Petőfi Népe, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-05 / 205. szám

m MRMMiMlli BÄCS MI6YIBM A bátmonostori 7 parancsolat" — Kérem, beszéljen a községről! Ebben összegezhető az a kis diskurzus, melyet Bát- monostor községi tanácsá­nak vb-elnökével, Oláh Imrével még a csinos hi­vatali helyiségben kezd­tem. A válasz néhány be­vezető mondatát hirtelen félbeszakítva, mosolyog­va indítványozta a fiatal községi vezető. — Tudja, mit? — In­kább járjuk körül a falut. Közben jut Idő mindenre, meg saját szemével is meg­győződhet a mondottakról. Egy-két perc. s máris az 6} áruház előtti támaszkodó gerendán üldögéltünk. — Látja, ez tavaly épült — kezdődött a bemutatás. — A régi bolt olyan ros­katag falak között húzó­dott meg — int a pár mé­terrel odébb levő ócska házra. — A legutóbbi tanácsvá­lasztás jelölőgyűléseinek anyagát összegyűjtöttük, tanulmányoztuk. Különvá­lasztottuk a nyomban, vagy rövid idő alatt meg­valósítható kívánságokat, javaslatokat A többieket értékeltük, csoportosítot­tuk és 7 pontban foglaltuk a mostani ciklusban ránk váró tennivalókat... Egyik i,pont” — ez az üzlet volt Itt van .. . Elnézegetjük a csillogó kirakatot, sütkérezünk a jó déli napon, aztán nya­kunkba vesszük a közsé­get Következő állomás az új kultúrház, amely körül nagy a sürgés-forgás. Azóta átadták, de cikkbeli sétánk alkalmával még a termeket takarították, ren­dezgették a vadonatúj bú­torokat, göngyölgették a szőnyegeket. A főbejárati ajtó után már mi is meg­nézhettük magunkat a nagy tükörben, s önkénte­lenül is ünnepélyesebben lépdeltünk beljebb. Hogy­ne, hiszen már a folyosón is puha szőnyeg fogta fel cipőnk kopogását. Sárga, szürke szőnyeg piros hu- zatú székek, bőrfényű fo­telek, ragyogó asztalkák, polcok, csillárok, nemes előkelőséggel omló függö­nyök tarkasága derített fel bennünket. Rádió, televí­zió — meg ami egy mo­dem kultúrházban elkép­zelhető ... — Találnánk különbet akár valamelyik fővárosi kerületben Is? — kérdezte olyan örömteli büszkeség­gel a vb-elnök, hogy az határozott állítás is volt egyben. És joggal. A já­n rási tanácsnál precíz sza­batossággal így jellemez­ték: „Az első többcélú kulturális intézmény ezen a vidéken. Presszó, mozi, színház, klub egyaránt megtalálható benne.” Meg még mi minden! Könyvtár­tól — lakodalmas teremig egy sor különböző rendel­tetésű helyiség. Mert nem csupán új részeket építet­tek, hanem elegánsra po­foztak ódon épületeket is. Egyik ilyenben 4—500 sze­mély ülhet három megyére szóló lagzit, a másikban iskolásgyerekek szerelhet­nek, szórakozhatnak unal­mas téli napokon. — Ez volt a „hétparan­csolat” második pontja — jegyezte meg a tanácsel­nök. Ekkor már az épület­komplexum által közrefo­rakozhatnak majd ..; Ama térségből gyermekjátszóte­ret alakítunk. Olvastuk a Népszabadságból, milyen játszóteret csináltak Buda­pesten a Klauzál téren: írtunk oda, elkértük a ter­vet ... Tass ék: ilyen messze van egymástól a főváros és a bácskai falu. Igények dol­gában is! Ismét úton vagyunk. A lakásépítkezésről kérdezős­ködöm. — Hogy szám szerint mennyi új ház készült, hir­telen nem tudnám meg­mondani, de őszinte le­gyek? Biztosra úgyse je­gyezhetné meg az ember, mert... Álljunk meg itt! — fog karon az egyik utca derekán. — Ott a túlsó oldalon, szemben: egy, ket­határozottabbá a kis köz­ség arculata, karaktere, — vezetők és a lakosság szem­lélete. Az egyik utcában: — Látja azt a takaros házat, udvart a másik ol­dalon? Ott lakik a párttit­kár, Somogyi István. — De a járda nem azon a felén épült meg... Majd ha rá kerül a sor! S ha már itt tartottunk, szó került arról is, hogy milyen jól „együtt van” a tanácsi, párt- és tsz-veze- tés a községben. Az elnök, a párttitkár s a tsz-elnök nagyjából egyidőben került a faluba; úgyszólván isko­latársak is voltak; és ha­sonló