Petőfi Népe, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-09 / 208. szám
1909. szeptember 9, kedd S. oldal Novemberben politikai könyvhetek A Kossuth Kiadó megyei kirendeltsége évek óta országosan is kiemelkedő munkát végez. A kirendeltség munkatársai szoros kapcsolatban állnak a pártbizottságokkal és pártszervezetekkel. Ellátják a pártoktatás különböző gzintű tanfolyamainak hallgatóit tankönyvekkel, terjesztik a marxizmus—leninizmus elméleti műveit, valamint a propagandaanyagokat és a pártfolyóiratokat. A kiadó ezenkívül nézeteink terjesztését szépirodalmi művek sokaságával is segíti. Ennek tudható be, hogy évről évre növekszik az érdeklődés a Kossuth kiadványai iránt A megyei kirendeltség mind korszerűbb módszerekkel igyekszik megfelelni feladatainak, mindinkább tekintetbe veszi a sajátos helyi igényeket. Nem csupán a sokéves tapasztalat figyelembevételével látják el a pártszervezetek propagandistáit könyveikkel, hanem előzetes tájékoztatást kérnek, megrendeléseket gyűjtenek a kiadó terveiben szereplő művekre, tehát az igények szerint igyekeznek ellátni a párt- szervezeteket. Ez számos kiadvány esetében egyre nehezebb, oly nagy a Kossuth könyvei iránt az érdeklődés. Mészáros Jánostól, a Kossuth megyei kirendeltségének vezetőjétől érdeklődtünk az idei eredményekről. Eddig még minden esztendőben túlteljesítettük tervünket — mondta — a múlt télen azonban nem rendeztük meg a szokásos politikai könyvheteket, s ez a kiesés érezhető az idei forgakhunkon. Ezek a könyvhetek ugyanis mindig eseménynek számítanak. A helyi pártszervezetek kiállítást rendeznek az üzemben, munkahelyen, széles körű agitációt folytatnak sok helyen könyvbált tartanak. A tavasszal a Tanács- köztársaság jubileuma alkalmából az öt városban nagyobb szabású terjesztési akciót szervezett a Kossuth Kiadó központja. Kecskeméten, ) Baján és Kalocsán színvonalas kiállítást mutattak be, amelyeket mintegy hatezren tekintettek meg. Ennek következtében a városokban az eredeti tervnél nagyobb volt a forgalom. Az idén az eddigieknél jóval korábban láttak hozzá a poiltikai könyvhetek megszervezéséhez. A kirendeltség már júliusban értesítette a pártszervezeteket, s a munkatársak azóta csaknem valamennyit meglátogatták, részletesen megbeszélték a rendezvénysorozat programját, valamint a kiküldendő kiadványokra vonatkozó igényeket. Érdemes itt összehasonlításul megemlíteni, hogy 1966-ban 50 pártszervezet rendezte meg a politikai könyvhetet és mintegy 160 ezer forint értékű könyvet adtak el, az idén 18 pártszervezet vesz részt az akcióban — a könyvhetet minden városban és községben megtartják — s mintegy 400 ezer forint értékű könyvet kérnek. Számos helyen, még kis községekben is, mint Ladány- bene, Petófiszállás, Hercegszántó, máris jelezték, hogy az eredeti terv szerinti mennyiség kevés lesz. A kirendeltség ebben az évben elsősorban az olcsóbb kiadványokat igyekszik eljuttatni az olvasókhoz. Október végén novemberben, amikor az akció elkezdődik, már megjelennek a népszerű kiadványok: a Pártmunkás zsebnaptár, az Érdekes kalendárium stb. Ezek tehát már szintén kaphatók lesznek a propagandistáknál. A könyvhét azonban jó alkalom lesz az üzemek, gazdaságok, intézmények számára is, hogy felfrissítsék, kiegészítsék könyvtárukat az újabb fontos és aktuális politikai művekkel. Ezekben a hetekben, a tanév kezdetén a Kossuth megyei kirendeltségén is megszaporodott a munka. Az idén tizenhatezren vesznek részt a szervezett alapfokú pártoktatás’^!, mintegy ezerkétszázan jelentkeztek a marxizmus—leninizmus