jövőben is számítunk a fiatal szak­munkásjelöltekre. Ezzel kapcsolatban még említés­re méltó az is, hogy a ré­gebben itt dolgozókban is felébredt a tanulási kedv. A jórészt háztartásokból idekerült, betanított mun­kásnők részére most kez­dődik egy kétéves szak­munkásképző tanfolyam. A következő években külön­ben még több százan kap­nak nálunk munkát, s ré­szükre is szervezünk okta­tást lisban már 1450 négyzet­méteren kezdődhetett meg a termelés. Még az idén el­kezdik egy 1000 négyzet- méteres raktár. és egy újabb üzemcsarnok, a szo­ciális épület és az orvosi szoba építését jövőre pe­dig új irodaház készül. Az emeleten lesznek az iro­dák. a földszinten pedig a korszerű üzemi konyha és az étterem. Költözködés a fővárosból A továbbiakban elmon­dotta az igazgató, hogy az egyre jobban bővülő, egyre nagyobb létszámmal ter­melő üzem új termékeket is készít. Két fővárosi üzemből költöznek le négy szakaszban új részlegek, az első már dolgozik, a többi­nek pedig most folyik a szerelése. Elsőként költözött le és augusztus közepe óta ter­mel a finom borított do­boz (édesipar részére), a hengerdoboz és a textil­csöveket készítő részleg. Október végéig megkezdik a VIM-es és a Flóra mosó­szeres dobozok, november végéig pedig a szemüveg­tokok, hintőporos és kerek gyógyszeres dobozok gyár­tását. Az utolsó szakasz­ban, december végéig tér­nek rá a textilipar részére szükséges, egyenes-teker­cseit csövek készítésére. 34. — Maurer úgy keresztül­jut ezen a védelmen, mint izzó kés a vajon! — csapott a térdére dühösen Peat. — Nem akartam ezt mondani előbb, de azért jó, ha tisz­tában van azzal, kivel kell számolnia. Amikor én fi­gyelmeztettem magát, ez­zel megsértettem Maurer parancsát és ő nem is en­gedi, hogy sokáig éljek, mert ha ezt engedné, akkor sokan megtagadnák a pa­rancsot. És azért mondtam valamit Konradnak, hogy időt nyerjek és itt vigyáz­zanak rám. Viszont Maurer hamarosan elér, ebben biz- tos lehet. Francist enyhe rossaullét kerülgette. Bár Peat na­gyon nyugodtan beszélt, szemében rettenet ült, s eb­ből a lány megértette, hogy tényleg igazat beszél. — És kérem, hogy emlé­kezzék vissza arra, amit most mondtam, ha megha­lok — folytatta Peat. Ekkor jelent meg Kon­rad, Peat fölkelt és a ház felé indult. Nyomában há­rom őrzője. A lány ülve maradt, hosszasan nézett a férfi után. Francis arca sá­padt volt, szeméből riada­lom sütött. — Mi történt magával, Miss Kolleman? — szólí­totta meg a rendőrtiszt. — Peat nem hiszi, hogy itt biztonságban van. — Tudom — ült le a lány mellé Konrad és rá­gyújtott. — Ideges típus. Akkor azonban megtudja, milyen nyugalomban van itt, ha majd két-három he­tet itt tölt. Most viszont még túlságosan is erősen hiszi, hogy Maurer min­denható. De ne nyugtalan­kodjék miatta, minden rendben lesz vele is. Francis hálásan nézett Konradra, kinek nyugodt hangja végül is meggyőzte. — És velem sem tör­ténik semmi? Konrad elmosolyodott. — Természetesen így van, magával más a gon­dom. Gyanítom, hogy ma­ga látta Maurert a Zsák utcában. Most magunk va­gyunk, senki nem hallja, amit beszélünk. Nincs ta­nú. Vagy talán nem bízik bennem? Feledje el, hogy rendőrtiszt vagyok, és be­szélgessünk barátokként. — Nincs mondanivalóm. És ha nincs ellene kifogá­sa, bemennék a házba. Itt a napon túl meleg van. IV. Mikor a lámpafényben előtűnt a hatalmas kapu, Konrad fékezett. A kaput öt géppisztolyos rendőr őrizte. Egyikük a kocsihoz ment. — Mindem rendben? — kérdezte Konrad. — Igen, uram. Nincs je­lenteni valeink. — Mindjárt itt a vihar, tehát kettőzötten figyel­jetek. És ha balták po­tyognak az égből, két em­bernek kell itt állnia ak­kor is. A többiek az épü­letben tartózkodhatnak. — Igen, uram. A másik őr mellett hagy­ta kocsiját, s Maggyvel a sziklacsúcsra vezető mere­dek ösvényre lépett. A ma­gasban egymástól pontosan száz yard távolságra őrbó­dék álltak. Az őrök a sziklára is vigyáztak, s amikor Konradot ~ kivették a szürkületből, egyikük odament hozzá. — Most nagyon éberek­nek kell lenniük. Ezek ilyen éjszakán tudják meg­közelíteni a házat, ha egyáltalán van ilyen el­képzelésük. — Itt ugyan nem jutnak át. Hihet nekem, van némi hegymászó tapasztalatom. Ilyen meredek «z;k'ara senki sem tud feljutni — biztosította Konradot a rendőr. — Mindegy, de töröljék meg a szemüket, és ala­posan nyissák ki. Az égre tekintett, ahol hatalmas fekete felhők torlódtak egymásra. Mikor Konrad Maggyvel a házba indult, kocsiját a garázs­ban hagyva, messziről mennydörgés hallatszott, és esni kezdett. A tornácon egy elmosó­dott alakot láttak. — Te vagy az. Tom? — kérdezte Konrad. — Én — felelt röviden O’Brian. — Azt hiszem, be kell mennem. Miss Kolleman már visszavonult. Jó éjt, Paul — búcsúzott Maggy. Konrad O’Briannal szem­ben egy fotelbe ült. — Pfhüüü, micsoda hő­ség van! Olyan nyomott a levegő. — Vihar lesz — az őr­mester hangjában valami­féle, alig észlelhető bánat remegett. Konrad fölfi­gyelt rá. — Egy órán belül el is kezdődik. Most mennyi idő van, Tom — Háromnegyed tíz. (Folytatjuk.) Új és régi munkások — Amíg összeszokik a kollektíva, addig elfedik egy kis idő, — mondja gond­terhelten Benke Lajosné, az üzem pártszervezetének titkára. — A KISZ-szel és a szakszervezettel együtt nagyon sokat foglalkozunk az újakkal, akik közül jó- néhányan üzemet még nem láttak belülről. Azt hiszem — teszi hozzá bizakodva — ha lassan is. de majd csak megvalósítjuk az üzem egy­ségét. A szocialista címért küzdő brigádjainkat csak­nem kivétel nélkül újjá kellett szervezni a sok sze­mélyi változás miatt. Bí­zunk abban, hogy a kollek­tívák hamar magukra ta­lálnak, s a régi hagyomá­nyokkal rendelkező brigád­mozgalmuk egyre jobban segíti majd célkitűzéseink megvalósítását. Sokat vá­runk a fiataloktól is. — Remélem, — mondotta be­fejezésül — KlSZ-istáink- ról. szép elképzeléseik meg­valósításáról a jövőben egyre többet tudunk mon­dani. Opauszky László

Next

/
Thumbnails
Contents