Petőfi Népe, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-11 / 210. szám
4. oldal 1969. szeptember II, esOtfiitffl Válaszúton egy nagyközség Szántás a vetés alá III. Illúziók múltán A község kiterjedt határát járva ma már a laikus szemlélő is felfigyelhet a szőlő- és gyümölcskultúrában bekövetkező változásokra. Megyeszerte nevezetes az .állami gazdaság több száz holdas összefüggő törpealmása. De közben „felnőttek” a három tsz új szőlő- és gyümölcsös ültetvényei is. A legmegkapóbb látványt talán az Arany- homok Tsz 100 holdas almása nyújtja, ahol az idén az ágak a földig hajolnak a termés súlyától, s a jo- nathán pirossága tündérkertté varázsolta a gyümölcsöst. Itt már jórészt fiatalokból álló brigádok dolgoznak, kartonnal bélelt ládákba szedik a termést, exportra. Hetven vagon almára van kilátás, s az egyöntetű minőség máris hárommilliós bevételt helyez kilátásba. Mi lesz a sárfehérrel? Alakulástól kezdve néma versengés folyik a tsz- ek között: hol produkálnak nagyobb hasznot, kik vezetnek a tagsági jövedelemben. S amíg kizárólag a hagyományos szőlőtermesztés hozamaira számíthattak, addig vitán felüli volt a kimagáslóan legnagyobb területtel rendelkező, s a legtöbb gazdát foglalkoztató Sárfehér Tsz elsőbbsége. Ám az utóbbi években amint sorra fordultak termőre az új telepítések, módosultak a szerepek. Jelenleg leginkább az Aranyhomok Tsz van „feljövőben”, a tagsági rér szesedésében már tavaly megszerezte az elsőbbséget, s az idei tartalékalapja eléri a kétszer akkora Sárfehérét. A százalékos szőlőművelő gazdákat, s hellyel- közzel a tsz-ek vezetőit is, nyugtalansággal vegyes aggodalom kerítette hatalmába az utóbbi évek során. „Mi lesz a sárfehérrel?” — kérdezgetik tanácstalanul. S az átvételi árak évenkénti, kilónkénti bár csak néhány filléres, de összességében milliókra menő esése nem hagy kétséget: a sárfehérnek, mint csemegeszőlőnek a napja leáldozott. A sárfehér nem kell. A pincegazdaság préselésre veszi át, tömegbor készítésére. A Sárfehér Tsz irodájában számításokkal bizonygatják: a 40 százalékos tagrészesedés egyre kevésbé nyújt megélhetést. A szőlő ára esett, de felment a trágyáé és a növényvédőszereké. És már száz hold olyan parcellás szőlőjük van, amelyet százalékos művelésre nem vállalnak a gazdák. A megújhodás útjai Talán az is a baj, hogy túl sokáig tartotta magát a sárfehér-illúzió. Az Izsákiak késve kaptak észbe, de talán nem későn. A Sárfehér Tsz-ben három éve kezdték el szaporítani az új, Kocsis-fajtákat, s ezekből már húsz hold törzsteleppel rendelkeznek. A valóban nagyüzemi ol- szaporításnak tehát a küszöbére érkeztek. Az első szakaszban, már az ősz folyamán 50 holdon végeznek rekonstrukciót, Matyópusztán. A megújhodás másik útját rajzolja fel az a grandiózus terv, amely szerint a tsz-ek az állami gazdasággal tárolásra, feldolgozásra és értékesítésre társulnak. Az Agárdy-telepi kombinát nagyarányú bővítéséről van szó; több száz vagonos hűtőház, szőlőfeldolgozó, pince, pezsgő- és ivóié készítő üzem szerepel a tervekben, összesen mintegy 40 milliós beruházási költséggel. Nem ünneprontás... Lehetséges, hogy közvetlenül a negyedszer megrendezésre kerülő Sárfehér Napok ünnepség-sorozata előtt — mindez ünneprontásnak tűnik. De az elért sikerekkel való jogos büszkélkedés sem feledtetheti : a község válaszút előtt áll. Tsz-parasztjai vagy körömszakadtáig próbálnak ragaszkodni az idejétmúlt, már születésekor is egy kétes értékű hírnévre szert tett szőlőkultúrához, vagy pedig teljes odaadással bontakoztatják ki azokat az energiákat, amelyek a kertművelő igyekezetben és hozzáértésben felhalmozódtak, eleget téve a korszerűbb igények parancsának. A jelek arra mutatnak, hogy mind többen az utóbbi utat választják, már csak azért is, mert nem kívánnak engedni megszerzett rangjukból, életnívójukból. Csakis ezen az úton érdemes tovább haladniuk. Hatvani Dániel Őszi vetések alá végzik a mélyforgatást a lászlófalvi Üj Tavasz Tsz-ben. A képen; a gazdaság egy nagy tábláját szántja Utas! János és Rada István traktoros. Äc Mezőgazdasági A Természet és Mezőgazdaság sorozat legújabb könyve méltán keltheti fel az erdőket kedvelő olvasók érdeklődését. Ákos László és Ghimessy László arról ír ebben a sok-sok képpel és ábrával illusztrált, szép kiállítású könyvben, amit csak nagyon kevesen tudnak. Közismert mondás, hogy nem látni a fáktól az erdőt. Nos, ezt úgy is lehetne fordítani, hogy az erdőtől nem látni, mit takarnak a fák, a lombok. Nagyon találó a könyv címe, mert az erdő valóban ezerarcú és ezerhasznú. Persze nem olyan, mint például a bánya, hogy csak meríteni kell belőle. Sajnos, sokáig azt hitték őseink, s ez megbosszulta magát. Ahol valaha dúslombú, sűrű erdőségek zúgtak a szélben, ma kopáros területeket találunk. Az erdőnek sok haszna van, de csak akkor, ha tervszerűen telepítünk, újratermelünk, s ápoljuk fáinkat. Az erdő élete szorosan ösz- szefügg a vadgazdálkodással, az erdő fáinak hasznosításával. Külön érdekessége a könyvespolc könyvnek az utolsó fejezet, amely az erdő és a fa szerepéről ad számot a művészetekben. VETÉSFORGÓK Gustav Konnecke német professzor, Európa-hírű tudós legújabb könyvének magyar nyelvű kiadása bizonyára nagy érdeklődésre tarthat számot, különösen a mezőgazdasági szakértők körében. Az intenzív mezőgazdasági termeléssel foglalkozó tudósaink, a korszerű agrotechnikát alkalmazó szakembereink régen tudják, hogy a növényi sorrendnek, a vetésváltásnak milyen nagy termésnövelő hatása van. S ez olyan eljárás, amely még nagyobb befektetést sem kíván, tehát mindenütt haszonnal alkalmazható. A vetésforgóról szól Konnecke professzor könyve, amelyet a Mezőgazdasági Könyvkiadó nyújt át az olvasónak, nyomban az eredeti mű megjelenése után. Szükség volt erre a gyorsaságra, mert a magyar népgazdaságban is eredményesen alkalmazhatjuk szakmai tanácsait. A szakemberek véleménye szerint ugyanis a kitűnő modern szereken, a korszerű gépek használatán felül a növények rugalmasan, de helyes elveknek megfelelően alkalmazott változtatása egyetlen forint többletkiadás nélkül is jelentős termésemelkedést hoz. Bizonyára elősegíti majd ez az érdekes könyv a vetésforgó még nagyobb fokú alkalmazását a magyar mezőgazdaságban is. A szarvasmarha-állomány fejlesztésének alapja a biztos takarmánybázis. Meg tudjuk-e ezt teremteni? Melyek ennek az alapvető