életutat jártak meg. „Cseléd ember volt az apám” — így a vb-elnök. Egy darabig — oktondi módon — „számoltam”, há­' Somogyi István párttitkár, Vida Péter tsz-elnök. Oláh Imre tanácselnök. (Balról jobbra). gott térségben, udvarokon jártunk. Oláh elvtárs ba­rátságosan lekezelt az épí­tőmunkásokkal — már akinek a keze éppen sza­bad volt —, hiszen ki malteros ládát fuvarozott, ki gerendát cipelt, ki meg deszkát egyensúlyozott. Mások a tetőről évődtek a község népszerű vezetőjé- veL áfelyos szerszámmal a vállán tagbaszakadt, rövid- nadrágos férfi iparkodott tova mellettünk társával Mindkettő arcán, ruháján, karján fehérlett az építés pora. — Kis József, a kultúr­otthon igazgatója, — mu­tatta be a szép szál embert Oláh Imre. — Így aztán biztosan készen lesznek augusztusban — hangzott a közvetett elismerés a társadalmi munkáért — Délután a táncosok­kal próbálunk, — akkor ki­szállok egy kicsit — tö­rölte meg kezefejével po­ros, meszes homlokát Kis József. Igen, akkor még nagyban készültek a II. Duna menti folklórfeszti­válra, a többszörös arany­érmes bátmonostori tánco­sok ... — Itt röplabdapálya lesz, amott a kuglizók szó­KíviUrő! sem biztató látvány a régi iskola. Az új áruház, tő, három — mind új ház. Itt mellettünk szintén újonnan építették ezt... Amoda is... De nézzen végig a házak ablakán, meg a tetőkön. Én vala­hogy azon mérem, mi vál­tozott itt 1963 óta, — hogy hány vaksi ablakból lett világos nagy ablak, s hogy győzte le a cseréptető a nádfedelet... No, ha majd többfelé bejárjuk, majd mutatok olyan régi apró ablakos, nádas házat... Azt viszont tudom, hogy a TÜZÉP-lerakatoknak csak építőanyagból havi 200 ezer forint a forgalma... Néz­ze! Ott is téglarakás, ab­ban a másik utcában két helyen is, az elején... De hogy ne mindig a rózsa­színről beszéljünk. Írja csak meg, hogy nagyon bosszantja a lakosságot —, s természetesen a vezető­ket is — a tejellátás bi­zonytalansága. Ügy kell könyörögni, hogy hozzá­juthasson valaki — magá­nosoktól. Aztán: több mint 100 gázolajtűzhely van már, de rossz a gáz­olaj-ellátás ... A kereske­delem abban is, ebben is gyorsabban mozoghatna. — Ez itt a harmadik „pont” — állunk meg egy friss szagú új ház mellett. _ A3 szobás orvoslakás; — beköltözhető... Mielőtt tovább indul­nánk, felsorolja a követ­kező három „parancsola­tot”: a bekötőút: kész; a törpevízmű: idén megfúr­juk a kutat; a járdaépítés: 16 utcából 8 teljesen, 6 i egyik oldalon járdásított, — kettővel — vezetéképítés miatt (hogy esetleg ne kelljen újra felbontani) várni kell. — De meglátja majd az elvtárs, — kime­gyünk arra is —, hogy bármelyik perifériáról jár­dán jöhetnek be az embe­rek a község közepére, — kötötte előre a lelkemre- a tanácselnök. Úgy is volt. Jártunkban, keltünkben aztán egyre több motí­vumból formálódott mind nyan köszönnek oda, míg az utcákat járjuk. De ki győz­te azt?! Udvarról, a kút mellől, a bolt, a rendelő aj­tajából, ablakokból mint jóbarátot, tisztes embert üdvözölték a fiatal vb-elnö- köt. Viszont én is kapkod­hattam a tekintetemet, annyi felé volt figyelni va­ló. Egy völgybe hajló ut­cában ezt hallhattam. — Milyen története van ennek .;. Látja, az az asz- szony Vida Jánosné. Ö állt elém azzal annak idején.: „Elnök elvtárs, nekünk betemette. Szerencsére ki­mentettük. Na, mondom magamban, mindenki itt fogja hagyni ezek után az utcaépítést A fiú, hogy ki­ástuk, állt, hallgatott Nagy csend. Egyszer csak ciga­rettára gyújt a Józsi, és egyszerűen megszólal: „Hát akkor folytassuk!” — Sen­ki se ment haza... Aztán a falu széle vado­natúj házsorban folytató­dott Valamennyihez gondo­zott kertecske — zöldség, szőlő, gyümölcs, kukorica, virág, — hol, mit telepítet­tek —, tiszta házelő csatla­kozik. Tán nincs is olyan tető, — legalább is kevés — amelyen ne csillanna a televízióantenna