Petőfi Népe, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-07 / 207. szám

Thurzá Gábor: \W r

Koszorú

selyemszalaggal

(Részlet a szerző ,,Egy ember vége” című regényéitől.)

Ezt írta Etelka néninek: „Drága-édes Etilkém, pas pácska meghalt, Szent István után, tehát az Alkotmány ünnepére egy nappal temetjük. Tudom, mennyire szeretted, ti példás testvérek voltatok. Most itt maradtam egyedül, mint az ujjam, ebben a nagy lakásban, és csak töröm a fejem, mi lesz velem, de nem lesz semmi. Drága-édes Etikém, engem is vele temetnek, ott leszek a sírban a Farkasréten, és csak az v igasztal, hogy olyan szép hely, csupa-csupa fa, látni a várost, és papácskát két sorral lejjebb temetik, mint Kennedy Mariont, a dalénekesnőt, akinek egyszer elküldtem neked magyarnóta-lemezét. Most csak lézen- gek, nem is élek, és ha nem lennének a lakók meg papácska régi, hű elvtársai, azt mondanám: minek is élek? Nekik én vagyok a papácska most. Az a rémes, drága-édes Etikém, hogy ő maga se vette komolyan súlyos, gyógyíthatatlan betegségét, virgonc volt, készséges, szaladgált föl-le azon a négy meredek emeleten, oda se neki, és igazán nem lehet ma már tudni, az ártott-e meg a szívének. Olyan borzasztó, hogy szombaton én küldtem le, de ki gondolta volna?! Nek- - tok könnyű a gazdagon berendezett áruházakkal, nekünk folyton sorba kell állni. Ha hazajövök, leülni is fáradt vagyok, nemhogy főzni, és a vasárnapom any- nyi, hogy megfőztem papacskának egy hétre az ételt, de kizárt dolog, hogy állott lett volna, mindennap lement, jégért. Nem tudok vigasztalódni! Mi lesz velem?”

Etelka néni ezt válaszolta: „Jolikám! Iszonyatos!

*" Az egyetlen, drága fivérem! Mért nem sürgöny öztél, azonnal repültem volna! München—Budapest a Sabenán három gyenge óra, és az egész retúr háromszáztizenhét dollár, vagyis roppant olcsó. Hogy nem lehettem ott legalább a temetésén!... Azonnal rendeltem a Fleuropnál egy gyönyörű csokrot fehér selyemszalaggal. Van az nálatok odalent? A piperecsomag már két hete elment, és most is Helene Curtizt küldtem. Most már csak te maradtál nékem! Légy oly okos, bölcs, mint drága apád, az én felejthetetlen, örökké siratott Budi fivérem volt. Mit csinálsz a nagy lakással? És ne fizessék be az Ikkánál egy jégszekrényt? Azonnal írj, ha megkaptad a csomagot.”

ß e előbb írt: „Drága, egyetlen Étiké — köszönöm, köszönöm, köszönöm! Olyan jó tudni, hogy te vagy, jómódban, isteni villádban! És én!... Nekem minden csak papácska most is, szép és szomorú emlék. Egyetlen bútort sem adtam el, és mégis üres minden. Ilyen volt a ravatalozó, amikor ki vitték mind a virágot, koszorút, papácskát a koporsóban. A lakással semmi tervem, de megmondhatom, van egy főrriémök udvadTESm; az erdéTEISöÜk legkomcflyatíban iréwtesm. Szerelem ? — kérdezheted. Az én részemről semmi esetre. De ő! ... Csak előbb elválik a feleségétől, ö is koszorút küldött selyemszalaggal, tehát van nálunk. Nem ugranái el egyszer Pestre? Hadd büszkélkedjem veled! Egész nyáron tele volt isteni kocsikkal a város, nálunk imádják a nyugatiakat, téged is imádnának. A csomag és az Ikka-utalvány még nem jött meg.”