középiskolájába, s több mint ezren tanulnak az esti egyetemen. A tankönyvek és brosúrák idejében történő eljuttatása a hallgatókhoz fontos feltétele a pártoktatási évad sikerének. Jólesett olvasni a Kortárs szeptemberi számában a Gulyás—Rényi-vi- ta kapcsán a Csehszlovákiában élő nagy magyar író, Fábry Zoltán vitacikkét. Az írás gyönyörű logikája, feszítő inúula- ta, szép stílusa mellett külön öröm volt azt olvasni, hogy a szellemi élet decentralizálásában a kecskeméti Forrásnak is nagy szerepe van. Megyénk irodalmi folyóiratára tehát a határainkon túl is felfigyeltek. Bizonyíték erre az is, hogy Jugoszláviában a Híd után a Hét nap és a Magyar Szó is foglalkozott már velünk. Mindez az örömön túl a nagyobb felelősséget állítja előtérbe a szerkesztő bizottság munkájában. V. M. Űj iskolák, óvodák a kiskőrösi járásban Megkérdeztük Dömötör Gábort, a Kiskőrösi Járási Tanács V. B. művelődés- ügyi osztályának vezetőjét, milyen a járásban az iskolák, óvodák és művelődési házak helyzete? — Jót és kevésbé jót is tudok mondani. Elkészült és már működik az ötven személyes új keceld óvoda, igy már 140 kisgyermek részesül óvodád ellátásban. Ez a szám azonban még az idén emelkedni fog, aaneny- nyifoen az általános iskolai napközit is óvodává alakítják át. A napközi másik épületben nyer elhelyezést. — Hallottuk, hogy Récéién is lesz hétközi diákotthon. — Valóban. A zárdaiskola átalakításával hatvannyolcvan tanuló kap majd szállást és ezzel befejeződik Kecel, Császártöltés és Im- rehegy tanyai iskoláink körzetesítése. Még egy hétközi diákotthonról adhatunk hírt: Soltvadkerten folyik az otthon építése és jövő szeptemberben kilencven vadkerti, bócsai és tázlári tanyai diák költözhet be a községbe. — Kiskörösön mi a helyzet? — A napokban kezdik el a volt posta és pénzügyőri laktanya átalakítását általános iskolai napközi otthonná 650 ezer forintos költséggel. Az eddigi napközi otthonból óvoda lesz, így az óvodai helyek száma ötvennél növekszik. — Más községekben épül új iskola? — A soltszentiimreiek régi vágya teljesül: jól halad a négytantermes általános iskola építése és egy év múlva már megkezdik benne a tanítást. — És a művelődési házak bővítése? — Kaskantyún befejeződött a kultúrház bővítése, most már nagyobb színtársulatokat is fogadhatnak. A bővítéshez jelentős segítséget adott a helybeli Sár- fehér Szakszövetkezet. Pá- hin befejezés előtt áll a művelődési ház bővítése. — A tanerőellátásban vannak-e zökkenők? — Sajnos, a pályázati rendszer az idén sem vált be, tizennégy helyen még mindig képesítés nélküli nevelőket vagyunk kénytelenek alkalmazni. Kétségtelen, hogy e téren van javulás: tavaly még 34 képesítés nélküli nevelőnk volt. A pedagóguslakásokról elmondhatom: az utolsó öt évben mintegy 100-zal növekedett a szolgálati lakások száma, ebből 80 állami segítséggel épült családi ház. Befejezésül élmondta a járási tanács művelődésügyi osztályának vezetője: az év kezdete óta kilenc iskola kapott televíziókészüléket. És: a fülöpszál- lás-kurjantói iskolában a közeli napokban kigyullad a villany. B. 3. Kim Nam O Bár a rossz szervezés miatt meglehetősen kevés néző látta Kecskeméten a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság állami népi együttesének műsorát, nagy sikert aratott az előadás. Viharos taps kísérte a kifinomult koreográfiái elemekből összeállított tánckompozíciókat, a különös pengetőhangszerek virtuóz játékát és a kórus változatos hangszínű énekét. Amíg az együttes tágjai városnéző sétát tettek Kecskeméten, felkerestük művészeti