Petőfi Népe, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-16 / 240. szám
1 oldal 1969. október 16, csütörtök Lehetőségek, tanulságok A HÓNAP slágere a különböző szántű mezőgazda- sági értékesítési tanácskozásokon: az alma. Folynak a viták, eladhatatlanul sok termett, mondják egyesek, mások az értékesítési mechanizmust ostorozzák. Javaslatok születnek a többlettermés értékesítésére — ésszerű, kézenfekvő megoldások. A vállalatoknak, üzemeknek történő közvetlen eladás például, egyelőre új dolog, de az is biztos, hogy ha ez a forma megszokottá, általánossá válik, akár ezer vagon alma felvételét is biztosíthatja — hosszú távon, évről évre. Hosszú távon igen, de nem most, az utolsó pillanatban, amikor már partnereket keresni is késő, amikor már olyan tömegben jelentkezik a termés, hogy éppen elég a szedésről és valamilyen átmeneti tárolóról gondoskodni, hogy ne álljon elő ismét a barackérés idejéből emlékezetes sokkos állapot, ami több száz vagon gyümölcs pusztulásához vezetett. LEGUTÓBB Kiskőrösön volt egy tanácskozás alma- ügyben. Sokadik, és bizonyára nem az utolsó ösz- szejövetel volt, amit ebben a tárgykörben rendeztek. De volt egy új vonása is. Nem a bírálat volt, ami meghatározta ezt az értekezletet, hanem a felelősségteljes körültekintés: mit lehet még megmenteni? Mindenki tudja, hogy legalább másfél ezer vagon téli alma sorsa a tárolástól, a gazdaságok szakembereinek leleményességétől függ. De ez a másfél ezer vagon nincs feltétlenül pusztulásra ítélve. Valóban sok volt az idén az alma, de nem annyira, hogy elkótyavetyéljék, hogy filléres áron is csak szabadulni igyekezzenek tőle. Tavasz- szal ismét jó ára lehet az almának. Addig el lehet tartani, nemcsak pincékben, de ha szükséges, prizmákban is a termés egy részét És az is megfontolandó, hogy a hűtőházakba rakjanak-e egyéb terményt az almán kívül. Az értékrend a döntő. Emlékszünk még rá, hogy a Bács-Kiskun megyei almások telepítését nem utolsósorban annak hangoztatásával szorgalmazták, hogy nálunk tíz nappal korábban érik a gyümölcs, mint Szabolcsban. És ez a tíz nap döntő lehet MI TÖRTÉNT az idén? Hiába sürgette a MÉK a szedés megkezdését, csak elvétve érkeztek kisebb szállítmányok. Tíz nap „csak” 240 óra — ezt az előnyt — ami több milliót jelent — az idén egyes gazdaságok elvesztették. Sajnos, olyan esetekben is ők „fizetnek” amikor egyáltalán nem náluk történt hiba. Köztudott dolog, hogy a Szovjetunióba óriási mennyiségeket szállíthatunk természetesen a legszigorúbb növényvédelmi előírások betartásával. Ha az út szélén a községben, vagy mondjuk a vasútállomás melletti kertekben fertőzött gyümölcsfák vannak, a szállítmány el sem indulhat. Vásárolnának tőlünk almát a nyugati partnerek is, de nem tudjuk megfelelő rekeszekbe rakni, az igényeknek megfelelően csomagolni. Nincs rekesz, nincs csomagolóanyag, nincs üzlet. Az áru belföldi terítésének fogyatékosságai pedig egy külön cikksorozatot érdemelnének... AZ IDEI almatermés mennyiségén lehet csodálkozni, de cselekedni' kell. Nemcsak a termelőknek, a mezőgazdasági üzemeknek, de a kiszolgáló iparágaknak és a kereskedelemnek is. Az intenzív fajták, a fejlett agrotechnika mellett ugyanis az ilyen mennyiségű termés a következő években is — természetes. Baranyi Pál Mi valósult meg a tervekből Bács megye második Az idén is Csongrád megye adta a legtöbb hagymát az Országnak. Az ösz- szes termőterületének csaknem 40 százaléka hagyma- föld. Bács-Kiskun megyében a termőterület 47, Békésben pedig 14 százalékát hagymatermesztésre használják feL Újra zavartalan a halellátás Hosszú ideig megoldatlan volt megyénk halellátása, mert a régi haltárolót és elosztót — Kecskemét városközpontjának rendezése miatt — lebontották, > s az új bolt építkezése pedig elhúzódott. A teljesen korszerű új haltároló, elosztó és egyben elárusító bolt az SZTK mellett két hét óta minden mennyiségben kielégíti Bács megye északi és középső