E

telka néni rövidesen válaszolt: „Jolikám, kislányom! Köszönöm a prompt választ. Ügy mennék hozzátok, de úgy... Itt sok jót beszélnek, hogy nem is olyan rémes az élet a vasfüggöny mögött, mint ahogyan a Quick, a Stem, a Neue és a többi Illustrierte írja. Münziger úr, aki manager a Wolff és Shaftes- burynél, odalent járt, kapitális szarvast lőtt Somogybán, mesélt, és én vágyódni kezdtem a Kelet, puszta, délibáb, a rónék, árvalányhaj után. Mennék, de most van a főszezon, és Sugárékkal már lefoglaltuk az ap- partament Mallorcán. De kár, hogy nem lehetsz majd velünk. Nem jöhetnél? Két-három hét entepannung. Renée szerint Mallorca most prolis, egy tömeghely, Bahama jobb lenne — igaz, játszották nálatok az új 007-es ügynököt? Nézd meg, az Bahamán játszódik! — de lebeszéltem Sugár Renéet, nem vagyok egy teenager, hosszú oda a repülőút. Drága Rudi fivéremért befizettem egy gyászmisét, és emlékére száz márkát adományoztam a Viefcong áldozatainak, a dél-vietnami árváknak. Te mondattál gyászmiset? Veled vagyok, nem hagylak el. Már biztosan ott a piperecsamag”.

A levélre postafordultával ezt írta: „Köszönöm, egyetlen Etikém, a gyászmisét, Itoka-utalványt, a szíves mallorcai meghívást. És a tippet is! Én is adtam az észak-vietnami árváknak papácska emlékére száz forintot, szörnyű, micsoda pusztítást végeznek az amerikai agresszorok a békekedvelő Vietnami Demokratikus Köztársaság légiterében! Annyi-annyi árva! A drága papácska adakozott végeredményben, eladtam egy százasért a villanyborotváját, azt fizettem be. Azonnal beszéltem régi lovagommal, Dezsővel, aki most miniszterhelyettes, az útlevélügyben, soron kívül megkapom, ma kedd, csütörtökön mehetek érte, telefonálta a titkárnője. Csak azt kérem, expressz küldd a nyugatnémet és spanyol vízumot, azokkal ugyanis nincs összeköttetésünk, mert egy fasiszta ország, a portugálokkal sem, de azt hiszem, Mallorca, az Spanyolország. Olyan gyönyörű a sír! és olyan jó kisírni magam mellette! Érdeklődtem a vámhivatalban, rengeteg a nyugati szeretetcsomag, azért nem jött még meg a tiéd. Ahogy kértem, expressz a vízumokat, és alig várom, hogy a napsugaras ég alatt újra lássalak!”

S

zeptember végén képeslap érkezett Mail orcából. Kék tenger, sárga fövény, rozsdás-zöld pálmák,

egy üveghotel.

„Szeretettel gondolunk rád! — Éti néni, Sugár. (Mély részvétem!) Renée, Anita. Helmut van Adriano-Wit- zersleben Oberstleutnant i. R. der Luftwaffe. Pitzi”.

De előbb el kellett küldeni a gyászjelentéseket, el kellett temetni az öregembert.

Pap Károlynéval

A szoba berendezése hu- — Egy meghívásnak tet- szonöt év óta változatlan, tem eleget nemrégen. Sop- Az antik bútorok, az ablak »ónba invitált meg az az is- mellett elhelyezett könyves- kola, ahol a férjem érettsé- polc, a sublót, rajta az élet- gizett. Nagyon kedvesek vol- nagyságú mellkép az 0 em- tak. És milyen meglepetéslékét őrzik ben részesítettek?! A Kariin

Ebből a lakásból indult el, szülőháza ott van az iskola ezerkilencszáznegyvennógy- szomszédságában. Atmenden végzetes útjára Pap Ká- Amikor odaroly, az író... És legyőzte ettünk elállt a lélegzetem a az "emberiség történetében meghatottsagtol.Ahazfa- páratlan gonoszság. A náci J®». marvanydombormu a alapossággal megszervezett férjemről... Sokáig nem testet-lelket megalázó, meg- bírtam szóhoz jutni Később semmisítő utat nem bírta megtudtam, hogy dr Csatvégigjárni: nem tért vissza.

kay Endre Kossuth-díjas

művészettörténész szervezte

Azóta is itt él ebben a la- az emlékrelief elkészítteté- kásban a felesége, életmű- sét, a városi tanács, Illyés vét a legjobban értő és fél- Gyula, Keresztúry Dezső tő barátja. Először küzdött anyrrgi támogatása és áz is- mellette és érte. amikor el- kola lelkes gyűjtése alapján. hurcolták aggódott rettegve

és várta, várta... Amikor “ Megindító élmény. S végképp bizonyossá vált m°st mm dolgozik . mártírhalála, egyedül ma- — Újabb novelláskölete- radt és úgy érezte, életének men.

nincs többé értelme.