eszközei? Elsősorban az öntözéses kettőstermesztés. Hogyan lehet ezt meghonosítani Magyarországon? Erre a fontos kérdésre kapunk feleletet Mihályfalvi több évtizedes kutatómunkán és gyakorlati tapasztalatokon nyugvó könyvéből, amelyet sok haszonnal forgathatnak mezőgazdasági szakembereink. ÖNTÖZÉSES KETTŐSTERMESZTÉS A legidőszerűbb témák egyikét tárgyalja ez a könyv, Mihályfalvi István új műve, hiszen köztudott, milyen nehézségekkel küzd mezőgazdaságunk egy-egy száraz, aszályos esztendőben, amikor szűkösen terem meg a takarmány. 4. — Úgy beszélik, hogy ack Maurer is közéjük tar- ozott. Fieder nyomban elné- nult, arcára hideg, közö- lyös kifejezés ült. — Nem ismerem. — Igyekezzék visszaem- ékezni. Juhn talán vala- nikor beszélgetés közben imlíthette a nevét. — Amennyire emlék- ,zem, ezt a nevet sohasem nondta. O’Brian őrmester jelent— Jelenthetek, hadnagy? Barden kiment a rend5rrel. — Maradjon itt — mond- ,a Konrad és utánuk ment. — Egy pisztolyt talált — uizölte Barden és márvány- avorev ucna falderült, maid átnyújtotta a 45-ös önműködő coltot Konradnak. — Nézd csak! Konrad elvette a fegyvert, melynek markolatára R. J. monogramot véstek. — Hol találta? — kérdezte O’Briant. — A bokorban, vagy harminc yardnyira a főkaputól. Van egy dollárom egy cent ellenében, hogy ez pontosan az a pisztoly. Nemrég lőttek vele és 45-ös. IV. Jordan sokszobás lakásához érve Konrad a garázs mellett az árnyékban hagyta kocsiját. Figyelmét egy hatalmas, fekete Cadillac keltette föl, mely nem fért a garázsba, fele kilógott belőle. — Valaki úgy látszik olyan vak, hogy nem is a maga garázsába hajt — fordult Bardenhez és kiszállt a kocsiból. A Cadillachoz mentek, melynek elülső része erősen benyomódott, lámpája darabokra törött a garázsajtón. Barden kinyitotta a kocsi ajtaját és megnézte a a kocsiokmáoyokat. — Ügy van. Jordan kocsija ez. Tökre itta magát — közölte Konraddal. — Tehát minden valószínűség szerint otthon van — indult Konrad a ház bejáratához. A házfelügyelőnő közölte, hogy Jordán este 6 és 8 között nem volt otthon. — Szóval hattól nyolcig nem volt itthon — fordult Barden Kon- radhoz, miközben a lift már fölfelé vitte őket a legfelső emeletre. — Eny- nyi idő bőségesen elegendő ahhoz, hogy kiérjen a Zsákutcába, végezzen Juhn- nal és visszajöjjön. — Légy óvatos — figyelmeztette Konrad Bardent. — Ha részeg, akkor veszélyes lehet — és kilépett a liftből. — Nem tesz semmit, nem az első fejvadász, akit kijózanítottam. Figyeld csak, nyitva az ajtó! — Hé! Van itt valaki? — kiáltott be Konrad. De csak csönd volt a válasz, jéghideg, halotti csönd. Benéztek a hálóba senki sem volt ott. — Menjünk a fürdőszobába — ajánlotta Barden, s hangjában izgatottság remegett. Ralph Jordan pizsamára terített köntösben feküdt az üres fürdőkádban. Feje a mellére bicsaklott. A fürdőszoba falát és Jordan ruháját vér-foltok borították. Jobb kezében régimódi borotvát tartott, melynek késéről már fölszáradt a vér. Barden megfogta a kezét. hogy kitapintsa a pulzusát. — Meghalt — jelentette. — Világos a kép: elment Juhnhoz, aztán magával is végzett. Nagyon okos cselekedet volt tőle: megmentett minket egy csomó fölösleges futkosástól. Barden