területein s egyes déli körzetekben a lakosság igényeit, ismét el tudja látni a du- navecsei járást is. Betonkádjaiban egyszerre 40 mázsa halat tudnak tartani, amit a fogyasztás arányában állandóan pótolhatnak a halgazdaságokból. (Pásztor Zoltán felvétele) Néhány napos előkészü- j let után, a múlt év július elsején Kiskunhalas új gyáregységgel gazdagodott. Akkor még csak a neve és a „gazdája” változott meg a kis dobozkészítő üzemnek, a jövőjét papírra vetett tervek, elképzelések jelentették. Azóta több mint egy év telt el. Mi valósult meg a tervekből? Erről beszélgettünk Bodrogi Tiborral, a' Papíripari Vállalat kiskun- halasi gyáregységének igazgatójával. — Az átvételünk nem ment máról-holnapra — mondta elgondolkodva. — Mire elérkezett a „gazdaváltozás”, már részletes és reális tervek határozták meg jövőnket. Azt hiszem, a vállalat sem csinált rossz boltot, amikor átvett minket, de ugyanakkor a város is jól járt. Mindjárt sorolom, hogy miért. Megszűnnek az elhelyezkedési gondok Pár évvel ezelőtt, ha egy halasi háziasszony elhatározta, hogy dolgozni fog, I nem volt könnyű ceij». megvalósítani. A meglevő kis üzemek szűk lehetőségei nem adtak módot az elhelyezkedésre. Az üzemek fejlődése, a Pamutnyomóipari Vállalat új telepe, meg a többi lehetőség már könnyített a gondokon és most nálunk is szélesre tárult a kapu. Míg az átv^M napján kétszázhúszan dolgoztak nálunk, napjaui<c- ban munkáslétszámunk eléri az ötszázhúszat. Még ebben az évben legalább száz-százhúsz új dolgozóra lesz szükségünk. Elsősorban nőkre. Korábban gondot jelentett a nyolcadik osztályt elÉpül az üzem A fejlesztésre azelőtt is volt elképzelés, illetve terv. Néhány év alatt nyolcmillió forintot fordítottunk volna a bővítésre. A gazdaváltozás a nyolcmillió forintot 36,4 millióra emelte s ezt a pénzt 1970 végéig fel is használjuk. Az első lépés máris kedvező volt, a 950 négyzetméteres csarnok helyett az idén áprivégzett lányoknak is a pályaválasztás. Ezen is tudunk segíteni. Már egy első és egy másodéves iparito- nuló osztályunk ismerkedik a szakmával, de a jövőben is számítunk a fiatal szakmunkásjelöltekre. Ezzel kapcsolatban még említésre méltó az is, hogy a régebben itt dolgozókban is felébredt a tanulási kedv. A jórészt háztartásokból idekerült, betanított munkásnők részére most kezdődik egy kétéves szakmunkásképző tanfolyam. A következő években különben még több százan kapnak nálunk munkát, s részükre is szervezünk oktatást lisban már 1450 négyzetméteren kezdődhetett meg a termelés. Még az idén elkezdik egy 1000 négyzet- méteres raktár. és egy újabb üzemcsarnok, a szociális épület és az orvosi szoba építését jövőre pedig új irodaház készül. Az emeleten lesznek az irodák. a földszinten pedig a korszerű üzemi konyha és az étterem. Költözködés a fővárosból A továbbiakban elmondotta az igazgató, hogy az egyre jobban bővülő, egyre nagyobb létszámmal termelő üzem új termékeket is készít. Két fővárosi üzemből költöznek le négy szakaszban új részlegek, az első már dolgozik, a többinek pedig most folyik a szerelése. Elsőként költözött le és augusztus közepe óta termel a finom borított doboz (édesipar részére), a hengerdoboz és a textilcsöveket készítő részleg. Október végéig megkezdik a VIM-es és a Flóra mosószeres dobozok, november végéig pedig a szemüvegtokok, hintőporos és kerek gyógyszeres dobozok gyártását. Az utolsó szakaszban, december végéig térnek rá a textilipar részére szükséges, egyenes-tekercseit csövek készítésére. 