Petőfi Népe, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-05 / 205. szám
m MRMMiMlli BÄCS MI6YIBM A bátmonostori 7 parancsolat" — Kérem, beszéljen a községről! Ebben összegezhető az a kis diskurzus, melyet Bát- monostor községi tanácsának vb-elnökével, Oláh Imrével még a csinos hivatali helyiségben kezdtem. A válasz néhány bevezető mondatát hirtelen félbeszakítva, mosolyogva indítványozta a fiatal községi vezető. — Tudja, mit? — Inkább járjuk körül a falut. Közben jut Idő mindenre, meg saját szemével is meggyőződhet a mondottakról. Egy-két perc. s máris az 6} áruház előtti támaszkodó gerendán üldögéltünk. — Látja, ez tavaly épült — kezdődött a bemutatás. — A régi bolt olyan roskatag falak között húzódott meg — int a pár méterrel odébb levő ócska házra. — A legutóbbi tanácsválasztás jelölőgyűléseinek anyagát összegyűjtöttük, tanulmányoztuk. Különválasztottuk a nyomban, vagy rövid idő alatt megvalósítható kívánságokat, javaslatokat A többieket értékeltük, csoportosítottuk és 7 pontban foglaltuk a mostani ciklusban ránk váró tennivalókat... Egyik i,pont” — ez az üzlet volt Itt van .. . Elnézegetjük a csillogó kirakatot, sütkérezünk a jó déli napon, aztán nyakunkba vesszük a községet Következő állomás az új kultúrház, amely körül nagy a sürgés-forgás. Azóta átadták, de cikkbeli sétánk alkalmával még a termeket takarították, rendezgették a vadonatúj bútorokat, göngyölgették a szőnyegeket. A főbejárati ajtó után már mi is megnézhettük magunkat a nagy tükörben, s önkéntelenül is ünnepélyesebben lépdeltünk beljebb. Hogyne, hiszen már a folyosón is puha szőnyeg fogta fel cipőnk kopogását. Sárga, szürke szőnyeg piros hu- zatú székek, bőrfényű fotelek, ragyogó asztalkák, polcok, csillárok, nemes előkelőséggel omló függönyök tarkasága derített fel bennünket. Rádió, televízió — meg ami egy modem kultúrházban elképzelhető ... — Találnánk különbet akár valamelyik fővárosi kerületben Is? — kérdezte olyan örömteli büszkeséggel a vb-elnök, hogy az határozott állítás is volt egyben. És joggal. A ján rási tanácsnál precíz szabatossággal így jellemezték: „Az első többcélú kulturális intézmény ezen a vidéken. Presszó, mozi, színház, klub egyaránt megtalálható benne.” Meg még mi minden! Könyvtártól — lakodalmas teremig egy sor különböző rendeltetésű helyiség. Mert nem csupán új részeket építettek, hanem elegánsra pofoztak ódon épületeket is. Egyik ilyenben 4—500 személy ülhet három megyére szóló lagzit, a másikban iskolásgyerekek szerelhetnek, szórakozhatnak unalmas téli napokon. — Ez volt a „hétparancsolat” második pontja — jegyezte meg a tanácselnök. Ekkor már az épületkomplexum által közreforakozhatnak majd ..; Ama térségből gyermekjátszóteret alakítunk. Olvastuk a Népszabadságból, milyen játszóteret csináltak Budapesten a Klauzál téren: írtunk oda, elkértük a tervet ... Tass ék: ilyen messze van egymástól a főváros és a bácskai falu. Igények dolgában is! Ismét úton vagyunk. A lakásépítkezésről kérdezősködöm. — Hogy szám szerint mennyi új ház készült, hirtelen nem tudnám megmondani, de őszinte legyek? Biztosra úgyse jegyezhetné meg az ember, mert... Álljunk meg itt! — fog karon az egyik utca derekán. — Ott a túlsó oldalon, szemben: egy, kethatározottabbá a kis község arculata, karaktere, — vezetők és a lakosság szemlélete. Az egyik utcában: — Látja azt a takaros házat, udvart a másik oldalon? Ott lakik a párttitkár, Somogyi István. — De a járda nem azon a felén épült meg... Majd ha rá kerül a sor! S ha már itt tartottunk, szó került arról is, hogy milyen jól „együtt van” a tanácsi, párt- és tsz-veze- tés a községben. Az elnök, a párttitkár s a tsz-elnök nagyjából egyidőben került a faluba; úgyszólván iskolatársak is