ezüstje. — Ezek az új cigányla­kások — mutatott végig a 16 házon hatásos hallgatás után a vb-elnök. — Hu­szonhárom család 74 tag­ja költözött ide a putrik­ból. Rendszeresen dolgoz­nak, párttag is van köztük. Havi 200 forintjával tör­lesztik a költségeket. Amerre megyünk, egész­séges, eleven lurkók, lány­kák ülnek, kucorognak ke­rek csoportokban — egy- egy nagyobbacska gyerek „előadását” hallgatva. Kö­szönésünket füligszáj mo­solyok, kiváncsi tekintetek kísérik. Nyílt, barátságos szemükben már nyoma sincs a putrisorssal járt félelemnek, gyanakvás­nak ... Voltak, akik nem nézték jó szemmel, mikor 1965- ben elkezdték a cigányla­kások építését? Voltak, de ma már az ő nézeteik is a múltba vesztek. Megváltoz­tak, mint a cigányok, aki­ket a munkás élet, s az Egy helyen életrevaló me­nyecske állítja meg Oláh Imrét, valami délutáni megbeszélésről van szó. Mikor az asszonyka to­vább megy, az elnök meg­jegyzi. — Horváth Imréné. Egy­szerű tsz-tag volt, most ag- ronómus. Tanácstag, nőtar nácsá vezető. Most ő is se­gít a kultúrotthonnál... Eszembejut, hogy a já­rásnál is emlegették, mi­lyen nagy tekintélye van az asszonyoknak a Kossuth Tsz-ben. Ha jól hallottam, Horváthné vezérletével kü­lön „alapszabályt” alkot­tak a kertészeti brigád asz- szonyai, s ebben olyan szi­gorúak voltak magukkal szemben, hogy a férfiak még „messziről” is bor­sóztak akkora fegyelemtől. De aztán látták, hogy iga­zán értelmes fegyelemmel lehet ötről-hatra menni ..: Hogy milyenné lett az egy­kor gyenge tsz? A kiegyen­súlyozott vezetés olyan biz­tonságot, haladást hozott, hogy egyetlen év alatt 180- an kérték felvételüket... S ma — a fiatalok visszaté­rése révén — a környéken legjobb az átlagéletkor eb­ben a szövetkezetben. — ö is nagyon jó társa­dalmi munkás — mutatott egy motoros fiatalember után az elnök, — Gácsi Mi­hály traktoros brigádveze­tő... Mikor az orvoslakás­nál jártunk elfelejtettem mondani: mellette Csili Pista bácsi lakik, a bognár. Ahol segíteni kell, tenni valamit a községért, minde­nütt ott van ..: Egyszer vasárnap éppen a templom­ba ment. Útközben olya­nokkal találkozott, akik a 1934-ben ígérték meg, an­nak fejében akkor választ­hattunk először képviselőt, hogy rendezik ezt az utcát, mert itt a mélyedésben mindig felgyűlik a víz, a sár. Azóta sincs semmi...” 1964-ben — az egész köz­ség összefogott. Legyalul- tuk a dombot, hatalmas csöveket fektettünk le. Megcsináltuk, amit 30 éve mulasztottak ... Keresztes néni, Németh bácsi — az­óta meghalt szegény —, de sok-sok idős ember éppúgy kitett magáért, mint a fia­talabbak ... Volt egy eset. Egy fiatalemberre, aki szin­te lelke volt a munkának, rászakadt a homok, nyakig A cigánysor ma. emberi életkörülmények szintén átformáltak... Mennyi, de mennyi vál­tozást, mennyire friss szel­lemet hozott ebbe a falu» ba — többek közt — ennek a három fiatal vezetőnek az energiája, emberekben való hite, hozzáértése. A párt- élet felélénkülése megfor­dította az egész közszelle­met. Horváth Ferenc elv­társ, a Hazafias Népfront járási bizottságának titká­ra ilyeneket mondott az it­teni légkörről: „Talán se­hol máshol nincs még eny- nyire együtt a párt, tanács és a lakosság. A közügyek iránt mindig nagy az ér­deklődés,^ .... - V pihenőnapjukat áldozták egyik létesítménynél társa­dalmi munkára. Ahol így szeretik közsé­güket az emberek, megér­demlik, hogy a hetedik „pa­rancsolat” teljesítéséhez, az új emeletes iskola felépíté­séhez minél több és gyor­sabb támogatást kapjanak a megyétől is. A régi bi­zony már kicsi, dohos, sö­tét, s szinté állandóan vi­lágítani kell benne. Úgy illő, hogy ilyen újszellemű községben az új nemzedék tágas, egészséges iskolában ismerkedjen a szellem vi­lágosságával. Tóth István Foto: Pásztor Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents