Petőfi Népe, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-04 / 204. szám
Export a reszelőgyárból Mind több vállalat kap- idén újabb árukat értékesi- csolódik be a nemzetközi tenek az országhatárokon piackutatásba, mivel a gaz- túl. Egyes munkákat a daságirányítási rendszerünk kecskeméti üzemükre, a re- szabályozói az- export fo- szelőgyárra bíztak. Már- kozására ösztönöznek. Meg- ciusban például franciaikul- élénkiilt ez a tevékenység a csókát kezdtek készíteni a kéziszerszámgyárban is. Az megyeszékhelyen levő csarPETŐFI NÉPE MELLÉKLETE luíBCwaii KJfflg DBBfe trtW 100 ezer forint értékben szállítottak exportra ilyen szerszámokat. A Német Szövetségi Köztársaságnak nem csupán franciakulcsokat, hanem barkács-készlet- be való lemezollókat is útnak indítanak innen. Pakisztán részére pedig különleges formájú, lapos re- szelőket gyártanak. összeállította: Nagy Ottó Hazánk villamos energiában szegény, ezért is vagyunk kénytelenek más országokból importálni. Ebből az is következik, hogy az energiagazdálkodás elsőrendű fontosságú. Kormányzatunk az egységár megállapításával a fogyasztót mintegy kényszeríti a tervszerű gazdálkodásra. A Bácskai Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének kezdeményezésére két társulás alakult — 15—15 közös gazdaság részvételével —, amelyek egy-egy energetikust alkalmaznak. Feladatúk: figyelemmel kísérni a fel- használást, és gondoskodni a legkedvezőbb vételezési szerződés megkötésért, valamennyi üzemegységben ellenőrizni a* érintésvédelmet, és általában a villamos berendezéseket. Én az észak-bácskai körzet 15 termelőszövetkezetének vagyok az energetikur Kétszázezer forint megtakarítás sa. A gazdaságoknak összesen 31 önálló transzformátor állomásuk van, és vételeznek energiát a községükben is. Az év elején felülvizsgáltuk a szerződéseket. Húsz vételezési helyet találtam, ahol mód volt az egységár csökkentésére. Ennek eredményeként 140 ezer forint megtakarítást értek el az első félévben a termelőszövetkezeték. A tavalyi egységárat kilowattonként 25 fillérrel sikerült csökkenteni. Az ebből eredő megtakarítás az év végére előreláthatólag mintegy 350 ezer forint lesz. Hozzáteszem, hogy sok egyéb, energia- gazdálkodásssal összefüggő munkát végeztem. Ezek újabb 60 ezer forint megtakarítást eredményeztek a gazdaságokban, Az energetikus alkalmazása tehát 200 ezer forint kiadáscsökkenést jelentett a 15 termelőszövetkezetnek az első félévben. Tapasztalataink szerint a közös gazdaságok eddig nem foglalkoztak jelentőségének megfelelően e témával. Több ízben előfordul, hogy egyes kivitelezők nem ismerik, vagy nem akarják ismerni a villamos berendezések szerelésére vonatkozó szabványügyi előírásokat. Nem egy esetben az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető berendezéséket átadják üzemeltetésre. A felülvizsgálat és a hibák megszüntetése munkavédelmi jelentőségű is, hiszen emberéleteket menthetünk meg. Ennek fontossága — gondolom ezzel mindenki egyetért — pénzben nem leérhető. Szerintem szükséges a termelőszövetkezetekben — hiszen egyre nő a villa- mosenergia-szükséglet és -felhasználás — egy közösen alkalmazott szakember. Ezt bizonyítják az én tapasztalataim is. A termelőszövetkezetek igénylik segítségemet. Az érsekcsanácfi Búzakalász vezetősége például megkért, hogy készítsek terv- és költségvetést az öntözőtelep energiával történő ellátásához. A sükös- di Vörös Zászló Termelőszövetkezetben a kisfeszültségű hálózat áthelyezésének megtervezésével bíztak meg. Tekintettel arra, hogy az energetikusok tevékenysége még rövid múltra tekint vissza és foglalkoztatottságuk sem egységes, jónak látnám egy megbeszélés ösz- szehívását Itt átadhatnánk egymásnak tapasztalatainkat, s egyben elősegíthetnénk a termelőszövetkezetek előrelépését e témakörben is. HALASZ PÁL Fővárosi ktsz telephelye Kalocsán Az elmúlt esztendőben a nyitani akartunk — je- idén október végéig. A Kalocsai Gépjavító Álló- lenti ki az eddigi eredmé- kétszintes épületben jelenmás olyan tevékenységet nyék összegzéseként Tesch leg a vízvezetéket szere- folytatott, ami mind kevés- Rezső, a