34. — Maurer úgy keresztüljut ezen a védelmen, mint izzó kés a vajon! — csapott a térdére dühösen Peat. — Nem akartam ezt mondani előbb, de azért jó, ha tisztában van azzal, kivel kell számolnia. Amikor én figyelmeztettem magát, ezzel megsértettem Maurer parancsát és ő nem is engedi, hogy sokáig éljek, mert ha ezt engedné, akkor sokan megtagadnák a parancsot. És azért mondtam valamit Konradnak, hogy időt nyerjek és itt vigyázzanak rám. Viszont Maurer hamarosan elér, ebben biz- tos lehet. Francist enyhe rossaullét kerülgette. Bár Peat nagyon nyugodtan beszélt, szemében rettenet ült, s ebből a lány megértette, hogy tényleg igazat beszél. — És kérem, hogy emlékezzék vissza arra, amit most mondtam, ha meghalok — folytatta Peat. Ekkor jelent meg Konrad, Peat fölkelt és a ház felé indult. Nyomában három őrzője. A lány ülve maradt, hosszasan nézett a férfi után. Francis arca sápadt volt, szeméből riadalom sütött. — Mi történt magával, Miss Kolleman? — szólította meg a rendőrtiszt. — Peat nem hiszi, hogy itt biztonságban van. — Tudom — ült le a lány mellé Konrad és rágyújtott. — Ideges típus. Akkor azonban megtudja, milyen nyugalomban van itt, ha majd két-három hetet itt tölt. Most viszont még túlságosan is erősen hiszi, hogy Maurer mindenható. De ne nyugtalankodjék miatta, minden rendben lesz vele is. Francis hálásan nézett Konradra, kinek nyugodt hangja végül is meggyőzte. — És velem sem történik semmi? Konrad elmosolyodott. — Természetesen így van, magával más a gondom. Gyanítom, hogy maga látta Maurert a Zsák utcában. Most magunk vagyunk, senki nem hallja, amit beszélünk. Nincs tanú. Vagy talán nem bízik bennem? Feledje el, hogy rendőrtiszt vagyok, és beszélgessünk barátokként. — Nincs mondanivalóm. És ha nincs ellene kifogása, bemennék a házba. Itt a napon túl meleg van. IV. Mikor a lámpafényben előtűnt a hatalmas kapu, Konrad fékezett. A kaput öt géppisztolyos rendőr őrizte. Egyikük a kocsihoz ment. — Mindem rendben? — kérdezte Konrad. — Igen, uram. Nincs jelenteni valeink. — Mindjárt itt a vihar, tehát kettőzötten figyeljetek. És ha balták potyognak az égből, két embernek kell itt állnia akkor is. A többiek az épületben tartózkodhatnak. — Igen, uram. A másik őr mellett hagyta kocsiját, s Maggyvel a sziklacsúcsra vezető meredek ösvényre lépett. A magasban egymástól pontosan száz yard távolságra őrbódék álltak. Az őrök a sziklára is vigyáztak, s amikor Konradot ~ kivették a szürkületből, egyikük odament hozzá. — Most nagyon ébereknek kell lenniük. Ezek ilyen éjszakán tudják megközelíteni a házat, ha egyáltalán van ilyen elképzelésük. — Itt ugyan nem jutnak át. Hihet nekem, van némi hegymászó tapasztalatom. Ilyen meredek «z;k'ara senki sem tud feljutni — biztosította Konradot a rendőr. — Mindegy, de töröljék meg a szemüket, és alaposan nyissák ki. Az égre tekintett, ahol hatalmas fekete felhők torlódtak egymásra. Mikor Konrad Maggyvel a házba indult, kocsiját a garázsban hagyva, messziről mennydörgés hallatszott, és esni kezdett. A tornácon egy elmosódott alakot láttak. — Te vagy az. Tom? — kérdezte Konrad. — Én — felelt röviden O’Brian. — Azt hiszem, be kell mennem. Miss Kolleman már visszavonult. Jó éjt, Paul — búcsúzott Maggy. Konrad O’Briannal szemben egy fotelbe ült. — Pfhüüü, micsoda hőség van! Olyan nyomott a levegő. — Vihar lesz — az őrmester hangjában valamiféle, alig észlelhető bánat remegett. Konrad fölfigyelt rá. — Egy órán belül el is kezdődik. Most mennyi idő van, Tom — Háromnegyed tíz. (Folytatjuk.) Új és régi munkások — Amíg összeszokik a kollektíva, addig elfedik egy kis idő, — mondja gondterhelten Benke Lajosné, az üzem pártszervezetének titkára. — A KISZ-szel és a szakszervezettel együtt nagyon sokat foglalkozunk az újakkal, akik közül jó- néhányan üzemet még nem láttak belülről. Azt hiszem — teszi hozzá bizakodva — ha lassan is. de majd csak megvalósítjuk az üzem egységét. A szocialista címért küzdő brigádjainkat csaknem kivétel nélkül újjá kellett szervezni a sok személyi változás miatt. Bízunk abban, hogy a kollektívák hamar magukra találnak, s a régi hagyományokkal rendelkező brigádmozgalmuk egyre jobban segíti majd célkitűzéseink megvalósítását. Sokat várunk a fiataloktól is. — Remélem, — mondotta befejezésül — KlSZ-istáink- ról. szép elképzeléseik megvalósításáról a jövőben egyre többet tudunk mondani. Opauszky László
