Petőfi Népe, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-02 / 202. szám
1989. szeptember 2, kedd 5. oldal Könyvújdonságok a Kossuth Kiadónál harmadik negyedévi könyvújdonságai közül figyelemre méltóak a Nemzetközi kérdések—nemzetközi politika címszó alatt ismertetett művek is. Kilátás a 26. emeletről — az ENSZ apparátusának munkájába, a New York-i üvegpalota köznapi életébe, mondhatni kulisszatitkaiba avatja be dr. Simái Mihály — mint szemtanú — az olvasót. Karczag Sándor Ernesto Che Guevará- ról, a latin-amerikai népek szabadságáért küzdő és hősi halált halt nagy forradalmár életéről írt könyvet Alekszandr Fuszenko, a neves szovjet történész a Rockefeller-dinasztiát mutatja be hitelesen. Figyelő szemek az égbolton — ez a címe Wolfgang Schreyer izgalmas és érdekfeszítő könyvének, amely sok dokumentumra is támaszkodva, nagy politikai és műszaki tájékozottsággal a légi felderítés történetébe avatja be az olvasót, kezdve a zeppelin- és léggömbakcióktól. egészen a hírhedt U—2-os repülésig. A szocializmus építése, a pártélet témakör könyvúj- donságai közül szeretnénk felhívni a figyelmet a Szociálpolitikánk két évtizede című kiadványra, amely szinte úttörő munkának számít hazánkban. Ilyen könyv ugyanis — mely ilyen átfogóan foglalkozott volna a magyar szociálpolitikával — évtizedek óta nem jelent meg nálunk. Nemcsak közéleti, vezetőemberek, de a téma iránt érdeklődő" tanácstagok, pártmunkások, propagandisták, tudományos kutatók stb. is haszonnal forgatják majd ezt a tartalmas könyvet, mely nem nélkülözi a helytálló kritikai észrevételeket sem. Búza Márton az üzemi demokráciáról, Száméi Tibor a közéleti tisztaságról írt közhasznú, napjaink társadalmi kérdéseihez is kapcsolódó könyvet. Mindkét mű tulajdonképpen bátorítás arra nézve, hogy az új gazdaságirányítási rendszer körülményei között hatékonyabban tárjuk fel a társadalom közérzetére kiható problémákat, s elvi szinten is tisztán lássuk azokat. Lényegében ehhez lehet kapcsolni Balló István munkáját is, melynek címe: Üj követelmények a pártpropagandában. Egy sajtóvita kapcsán már ismert, hogy az MSZMP KB Társadalom- tudományi Intézetének megbízásából hat nagyüzem munkásnőivel folytattak beszélgetést, felmérték élet- és munkakörülményeiket, felvetve a foglalkoztatásban, bérezésben, szakképzésben stb. még megoldásra váró problémáikat is. Lényegében erről szól Tur- gonyi Júlia és Ferge Sán- domé tanulmánya, melyet igen olcsó kiadásban hoz nyilvánosságra a kiadó, számítva e felmérés gondolat- ébresztő hatására, ösztönző jellegére. Nem elsőrendű feladata a Kossuth Könyvkiadónak a szépirodalmi művek kiadása, mégis örömmel nyugtázhatjuk, hogy évről évre értékes válogatással gyarapítja olvasóinak könyvtárát A magyar szerzők közül — a magyar szerzők műveit azért még mindég kevésnek érezzük! — Szilvási Lajos a Kipárnázott kaloda című könyve lát napvilágot ebben az időszakban. A könyv az inflációs idők pesti kavalkád- ját mutatja be az író sajátos elbeszélő stílusában, a tőle megszokott fordulatossággal Goda Gábor Volt egyszer egy család című műve a Tanácsköztársaság bukásának egy napját idézi fel a gazdag családnál vendégeskedő kisgyermek szemén keresztül a jellegzetes fanyar humorraL Döme Piroska életrajzi regénye — Asszony a viharban — a Horthy-rendszer utolsó éveinek rajzát nyújtja egy magyar kommunista asszony bonyolult, nehéz útjának ábrázolásával. A külföldi szerzők közül a Párizsban élő spanyol író, Juan