rágyújtott és hatalmas füstfelhőt fújt ki. — Holms doktornak ma éjszaka nem sok pihenése lesz. Konrad a padlóra nézett, s egy villanyborotvát látott . meg. — Csak azt tudnám, mi szüksége van késborotvát is tartani annak, aki amúgy villanyborotvát használ — dörmögte. — S különösen úgy, hogy a kellő pillanatban épp kéznél is legyen. — Talán, hogy a tyúkszemét vágja vele. Te mindent eltúlzol. Egy széken öltöny, ing meg selyem alsónemű lógott, előtte cipőt és zoknit látott. Konrád is utánament, de a küszöbön szinte kővé meredt. — Nézd csak, ez a darab aztán igazán fölvidá- míthat — mutatott a pad lóra. — Az ördögbe is! — ki áltott föl Barden — hiszen ez»borotvaéles machete. Fogadni mernék, hogy használta is. — És azt nem szeretnéd megtudni, hogy egy olyan fickóhoz mint Jordan, hogyan került egy dél-amerikai kés? — Talán valamikor ajándékba kapta. Biztosan járt Dél-Amerikában vagy épp Nyugat-Indiában. Alighanem inkább Nyugat-Indiá- ban. Mindenesetre az bizonyos, hogy a késen levő vér Juhn Arno vére, ez vitán fölül áll. (Folytatjuk.) Gépkocsitánc az ácskapcsokon A kihegyezett ácskapocs és az autóköpeny halálos ellenségek. Mégis, Kecskeméten manapság legalább száz tűhegyes ácskapocs fenyegeti az autók gumiját, vállalati hozzájárulással. De menjünk sorjában. A máriavárosi vasútállomással átellenben, a Botond és Puskin utcák szegletében kisebb lakótelep építése kezdődött el a közelmúltban. A telep csatornázását és vízellátását csak a túloldalról lehet biztosítani, át kell tehát törni az Izsáki müút alatt a talajt. Sajátságos megoldással végzik ezt el. Az úttest fölött domború, hídszerű átjárót építettek fenyőfapallókból. A nehéz pallókat ácskapoccsal rögzítik — hevenyészetten — egymáshoz. Ennek az útnak igen nagy a forgalma, hiszen a Tiszántúlt köti össze a Dunántúllal. Az összeszűkült átjárón a kocsik csak egymás bevárásával, igen lassan és óvatosan tudnak közlekedni, aminek eredményeként nem ritkán 50—60 gépkocsi is vesztegel, várván az áthaladási lehetőséget. Ez azonban még a kisebbik baj volna. A hatalmas, több tonnás gépkocsik alatt meglazulnak a pallók, az ácskapcsok kimozdulnak a helyükből és az áthaladó kocsik gumijait veszélyeztetik. Különösen a 9. AKÖV gépkocsijai a leginkább kárvallottak, hiszen a számos távolsági buszon kívül mintegy 70 esetben vonul itt át az 1-es busz, oda-vissza ez 140 veszély naponta! Számos gépkocsivezetővel beszéltünk, akik azt javasolják, hogy a rendkívül lassú és veszélyes átkelési lehetőség helyett terelje el a rendőrség a forgalmat a Szamuely Tibor utca—Puskin utca érintésével a vasútállomás előtti visszaka- nyarodással. Három-négyszáz méter kerülő mindössze, de kiiktatódik így a lassúság és* az ácskapcsok sem veszélyeztetik akkor a gumikat. Az úttest alatt viszont nyugodtan dolgozhatnak a csatornaépítők. Bizonyára maguk a hídépítők is egy véleményen vannak velünk, hiszen a sok száz gépkocsi által nappal megrongálódott átjárót minden éjjel úgyszólván teljesen újjá kell építeni. Hogy mennyi deszkapallót használtak fel már erre a célra, a jó ég a megmondhatója. De annak is, hogy hány defektet okoztak a minduntalan kilazuló ácskapcsok az autósoknak! B. J.