voltak; és hasonló életutat jártak meg. „Cseléd ember volt az apám” — így a vb-elnök. Egy darabig — oktondi módon — „számoltam”, há' Somogyi István párttitkár, Vida Péter tsz-elnök. Oláh Imre tanácselnök. (Balról jobbra). gott térségben, udvarokon jártunk. Oláh elvtárs barátságosan lekezelt az építőmunkásokkal — már akinek a keze éppen szabad volt —, hiszen ki malteros ládát fuvarozott, ki gerendát cipelt, ki meg deszkát egyensúlyozott. Mások a tetőről évődtek a község népszerű vezetőjé- veL áfelyos szerszámmal a vállán tagbaszakadt, rövid- nadrágos férfi iparkodott tova mellettünk társával Mindkettő arcán, ruháján, karján fehérlett az építés pora. — Kis József, a kultúrotthon igazgatója, — mutatta be a szép szál embert Oláh Imre. — Így aztán biztosan készen lesznek augusztusban — hangzott a közvetett elismerés a társadalmi munkáért — Délután a táncosokkal próbálunk, — akkor kiszállok egy kicsit — törölte meg kezefejével poros, meszes homlokát Kis József. Igen, akkor még nagyban készültek a II. Duna menti folklórfesztiválra, a többszörös aranyérmes bátmonostori táncosok ... — Itt röplabdapálya lesz, amott a kuglizók szóKíviUrő! sem biztató látvány a régi iskola. Az új áruház, tő, három — mind új ház. Itt mellettünk szintén újonnan építették ezt... Amoda is... De nézzen végig a házak ablakán, meg a tetőkön. Én valahogy azon mérem, mi változott itt 1963 óta, — hogy hány vaksi ablakból lett világos nagy ablak, s hogy győzte le a cseréptető a nádfedelet... No, ha majd többfelé bejárjuk, majd mutatok olyan régi apró ablakos, nádas házat... Azt viszont tudom, hogy a TÜZÉP-lerakatoknak csak építőanyagból havi 200 ezer forint a forgalma... Nézze! Ott is téglarakás, abban a másik utcában két helyen is, az elején... De hogy ne mindig a rózsaszínről beszéljünk. Írja csak meg, hogy nagyon bosszantja a lakosságot —, s természetesen a vezetőket is — a tejellátás bizonytalansága. Ügy kell könyörögni, hogy hozzájuthasson valaki — magánosoktól. Aztán: több mint 100 gázolajtűzhely van már, de rossz a gázolaj-ellátás ... A kereskedelem abban is, ebben is gyorsabban mozoghatna. — Ez itt a harmadik „pont” — állunk meg egy friss szagú új ház mellett. _ A3 szobás orvoslakás; — beköltözhető... Mielőtt tovább indulnánk, felsorolja a következő három „parancsolatot”: a bekötőút: kész; a törpevízmű: idén megfúrjuk a kutat; a járdaépítés: 16 utcából 8 teljesen, 6 i egyik oldalon járdásított, — kettővel — vezetéképítés miatt (hogy esetleg ne kelljen újra felbontani) várni kell. — De meglátja majd az elvtárs, — kimegyünk arra is —, hogy bármelyik perifériáról járdán jöhetnek be az emberek a község közepére, — kötötte előre a lelkemre- a tanácselnök. Úgy is volt. Jártunkban, keltünkben aztán egyre több motívumból formálódott mind nyan köszönnek oda, míg az utcákat járjuk. De ki győzte azt?! Udvarról, a kút mellől, a bolt, a rendelő ajtajából, ablakokból mint jóbarátot, tisztes embert üdvözölték a fiatal vb-elnö- köt. Viszont én is kapkodhattam a tekintetemet, annyi felé volt figyelni való. Egy völgybe hajló utcában ezt hallhattam. — Milyen története van ennek .;. Látja, az az asz- szony Vida Jánosné. Ö állt elém azzal annak idején.: „Elnök elvtárs, nekünk betemette. Szerencsére kimentettük. Na, mondom magamban, mindenki itt fogja hagyni ezek után az utcaépítést A fiú, hogy kiástuk, állt, hallgatott Nagy csend. Egyszer csak cigarettára gyújt a Józsi, és egyszerűen megszólal: „Hát akkor folytassuk!” — Senki se ment haza... Aztán a falu széle vadonatúj házsorban folytatódott Valamennyihez gondozott kertecske — zöldség, szőlő, gyümölcs, kukorica, virág, — hol, mit telepítettek —, tiszta házelő csatlakozik. Tán nincs is olyan tető, — legalább is