vezetőjüket. Kim Nam O-t. — Együttesünk viszonylag fiatal — mondotta — alig egyévtizedes múltra tekinthet vissza. Államunk jelentős anyagi áldozatok árán hozta létre, mert művelődéspolitikánknak egyik legfontosabb célkitűzése, hogy ne menjenek veszendőbe a népi előadóművészet gazdag hagyományai. A szocialista rendszert megelőzően senki nem törődött a népművészettel legfeljebb idegenforgalmi látványosságként mutogatták, rendszerint meghamisított változatban. A Magyarországon szereplő művészeti csoport egyébként csak töredéke az egész együttesnek, amely összesen hatszáz tagot számlál. — Műsoraik összeállításánál mire törekszenek? — A koreai népművészet igen változatos, egészen különböző tájegységenként. Az a célunk, hogy mindegyik vidék kultúráját feldolgozzuk. Másrészt időben is teljességre törekszünk. Az őskorig visszavezethető kultikus táncok, amelyek a természeti erőkkel való küzdelmet ábrázolják, éppúgy helyet kapnak műsorunkban, mint a középkori hős- mondák, vagy a közelmúlt partizánharcait és a szocialista építést megörökítő kompozíciók. — Milyen módszerekkel folyik Koreában a folklórkincs gyűjtése? — Néprajzi tudományos intézetünk munkatársai állandóan^ járják az országot, hogy magnetofonszalagra — Rendben van, aikkor iát lássunk munkához. Ha- iem élőbb mondj el min- lent rendre. Barden zsebkendőjébe őrölte hatalmas, vörös arát, fején meg hátrább pöc- dntette a kalapot. Magas, •obusztus alkat volt, s 'agy tíz évvel öregebb Is Somádnál. — Szóval, nyolc hanminc- cor hívott bennünket Gar- •ison Fieder, Miss Arno •eklámfőnöke. Azt mondta, íogy estére találkozót beszéltek meg. Mikor ideért, lyoniban feltűnt neki, hogy i máskor gondosan lezárt kapuk tárva-nyitva voltak. A portásfülkében a szétvert fejű portást találta csak. Hívni kezdte telefonon Miss Amót, de senki sem felélt. Azt hiszem alaposan megijedhetett, mert be sem merészkedett a villába, hanem azonnal hívott minket. — Most hol van? — A kocsijában és viszlát nyakai — mosolyodott el Barden. — Nem beszéltem vele, csak annyit mondtam néki, hogy maradjon itt. En már jártam a villában. Miss Arnót a fürdőmedencében találtam. Pontosabban, már ami megmaradt belőle. — Ezek szerint szörnyű a kép? — Hát nem épp lélekemelő. A fiúk már dolgoznak, talán lelnek is valamit. De bizonyára szeretnél magad is megnézni mindent. — Igen. Az orvos meg tudja állapítani, mikor történt a dolog? — Épp ezzel van elfoglalva. Menjünk a portásfülkéibe. Barden után Komád is belépett a tenyérnyi portásszobába, melyben csak egy íróasztal, szék, heverő meg néhány szárazelem volt a telefonhoz. Az asztalon bőrbe kötött és az aznapi dátumnál felütött ' vendégkönyvet találtak. Konrád az asztalhoz ment, hogy megnézze a vendégkönyvet. — A gyilkos, sajna, nem jegyezte be a nevét — nevetett Barden. — Hanem a portás ismerhette, különben nem nyitotta volna ki a kaput. Konrád a vndégkönyv lapjára pillantott. „15 óra, Mister Jack Ba- lind. Lennox street 3. Előre megbeszélt találkozó. 17. óra. Miss Rita Strandon. Cown street 14. Megbeszélés szerint. Miss Francis Kolleman. Glandalle Avenue 145.” — Ez a Miss Kolleiman pontosan abban az időben járt Itt, amikor a gyilkosság történt? — kérdezte Konrad. Barden a vállát wnogatta. — Fogalmam sincs, de később kiderítjük. Menjünk, még sok látnivaló vár rád. Talán kocsin is mehetnénk, de szép halkan és a második kapuhoz. Konrád megindult fölfelé az úton, melyet kétfelől hatalmas pálmák meg virágzó bokrok szegélyeztek, melyeknek tövében egy gépkocsi állott, mellette pedig két, fehérköpenyes orvostanhallgató