Petőfi Népe, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-30 / 226. szám
1969. szeptember 30. bedd 5. oldal Tv-notesz Handlé A handlé régi pesti szó, így hívták a házalót, aki bekiáltott minden udvarba: Rongyot, tollat, mindent veszek!.., A Népszabadság vasárnapi számában a karikaturista ilyen handlénak ábrázolta a televíziót. Mint „aki” minden ócska kaca- tot hajlandó összevásárolni a külföldi piacon, nem igen nézve, hogy mit ér. csak minél olcsóbb legyen. Ezen a helyen, mint a nyájas olvasó nyilván már észrevette, magam is gyakorta és kedvvel feddem a Televíziót a silány szórakoztató műsorokért. Most azonban mégis védelmére kell kelnem. Mert más egy egy rossz műsort lehúzni, mint a műsort egészében véve elmarasztalni. Legyünk igazságosak, s képzeljük csak magunkat a Tv helyébe. Ki bírná szusszal mindennapra jó filmmel ellátni a szórakozásra éhes közönséget? Nemcsak a mienk, hanem a világ minden televíziótársasága folytonosan küszködik ezzel a gonddal. A tőkés világban a legtöbb úgy teszi túl magát rajta, hogy a művészi igény helyébe egy másik igényt állít: az alantas ösztönök, de legalábbis az izgaloméhség kielégítését. S a tömeg ezt hajlandó megenni, kiváltképp, ha kezdettől erre nevelik. A mi Televíziónk dolga már csak ezért is kétszeresen nehéz, amikor a külföldi piacokon kereskedik. A nagy-nagy választékban kevés a jó, kevés főképp az olyan, ami tisztességes. Ezért jelentett valóságos felüdülést a sok krimi között végre a múlt heti angol film, a Függöny Sheilának. Egyre több mostanában az olyan nyugati krimi. amelyben a bűnözőkért kell aggódnom, nekem, a nézőnek, vagy amelyben a bűnös — nesztek nektek csúnya rendőrök! — nem nyeri el méltó büntetését. Ügy örültem most, hogy az a rokonszenves gyilkos végül is mégse gyilkos, hanem az sült ki róla, hogy rendőr. Ha már itt tartunk, ejtsünk szót 13 folytatás végén szegény Rinaldóról is. Meghalt, millió néző legnagyobb megrökönyödésére. Aki netán feszülten figyelte az arisztokrata rablóvezér sorsát három hónapon át, megkapta a legváratlanabb fordulatot, s most azt hihetné, hogy ez a sorozat különb, mint a többi. A kritikus szemű néző viszont arra gondol, hogy jó, jó, mondanivaló, meg eszmeiség, meg hasonlók miatt nem emelhet kifogást, mert az nem volt semmilyen, de kárbaveszett az ideje, amit a képernyő előtt töltött S amint fentebb utaltam rá, mi ezt a szempontot komolyabban vesszük, mint azokban az országokban, ahol ezek a filmek készülnek. Éppen ezért csak utalásképpen szeretném megemlíteni, hogy a múlt héten tanúi lehettünk: mi is tudunk csinálni olcsó produkciót. méghozzá jobbat, mint a külföldiek. Karinthy Ferenc Víz című tévéfilm- je az egyik példa, s az ezúttal igazán sikerült Vízszintes-függőleges. Hogyan? Hogy ez egyik sem krimi? Meg vagyok róla győződve, hogy a krimi ma már nem bármi áron érdekli a mt közönségünket 4 kazahsztáni magyar kulturális napok nagy sikere Hazaérkezett az MSZBT küldöttsége, amely a kazahsztáni magyar kulturális napok alkalmából Ka- rakas Lászlónak, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának, a Hajdú-Bihar megyei pártbizottság első titkárának vezetésével tíz napot töltött a baráti szocialista köztársaságban. A megérkezés után Ka- rakas László nyilatkozott a Magyar Távirati Iroda munkatársának: — Ütünk célja baráti kapcsolataink gyarapítása és kultúránk ismertetése volt. Derekas munkát végeztek művészeink. Különösen nagy sikert aratott a Budapest Állami Táncegyüttes, valamint két népdalénekesünk, Madarász Katalin és Csapó Károly. Az Alma-Atában megrendezett nagy sikerű magyar filmfesztivált Má- riássy Judit vezette be. A bemutatott filmek — a „Falak”, az „Apa”, a „Hamis Izabella”, a „Sellő a pecsétgyűrűn’ — nagy tömegeket vonzottak. Nagy sikere volt az alma-atai iparművészeti múzeumban megrendezett magyar ipar- művészeti kiállításnak és a gyermekrajz-kiállításnak. Az Abájról elnevezett alma- atai operában megtartott megnyitó ünnepség után Karaganda, Celinográd, Csimkent, Temirtau és Dzsambul voltak utunk főbb állomásai. Mindenütt barátsági nagygyűléseken vettünk részt, utána művészeink műsort adtak. M. Még egyszer a „hetekről” Hétfőn délután értekezletet tartottak a tudományos egyesületek titkárai Kecskeméten a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége Bács- Kiskun megyei szervezetének az otthonában. A tanácskozáson a műszaki hetek programjáról volt szó, még egyszer megbeszélték a tervezett 52 előadás menetét. A rendezvénysorozat október 10-én kezdődik a Magyar Nemzeti Bank megyei Igazgatóságának a dísztermében — Faluvégi Lajos pénzügyminiszterhelyettes megnyitó szavaival. A műszaki hetek programfüzetét most sokszorosítják a nyomdában. 20. Konrad ekkor keserűen elmosolyodott. Arra gondolt, hogy a strandon keresni a lányt annyi, mint szalmakazalban a tűt. Vállat vont és fölkelt. — Köszönöm, ezredes. Azt hiszem, este még benézek ide. — Bizonyosak benne, hogy semmi sem történt? — kérdezte az ezredes és Konradra nézett. — Volt velük egy fickó, aki valahogyan nem tetszett nekem. Olyan gonosztevő típusnak láttam. — Miféle fiú volt ez? — kérdezte élesen Konrad. — Persze, ne higyje, hogy minden időmet az ablaknál töltöm, de véletlenül épp akkor néztem ki, amikor ezek kocsival végigjöttek az utcáp. Amikor a társaság eltávozott, a kocsi megindult utánuk. Egy sárgahajú fickó ült a kormánynál, fiatalember volt, de nagyon visszataszító volt a tekintete. — És kivel volt ez a Miss Kolleman? — A barátaival — közölte az ezredes és mérges fújással jelezte, hogy megveti őket. — Azt persze szeretném, ha az a piros pólóin- ges fiú az ezredemben szolgálna. Ez a kölyök kívül hordta az ingét. Hát majd én megtanítanám, hogyan kell egy gentlemannek öltözködnie! Aztán vele volt az a Boyd nevű lány, akinek olyan kövér az arca, hogy olyant még életemben nem láttam. Egyszerűen elképesztő, hogy ezek a lányok nem is törődnek a fiúk öltözködésével. Bezzeg az én időmben... Mert hiszen alig hihető, hogy Kolleman kisasszony szívesen mutatkozna azzal az anya- jegyes képű fickóval. Dehát ez a lány egy jólelkű kis teremtés: bizonyára megszánta a fiút... Konrad és Barden egymásra nézett. Mindketten jól ismerték Peat Weinert arcról is. Igaz. még egyiküknek sem sikerült elkapni, de jól tudták, hogy Peat tett már néhány szolgálatot Maurernek. — Ki lehet ez az anyajegyes férfi? — kérdezte Barden. — Nem tudnám megmondani. Sohasem láttam. Az a folt pedig jobb arcának alsó felén van. — Barna férfi, madárcson. túnak látszik mintha valami diák lenne? — kérdezett tovább Barden. — Igen. Mondhatnám, csakugyan diák még. — És a másik, aki a Fac- kardban ült? Nemde szögEgyütt vagy külön? Hercegszántó közel tízezer holdas határán eredetileg nyolc tsz volt. Korábbi egyesülések során előbb ötre, majd háromra csökkent a szövetkezetek száma. A Lenin 4100, az Űj Élet 3100, a Bácska 2100 katasztrális hold földön gazdálkodik. Csak néhány éve alakult ki ez a nagyságrend, már érlelődni kezdett a gondolat, hogy egyesíteni kell a három szövetkezetei. Erre tavaly történt az első kísérlet, de azt a Bácska részéről „megtorpedózták”. Most a Bácska Termelőszövetkezet szakvezetése és pártszervezete szorgalmazza az egyesítést. Az éjszakába nyúló viták végkövetkeztetése az, hogy a három szövetkezet egyesülése hasznos, helyes és szükséges volna. Mivel az előző egyesülési törekvést a Bácska hiúsította meg, a másik két szövetkezetben joggal várják, hogy előbb a „bácskások” mondják ki az igent. Erre még nem került sor: az „együtt vagy külön” kérdésének újbóli vitája éppen csak elkezdődött, tehát a választ, a végeredményt fölösleges is, haszontalan is volna találgatni. Akár kimondja a tagság az egyesülést, akár nem, a jövője felől dönt, sőt: a szavazólapra írt „igen” vagy „nem” a gyermekek, a jövendőbeli tsz-tagok sorsára is kihat, és a község további fejlődését is meghatározza. A döntés joga és természetesen a kockázata is mindhárom szövetkezetben a tagságé. A felelősségen azonban a társadalom is osztozik. Ennek tudatában próbálok gondolkozni az együtt vagy külön kérdésén, ami talán nem lesz haszontalan, ha hozzásegíti a herceg- szántói tsz-gazdákat a helyes döntéshez. „Muszáj egyesülni?” Ezt tudakolják a vezetőktől a Bácska tagjai. Ha az egyesülés gondolata és vitája tovább gyűrűzik, a kérdés a másik két szövetkezetben is elhangzik majd, és itt is, ott is, amott is sugallja a kérdezőknek azt az óhaját, hogy ne egyesüljenek a szövetkezetek, ha erre kívülről nem kényszerítik őket. szövetkezetbe. Ebből is kitűnik, hogy az eredendően paraszti foglalkozású lakosság legfőbb jövedelem- forrásának a szövetkezeti gazdaságot tartja. Nem ok nélkül. A közösből eredő, egy dolgozóra jutó jövedelem — némileg kerekítve — az Űj Életben 15 200, a Leninben 16 100, a Bácskában 18 500 forint volt az elmúlt évben. (Ehhez hozzájön még a háztáji földből származó jövedelem.) A posta 315 tv-előfizetőt tart nyilván, a helyi tanács évi átlagban 40—50 építési engedélyt ad ki. A paraszti foglalkozású lakosság életnívója — bármelyik szövetkezetben keresse is a kenyerét — elfogadható színvonalon áll. Erről az oldalról nézve úgy látszik, mintha volna alapja annak a véleménynek, hogy „ezután is megleszünk mi külön, ha eddig megvoltunk... nem érdemes elhagyni a bizonyost a bizonytalanért.” Ha az Űj Élet és a Lenin tagsága körében vannak ilyen hangok, akkor a Bácska-beliek úgy vélik, hogy még hangosabb nemet mondhatnak az egyesülési vitában, hiszen a tagjövedelem náluk volt a legmagasabb: 12,8, illetve 17 százalékkal haladta meg átlagosan a másik két szövetkezet tagságáét A termésátlagok — ősz- szehasonlítva a másik két tsz eredményeivel — a Bácskában a legmagasabbak: búzából 19,3, burgonyából — előzetes becslés szerint — 130, kukoricából 30 mázsa (májusi morzsolt- ban számítva), ezért a tagság meg van győződve, hogy szövetkezete szilárdan megalapozott mezőgazdasági nagyüzem. Az egyesülés, a szétválás és megszűnés dolgában a közgyűlés dönt. Ezt az új tsz-törvény félreérthetetlenül kimondja. Egyesülni tehát nem „muszáj”, semmilyen állami és pártfórum nem határozta el, és nem követeli meg, hogy „egy falu, egy nóta” legyen. Csak az adott terület társadalmi és gazdasági körülményeinek alapos vizsgálata alapján, s akkor is csak a tagság teljes egyetértésével lehet dönteni ebben a kérdésben. De lássuk milyen is a helyzet Herceg- szántón! A három és fél ezer lakosú községben a tsz-tagok száma meglepően magas (1404), az asszonyok is igen sokan beléptek valamelyik letes vállú, nagyon világos hajú, fehérarcú ember? — Igen, igen nagyon pontos személyleírás. Amolyan bűnöző típus. A kocsimárkát nem jegyeztem