kevés — amelyen ne csillanna a televízióantenna ezüstje. — Ezek az új cigánylakások — mutatott végig a 16 házon hatásos hallgatás után a vb-elnök. — Huszonhárom család 74 tagja költözött ide a putrikból. Rendszeresen dolgoznak, párttag is van köztük. Havi 200 forintjával törlesztik a költségeket. Amerre megyünk, egészséges, eleven lurkók, lánykák ülnek, kucorognak kerek csoportokban — egy- egy nagyobbacska gyerek „előadását” hallgatva. Köszönésünket füligszáj mosolyok, kiváncsi tekintetek kísérik. Nyílt, barátságos szemükben már nyoma sincs a putrisorssal járt félelemnek, gyanakvásnak ... Voltak, akik nem nézték jó szemmel, mikor 1965- ben elkezdték a cigánylakások építését? Voltak, de ma már az ő nézeteik is a múltba vesztek. Megváltoztak, mint a cigányok, akiket a munkás élet, s az Egy helyen életrevaló menyecske állítja meg Oláh Imrét, valami délutáni megbeszélésről van szó. Mikor az asszonyka tovább megy, az elnök megjegyzi. — Horváth Imréné. Egyszerű tsz-tag volt, most ag- ronómus. Tanácstag, nőtar nácsá vezető. Most ő is segít a kultúrotthonnál... Eszembejut, hogy a járásnál is emlegették, milyen nagy tekintélye van az asszonyoknak a Kossuth Tsz-ben. Ha jól hallottam, Horváthné vezérletével külön „alapszabályt” alkottak a kertészeti brigád asz- szonyai, s ebben olyan szigorúak voltak magukkal szemben, hogy a férfiak még „messziről” is borsóztak akkora fegyelemtől. De aztán látták, hogy igazán értelmes fegyelemmel lehet ötről-hatra menni ..: Hogy milyenné lett az egykor gyenge tsz? A kiegyensúlyozott vezetés olyan biztonságot, haladást hozott, hogy egyetlen év alatt 180- an kérték felvételüket... S ma — a fiatalok visszatérése révén — a környéken legjobb az átlagéletkor ebben a szövetkezetben. — ö is nagyon jó társadalmi munkás — mutatott egy motoros fiatalember után az elnök, — Gácsi Mihály traktoros brigádvezető... Mikor az orvoslakásnál jártunk elfelejtettem mondani: mellette Csili Pista bácsi lakik, a bognár. Ahol segíteni kell, tenni valamit a községért, mindenütt ott van ..: Egyszer vasárnap éppen a templomba ment. Útközben olyanokkal találkozott, akik a 1934-ben ígérték meg, annak fejében akkor választhattunk először képviselőt, hogy rendezik ezt az utcát, mert itt a mélyedésben mindig felgyűlik a víz, a sár. Azóta sincs semmi...” 1964-ben — az egész község összefogott. Legyalul- tuk a dombot, hatalmas csöveket fektettünk le. Megcsináltuk, amit 30 éve mulasztottak ... Keresztes néni, Németh bácsi — azóta meghalt szegény —, de sok-sok idős ember éppúgy kitett magáért, mint a fiatalabbak ... Volt egy eset. Egy fiatalemberre, aki szinte lelke volt a munkának, rászakadt a homok, nyakig A cigánysor ma. emberi életkörülmények szintén átformáltak... Mennyi, de mennyi változást, mennyire friss szellemet hozott ebbe a falu» ba — többek közt — ennek a három fiatal vezetőnek az energiája, emberekben való hite, hozzáértése. A párt- élet felélénkülése megfordította az egész közszellemet. Horváth Ferenc elvtárs, a Hazafias Népfront járási bizottságának titkára ilyeneket mondott az itteni légkörről: „Talán sehol máshol nincs még eny- nyire együtt a párt, tanács és a lakosság. A közügyek iránt mindig nagy az érdeklődés,^ .... - V pihenőnapjukat áldozták egyik létesítménynél társadalmi munkára. Ahol így szeretik községüket az emberek, megérdemlik, hogy a hetedik „parancsolat” teljesítéséhez, az új emeletes iskola felépítéséhez minél több és gyorsabb támogatást kapjanak a megyétől is. A régi bizony már kicsi, dohos, sötét, s szinté állandóan világítani kell benne. Úgy illő, hogy ilyen újszellemű községben az új nemzedék tágas, egészséges iskolában ismerkedjen a szellem világosságával. Tóth István Foto: Pásztor Zoltán