telep vezetője. — ük. Az ősz beköszöntőig a bé volt kifizetődő. Bér- Tavasszal kezdtük gyárta- belső úthálózat munkáit munkában szántást vállal- ni az utánfutó lakókocsi- ugyancsak befejezik a ki- tak a közös gazdaságok- kát, amelyekből több mint vitelezők. nák. Nem egy esetben vi- 200-at szállítottunk le A telep külső képe még szont csak olyan messze augusztus végéig. az átmeneti állapot jeleit találtak munkát — példá- A közúti járműprogram mutatja. Az épülő csarnok ul Észak-Magyarországon keretén belül készülő ko- egy részét állványok fog- •—, hogy tetemes összeget csikat szalagszerűen állít- iák körül, s' a belső utak vittek el a szállítási költ- ják össze. A futószalagot sejtetik, hogy korábban az ségék. Az utóbbi időben naponként három lakóko- esős idő beálltával bokáig, egyre több termelőszövet- esi hagyja el. Az Alföld vagy térdig érő sárbán le- kezet berendezkedett az típusú utánfutó nyolc sze- hetett csak közlekedni itt. erőgépek házi javítására, mélyes, az Univerzál pe- Ez a környezet — könnyen következésképpen csők- dig négy embernek ad elképzelhető — nem nö- kentek a megrendelések, ideiglenes szálláshelyet a velte a munkahely vonzó kihasználatlan kapacitások településektől távoleső hatását. Mit tesznek most, jelentkeztek a kalocsai munkahelyen. _ Exportál- hogy jól érezzék magukat gépjavítónál nak a szocialista országok- a dolgozóik? Az idei év elején végül ba, idehaza pedig főleg a — Április 1-től áttértünk megvásárolta a Bács-Kis- kőolajipari vállalat, az Or- a 44 órás munkahétre. A kun megyei Gépjavító Vál- szágos Vízügyi Felügyelő- dolgozók munkaruhát, cilalatnak ezt a gyáregysé- ség, valamint a gépjavító pót, sapkát (a nők ken- gét a Budapesti Jármű vállalatok veszik igénybe dót) kapnak. Az átlagbérek Kisipari Termelőszövetke- ezt a terméküket a tavalyi 1580 forintról zet A fővárosi ktsz-nekez — Ismerjük már a Jő- 2080 forintra emelkedtek, lett az ötödik vidéki te- vő évre szóló programot s mintegy 80 ezer forintot lephelye. A szövetkezet is — folytatja a telepve- tesz ki a prémium össze- beruházásokat is kezdetné- zető. — A növekvő tér- ge, amit ösztönzésképp ne- nyezett itt melés megalapozására új gyedévenként felosztunk a — Az eltelt időben Mao- szerelőcsarnok készül el az jó munkát végzők között Az utolsó műveletek az egyik lakókocsin. Az utánpótlás nevelését tár kívánkozik az mfor- gyártmányok megválasztá- ipari tanműhely segíti elő mócióhoz. Voltak gazdasá- savai, amelyek a piacon — fejezte be tárgyilagos gi vezetők, akik alig vár- jelentkező fizetőképes ke- tájékoztatását Tesch Re- ták a reform adta önálló- resletet elégítik ki, jöve- zső, a jármű ktsz kalo- ságot, de akadnak, akik delmezővé válik a terme- csai telepének vezetője. még ma is berzenkednek lés. Ettől pedig nincs mit Kiegészítésül csupán há- a nagyobb felelősségtől. A félni, rom mondatos kommen- példa igazolja: az olyan H. F. R égi mondás, igaz mondást amit nem ismerünk, arra nem vágyakozunk. Történelmi röffel mérve bizonyítani is könnyű. Mert nyilván nem gyűjtött autóra a középkori varga, s a leghatalmasabb császárnak sem juthatott eszébe televíziót állítani a szobájába. Gondolom, azon is jót kacagtak volna dédapáink, ha valaki arról akarta volna őket meggyőzni, hogy a késő unokák majd gépmadárral röpködnek a levegőben. Rövidebb távon nézve már más a helyzet. Egészen természetes, hogy az ember vágyakozik mindazokra a javakra, amelyekről ismerete van. Nem mindet igényli azonban, mert általában viszonyítani képes önmaga helyzetét másokéhoz, történelmi, társadalmi lehetőségekhez. Tudom például, hogy feltalálták a színes televíziót, , egyes országokban már évék óta gyártják, s hamarosan kapható lesz nálunk is. Vágyokozom rá? Természetesen. Vásárolok, mihelyst megjelenik a kirakatokban? Bizonyosan nem. Mert sok-sok reális igényem előbb áll a listán, mint ez a 15—20 ezer forintos csoda. IX érdés persze, hogy mit nevezünk reális igényli nek? Nyilván azokat a célokat, amelyekig erőnktől, képességünktől tellő becsületes munka árán elkapaszkodhatunk. Ez a szint ma nálunk a nagy tömegeket tekintve: meglehetősen