kíséretében Holms doktor. — Hello, Konrad — ki- állott a kerekarcú zömök, kopaszodó-őszülő Holms doktor. — Eljött, hogy megnézze ezt a mészárszéket? — Egyszerűen csak körülnézni jöttem. Mondja, doktor, mennyi ideje halott a portás? — Fél órája, semmi esetre sem régebben. — Ezek szerint hét óra tájban ölhették meg? — Azt hiszem, igen, mégpedig egy 45-06 pisztolyból lőtték le. Három perc múlva máris a teljesen kivilágított villában jártak. Két rendőr a főbejáratot őrizte. Konrad és Barden egy fog.i1 ószobába jutott, onnan pedig a mozaikkockákkal kirakott belső udvarra. Szemben velük O’Brian őrmester jött, egy szikár, nyúlánk, összehúzott szemű és szeplős arcú férfi. — Menjünk a medencéhez — ajánlotta Barden. Megnyomta a forgóajtót, s máris a teraszon voltak. A telihold hideg fénnyel öntöte el a tengert. A kertet szédítő virágillat töltötte meg. A megvilágított szökőkút pedig mesevilággá varázsolta a helyet. — Hajtott, egész életében csak hajtott a fényért, a szép virágokért és lám, hová vezetett mindez? Zsákutcába. Igaz, nem a legkellemesebb így megválni az élettől, ahogyan neki kijutott — filozofált Barden. — Sam, benned igen kifejlődött az osztályöntudat — intette le Konrád. — Azt hiszed, rád nem irigykednek az emberek? — Mutasd meg őket, s habozás nélkül cserélek velük — mondta fanyar mosollyal Barden. — Neked könnyű. Remek feleséged van, akivel munka után felejteni tudsz. III. Holms doktor, a fotós és négy rendőr a kék csempével kirakott medencét szemlélte. (Folytatjuk.) rögzítsék a még ismeretlen dalokat, lejegyezzék a táncmotívumokat. Együttesünk koreográfusa. Hon Dzson Hva, aki legkiválóbb szóló- táncosunk is egyben, több száz ismeretlen néptáncot gyűjtött össze. Folkloristáink igen sokat tanultak a világhírű magyar népzene- kutatás módszereiből. Bartók Béla és Kodály Zoltán nevét nagy tiszteletben tartják a mi szakembereink is, ezért különösen örülök, hogy Kecskemétre. Kodály szülővárosába is eljuthattunk. Mint érdekességet említem meg a gyűjtési módszerek változatosságára; hogy a Sárkányölő című táncjáték mozdulatait egy XV. századi kézírásos krónika ábráiból rekonstruáltuk. — Feltűnt műsoruk közben, hogy az énekkar milyen tiszta kiejtéssel énekli o magyar népdalokat. — Más országok népművészetének tanulmányozását is állandó feladatunknak érezzük. A dallamvilág, a kifejező eszközök különbözőek, de mondanivalójában minden népművészet rokon. A magyar népdalra az hívta fel elsősorban a figyelmet, hogy külföldön tanuló egyetemistáink sehonnan sem hoztak haza annyi népdalt, mint Magyarországról. A magyar dalokat nemcsak a közönség miatti udvariasságból énekeltük, állandóan műsorunkon szerepelnek. — Koreában népszerű-e a folklór, látogattak-e előadásaik? — Otthoni fellépéseinkkor a jegyek már hónapokkal előbb elkelnek elővételben, de nemcsak az bizonyítja a népművészet kultuszát. Hazánkban, különösen a mezőgazdasági vidékeken még eleven valóság a népművészet. Nincs ünnep néptánc és közös éneklés nélkül. Az együttes legjobb szólistáit is ilyen falusi mulatságokon fedeztük fel. — Milyen élményekkel távoznak Magyarországról? — Végtelen öröm számunkra, hogy mindenütt lelkesen fogadták szereplésünket, igen sok szép ajándékot kaptunk. Sokat tanultunk is, különösen a Magyar Állami Népi Együttes színpompás szegedi műsorából. Most hallottam, hogy az önök megyéjében minden nyáron nagyszabású néptáncfesztivált tartanak. Remélem, hogy ha legközelebb Magyarországra látogatok, alkalmam lesz megismerni a Duna—Tisza közi híres pásztortáncokat is. Sz. J.