„ . , ... — A téma?

Ez az érzés nem sokáig

tartott: a férj emléke és az — Részben már publikált irodalom iránti áhítattal és novellák, részben mcglepe- alázattal írni kezdett.

Amit Pap Károly átélni Ami még nincs, arról Pap kényszerült, de le már nem néni nem szívesen beszél, írhatott, a bűnök döbbene- Sokat dolgozik és sok ide- tét, Pap Károlyné írta meg. jét veszik igénybe a széles Megszületett és sikert ara- körű irodalmi és baráti kap- tott a Lemerülés, a Tajge- csolatok: tosz hegyén a Bűnbánat, a _ LcveUkn irok_ levele. Hallgatodzók. kgt várok s a jó barátokat,

Pap néni (csak így enge- hogy rámnyissák az ajtót. di szólítani magát, tréfásan végtelen öröm volt szóin t: ő már olyan öreg, hogy momra, hogy meglátogatott saját magát is néninek ne- dr. Bori Imre. a HÍD szervezi) több szállal kötődik kesztője, Karim egyik leg- Kecskeméthez: a Kiskun- nagyobb tisztelője és művei- ságban, majd Forrásban és nek ismerője. Harmincöt ol- a Petőfi Népében jelentek dulas tanulmányt írt és je- meg novellái. Szoros barát- lentetett meg a HID-ban a ság fűzi a színházhoz és it- a férjem munkásságáról. teni írókhoz, szerkesztőkhöz.

A „Mózes” hogyan került Kecskemétre? — erről érdeklődöm előbb.

Azt szerényen elhallgatja, hogy Bori tollából őróla is megjelent egy figyelmet érdemlő tanulmány.

— Osstovics Levente, a Katona József Színház dramaturgja olvasta a Magvető Almanachban. Mégfogta. Elhatározta, hogy színre viszi. pap Károlyra emlékszik: Sikerült. Ez volt a darab ősbemutatója.

Most elkomorul az arca, mint amikor felhő árnyékolja be az őszi napot, s lázni kezd a lélek. Újra

/ysf

Seres Sándor: Homokvilág

Neki a legszebb nap azóta, hogy egyedül maradt. Az a nap, amelyért érdemes volt tovább élni és küzdeni Pap Károly újra felfedezéséért, megkésett elismertetéséért.

S még egy nagyszerű pillanat:

Füst Milán: Összes versei

„HŐSI SZOMORÚSÁG’’ van Füst Milán verseiben, vette észre Radnóti Miklós. Valóban: a Nyugat nemzedékének magányos költő-óriása fenségesen komor lírájával, örök pesszimizmussal különül el — többek között — költőtársaitól. Tóth Árpád fáradt, lemondó hangon szólt; Füst Milán magatartása: „hősi”. A soha-bele-nem-nyugvás konok katonája ő, aki nem tágít őrt álló harcosként a vártán. Csak így tud élni és meghalni. Harcos indulatokkal, komor tiltakozással. „Különállása is lázadás volt.” (Ungvári Tamás.)

Nemrég jelent meg a könyvhéten Füst Milán összes verseinek szép kötete. Örömmel forgatjuk a kitűnő költő kötetét, s szeretettel teli leveleit és pesti látogatások kedves emlékét idézzük fel. S kicsit „vitatkozzunk” a már eltávozott költővel: nemcsak „keserű” prófétai düh jellemezte 6t, hanem az emberi melegség is, hiszen milyen szeretettel tudott szólni kecskeméti tanítványaimhoz pl. a Henrik dráma előadásán lelkesedve! Mert ahogy szeretett re- gényhösét idézi egyik versében: „Bízd a szívemre magad, — az még él —",,. (Cop- per field Dávid.)

Büszkék lehetünk Füst Milánra, a világhíres költőre, kit 1965-ben a Nobel-díjra is jelöltek, s kinek A feleségem története c. regényének francia kiadását a kritikusok hozsannával fogadták Párizsban.

Sokoldalú íróegyéniség: írt regényt (Parnasszus felé), drámát (Negyedik Henrik), tanulmányokat, filozofikus művet, a „Látomás és indulat a művészetben” címmel hatalmas esztétikai művet, lefordította a kedvelt Shakespeare-drámát, a Lear királyt stb S mégis mindig, mindenütt a „költő” szólalt meg, legmaradandóbbat talán mint költő alkotta.