egyenletes. Legtöbben azt hiszem a „nem koplalok balatoni nyaralóért” kategóriába tartoznak. Vagyis: jó beosztással jut embernek való táplálékra, ruhára, cipőre, könyvre, szórakozásra. Bizonyos eltérések persze akadnak a legnépesebb kategóriában is. Van, aki a nyaralást feláldozza egy festményért, másra egy százforintos rézkarcot sem lehet rábeszélni. Nem vagyunk egyformák. összegben, forintban igen sokan megközelítően azonos igényeket elégítünk ki, mert lehetőségeink is megközelítően azonosak. Eddig csupán a pult egyik oldaláról beszéltünk. Arról, amelyen ott sorakoznak az igényelhető javak, s mi markolunk belőlük lehetőségeink, ízlésünk szerint. Az igények fedezete De mit adunk érte? Mi az igények fedezete? Nerr^ is lehet más, mint minden földi jó reális aranyfedezete: a munka. Ebben pedig korántsem vagyunk olyan egységesek, mint a pult előtti sorakozónál. Egyébként is nagyobb figyelemmel, szigorúbban méricskélve tartjuk számon jogainkat, mint kötelességeinket. A gazdasági életünkben megkezdődött változások egyes kedvező hatása kétségtelenül már érződik. Csodák azonban nem történnek. Naivitás lenne azt hinni, hogy mindörökre megszűnt a lógás, illetve annak finomított változata, a „lazítás”. Dehogy szűnt meg! Különben is. Két ember munkája sem egyforma. Még akkor sem, ha mindkettő egyformán igyekszik. Mennyivel szembetűnőbb azonban a különbség, ha egyikük ráadásul csak imitálja a munkál Azt szoktuk mondani, hogy a gondolkodás, az ** emberi magatartás formái lassabban változnak, mint a gazdasági viszonyok. A társadalmi fejlődésben döntő szerepet játszó objektív törvényszerűségek éppen azért érvényesülnek gyakran eikk-cak- kosan, mert bizonyos emberi magatartások, cselekvések szembekerülnek azokkal. Igaz ez a munkához való viszonyban is. Emlékezetesnek és bizony jövedelmezőnek is tartom azt a párbeszédet, amelynek nemrég fültanúja voltam, egy vasúti váróteremben. A két atyafi régen cserélhetett gondolatokat, mert nagyon megörültek egymásnak. Gyórs mondatokban ismertették egymással az elmúlt időszak változásait. De ez nem is érdekes. Ami megütötte a fülemet: — Es mennyi a forint? — kérdezte az egyik. — Nem sok. Olyan ezeröt-ezerhat. De — és itt jelentőségteljesen magasba emelte mutatóujját a másik — ezért j óformán nem kell csinálni semmit. A mire én azt mondom: ez a sok! Mert az árak- hoz, az általányos igényekhez mérve a másfél ezer forint valóban szerény összeg. Rengetegnek tűnik azonban, ha a semmiért kapja valaki, s temérdeknek tűnik, ha figyelembe vesszük, hogy a legjobb munkás ugyanott esetleg csak ezer forinttal kap többet Holott ő letesz valamit az asztalra, nem úgy mint az imént dicsekvő. Az igazán bosszantó persze az* hogy ilyen — saját bevallásuk szerint is — semmittevő állampolgárok is odaálinak a pulthoz, sőt gyakran ők követelőznek a leghangosabban. M ondhatja valaki, hogy mindez túlzás, hiszen 1 ■ olyan munkahely nagyon kevés van, ahol semmit nem kell csinálni. Az üzemekben megy a futószalag, sebesen pörögnek a gépek, parancsolóan diktálja a tempót, a termelőmunka organizmusa. A hivatalokban halmozódnak az akták, követelik a munkát. Aki lazít délelőtt, az legfeljebb este dolgozik otthon, mert más nem végzi el helyette azt, amit őrá osztottak. S ugyanígy elképzelhetetlen a semmittevés más munkakörökben is. Miért dicsekedett akkor ilyesmivel az idézett polgártárs? Vagányságból? Azért dicsekedett, mert nálunk ez bizonyos típusú embereknél sikk. Szerintük az az életrevaló ember, aki ilyenképpen szervezi meg az életét. Tehát munka nélkül keres pénzt, vagy minimális munkával sok pénzt. Sajnálatos, mert homlokegyenest ellentmond alapvető elveinknek, de el kell ismernünk; akad még a közgondolkodásnak ilyen motívuma. M indezektől persze előbb-utóbb megszabadulunk. ■ * Részint, mert a tőlünk idegen mentalitású embereket kényszeríteni fogja a gazdasági valóságunk változása, másrészt mert mégiscsak & vannak kevesebben, s nekik kell alkalmazkodniuk az öntudatos derékhadhoz. Azokhoz, akik teljes joggal jelentkeznek igényeikért, mert tettekkel hozzájárulnak annak fedezetéhez. : A. J.