Goytisolö Személyleírás, André Stíl Szép, mint egy ember, V. Jegorov A meghiúsult merénylet és Kornél Filipowicz: Nieltsch- ke úr kertje című könyve szerepel a kiadó újdonságai között, összesen több mint negyven mű, mely számszerűségében is mutatja a Kossuth Könyvkiadó által vállalt feladat nagyságát. A politikai és a csak áttételesen ide sorolható „politikus” művek olvasótábora ma már i gen nagy és minden társadalmi réteget átfog. Igen örvendetes, hogy a kiadó frissen reagál a társadalmi igényekre, s ezzel is fokozza könyvei iránt az érdeklődést. T. P. II.; A Kossuth Könyvkiadó — Mennyit? — kérdezte az öregasszony, füléhez emelve kagylóvá formált tenyerét. — Hetvenet! — kiáltott feléhajolva a trikós. — Süket a nyanya, mint a nagyágyú ... — kacsintott a kockásra. őzben a piros sapkás elnyomva egy ásítást, munkához látott. A súlytartóra csak egy öt és két félkilóst tett, aztán gyorsan kézbe kapta a lapátot és pillanatok alatt telehányta a kosarat. — Szóval, értettük egymást, mama? — szólt megint a trikós. — Tíz kosár lesz... Számolja! — Zsebbe gyűrte a szállítólevelet, markába köpött, hátára rántotta a tele kosarat és kissé meghajolva elindult a kapu felé. Az öregasszony riadtan pislogott ide-oda: az autóról az emberekre, az emberekről a mérlegre, aztán megint az emberekre. Feszülten figyelte, mit beszélnek, mindent meg akart érteni. Mikor a trikós az első kosárral belépett a kapun, tétován utána lépett, de észbekapott, köténye zsebéből papírt és ceruzát vett elő; körülményesen ik- szet rajzolt rá, s már csak arra ügyelt, hogy el ne tévessze ikszeit: — ket-tő ... há-rom... Az emberek gyorsan dolgoztak. Pengett a vaslapát, nyöszörgött a vesszökosár; szinte futottak a teher alatt. Izmuk táncolt az erőlködéstől, verítékük csikókat húzott szénporos homlokukon. Alig múlt el negyedóra. — Tíz kosár, hét mázsa ... — állt az öregasz- szony elé a trikós és nyújtotta a szállítólevelet. — Itt írja alá, mama! Nem a szerencsén múlik... Az elmúlt hónapban a középiskolát végzett fiatalok körében gyakran hangzott el a kérdés: felvettek-e az egyetemre, vagy nem? Nemrég több, középiskolát végzett fiatallal beszélgettem, olyanokkal is, akik már elhelyezkedtek, — dolgoznak. A néhány szélsőséges esettől eltekintve nincsenek úgynevezett „tragédiák”, mindenki készül valahová, — vagy dolgozni, vagy tanulni. Karcsi fax-ösztöndíjas lesx... Szöllősi Károly kisgyermek kora óta zenetanárnak készült, tehetségét nemcsak az iskolában, s a falujában ismerték, hanem az egész járásban, mert több kultűrális szemlén részt vett, és igen jó eredményeket ért eL Gyors, hadaró beszéde miatt lebeszélték a pedagógiai pályáról. Egyszer a kezébe akadt egy mező- gazdasági szaklap, olvasgatta, nézegette — aztán máskor is bele-bele kukkantott a szaklapokba. Így történt, hogy végül agráregyetemre jelentkezett és előfelvételit nyert. A napokban megkezdte a tényleges katonai szolgálatot, de 1970. szeptemberében : irány Gödöllő, — az agrártudomány. Az apostagi Duna Tsz ösztöndíjasaként jelentős anyagi támogatást élvez majd a( tanulmányi idő alatt. Az egyetem befejezése után öt évig a tsz-nél marad. — de az is lehet, hogy végleg. Akinek nem sikerült... Dvornyiczki Máriával az apostagi óvodában találkoztam, fehér köpenyben pöttömnyi gyerkőcök karéjában. A gyerekek így mondják: Marika óvó néni. A valóság azonban az, hogy Marika csak szeretne óvónő lenni, de egyelőre nem sok reménye van rá. A Kecskeméti Felsőfokú