„Sötétséggel és fénnyel szeretne kifejezni mindent” írta Füst Milán verseiről kedves, értő írótársa, Karinthy Frigyes. Igen, sötét tónusú líra az övé, mert tudta, hogy „szebbnek ítéltetett a tört szem itt, mint a ragyogó”. A költő érezte a rembrandti kontrasztok erejét, ő, aki „durva kezek közt is lágy” tudott maradni.

„Ö hogy panaszlom én még mindig e világi futásom, — minek is jöttem ide?

Hogy porba ejtettem a könnyem is itt... De megbántam én az életemet.”

(Henrik király!)

Füst Milán sohasem áltatta magát az életben, tudta, hogy a szép világ nem az övé (Levél a rémületről), életét pedig egy lefutó csillaghoz érezte hasonlónak.

A KÖLTŐ VILÁGA, különös, senkiéhez nem hasonlítható. Sohasincs előtte térbeli vagy időbeli korlát: a szellemek utcáján in— A minap kaptam levelét Svájcból, amelyben értesítenek, hogy a Neue Züricher Zeitung hasábjain jelent meg egy hosszabb tanulmány Pap Károlyról dr. Éva Haldimann tollából. Ez nagy dolog. Gyakorlatilag azt jelenti, hogy Pap Károly kilépett a nagyvilágba. Mintha a haláláért lehelne valakit kárpótolni...

Közben táskát vesz elő, matat benne, megfeddi amiért mindig el akar dőlni, fénydul el, máskor Madrid felé halad, mint merengő harcos, nem ritkán a középkor világába, máskor a hellén vagy a barokk korba lép vissza. Olykor az ószövetségi, zsoltáros kórushangot szólaltatja meg, mint azt Sőtér képet mutat, leveleket... A István is észrevette. Képzelt világ elemei- soproni általános iskola Pap bői rakja össze a maga birodalmát, ahol Károly úttörő raja fényké- Mózes és Oidipusz, Henrik király és Cop- pet_ kér, mások író-olvasó perfield Dávid csatangol. A napjainkban találkozóra hívják, vagy megjelent Füst Milánról szóló, Somlyó köszönik a felejthetetlen él- György által szerkesztett kötet — az „Ar- n>ényt, amit novelláival cok, vallomások” sorozatban — bemutat nyújtott. egy eddig ismeretlen Gulácsy Lajos fest- Fát rak a kandallóba és ményt, mely Füst Milán dolgozószobájának pöröl halkan a fácskával, falán függött. Rokon világ Gulácsy és Füst mert vissza akar esni s ta- Milán álomvilága. ián már nem is gondol arra,

A költő nagyon szerette a zenét, sokszor amire én, amíg a kandalló hallgatta Bachot, Wagnert; Szigeti József, a lángtorkába nézek. Hogy élhíres hegedűművész pl. egy Bach-lemezét nek emberek valahol, akik neki dedikálta. Verseiben is zene rejlik: negyedszázaddal ezelőtt sok- mint egy zsoltárban vagy mint Vörösmarty kai nagyobb kandallóban költeményeiben. emberekkel tüzeltek, embeKÜLÖNÖS költészetének magyar gyöke- rekkel, akiknek a hiánya reiről is szóljunk. Mint Contváry híres fest- ma is bénító űrként tá- ményében, a Magányos cédrusban, úgy Füst tong közöttünk.

Milán is A magyarokhoz szólva c. versében Búcsúzom. Kezet csóko- a „cédrus példáját idézi: „Vedd a Libanon [0k. Ö megszorítja az enyé- /Os cédrusát, e háromezeréves szüzet — rá met: hivatkozom, mert onnan vándoroltam egykor erre, / Tekintsd öt — türelmes párta- Drága gyermekem,

jával hajladoz a szélben, nem jajong. f De mondja meg a kecskemétibölcsen hallgat s vár, amíg a negyedik hogy szeretettel üdnagy évezredben / Kibontja gyümölcsét e v,ozlhk minden jó ismerőst nagyvilág elé.” (A magyarokhoz.) <[’s' minden jó szándékú embert.

SZEKÉR ENDRE Pöcsik Dezső