meg. Hanem ezek szerint maguk ismerik a férfit. — És ön azt állítja, hogy ez az anya jegyes férfi a lányokkal együtt ment el? — kérdezte Barden, s ügyet sem vetett az ezredes megjegyzésére. — Ó, igen. Tekintetemmel végigkísértem őket, ahogy az utcán mentek. Egy apró autóba ültek és az a világos hajú férfi a kocsival követte őket. Konrad most még jobban izgult mint eddig, mert semmi kétsége sem volt felőle, hogy a két férfi Peat Weiner és Glebb Mou. Nyomban kocsiba is ültek. Téves hiedelem A tények, sajnos, nem igazolják a tagság hiedelmét. Példul erősen kifogásolható az üzem termelésének szerkezete. A növénytermesztés 78 százalékát adja az évi árbevételnek, az állattenyésztés 20 százalékát. Ez a nagyon kedvezőtlen arány itt azt jelenti, hogy a jól felfuttatott növénytermesztést nem egészíti ki megfelelő mértékű és hasonló szintű állattenyésztés. A szövetkezetnek a múlt évben mindössze 238 darab szarvasmarhája volt, az idén 186 darab van — tehén mindössze 49 — ezért az üzemági arányok a jövőben méginkább eltolódven- ötven emberre van szükségünk, mégpedig villámgyorsan ! — Mi a nyavalyának ide ennyi ember? — ellenkezett Barden. — Hiszen ketten is elbírunk velük. — Nem lehet. Ez a lány most elvegyült az ötven- ezres tömeg közé, Maurer kopója pedig szaglászik utána. Igyekszem tehát megmenteni ezt a lányt még akkor is, ha ez lesz életem utolsó cselekedete. — Bunty, várj egy pár percet itt — fordult a lányhoz Buster, karjában babát, díszes vázát, kókuszdiót és két hatalmas csomag kan- diszcukrot tartott. — Le akarom rakni valahová ezt a sok holmit már unom cipelni. — Nem kellet volna ösz- szenyerni ezt a sok vackot — nevetett Bunty — És hová tennéd? nak az állattenyésztés kárára. Lehetetlen helyzet állott elő: A tsz betakarít 20 ezer mázsa kiváló minőségű silót, aminek jelentős részét nem tudja hasznosítani !... A tsz-közi vállalkozás keretében a sertéskombinát már termel, de ez nem sokat változtat azon a tényen, hogy a két üzemág rossz aránya miatt a szövetkezet jelentős jövedelemtől esik el. A rossz arányok érzékenyen érintik az üzemmenetet is. A növénytermesztés első komoly árbevételei aratás után „jönnek be”, üzemviteli kiadások azonban addig is vannak (például munkaegység-előleget kell fizetni), ezekre azonban nincs elegendő fedezet, mert az állattenyésztés árbevétele — mely az év első felére is ütemezhető volna — az üzemág fejletlensége miatt csekély. A Nemzeti Bank folyósít ugyan üzemviteli hitelt, de nem korlátlanul, nem a szükségleteknek megfelelő összegben. Ahhoz, hogy a Bácska Tsz a jövő évi üzemviteli kiadásokat fedezze — hogy munkaegység-előleget is fizessen — legalább másfél millió forintot kell tartalékolnia. A másik két szövetkezeiken még több pénz (2—2 és fél millió) biztosíthatná jövőre az üzemviteli kiadásokat. Az összeg előteremtésére nézve mindhárom szövetkezetben két megoldás kínálkozik: vagy az, hogy az idei, vagy az, hogy a jövő évi személyi jövedelem terhére tartalékol— Nos, hát mit szólsz hozzá? — kérdezte Konrad. — Most gyorsan kell cselekednünk Sam. Először menjünk a garázsba, hátha emlékeznek a kis kocsira. Én utána a vidám parkba indulok, te meg a segítséget szervezed. Legalább negy— Vigyük a kocsihoz, aztán majd elmegyünk az óriáskerékhez. — Miért kellene mindany- nyiunknak odamenni. Frankie és Bert majd várnak ránk a keréknél. (Folytatjuk) nak: tehát vagy az idén fizetnek kevesebbet a betervezettnél, vagy a jövő év közepéig nem adnak előleget, illetve jóval kevesebbet adnak a szokásosnál. (Folytatjuk.) Zám Tibor