Óvónőképzőbe jelentkezett, ám a felvételi vizsgán nem tudta elérni a maximális 20 pontot, nem vették fel. — Nagyon szeretem a kisgyerekeket, talán azért is, mert nincs testvérem. — Csak ennyit mond, s ebből megértem, hogy nem adta fel a harcot. Most képesítésnélküli óvónő, de még reménykedik, mert a felvételi bizottság döntését megfellebbezte: talán Fortuna segít. De ha mégsem, akkor jövőre újra megpróbálja. Addig is végzi munkáját, bár képesítés nélkül — mégis hivatásszerűen. Először a munka, aztán a tanulás... Toponári Ferenc a kun- szentmiklósi gimnázium IV. c. osztályába járt, ő volt az egyetlen fiú. Nem is koedukált osztály volt az övé, hiszen a többiek „lányosították.” Jó eredménnyel érettségizett, de mégsem jelentkezett továbbtanulásra. Miért? A nyári szünidő alatt a járási könyvtárban dolgozott mint kisegítő könyvtáros. Ezenkívül hetenként többször a művelődési autóval járta a tanyákat, ősztől kezdve megváltozik a helyzete, mert az apostagi Duna Tsz-be megy dolgozni. Azt mondja, hogy „mindenes” lesz, ám valójában nagyon is meghatározott munka várja. Vizsgálja és minősíti majd a tejet, segít a savanyító üzemben — kitanulja az élelmiszeriparral kapcsolatos melléküzemági tevékenység fortélyait. Munka közben alapfokú tanfolyamokat akar elvégezni, aztán később, 2—3 év múlva jelentkezik felsőfokú élelmiszeripari Akik keveslik a televízióban a szórakoztató műsort, a múlt héten meggyőződhettek róla, mennyire nincs igazuk. Mert igaz ugyan, hogy máskor nem jut minden napra film, színházi közvetítés vagy tévé-játék, de ez nem is baj. Legalább eljut az ember moziba, meglátogathatja a barátait, olvashat, foglalkozhat a gyerekével. A lelkiismeretes tévé-nézőnek minderre a múlt héten alig volt ideje. Valóban zsúfolt programmal ajándékoztak meg bennünket a műsorszerkesztők. Majd mindegyik nap megérdemel legalább néhány szót. Kedden Méhes György romániai magyar író Harminchárom névtelen levél című vígjátékát láthattuk. Arról volt benne szó, hogy meg szabad-e buktatni egy helyi nagyság gyerekét. Természetesen igen, ha rosszul tanul. Ebből nem is lett volna érdemes darabot írni, annyira nyilvánvaló. A darab bonyodalmai azonban akörül kavarogtak, hogy ezt a kisemberek nem is tartják olyan természetesnek, vagy legalábbis nem nagyon biztosak benne. Ez pedig már téma, kiváltképp a vígjátékírónak. A Miskolci Nemzeti Színház előadása azonban kissé vér- telen volt. Kacsóh Pongrác emléktábla Alapításának 75. évfordulóját ünnepelte vasárnap egy patinás józsefvárosi iskola, a Tavaszmező utcai volt Zrínyi gimnázium. Itt tanított egykor matematikát és fizikát a neves zeneszerző, Kacsóh Pongrác, innen indult Ságvári Endre, Bóka László író, Eisemann Mihály és Lajtai Lajos zeneszerző, Szilárd Leó és Teller Ede világhírű tudós — hogy csak néhányat említsünk a jeles sorból. Vasárnap csaknem ezer öregdiák gyűlt össze, az ünneplők közül a legidősebb 1902-ben volt matu- randus. Az iskola előtti téren a Vasas Művészegyüttes szimfonikus zenekara adott műsort Az épület falán elhelyezett Kacsóh Pongrác emléktábla leleplezésekor a zeneszerzővé lett matematikus pedagógustársa, Elekes István tanár mondott avató beszédet. A kisemberről szólt a szerdán este látott Jebal Deeks bosszúja című nyugatnémet tévéfilm is. A másik végén fogta meg a témát. Az elnyomottakban, a semmibevettefcben mindig élő, de csak ritkán tetté érő bosszúvágy mulatságos rajza ez a film. Egy kistisztviselő sok éves szolgálat után fellázad, s már- már romba dönt egy jól szervezett intézményt, egy tekintélyes bankot. Amikor aztán eszébe jut, hogy a maga javára fordítsa a zűrzavart, színre lép egy nála is mohóbb és gátlástalanabb fiatal. Keserű tanulság. A legnagyobb meglepetést egy vadnyugati történet, A vadászat című amerikai film okozta a múlt héten. Megrázó, kegyetlen, döbbenetes erejű alkotás. Egy kedélyes sportember kocsija „lerobban” valahol Texasban. S tanúja lesz annak, hogy a sheriff kutyákkal tépet szét egy csavargót, mert megszökött a falu börtönéből. Az idegen megtudja, hogy ez már a hetedik ilyen eset volt. Félő, hogy nem hallgat, ha továbbjut, s ezért a sheriff vele is végezni akar. A szadizmus a törvény álarcában a legféktelenebb, s az ilyen szadizmus áldozatai a legvédtelenebbek. Nekünk erről bőséges tatechnikumba. Szabó Attila TV-NOTESZ Zsúfolt program — Igen..'. Mindjárt.;. — Gyorsan utánaszámolta ikszeit. — Tíz... — és nagy ákom-bákommal a papírra erőlködte nevét. ffres kosarát lóbázva ^ ekkor jött ki a kapun a kockás ingű. — Végeztünk, mama! — kiáltotta. — Jól hajtottunk ugye? Az öregaszony bólogatott, s egyre csak azt hajtogatta: — Hálistennek, kedves fiaim... — aztán köténye alá nyúlt s egy tízforintost húzott elő. — Ezt tegyék el... — mondta. — Többet, sajnos, nem tudok — — s a trikós felé nyújtotta a pénzt. — Menjen már, mama! — ugrott közbe a kockás, hatalmas, lapát tenyerével lenyomva az öregaszony vékony karját. — Mit akar?! Kapunk mi eleget... Nem kell nekünk a magáé! . i; — aztán óvatosan megfogta csontos vállát, megfordította s betuszkolta az udvarba. Még a kaput is behúzta mögötte. fgy pillanatra megme- repedtek a többiek. A megrökönyödéstől megkezdett mozdulatuk is befejezetlen maradt. Először a piros sapkás tért magához. A szénre dobta a lapátot és leugrott a platóról: — Meghülyültél?! — Mit játszod meg magad?! — támadt rá a trikós is. — Mi vagy te? — Mennyit akart adni? — szólt ki a sofőr a fülkéből. — Csak egy tízest... — dünnyögött a kockás és megvonta a vállát. — Tíz forint neked nem pénz?!—kiáltott a trikós. — Mért nem engedted, hogy elvegyem? — Mit akartok? — gyúlt pirosra a kockás. — Nektek semmi sem elég?!... — Kuss! Elég legyen!... — csattant a trikós és egy gyors mozdulattal elkapta a kockás mellén az inget. — Ha még egyszer ilyet csinálsz, mehetsz a francba! Nem dolgozunk veled, érted ? kockás ingű védekezésre készen kapta fel a kezét, de a trikós nem ütötte meg. Pár pillanatig még szemtől szembe álltak egymással, aztán a kockás lehajtotta a fejét. A fal mellé hátrált, izzadó tenyerét végigcsúsztatta a szemcsés felületen, nagyot sóhajtott, s imbolygó léptekkel a kocsihoz ment. Szó nélkül bújt be a sofőr mellé. A nyomában ballagó trikós előtt nyitva hagyta az ajtót. pasztalataink vannak az ötven évvel ezelőtti fehérterror és a későbbi nácizmus idejéből. Ez a lehetőség mindig ott lappang az osz- tálytársadalmak mélyén, s aki erre a mai Amerikában fel meri hívni a figyelmet (a filmet két éve készítette W. Graham), ember legyen a talpán. Szerb Antal VII. Olivérét láthattuk a képernyőn szombat este. őszintén szólva nekem a regény jobban tetszett. Vasárnap Turge- nyev Vidéki asszonyság című színdarabjának tévéváltozatát közvetítették. Vass Éva finoman árnyalt alakítása élmény volt, Borisz Nyirenburg vendégrendező azonban alighanem tévedett, amikor ma, tévéfilmen a múlt századi orosz színjátszás pontos visszaadására törekedett. Mester László
